Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-04-09 / 98. szám

2

0 k

1915. április 9.

Feltámadás napján.

Riport egy papi városból

vállalna itt az egri földmives nép nagyobb parcellákat is, de ha ez nem sikerülne, közmunkával kellene megmüveltetni. Itt, a város középpontján, az üdülő katonák örömest dolgozgatnának benne, végső esetben pedig a szomszédos fogház heverő lakói is elláthatnák a munkát. ügy is csak unatkoznak nap hosszat a celláikban.

A város ezen terület felszántásával semmit sem vesztene, mert a kirakodó vásárok a belső piacon is megtarthatók, a marhavásárok pedig a törvényszéki palota és a nagytemplom közötti téren kényelmesen lebonyolíthatók.

Gondot adna a termés őrzése. Erre a célra estétől reggelig a katonai parancsnokság adhatna egy őrt, nappal pedig maga a járó kelő közönség pótolná az őrzést. Kerítés csupán a makadárn-at felől kellene a jószág betörése ellen, ellenben a dohánygyár és törvényszék felől eső oldalon különös védelemre nem volna szükség A kerítés pár oszlop • ból és 2—3 sor szöges drótból állhatna s nem is kerülne sokba.

Hasonló művelés alá lehetne venni a nagy baromvásártér, a zsidó-temető melletti gyakorlótér nagy részét, a hatvani temető előtt fekvő közterületet, a Király utcai közteret, a Csengős-iskola előtt levő üres helyet, a Tihaméri-állomás előtt elterülő pástot, az Egei vár-állomás vidékét stb.

Ezeket a területeket közmunkával kellene megmüveltetni, ha magánosok erre nem vállalkoznának. A bérösszeg itt mellékes, a fő, hogy termés legyen, mely a lakosságot a nélkülözéstől megóvná.

Itt most félre kell tenni minden akadékoskodást és kicsinyeskedő sápitozást, mely a város elcsúfítását szereti előbbre tolni. Most első a megélhetés, a többi mellékes.

Megjegyzem még, hogy a vásártér felmunkálása még egyébként is hasznos lesz, mert előbb-utóbb park lesz a helyén s Így a talaj lazítása csak előnyére szolgál.

Dr. K. A.

— A 37—42 éves népfelkelők bemutató szemléje. Az 1873—1877. években született népfelkelők bemu- tó szemléjét, melyen az egri és pé- tervásárai járások községei jelennek meg, április hó 21-től április hó 26-ig bezárólag tartják meg a Mária- utcai földműves olvasókör helyiségeiben. Az Eger városi népfelkelők szemléje április 23-án, reggel 8 órakor lesz.

— Katonatemetés. A harctérről sebesülten és betegen visszaérkező katonák közül az egri helyőrségi csapatkórházban hősi halált halt: Miklacsics Ferenc 97. cs. és kir. gyalogezredbeli közember. Temetése f. hó 9-én d. u. 4 órakor lesz a helyőrségi csapatkórházból.

Eger, április 8.

Az alábbi hangulatos sorokat, melyek a Budapesti Hírlapban jelentek meg, egy egri fiú irta, aki egyik fővárosi lapnál dolgozik.

Négy óra van, ragyogó, napsütéses, tavaszi délután. Cseng-bong a harangszó, langy ringása betölti levegőt. Egész délután szólnak a harangok, nagyszombat van ma, szent szombat, melyen Krisztus feltámadott.

A város főutcáján hullámzani kezd az élet. Kis csoportok verődnek itt is, ott is. Várakozó, ünnepi hangulat.

A tűzoltók felől nagy csapatban sebesült katonák jönnek. Szép rendben. négyes-ötös sorokban haladnak. Van köztük fiatal, gyerekarcu legény és vannak öreg, szakállas emberek. A csukaszürke babaköpenyek sötétkék huszárkabáttal váltakozik. Az utca csendes errefelé. A léptek egyhangú kopogására ki-ki- nyílik egy-egy ablak, kiváncsi leányfejek hajolnak ki rajta. Egy kis falusi cseléd az aszfaltot öntözi, szép cikk-cakkos virágokat rajzol ki a vizsugárral. Az egyik baka megszólítja :

— Vigyázz a lábadra, hugám, le ne öntsd . . .

