Egri Ujság - napilap 1915/1
1915-02-27 / 58. szám
1915. február 27. azonnal, készpénzben, levonás (kas- saskonló) néiküi értendő helyt, gyár vagy feladási állomáson, azonkívül a zsák ára külön fizetendő, valamint a vevőt terheli a fuvar- költség a malomtól átvett vagy vasútra feladott áru után. Ezenkívül viseli a kiméréssel járó porlási súly- veszteséget, adja a csomagolást stb A 10 (tiz) iiilérnél magasabb de- tail-ár felszámítása pedig esek ott nem aránytalanul magas, ahol a vasúti közlekedés mai rendje mellett a kereskedő esetleg közönséges fuvarral messzebb helyről tehát nagy költséggel kénytelen az árut hozatni. A kamarának ezt a rendeletét a rendőrkapitány alkalmazkodás végett kiadta a malmok tulajdonosainak és a lisztkereskedőknek. 2 153 waggon hazára vau szüksége a városnak. — A tanács rekvirálást kér. — Eger, február 26. Amint az Egri Újság megírta, a legutóbbi városi közgyűlés egy bizottságot küldött ki abból, hogy állapítsa meg, mennyi Eger város lisztszükséglete. Ez a bizottság a város 12 negyedében összes is irta csaiádonkint. az egész város lisztszükségletét. A két jelentkezési nap 5134 család jelentkezett a bizottságok előtt, akik a családtagokkal együtt 25,293 lelket tesznek ki. Az igy megállapított adatokkal gróf Keglevich Gyula főispán és Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester felutaztak Budapestre a minisztériumba, ahol meg isigériék, hogy a város lisztszükségletéről gondoskodni fognak, azonban teljesen pontos adatokat kívánnak be a lakosságról. Bayer Henrik városi tanácsos most készítette el a kimutatást, amelyet az alábbiakban közlünk. A kormány a város lisztszükségletét a legutóbbi népszámlálás adatai szerint kívánja kielégíteni, amely természetesen a változott időkhöz képest tetemesen módosult. Egernek a legutóbbi népszámlálás alkalmával volt 28916 lakosa. A városba szállított sebesültek azonban növelték a lakosság számát s azon sebesültek száma, akikről a város gondoskodik, 372. így a lakosság száma 29288. A lakosság egyrésze azonban hadbavonult s igy bizonyos százalékot az előbbi számból le kell ütni. Ehhez még hozzájárul a városban vagy a város területén dolgozó munkások száma, körülbelül 1500 ember. Minden személyre 10 kg. lisztet számit a városi vezetőség havonta, ami 271650 kgr. havonia a lakosságra. Hat hónapi lisztszükséglete a városnak 1.629,900 kg. Ebből le kell számítani a bejelentett liszt, búza készletet, amely 93.727 kg-ot tesz ki. A szükséglet végösszege tehát 1.536,173 kg., ami waggonok- ban átszámítva 153 waggon és 61 mm. A városi tanács mai ülésében tárgyalta a kimutatást és holnap küldi fel a földmivelési miniszterhez. Egyben pedig föiiratot küld s kérni fogja a minisztert, hogy Egerben is rendelje el sürgősen a rekviráiást. A város a lakosságot a rekvirált és az államtól kapott búzából fogja kielégíteni, még pedig úgy, hogy a búza a város tulajdona lesz ugyan, de a gőzmalmokkal fogja megőröl- tetni és lisztkereskedőknek adja ki elárusitás végett s meg fogja állapítani azt a maximális árat, amelyen árusítható. Az igy kiadott lisztet csak egri lakosnak és csak a tanács, illetve az erre kiküldött bizottság áltál kiállított utalványokra lehet majd kapni. Már most figyelmeztetjük a lakosságot, hogy ne féljen a rekvirá- lástól. A háztartásban