Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-27 / 58. szám
XXII. évfolyam. 1915. február 27, szombat. 58. szám. Előfizetési árak: Helyben és vidéken postán küldve egész évre 18 korona, — fél évre 9 korona, — yed évre 4 kor. 50 fill., — egy hóra POLITIKA* NAPILAP Hirdetési árak: □cm-ként nyiltéri közlemények, bírósági ítéletek 20, hatóságok, hivatalok árverési hirdetm. 8, magánváll, hirdetm. 5 fillér. 1 kor. 50 f. — Egyes szám áravasár- P. . cctFT SÁNDOR FpIfIAb «rerkesstfi- K Ál 1 AY MIKLÓS Eljegyzések,egybekelések,gyászj.,köszöj8 4 f. _ Szerkesztőség löszerltesz,°• Dr. se i t i 3ANUUK. Felelős szerxeszto. tVíVL.1.Ay rlláLU netnyilv.stb. 1—5sorig5K.Egyesületek, és ünnepnap is 4 f. — Szerkesztőség Megyei és helyközi telefon szám: 106. Kiadótulajdonos: DOBÓ 1STVÁN-HYOMDA RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG. bálbizottságok értesítései, köszönetnyilvánításai, felülfiz. nyugtázása 20 sorigöK" Sikerünk délkeleti Galíciában. Meghiúsult orosz támadás az Ondava völgyében. \ 1250 orosz fogoly. v (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.} Budapest, február 26. (Hivatalos jelentés.) Oroszlengyelországban tegnap a Przedborztól keletre eső ütközet szakaszokban élénk ágyuharc fejlődött. Az arcvonal többi részén a Visztulától északra és Nyugatgaliclában legnagyobb részt nyugalom volt. A Kárpátokban az ellenségnek az Ondava völgyében valamint a volóci nyeregtől északra fekvő állásaink ellen intézett támadásai meghiúsultak. A délkeleti Galíciában folyó harcokban egy magaslat elfoglalása alkalmából újólag 1250 oroszt elfogtunk. ______ Hőfer altábornagy. N incs jelenteni valója a német főhadiszállásnak. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) * Berlin, február 26. A nagyfőhadiszállás jelenti: A hadszínterek egyikéről sincs lényeges jelenteni való. Hogy kell élnünk aratásig. Eger, február 26. így tél utolján, tavasz kezdetén, ■lég békeidőben is meglehetős nehéz gondot szokott okozni ez a minden évben visszakerülő töprengő kérdés: Hogy leszünk ki újig? Mennyivel aggodalomkeltőbb ez a íelsóhajtás most, mikor a megszokott, rendes szűkös állapoton felül nég a háborús időkkel mindenha együttjáró ínséges napok réme is ijesztget bennünket. Pedig hát nem kell megijednünk. Ahogyan kiteleltünk eddig — bátran kimondhatjuk minden nagyobb ■yomoruság nélkül: — azonképen, merjük állítani, hogy Isten segítségével, ha nem is zsíros nagy jólétben, de éhség, koplalás nélkül kibírhatjuk aratásig, ha magunk is agy akarjuk, ha mindenki akarja, ha minden itthonmaradt ember a nap minden óráján ehhez [a szigorú parancshoz igazodik: ezt az országot, önnek az országnak a népét sem időjárásnak, sem semmiféle ellenségnek kiéheztetnie nem szabad! Ebben az országban nem veszhet éhen senki. Ebben az országban meg kell hogy legyen mindenkinek a maga mindennapi kenyere. Nem sok, csak csak éppen amennyi szűkösen elég. Minden étkezéshez egy-egy karéjka. Ahogyan hadbavonult véreinknek csak egy jelszavuk van : .Győznünk kell!“ — és Hindenburg, e mindenidők legnagyobb hadvezére, bízvást állítja, hogy győzünk is, mert nekünk jobb az idegrendszerünk mint az ellenségünké, ugyanúgy az itthonmaradt dologtevő népnek pedig szintén arra legyen gondja, hogy a megélhetés tépelődéseitől senki, se maga, se más el ne veszítse a fejét. Mindenki akarjon élni s akarja, hogy a szomszédja is éljen. Tehát csak akarat kell. Nagyon erős akarat. Segítse mindenki egymást, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. Hogyan kell ezt akarni ? Erre is Hindenburg vezér acél- idegzetü nemzeteitől vehetünk példát. A németek törvénnyel, hatósági és társadalmi intézkedésekkel rákényszerítik önmagukat a szigorú