Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-04-26 / 115. szám

1915. április 26

E G R 1 ÚJSÁG

3.

fogták. Kora hajnaltól késó estig robotoltunk, de egyikünk se kapott csak egy fillért is. Amikor katonáink előnyomultak Szerbiában, Nisbe igen sok tehervonat jött. Ekkor még éjszaka is dolgoztunk a kirakodásoknál. Később egy másik slovén fogollyal egy iskolában a falakat meszeltük es a kályhákat javítottuk át. — Nagynebezen összegyűjtöttünk tizenkét dinárt; ezért szerb uniformist vásároltunk, amelyet a mi egyenruhánk fölött viseltünk. így megugrottunk. Öt napon keresztül minden akadály nélkül vántíorolluuk erdőkön keresztül. Bajtársamat a második nap baj érte. A sötét éjszakában egy magas kőszikláról lezuhantunk s ekkor ő kitörte a lábát. De azért tovább jött. Az ötödik napon a magaslatról egy falut pillantottunk meg. Alkonyodott. A közelben pásztorok voltak s észrevették bennünket. Néhányan közülük a faluba szaladtak. Hallottam, azt kiáltották :

— A magaslaton két ember van szerb egyenruhában sváb táskákkal!

Mások pedig hozzánk futottak. Fáradtak voltunk s megadtuk magunkat sorsunknak. A faluba hurcoltak és egy szobába zártak. Két őr késekkel felfegyverkezve, velünk aludt a szobában, a harmadik — ennek fegyvere is volt — az ajtó előtt őrködött. — Éjszaka arra kértem az egyik őrt, kisérjen ki. Velem jött; alaposán körülnéztem, hogy merre is lehetne megszöknünk, majd visz- szatértünk. Rövid idő után ismét arra kértem az őrt, hogy kisérjen ki. Amint kiértünk, a fal másik oldalára ugrottam és teljes erőmbil futni kezdtem. Az őr utánam dobta kését, majd üldözőbe vett. Amikor közelembe ért, bírókra keltem vele és a földre is letepertem. A zajra figyelmes lett a fegyveres őr, ő is utánam rohant. A hold akkor felhők mögé rejtőzött és a vak sötétségben a falhoz lapultam, az őr pedig mellettem elrohant.

Három napig bolyongtam síkságon, erdőkben. Két folyót úsztam át, végre egy magaslatra jutottam, ahol megint pásztorokra bukkantam.

Megkérdeztem, vájjon messze van e innen a bolgár határ. Azt válaszolták, hogy csak három órajárás, de a határt erősen őrzik. Egy dinár * volt a vagyonom, odaadtam a pásztornak s kértem, kisérjen a határig. A pásztor elvette a pénzt és megígérte, hogy elkíséri. Útnak indulunk, alig mentünk egy félórát, füstfelhőt vettem észre, a közelben házikó volt. A pásztor kerülő utón akart a fainba vezetni. Ha idejekorán nem veszem ezt észre, veszve vagyok. Oldalra ugrottam és menekültem, De csakhamar az egész falu három kutya és a pásztor vei il- dözőbe.

A kutyák hamar utólértek, ezeket nagy mészároskésemmel levágtam. Tovább futottam. Kis idő után erdőbe értem, ahol egy magas fára

másztam fel és ágakhoz kötöttem magam, nehogy leessek, ha el találok aludni. Üldözőim az erdőbe lőttek, mint egy negyven lövés dördült el.

Délelőtt tiz órától este hat óráig maradtam a fán. Az éjszakát az erdőben töltöttem, kora reggel balfelé — abban a hiszemben, arra van a bolgár határ, — indultam. Tényleg egy magaslatról nemsokára észrevettem a határőröket. A szerbeket pontosan megismertem, a tőlem távolabb állónak véleményem szerint bolgároknak kellett lenni. A szerb határőrök 18—20 lépésnyire állottak egymástól. Lassan, mintegy 800 méternyire kúsztam az őrökig, ott pedig fekve maradtam. Ott vártam éjszaka egy óráig. A hold bevilágította a tájat. Jól láthattam, hol állottak az őrök. — Csizmáimat lehúztam, nyakam közé vettem és négykézláb másztam előre és pedig oly szerencsésen, hogy az első őrláncon keresztül jutottam. A második, mintegy 500 lépésnyire innen bolgár volt. Fűben fekve, kövektől elrejtve, délelőtt 10 óráig feküdtem itt. Amikor már magasabban járt a nap, lassan befelé kúsztam, hogy a bolgár őr észre ne vegyen. Csakhamar három kunyhóhoz értem, ahol jóindulatú öreg bolgár fogadott. A derék öreg ember kenyeret adott és elkísért a bolgár parancsnoksághoz.

A bolgár kapitány barátságosan fogadott és átadott a rendőrségnek, amely Szófiába szállított. Ott lecsuk- í tak, mert azt hitték, hogy kém va- ; gyök. Azt kértem, hogy vezessenek ? a konzulunkhoz, vagy az jöjjön el ) hozzám, mert mig ez nem történik J meg, egy szót sem beszélek. Három napig néma is maradtam. A negye- í dik nap a cellámba jött a vizsgálóbíró és a konzul. Szerencsémre nálam volt egy levél, amelyet feleségem a szerb fogságba küldött. Ez volt az egyedüli bizonyítékom, hogy igazán hadifogoly vagyok. Rövid kihallgatás után szabadon bocsátottak.

