Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-03-20 / 79. szám
2 ifi G B I ÚJSÁG 1915. március 20. , hiúsult. Két tisztet és hetven főnyi, legénységet elfogtunk. A visszavert e'lenség hatásos tüzelésünkben súlyos veszteségek után állásaiba visszavonult. Verdimtől délketre a franciák több hely fitt előtörtek. A Veuvre síkon visszavertük őket. A Maas magaslatok keleti szélén még folyik a harc. Keleti hadszíntér: Memelnél a helyzet még tisztázatlan. Úgy látszik, gyenge orosz osztagok behatoltak Memelbe. Eilenszabá- lyokról gondoskodtunk. Plssek és Orzyc közt, valamint Prasznisztól északkeletre és nyugatra az oroszok összes támadásait visszavertük részben az ellenség igen súlyos veszteségei meliett. A Visztulától délre a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Elsiiiyedt két angol páncélos a Dardanelláknál. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Konstantinápoly, március 19. A Milly ügynökség jelenti: Azt a két angol páncélos cirkálót, amelyek már előbb megsérültek a török ütegek tüzében, ma éjjel elsiilyesz- j tettük. Az egyik az Irrestible típushoz tartozott, a másiknak neve Afrika. Ma még piros élet, holnap fehér álom. Eger, március 19. Ki tudná ma elképzelni, fnilyen ámuló és kételkedő érzésekkel fogunk egyszer hosszú, méla esték csöndjén visszaemlékezni ezekre a ; terhes, végtelen változásu napokra. 1 Mintha folyton megújuló csodák j közt jártunk volna akkor, nem is az j életben, inkább valamely különös zűrzavaros álomban. Máról holnapra, óráról-órára változott minden. Nem ismertünk rá a másnap arcára. Félelemben és bizonytalanságban öntölt nehéz ólmot az álom szemünkbe, miután egész nap szédülő agygyal bujtuk a haditudósítók írásait. Lázár Miklóst, aki ^ csupa romantikus szin volt, Molnár ; Ferencet, aki snejdigül bánt a pen- \ nával, amint testőrtiszt a könnyed sapirral. Kéri Pált, aki kemény volt és maga a pontos igazság, és Damó Oszkárt, akinek írásaiból ódon kárpáti várkastélyok álmatag illata lengett felénk. És jól esett kételkedni a nyomtatott betűben és szomjas szívvel vártunk valakit, borzalmakat mesélőt, aki megitasson a rémület édes narkotikumával. A legnagyobbszerü, amitől máskor döbbenten állt volna meg a szivünk, most olyan mindennapivá vált. Könnyed, kézmozdulattal löktek félre annyi romantikát, amennyiből kötetek teltek volna ki máskor, érzelmes és szines románok öreg nyugalmazott kapitányoknak, akik háromszor olvasták el az 1793-at és mindig az éjjeliszekrényükön porosodik a Notre Damei toronyőr. | A halál csak annyi' volt, mint i egy kissé hosszasabban óit felejtett : tekintet hideg, márvány női vállon és a vér, mint piros rózsa mellek fehér haván. Mennyi uj arcot láttunk akkor. Pedig milyen kevés vonat járt. Elkényeztetett utazók, akiknek szabad- j jegyük van, tán mert úgy szeretik | a gőzkocsik mozgó házait, féltek ' és untak már Pestre járni s mégis soha annyi idegen nem vetődött vidéki városkákba, mint most, mikor ' esténkint éjszemü lembergi zsidónők ültek a kávéházban. A cukrászda ablakában mindednap uj asszonyok emelték kecses mozdulattal rózsás nyakuk fölött a habos szeletkéket kis sárga késsel, mely oly jellegzetes tartozéka a kisvárosi cukrászdáknak. A lányok sebesült huszártisztekkel kacérkodtak az esti korzón s a barokk érseki rezidencia erkélyéről tárogató sirt olykor esténként a tavaszi csöndbe, mintha kárpát bércei felől tévedt volna ide a kósza hanggal a szél s elhagyott utcákon sötét kórházak körül, ahol halavány mécs busongott a rideg szalmázsákok fölött, olasz dal édes méze csurgott a sárga kukoricakenyérre. Soha annyi pezsgőt meg nem ittak a cigányzenétől hangos écca- kákon, soha nem csillogott úgy langyos női testen a drágakő, s a szemek taván a mámor, mint mikor sötétek voltak a pék boltok és egy marok lisztért órákig lehetett járni a várost. A kávéházban, ahol a Monarchia tarkasága nyüzsgött, görbedt hátú, őszbécsavarodott veteránok hajoltak a márványlapok fölé, mintha csak bozontos landsknecktek dugták volna össze tollbarettes fejüket a kecskelábu asztalok fölött, miközben a róluk elnevezett játékot űzték, gyilkolni kész szenvedéllyel, — a kis prímás, aki még nemrég rövid nadrágban járt s akit akkoriban előszeretettel ültettek ölükbe az artistanők, belemuzsikált a hajnalokba, mig a.kerek zöldposztós asztaloknál tartalékos tisztnék kártyáztak, élveteg ajkú s kiabálós vidéki eleganciával öltözött dámák. A szemük talán