takarékosságra, beosztják a készleteket úgy, hogy akinek merőben üres is a kamrája, Németországban még az sem fog éhezni. Lesz mindenkinek kenyere. Bizony nem fehér, de lesz. Bejárta a német sajtót mostanában egy csudálatos szép irásmü, mely valóságos himnusza, tízparancsolata, kiskátéja ennek a zordon, katonás kiáltásnak: Muszáj kenyérnek lenni! Kivonatosan igy szól emez irás: Németország (mondhatjuk Magyar- ország is) egy egész ellenséges világgal áll szemben, amely meg akarja őt semmisíteni. Diadalmas dicső seregeinket nem tudja lete- perni. Hát, mint egy ostromlott várat, ki akar bennünket éheztetni. Ez sem fog neki sikerülni. Miért nem? azért, mert elég kenyér mag van az országban, hogy aratásig kibírja a lakosság. Csak nem szabad prédálni, pazarolni. Ne étessétek marháitokat a kenyérnek gyümölcsével. Takarékoskodjatok a kenyérrel, hogy ellenségeink kaján reménye szégyenné váljon. Legyetek tisztelettel a mindennapi kenyér iránt. Akkor mindig lesz belőle nektek, akármeddig tart is a háború. Erre neveljétek gyermekeiteket. Ne vessetek meg egy darab kenyeret sem azért, mert már nem friss. Ne szeljetek egy karéjjal se többet a kenyérből, mint amennyit éppen enni akartok. A krumplit mindig hámozatlanul, héjában főzzétek. Ezzel sokat spóroltok. Az előzőleg nyersen hámozott krumpliból sok ennivaló rész elpoesékolódik. Ne dobjátok szemétre az ételhulladékokat. Gyüjtsétek össze, jó lesz takarmánynak. Ha magatoknak nincs lábasjószágotok, adjátok a takarmányanyagot annak, akinek van. Ezek a legprózaiabb dologról itt-ott szinte költői lendülettel megirt gyakorlati tanácsok, kell, hogy Magyarország népeinek is minden rétegében elterjedjenek s e komoly, nagy időkben mindenkinek szinte vérébe oltódjanak. Ezekhez az ércbevésni és minden iskolában megtanítani való szavakhoz, mi a speciális viszonyainkhoz képest még a következő jóindulatú tanácsokat függesztjük : Szoktassa mindenki magát és családját a kukoricaliszt használatához. Ebből is lehet ízletes ételt főzni. Csak tudni kell a módját. Gazdasszonyáink tanulják el egymástól a készítés titkait. Lélekbe írott törvéuy legyen, hogy gabonát a forgalomtól elvonni: hazaárulás! Jó, ha egyes tehetősebb, vagy előrelátóbb családok még kellő időben zsákszámra raktároztak el lisztet éléskamráikban. Ámde akiknek ilyen liszttartartalékjaik vannak, ne kövessék el azt a kapzsiságot és lelkiismeretlenséget, hogy bár odahaza van elegendő lisztkészletük, mégis a boltokban vásárolnak. Ezzel, hogy nem az otthon való lisztet használják, csökkentik a forgalomban levő mennyiséget s valósággal kiveszik a szegényebb nép szájából a kenyeret, akik kizárólag csakis a boltokban való vásárlásra vannak utalva. Ne csak az imádság tartson tehát fenn minket, hogy add meg Uram a mindennapi kenyerünket, hanem erős akarattal magunk is arra törekedjünk, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. Ilyenképpen minden tömegéhség nélkül meg fogunk élni aratásig. Mennyiért szabad adni a lisztet kicsiben. A miskolci kereskedelmi és iparkamara nyilatkozata. Eger, február 26. Miután Egerben számos panasz merült fel, hogy némely detail- árusitók a maximális árnál drágábban adják a lisztet, a vármegye alispánja kérdést intézett erre vonatkozóan a miskolci kereskedelmi és iparkamarához, amely a liszárakra a következő szakvéleményt adta: Figyelemmel a jelen helyzetre, a detail- (részlet) kereskedésben, a legmagasabb áraknál nem aránytalanul magasabb az ár, ha a deteil- eladásnál kilogrammonként 6—7, de legfeljebb 10 fillérrel magasabb a maximális árnál. Magyarázatképen megjegyzi a kamara, hogy a detail-kereskedő a- lisztet a malomtól Jmaximális árban kénytelen vásárolni s a vételár most Ara 4 fillér.