A lány szembefordul, felelni készül, visszavágni valamit:

— A maga lábára legyen kendnek .. .

De nem mondja végig. A menet megy tovább és csak most látja, hogy a katona botra támaszkodik. Sánta fiatal legény, szegény.

Az utca egyre népesebb lesz, finom por szállong a levegőben. Most zsolozsmák hangja üti meg a fület. A ciszterciták templomából jön a processzió. Ez még nem a nagy körmenet, csak szelíd, ünnepi ájtatoskodás. Egyházfiak két zászlót hoznak, egyiken Mária, a másikon a gyermek Jézus képe. Fehér karinges kispapok, aztán a hívek. A baldachin alatt fiatal pap lépdel. Az arca sápadt, a szája vértelen s a szeme mereven néz maga elé. Aztán megint a hivek, jobbára asszonyok, gyerekek, a hangjuk monoton csengése belevegyül a harangok tompa zúgásába.

A Líceum kapujából gyönyörű kilátás nyílik. Szemben, soklépcsős terraszon, a Nagytemplom emelkedik, igy hívják az egriek az érseki dómot. A homlokzat hatalmas, öles- átmérőjű korintuszi oszlopai uralják a teret, melyet Eszterházyról neveztek el, a Mária Terézia-korabeli nemes püspökről. Jobbra a rezidencia és a főutca emeletes régi házai, balra a gyönyörű kanonoki sor, mindegyik épület egy-egy kis palota reneszánsz, barokk és rokokóstílben. Ilyen utca is kévés városban akad.

Esteledik már, erősen nyugatra hajlik a nap, a Vásártér fölött látszik a korongja. A téren nyüzsög a nép.

Parasztlegények, nemzetiszinü|pánt- likás kalappal. Tizennyolc évesek, már ekkor kezdődik náluk a legénysor. A csizmájuk szárába pálmaág, virág-galy van tűzve. Máskor is nemzetiszinü pántlikát viselnek, most talán csak a virág kevesebb, j mint békeidőben. A városi hajdúk j ünneplő kék kabátján iagyog a szé- 1 les sárga zsinórzat, fei feltűnik alak- j juk a tömeg között. Az érseki haj- j dunak sötétebb a kabátja és kerek , fekete kalpagot visel. Az egyik cső- j portban városi urak, egy fiatal szol- gabiró magyaráz valamit. Egy tipegő öreg nyugdíjas egykedvűen nézelődik. Kereskedők jöttek ki feleségeikkel az ünnepre, mely az övék is, hisz minden évben látják s ma különben is szombat van. Egy zsidóasszonyon fekete bársonyruha J sárga cipő és a kalapjánál sárga : toli. A parasztaszonyokon, lányokon sok rövid, keményített szoknya, a módosabbakon selyemből a felső. Színes, virágos fejkendők, szomorúan válik ki közülük a fekete. A templom terraszáról három cigány lány jön karonfogva, utánuk még kettő. A vállukon nagy, rikítóan veres és sárga kendők, a szépen eligazított ébenfekete hajuk szabadon az arcuk olajos, fényes, barna bő* ! rére ragyog. így együtt, ez a tö- i mérdek nép, a legkülönfélébb emberek a téren és az utcán — feledhetetlenül gyönyörű kép, a színek egész tobzódó, mámoros orgiája.

Most hirtelen szétválik a tömeg. Sebesülteket hoznak. Fáradt igáslo- vak nagy, széles teherszállitókocsi- kat húznak. Ötösével-hatosával fekszenek a sebesült katonák, sorban, keresztben. A vonattal érkeztek. Vértelen, beesett az arcuk, az emberek szótalan csendben nézik őket, csak néha hallatszik egy-egy sóhajtás, szelíd parasztasszonyok szánó szava, í Négy, öt kocsi haladt el igy. Az utolsón könnyebb betegek. Az egyik szakállas sebesült pipából pöfékel, 1 a másik felkönyököl, narancsot hámoz . ..