szükséges gabonát, vagy lisztet senkitől el nem veszik. A rekvirálás csak a fölösleged gyűjti össze és az esetleg elrejtett nagy készleteket igyekszik lefoglalni, de ettől sincs oka senkinek félnie, mert hisz az áliam, vagy a város rekvirálás esetén a maximális árat fizeti meg. A városi hatóságokhoz. Történik-e valami a kulisszák mögött. Eger, február 26. Háborús időben a város közön sége fokozottabb mértékben igényli a hatóságok gondoskodását, mint békében. A közéleimezés, a járványok elleni védekezés s még egy csomó kérdés, mely közérdekű voltánál fogva nem tűri el a halogatást és a mellőzést: mindmegannyi kérdőjel áll az illetékes faktorok előtt és a közönség feszült figyelemmel lesi az értesüléseket, melyek e kérdések megoldásáról adnak hirí. Lapunkban — hogy csak a legközelebbi napok eseményeivel foglalkozzunk — felvetettük a város élelmezésének kérdését. Rámutattunk azokra a rendkívüli és tarthatatlan állapotokra, melyek az egyre emelkedő élelmiszerek folytán előállottak. A piacokon nem lehet élelmiszereket kapni, az üzletekből az ! embernek üres kézzel kell eltávoznia, közben pedig felburjánzik a „zugpiacok“ intézménye és a közönség egy része hatósági árakon felül is megfizeti a titokban kapott élelmiszereket, csakhogy hozzájuthasson a mindennapi élelemhez. Felhívtuk az illetékes körök figyelmét a hatósági husmészárszék és más hatósági \ intézmények létesítésének a szük- j ségére; jeleztük azt a nagy és lelkes munkát, amely más városokban | ily irányban folyik s reméltük, hogy j visszhangja lesz a felhívásnak. Nem tudjuk, hagy a városi kö- | rök foglalkoznak-e már az élelme- 1 zési intézmények fontos kérdéseivel, de ezideig ebből a mun- j kából semmi sem szivárgott ki. Nem akarjuk feltételezni, hogy az egri faktorok a szükség idején nem tudnak hivatásuk magaslatára emelkedni. Inkább azt hisszük, hogy túlságosan diszkrétek. Ezért intéz;.ük hozzájuk ezt a nyilvános interpellációt : történik e valami a város legsürgősebb szükségleteinek kielégítése érdekében ? A közönség minden érdeklődésével várja a hatóságok, a városi tavács, a polgármester stb. megnyilatkozásait az aktuális kérdésekről s úgy hisszük, hogy a sajtónak nem lehet fontosabb hivatása ezekben az időkben, mint hogy a közönség megnyugtatását célzó tevékenységről és szándékokról beszámoljon. Egy karrier Ki volt a szikszói érseki istálló tolvaja. — Morbus hungaricus. — Összelövöldözött csikók. — Lóháti tüzérmester tragédiája. Eger, február 26. A közeli kis faluban, tíorsodsze- merén dezepőríüzért fogtak el a napokban, aki azt a bolondságot is elkövette a többi közt, hogy Sziha- lom határában ismétlő pisztolyával összelövöldözött öt szép, fényes szőrű csikót. Egy kis hiba volt persze, hogy a csikók az egri érsek szikszói istállójából valók voltak, amelyet pár nappal ezelőtt tört fel valami ismeretlen lótolvaj. Az sem a legnagyobb rendjén volt, hogy Lóháti József, igy hívták a különös kedv- telésü tűzmestert, engedetem nélkül hagyta el az ütegét s mikor az érsek csikai miatt megcsípték, már a katonai hatóság is kereste, mint szökevényt. Épen kapóra jött. Átadták a katonai parancsnokságnak, Ítéljen a hadbíróság a bűnei fölött. Hányódott, viszontagságteljes pályafutás záródott le ezzel, mert Lóháti József azalatt a rövid hat hónap alatt, amely