olykor el is siklott a szines lapok fölött s egy szőke vadászhadnagyon pihent meg, aki tavaly ilyenkor Ro- vereto utcáin rögtönzött éjjeli botrányokat, Villogó szemű olasz nőt szöktetett el, miközben kicsavarta kezéből a tőrt, amelyet hűtlenség esetére helyezett kilátásba a szilaj- vérü hölgy. Istenem, hol van ma már a tőr és hol a kis kemény ököl, amely szorongatta. A hadnagy most molett zsidóasszonyka lábát nézi, amelynek kedves, lágy formáiról, amint csillogón nevetnek elő a feszesre vont harisnya selymén, napok óta nem veszi le szemét a lírai költő, akit Pesten rózsáskörmü nők becézte!?. Habos, japánselyem piamában hen- tergett otthon illatos ottománokon, most komiszruhában jár és éjjel szalmán fekszik nehéz kigőzölgésü regruták közt. Egy kisvárosi kereskedő feleségének, akinek tiszta élű kreol szépségéről azt hinnéd, hogy egyenesen a Cote d’ Azur-Rapidon repült ide, dúsgazdag magyar ur udvarol, aki királyi hercegeknek adott dinert előkelő nemzetközi szállodákban. Mintha csak minden éjjel utoljára akarná itt kimuiatni magát az élet a holnap bizonytalanságának lobogó extázisában. Néha hangosabb lesz a zene. Kardcsörgés, sarkantyú pengés csendül bele a kávéházi zsivajba. Jókedvű katonanóták járják. Férfiak ölelkeznek össze a felcsapó jókedv szilaj lendületével. Holnap indulnak a harctérre. Talán nem is először már. Az a kemény, férfias szépségű százados, aki száz vágyó asszonyszem kínálkozó pillantását kapja el egy tekintetével, sokáig húzta a lábát egy orosz golyó után. Holnap vissza megy megint a teltek mezejére. A cigányok jól ismerik. Él hal a magyar nótáért, pedig tán román a vére. Asszonyokért is követhetett el egykor bolondságokat s a pezsgővel talán drága emlékek gyöngyöznek fel előtte, mig egy utolsó éccaka duhaj kedvébe belefojtja valamennyit. Holnap már máskép lesz. A vonók most sírják ép: Vihar a levelet ide-oda fújja. Szegény katonának forgandó a sorsa, Ma még piros élet, holnap sötét álom, Ne sajnáld a csókod rubintos virágom. A katonái bálványozzák. Ujjon- cok, peiyhesállu gyerekek önként jelentkeztek, hogy vele akarnak menni. Lábbadozó betegek sírva könyörögtek neki, hogy csak vigye őket magával. Őszbécsavarodott cigány emeli rá a poharát. Remeg a hangja, köny csillan a szemében, úgy simogatja a kapitány kezét. Két fia harcot már hónapok óta a gránicon. Szelíd, leányos képű hadnagy ábrándozik a széles kedvű cimborák közt. Még olyan gyerek, pedig két sebet hozott már haza a férfiak nagy iskolájából. Elkíséri ő is a kapitányát. Lelkes szívvel megy, pedig szerelmes biztosan. Szelíd és szomorú szerelemmel, ahogy a Puskin versek hősei szerethettek. Most is messze jár. Valahol fehér, oszlopos tornácu udvarházban, ahol levendula illatú párnák közt szunnyad a grá- ciás falusi kisasszony mint a porcellán, elefántcsontsárga fénnyel a fehér patyolaton. Most egyszerre tűz csillan a szemébe. A kapitányára néz. Szüzlá- nyoknak van ilyen könyörgő tekintete, mikor szerelmesükért imádkoznak a Madonna-kép előtt. A kapitány halk szitkot morzsol a fogai közt, aztán kocsik robognak a kávéház elé s a fázós cigány a bőgővel takaródzik a hűvös, tavaszi hajnalon mig a kedves falusi ház felé igyekszik a különös’ hajnali menet s nemsokára édes szorongással üti fel fejét fehér párnáiról a karcsú falusi kisasszony. Az ablakon szilaj katona nóták csendülnek he. Idegesen hejje-hujáznak a vonók és mint messze puskalövés pattog a bőgőhur. S mire egészen felocsúdik a lány s biztos 'már benne, hogy nem álmodik, [lassan halkul is a hajnali szerenád s csak annyit hall már, hogy egy drága s oly jó ismerős hang szól még a kocsisnak: „Jól csapj a lovak közé! kilenckor indul a batallyon“. Hogyan keU a kevert lisztből kenyeret sütni? Eger, március 18. Egy olvasónk küldte be a következő praktikus leírást: Mióta a kenyeret csupán kevert lisztből süthetjük, gyakran halljuk a panaszt, hogy ehetetlen, ragad, mire a kemencébe kerül szétfolyik, vagy szétesik. Biz ez a mostani lisztszö- kös világban kétszeresen kellemetlen. Pedig a kukoricalisztből is lehet jóízű kenyeret készíteni, talán még jobbat, mint mint az árpás lisztből, mert a belőle készült kenyér nem olyan kemény és szívós. A következőkben megírom, hogy kell a kukorica lisztes kenyeret készíteni a magam tapasztalatai szerint. Először is a kukoricalisztes kenyérbe nem lehet burgonyát tenni, mert mint tudjuk az lágyít és á tésztát lehúzza, úgyszintén ne hasz-
