Egri Ujság - napilap 1915/1

1915-02-03 / 34. szám

2

& ö fi

IS tó. február 3.

LEGÚJABB.

Érkezett éjjel 1 óra 25 perckor.

A német tengerészeti vezérkar óvása az északi tengeren közlekedő hajókhoz.

Berlin, február 2.

Von Pohl a német tengerészei! veié« kar főnöke a Lokalanzeigerben óvást tesz kömé, amelyben a következőkre inti az északi tengeren közlekedő békés hajókat: Mivel Anglia csapatokat és hadiszereket száilit Fran ciaországba, amit mi minden rendelkezésünkre álló eszközzel meghiúsítani törekszünk, óvaintjük a békés hajókat ne közlekedjék az északkeleti partvidékhez, mert esetleg más hajókkal összetévesztjük, ajánljuk az ilyen hajóknak, hogy válasszák inkább a Skócia körüli utat.

ftaguar baltáit i>,Szelében Varsótól Mmsktfáig.

Ahová az orosz zsidó katonák nem mehetnek.

Fogolysiállitó orosz vonaton.

Eger, február 2.

Egy osztrák kereskedőnek szenzációs utat sikerült megtennie : orosz sebesült és fogoly-szállitó vonaton j jutott el Varsóból Moszkvába. Ta- í pasztslatait most Romániából küldött j levelében így írja le:

— Most nincs polgári forgalom Moszkva felé a csataterekről. Varsóból menetrendszerű vonatok nem indulnak. A pályák túlterheltek ä katonai vonatoktól és november első tiz napjában átlag minden tizenöt percben jöttek a hosszú katonai transzportok. Varsó gyűjtőpontja lett az ország belsejéből jövő csapatoknak. A katonai transzportoknak ez a torlódása hozza magával, hogy a hadmozdulatok nem lehetnek gyorsak, mivel a csapatelosztások csak nagy időveszteséggel vihetők keresztül.

Normális időben a moszkvai forgalmat a „bresti pályaudvar“ látja el, a Foksál Warszavszko Brzeszki, most azonban az egyéb pályaudvarokból is meiieek moszkvai vonatok. Hosszú sebesültszállító vonatot állítanak Össze.

Reggel indulunk rettentő sürü .ködben és ez az átkozott, torkot fojtogató szürkeség nem akar egy szempillantásra sem megszakadni. Sejtjük csak, csak hogy ha.azik, de az ablakon át még a táviró póznákat sem látjuk.

A vonat jó meleg, fütött, minden kocsi közepén óiiási szamovár áll és szorgalmasan iszogatja mindenki a párolgó, ill dos teát. A legények vígak, de azért szomorú nótákat dalolnak. .A szláv népdaluk talán mind szomorúak, sötétek. A zsidó sebesültek szintén koncerteznek és furcsa torokhangon, erősen racscsolva jönnek a fürge, megnevettető motívumok.

A foglyokat külön szállítják. Itt a

hangulat már jóval nyomottabb. Mindenki szökni szeretne és a legfantasztikusabb kísérleteken töri a fejét. Néhányan már olyan tevekkel jönnek, hogy nevetnek rajta még saját maguk is. Épen úgy bánnak velük, .ívd a többi sebesültekkel, csakhogy persze, ami az oroszoknak jó, nem mindig jó a mi bakáinknak és különösen az elrátás miatt van néha zúgolódás. A szegény muszka szakács kénytelen volt kérni, hogy osszanak melléje egy magyarszki kukták, hogy a joglyok se panaszkodj mák. Ez meg is történt és most zugplódás nélkül költik el a megjavult ebédeket. Énekelni nagyon szeretnek. Azonban a monarchiának és a német birodalomnak minden népe más más dalt vél szépnek és a kórusok megoszlanak — még pedig egyszerre — és hangzik a magyar- német-horvát-román dal egyforma lelkesedéssel.

Már koromsötét van, a mikor Brest Litowsba cammog a vonat. A hites nevezetes várból bizony nem sokat lehet látni, sőt semmit sem. Csiliingeiést hall az ember, cifra orosz káromkodást, lát az ember a hidegtől táncoló embereket, aztán katonákat, katonákat és két cifra ruhás hölgyet. Az állomás nullet közvetlenül üdülő állomás van a sebesültek számára. A mint ezt megtudják, mindenki kiugrál és valóságos roham indul meg élelmiszerekért. Nemsokára a falatozó emberek áradata hömpölyög vissza. A foglyok nem szállnak le. Azok szomorúan nézegetik az állomás- épületen a furcsa cirill-betűs felifásokat.

A vonat parancsnoka szólt azonban a kint foglalaloskodó hölgyeknek, azok szaladnak a vonathoz, a foglyokhoz. Ezek, mintha összebeszéltek volna, az ablaktól elhúzódtak és nem fogadtak el egy falat élelmet sern: senki: senki. A hölgyek

ezt furcsállották. Egy baka magyarul mondja nekik:

— Nem vagyunk kódisok !

És bármilyen jósággal kinálgaíták, bármilyen szép mosolygással, a legények annál ridegebbek lettek. A vonatparancsnok is biztatta ők#t, az ápolók is. Eredmény nélkül.

