Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-04-26 / 115. szám
2. E O R i U J S A Q Eger, április 25. Szokatlanul nagy számban gyülekeztek ma össze a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület tagjai a ma délután három órakor tartott közgyűlésre. A nagy érdeklődést az magyarázza, hogy igen izgalmas gyűlésre volt kilátás, mert a tárgy- sorozaton, amint már az Egri Újság jelezte^és az egyesület székhelyének Egerbe való áthelyezése is szerepelt s igy valószínű volt, hogy a vármegye két városának Egernek és Gyöngyösnek rivalitása nagyobb erőmérkőzésre fog vezetni. Épen ezért főleg a gyöngyösiek voltak a gyűlésen nagy számmal képviselve. A székhely áthelyezés kérdését Graefl Jenő alelnök vetette fel, aki dr. Kállay Zoltán főispánnak az egyesület volt elnökének elhalálozása után az egyesület ügyeit vezette. Tekintve azt a nehéz közlekedést, amely a gyors érintkezést úgy a vármegye központjával, valamint az elnök lakóhelyével úgyszólván lehetetlenné teszi, Graefl Jenőnek az volt a törekvése, hogy az ország többi törvényhatóságának mintájára, helyezze át a gazdasági egyesület széhelyét a vármegye székhelyére Egerbe. , A mai gyűlésen azonban a székhely kérdés elsimult, helyesebben a megoldása egyelőre elodázást szenvedett. A közgyűlés első tárgya ugyanis a tisztikar megválasztása volt. Először az elhalt Kállay Zoltán dr. helyébe kellett uj elnököt választani. Keglcvich Gyula gróf főispán meleg hangon emlékezett meg az elhunytról, azután ajánlotta, hogy az elnöki tisztre Graefl Jenő poroszlói nagybirtokost válassza meg a közgyűlés, ami egyhangúan mégis történt. j Graefl Jenő az újonnan megválasztott elnök megköszönte a közbizalmi * -yuital kijelentette, hogy alig men a most rá ruházott fontos tisztet elvállalni, mert fél, hogy nagy elfoglaltsága mellett nem fog tudni annak kellőkép megfelelni s eredményes működést felmutatni. Kifejti azután, hogy épen ez volt az, ami arra is indította, hogy a székhely áthelyezésének kérdését felvesse. Távol áll tőle, hogy a két város közt felesleges rivalitást szítson, őt tisztán praktikussági szempontok vezettek, mert ő gyors cselekvést akar, ezt pedig a mai székhely mellett igen nagy nehézségekbe ütközőnek tartja. Miután azonban az áthelyezés alapszabály változtatást igényelne s a mai viszonyok közt talán a vetélkedést is fölöslegesen szítani, egyelőre kísérletet kíván tenni, hogy tisztét a mai körülmények közt is kellőkép betöltse, ha látja, hogy 1 hogy lehetlen, akkor mégis fel fogja vetni ezt a kérdést, amelyet most kár a napirendről levenni. A közgyűlés tudomásulvette az elnök előterjesztését s ezután alel- nökké megválasztotta Borhy György udvari tanácsost és dr. Széky Péter földbirtokost. A most kilépő tizennégy választmányi tagot újra megválasztotta ezek névszerint a következők, Dr. Biró Lajos, Isaák Gyula, Ma- latinszky György, Papszász Lajos, Schlichter Izidor, Hanák Kolos, Haraszti Oszkár, Iurcsek Győző, Dr. Kovács József, Halász Aladár, Báró Solymossy Jenő, Mártonffy Lajos, Kürthy Sándor, Légrády István. A számvizsgáló bizottságnak is három tagot válssztottak és pedig ifj Györfi Kálmánt, Weinz D. Hermant és Somogyi Lipótot. Azután Graefl elnök ja gyűlést a tárgy hiányában berekesztette. A közgyűlést megelőzően az egyesület választmánya tartott ülést, amelyen Engel Hermann titkár a folyó ügyeket referálta. Több válaszmányi tag jelen volt a magas napszámok miatt különösen Kovách Kálmán ecsetelte élénk színekkel azt a tarthatatlan helyzetet, amelyben a gazdák és kis gazdák főleg a szőlőbirtokosoknak a rettentő magas napszámok folytán kerültek. Egerben 6—7 korona, Gyöngyösön pedig 10—12 korona a napszám, orvoslást kér ezekre a visszaélésekre, 1 szankciót kell adni a hatóságok ármegállapításának. Majzik Viktor kijelenti; hogy az árak magasságának részben a gazdaközönség az oka, amely megadja a magas napszámokat, sőt maga veri fel, hogy a munkásokat magához édesgesse. A mezőgazdasági bizottság legutóbb üléséből épen felírtak a kormányhoz, hogy rendelettel tegye