' — A konzulátus révén polgári ruhát szereztem s mint kőmives, Bulgárián és Románián keresztül Magyarország határára értem. A magyar katonai parancsnokságnál jelentkeztem, ahol ismét katonai ruhát kaptam és katonai útlevelet Laibachba.

Hogy miért menekültem el? — Mert kétségbe voltam esve. Enni nem kaptunk, de naponta összekorbácsoltak, Karácsony estéjén szöktem meg. A menekülés 9 napig tartott.

Eger, április 25.

— Kórház-viszgálat. Elek János cs. és kir. kamarás a Vörös Kereszt Egylet megbízottja ma délelőtt Maj- zik Viktor alispán a Vörös Kereszt Egylet egri fiókja elnökének kíséretében meglátogatta az egri Vörös Kereszt Kórházakat és pedig a Vörös Keresztnek a ciszterciták épületében berendezett kórtermét, Eger város vereskereszt kórházát a Club épületében és az Irgalmasok sebesült kórházát, ahol mindent a legnagyobb rendben talált s teljes megelégedésének adott kifejezést.

— Halálozás. Az egész vármegye közönsége mély részvéttel vette tudomásul, hogy a vármegye egyik közszeretetben álló földbirtokosa a hatvani közéletben nagy szerepet játszó Scheidl Ágoston meghalt. Haláláról a család következő gyász- jelentést adta ki.

Beneschaui Scheidl Luiza, a maga és leánya: kabolapolyánai Szabó Klára, testvérei: Károly, ennek felesége, született bocsárr Svastits Laura 1 Ágoston, ennek felesége született Hevesi Edmée és fiuk Miklós, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, a felejthetetlen apának, nagyapának, illetve apósnak és rokonnak beneschaui Scheidl Ágoston földbirtokosnak folyó hó 24-én életének 78 ik évében, hosszas szenvedés — valamint a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkezett gyászos elhunytét. A megboldogult drága tetemét folyó 26-án délután 5 órakor fogjuk a róm. kath. vallás szertartása szerint a hatvani temetőben örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 27-én reggel kilenc órakor a hatvani róm. kath. templomban fog az Urnák bemutattatni. — Áldás és béke lengjen porai felett.

* Lusztig főutcái üzletében Geörz látcsövek és fromer pisztolyok megérkeztek.

— Ki tud róla. Csapó Gyula cs. és kir. 60. gyalogezred zászlósa, mint a 10. század parancsnoka 1914. évi december hó 20-án reggel 7 órakor az ezred parancsnpksága, valamint a legénye állítása szerint a Dunajecz és a Pietrokov melletti kanyarulati rohamnál súlyosan meg sebesült és orosz fogságba került. Kérem azoknak a hozzátartozóit, akiknek valakijük ugyanezen a helyen és jelzett időben orosz fogságba került és Oroszországból már irt, szíveskedjék az ő címét velem közölni. Esetleg aki tudja, hogy mi történt vele, szíveskedjék velem egy pár sorban közölni. Az értesítést előre is köszöni Csapó Sámuel, m. tisztviselő Budapest, VI., Aréna-ut 140. III. 14.

* Kalmár cokorka gyáros mellet : '.dumái felszerelési üzletben egy Staai írógép jutányos árban eladó.

Dombok orosz halottakból.

A lengyel légiók kárpáti harcairól.

Krakó, április 25.

A Naprzod a lengyel légió legutóbb vivotí harcairól a következő részleteket jelenti :

Valamelyik reggel egy sebesültszállító szán három sebesültei vitt, akik közül az egyik csupán könnyű sérüléseket szenvedett. A lovak mellett egy katona szaladt. Alig haladtak azonban egy kis távolságra, a kísérő katona lövést kapott, nem sokkal ezután második lövés is érte, amelynek következtében belefordult a patakba, A lovak tovább szaladtak. Pár eerc múlva a lovakat is eltalálta az ellenség go'yója. A köunyen sebesült észrevette, hogy az ellenség a szánt cél- bavette, leugrott tehát a járműről és gyalog igyekezett tovább. Másnap segítség érkezett, amely a két másik sebesültet megfagyva és rostává lőve találta az ut haván.

A lap <zután a Zielona* völgyben vívott ütközetről számol be, a völgyet magát „halalvölgyének“ nevezi, Az ütközetben ugyanis rengeteg orosz pusztult el, mig a lengyel légió tagjai mindössze tizennégyen estek el és csupán hatvanhárman sebesültek meg. A diadalmas csata befejezése után borzalmas kép tárült a néző szemei elé. Az orosz löyészárokban valóságos dombok emelkedtek a halottakból, akiket az ellenség golyóin kívül a hideg is pusztított.

Hirdessen ai Egri Újságban