Fönt a templom előtt, könyvtartó Pál és kulcsos Péter apostolok kőszobrainál mozgás támad. Katonák érkeznek, a diszszázad élükön egy lovastiszttel. Máskor cserleveles, csákó és sötétkék kabát van a katonákon s daliás kapitány a vezetőjük. Most sapka és csuhaszürke s népfelkelő hadnagy — öreg ügyvéd, vagy bankhivatalnok talán — a sortüzeket vezénylő parancsnok.

Valamelyik gyerek, lent a téren észreveszi őket. Hirtelen a templom

felé fordul mindenki. A gyerekek futni kezdenek fölfelé. (Békességes időben fönt szoktak várni, várják a katonákat, dél óta kuporognak a templom körül a fűben.)

A terrasz teljesen megtelik. A tömeg tódul a templomba. Kezdődik az egyházi szertartás.

Mindenütt van feltámadás, de magyar város nincs talán még egy, ahol olyan érdekes, sajátságos és jellegzetes volna, mint itt. Körül kell nézni a templomban, az óriás főhajóban, mely hosszabb, mint a Bazilikáé s az ember megérzi, hogy papírvárosban van. Az egész olyan ebben az órában, mintha csak egy középkori egyházfejedelemség székhelye volna. Egyházfejedelemségé, melyre rátörtek s most háborút visel.

A padokban szegény öreg parasztasszonyok s úri nők és fiatal finom lányok ülnek egymás mellett. Csak éppen kogy az egyik nagy fekete- színű, kapcsos bibliát tart a kezében, a másik kis,*elefántcsontfedelü, aranyszélü imakönyvet. De az olvasót egyformán mormolják most, akár ráncős, bütykös, akár glassé-keztyüs ujjak forgatják. Középen, a padok között, katonák állanak, elől a tisztek, egy alezredes vezette őket. Körüskörül az oldalhajókban rengeteg nép, térdelő asszonyok, gyerekek. Egy sebesült baka a Három Fő Erényről olvas, mellette egy sebesült német ulánus az Erstes Abendgebetet mondja csöndes hangon.

Az ember csakugyan érzi most, hogy ez a templom a város közepe, sőt az egész vidéké, mátrai palócok és kövesdi matyók jönnek be az áldozatért, hallalujázni a Föltámadott- nak.

Maga Szmrecsányi érsek végzi a szertartást. A kanonokok után utolsónak jön ki a sekrestyéből, csak a huszárja lépdel mögötte. A gyertyák, kandeláberek fénye misztikusan vi- láglik a már homályos, freskókkal díszített hajóban. Csak kivülebb, a főbejárat felé, hol még fehérre van meszelve a kupola, süt be az ablakon a lenyugvó nap sugára.

A főpap kíséretével a szentsir- hoz megy. Ércesen zeng a hangja: Exurge! . . . Majd megmozdul az egész templom, mikor a kórus rázendít : Domine, probasti me! ... S aztán elhangzik a Resurrexit s utána az ujjongás: Genitori Geni- | toque, laus et jubilatio . .. i S furcsán és szomorúan hangzik í most s mintha a hangokra is bus fátyol borulna, mikor a kijárat felé indulva, énekelni kezd az egész ' templom: Föltámadt Krisztus e napon, hogy az ember vigadozzon. . .

Most kezdődik a körmenet. Két püspök, arany-ezüstszőttes miseru- ’ hában, a szögletes birétumrna! a fejükön, utánok lila-köpenyeges ka- ! nonokok, majd az érsek, hajdonfőtt, a baldakin alatt. S a menetnek nincs ! vége, se hossza.

Megint tömérdek különleges érdekesség. A baldakin mellett méltóság-