lehetővé, azoknak megbüntetését akik a megállapított munkabéreket be nem tartják, akár munkás legyen az illető, akár gazda. Lehetséges a munkát megtagadónak közerőként való kirendelése is Azután elhatározta a választmány még azt is, hogy a nemrégiben elhunyt Ser főző Géza családjának részvétiraíokat küld. ________________1915. április 26. O dább keletre folytatottuk a támadásokat Rohammal bevettük Solaert majort, Szt-Julientől délnyugatra, valamint Szt-Julien és Kersselaere helységeket és győzelmesen nyomultunk előre Grabenstaíel felé. Ezen harcokban mintegy egyezer angolt elfogtunk és több géppuskát zsákmányoltunk. Egy Szt-Julientől nyugatra állásunk ellen intézett angol ellentámadást ma reggel az ellenség legsúlyosabb veszteségei mellett visszavertünk. Liliétől nyugatra tüzelésünkkel csirájukban elfojtottuk az angolok támadási kísérleteit. Le Tour de Paristól északra két francia zászlóalj támadását visszavertük. A Maas magaslatokon Coinbrestől délnyugatra franciák súlyos vereséget szenvedtek. Itt támadásba mentünk át és egy rohamban keresztül törtük a franciák több egymás mögött fekvő vonalát. A franciák éjjeli kísérletei, hogy az elfoglalt területet ismét kiragadják kezünkből, az ellenség súlyos veszteségei mellett meghiúsultak. Huszonnégy francia tiszt, egyezerhéíszáz főnyi legénység és tizenhét ágyú maradt ezekben a harcokban kezünkön. A Maas és Mosel között egyébként csak a déli arc vcna unk egyes pontjain került sor szuronyharcokra, amelyek Aillynál még nem értek véget. Bois de Prétreben a franciák egy éjjeli támadása meghiúsult. A Vogézekben tegnap is akadályozta az erős köd a harci tevékenységet. Keleti hadszíntér: Keleten a helyzet változatlan. Az oroszoknak két gyengébb támadását Cziecha- nowtól nyugatra visszautasítottuk. Válaszul az oroszok által békés a Neidenburg városra dobott bombákra, Bie- lystok vasúti csomópontra ismét húsz bombát hajítottunk. A legfőbb hadvezetőség. Sger vagy Gyöngyös. E simultak a székhely kérdés hullámai. — Az uj tisztikar. A gazdasági egyesület közgyűlése. Egy fogoly kalandjai Szerbiában. Eger, április 25. Egy katona, aki sok kaland után megszökött a szerb fogságból, érdekes élményeiről ezeket mesélte el: A népfölkelő ezred, amelyben szolgáltam, október 'elején Sokol- kánál (Bosznia) harcolt. Egy napon azt a parancsot kaptam, hogy egy folyó partjáról parancsot vigyek egy közeli faluba. — Egy krajnai bajtársammal indultam útra. Alig haladtunk előre, körülfogott az ellenség és foglyul ejtett. Nálam egy ezüst órán és láncon kívül pénz is volt. A szerbek mindezt, sőt még a köpenyegemet is elvették. Ezután kihallgattak. Egy alezredes kikérdezte, hogy hol állunk és milyen számban. Mindenre válaszoltam, de sohasem az igazat. Mint vasúti munkás, sokat dolgoztam Boszniában és a Balkánon, igy a szerb nyelvet is jól beszéltem. A szerb katonák azt mesélték, hogy a háború után megkapják Boszniát, Hercegovinát és a Sze- rémséget egészen a Bánságig. Valjevóba kisértek bennünket. Az ut tizenegy napig tartott. Ez aiatt az idő alatt csak két darab kenyeret kaptunk. Valjevóból Nisbe kerültünk, ahol akkor — október 10- ikén — mintegy hatezer fogoly volt. A szerbek igen rosszul bánnak a foglyokkal. Bennünket Nisben a tü- sérségi istállókban szállásoltak el. Egy helyiségben, amely háromszázötven ember számára van tervezve, körülbelül ezer, sőt néha még ennél is több fogoly volt. Akinek az istállókban nem jutott hely, kint a puszta földön volt kénytefen aludni. Azok, akik az istállóban aludtak, első nap csak annyi szalmát kaptak, hogy három ujjnyira letapodták a szalmát, hogy csak por és sár maradt belőle. Október 17 ikétől 25-ikéig csak ülve szabad volt aludnunk, aki lefeküdt, azt a felügyelők rögtön megkorbácsolták. A verés napirenden volt. Kora hajnalban munkára vártunk. A sebesültek itt órák hosszat fagyoskodtak cipő, ruha nélkül. Az orvos tiz óra felé jött és egy órán belül elkészült hatszáz-nyolcszáz ember vizsgálatával. Akinek külső sérülése nem volt, azt egészségesnek tekintették és kemény munkára