a mozgósítás óta eltelt, egész regényre való kalandon ment át. Beállt kaionának önként, előlépett a csatatéren, nem az a legény jjvolt, aki megijedt az árnyékától. Aztán egyszerre hűtlen lett a zászlójához. Hátat fordított a dicsőség mezejének. Kitudja milyen furfanggal, talán sokkal több lélekjelenléttel, ravasz bátorsággal, mint amennyivel a két ágyút a sokszoros muszka túlerőből kivágta, verekedte magát haza Hevesbe a szülőföldjére, hogy itt kapcabetyárnak álljon, éjjel lovat kössön el, azután mint valami megtéboiyodolt gróf szügyön lövöldözze a paripáit. Regényíró nagyszerű históriát faraghatna a Lóháti József életének utolsó hat hónapjából, melyben lehetetlen nem rikítóan magyar összeroppanást, nem a paraszti sorba került, nehéz vérében őspuszták zabo- látlanságát őriző kurtanemes speciális tragédiáját látni. Van Hevesben az alföldi parasztság közt, amely Kömlő, Besenyő és Átány környékén, csupa elszegényedett, hétszilvafás, bocskoros nemességből áll, egy különös kórság. Nem is nagyon szórványosan akad meg. Néha, mint a középkori titokzatos lelkicsomák, egész tömegbetegségként jelentkezik. Szegény zsellérnép, földszin inguju, reves csizmás, nyomorúságos urasági cseléd egyszerre csak Isten tudná mért, nekikótyagosodik. Nincs megállása egy helybe. Ismeretlen, önmaga előtt érthetetlen zsongás kél a vérébe,n ellenállhatatlan vágyak hajtják más ég alá, más arcok felé. Nem elég súlyos a szol- gabiró szava, nem elég kemény a csendőr ököl, hogy újra fel ne szedje a sátorfáját, akit törvény parancsára visszahoznak. Mint tavasszal a nekige^jedt életerők, a csírázó párzó indulat tüze úgy lázong, úgy ösztökél, úgy kerget ez a nagy kényszerűség. Egyszer csak menni kell. Hová? Az nem fontos. Csak el, csak másfelé. Felázott tavaszi földeken, nagyrögii barna hanton,' csupasz fák közt, amelyeknek gyönge kérgét már felpattanni vágyó rügy feszíti a gályákon, távoli alkonyatok felé, mikor méla csillagok alatt úgy úsznak titkos földek felől langyos fuvalmak, mint láthatatlan tavaszi folyók. A puszták nomád lelke él talán rejtelmes örökségként a lélekben és olykor szeretné lerázni sok-sok század nyűgét s a tunya falusi békét, az eke kimért nyugalommal haladó szarvát, a méla ökröket mind bus, csömörrel nézi s szeretne széllel szállni, viharral vívni. Zugó folyón hidat feszitni, ingatag tömlőkből. Kalandok kínozzák, csipkés gót város kincse, frank hegyek mézes bora, ibér földek csodái. Egy ismeretlen lény támad fel. Nem ismer rá senki, pedig ki volna más, mint a puszták fia, az ős, szilaj magyar, aki megunja bennünk a kultúra kemény kőkalodáját. Lóháti Józsefet is ilyen megszállott embernek tartották, Egyszerre csak rá jött valami és akkor nem birt vele senki, nem találta a helyét. Nincs ki egészen az elméje: ez volt róla az orvosi vélemény is. Még a katonaságtól is elbocsájtot- ták, mint nem egész helyes gondolkodású embert. Kitört a háború. Megmozdult az egész világ, hogyne mozdult volna meg Lóháti is. Jelentkezett a ko- mandőnál, az első napok tüzzava- rában nem igen nézték, miért szabadságolták annak idején. Kellett az ember. Vitték őt is Lengyel- országba, a muszkák ellen. É* itt elemében volt igazán. Sose látott tájak. Mindennap uj kaland. Hánnyatás, viszontagság. Néki lendültek az életenergiái. Csupa tűz,