Minszkben mindenki, aki csak bir, leszállhatott és kedve szerint sétálgathatott a perronon. A zsidó sebesültek tovább nem mennek. A letelepülési zóna pár kilométerrel terjed csak tovább és az atyuska zsidói azt még mint hősök sem léphetik át. Ezért Minszk nagy sebesülttelep.

Még egy nap és megint este lesz, mire Szmolenszkbe érünk. Alighanem céltudatosan történik, hogy mindig késő este van, mikor nagyobb pihenőre ér a vonat. Itt hosszabb ideig kell várni. Az ut idáig erdőkön vitt át, folytonosan erdőkön. — Sötét fenyő és tölgyerdőket láttunk fehér köntösben.

Szmolenszk már kívül esik a len gyei körzeten. Itt már a latin beiü teljesen eltűnik é3 a cirill betűknek rengeteg tömege fogad. A városka nem nagy, mintegy 60.000 lakosa

! van, de most tolong a rengeteg nép. Szmolenszk nevezetes katonai gócpont lett és emellett a hadifoglyok egy részét is itt helyezték el. Minthogy ez a város középpontjába van, minden fogoly-transoportnak át kell vonulnia a városon.

Eleinte ez nagy ünnepélyességgel történt és mindenki tolongott, hogy lássa a menetet. A takosság tisztességesen viselkedett és csak szórványosan fordult elő, hogy szidták a foglyokat. Ellenben az nagyon gyakran megtörtént, hogy a foglyoktól — erőszakkal is — mindenfélét ösz- sze akartak vásárolni. Ezért most a bevonulást éjjel szokták tartani. Külön helyen vannak a tisztek, a kiknek egy része szabadon is járhat- kelhet a városban, de polgári ruhában. Ezt a kedvezményt legritkább esetben szokták igénybe venni.

Néhány német is lakott itt, de ezek itt hagyták a várost és nem tudni, hogy hova kerültek.

Megint egy keserves napi utazás következik. Elhagyjuk Borodinot, a napóleoni csata mezőt és reggel 3 óra felé vonatunk szinte lépésben, lassú méltósággal érkezik be a Szent Oroszország szent fővárosába Moszkvába.

DUt Ígérnek az oroszok a magyar oknak?

Humoros kiáltvány a lövészárkokbau.

Eger, február 2.

Egy huszártiszt, aki most érkezett haza az északi harctérről, érdekes dokumentumát hozta az oroszok kétszínű és nagyon is átlátszó mesterkedésének. A cár rabszolgái, a kancsuka, Szibéria, pogromok hazájának hadvezérei a háború kitörése óta azt éneklik a lengyelek, a zsidók, a rutének, a románok fülebe, hogy szabadságot hoznak nekik, felszabadítják őket. Az orosz .felszabadítás“ áldásait azóta már bőséggel megismételték : felégetett városok és falvak, meggyalázott asszonyok, keresztre- feszitett zsidók, kirabolt kastélyok, Pétervárra szállított műkincsek bizo nyitják Varsótól Bánfáig, Insterburg- tól Máiamarosszigetig az orosz „szabadság“ rövid uralmát.

Nincs már olyan naiv russzofil sem, akinek a keze ökölbe nem szorulna, ha orosz szabadságigére- tekről hall, csak maguk az orosz vezetők hisznek még mindig egy- ügyü vaksággal abban, hogy amit a fegyverrel nem tudnak mrg'zerezni, az egy-két nevetséges frázistól az ölükbe hull. Amerre de.ék katonáink jártak, mindenhol ott találják az orosz maszlagot: gépírásos, valami nyelvtanból szedett magyarsággal szövegezett felhívást, amelyen nincs aláírás, nincs semmi, csak komikus, hazug és amellett kétszínű hitegetés.

Amig orosz repülőgépek mutatkoztak — újabban már nagyon elfogytak az orosz repülők — a levegőből szórták a magyar csapatok közé a bárgyú Írást tucatjával, mostanában pedig ott „felejtik“ minden lövészárokban, amelyből sturmoló magyar bakak kiverik az oroszt, minden faluban, amelyből vitéz csapataink élői ki kell takarudniok. Nagyon jellemző és nagyon kétségbeesett helyzetre vali, hogy az oroszok már csak igy remélnek eredményt elérni, olyan mulattató csábításokkal, amelyeknek a legegyszerűbb ember sem ugrik be.

A vidám kiáltvány, igazi oroszos magyarsággal megfogalmazott eredeti szövegében, a következő: Magyarok !

Az Osztrák birodalom Németországgal együtt kijelentett Oroszországnak háborút és mind a kettő beíetört az orosz földre.

A vitéz orosz hadsereg nemcsak megverte az osztrák és nemet seregeket az egész vonalon, de kidobta is őket Oroszországból; azután átment utánuk az osztrás és német határon túl és most győztesen megy Budapest, Bécs, Krakó, Berlin felé. Haltes, Lemberg, Jarosiav és néhány Németországi város már a Nagy Orosz Cár birtokában vannak.

Mikor a győző oroszok átmennek a Kárpátokon túl és meghódítják Przemysiet, ők lesznek az egész oszirák-magyar birodalomnak az urai.

Magyarok! A fi szép hazátoknak és ti maguknak sorsa van a ti ke-