Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-02-06 / 6. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi február hö 6. 6. szám. Szerkesztőség: Eger, Czukar-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Káptalau-utcza 21. sz. Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évre 6 fr , félévre 3 frt, negyedév e 1 fri 50 kr. Egyesszám ára 10 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Dohánygyár. — A képviselőtestület rendkívüli gyűlése. — Eger, február 5. Graenzenstein Béla miniszteri tanácsos azt mondotta a dohánygyár dolgának rendezésére kiküldött bizottság tagjainak, hogy egyátalán ne csináljanak maguknak rózsás képet a jövőről, mivel a dohángyán kiképző tanfolyammal még nem lesz meg a dohány gyár, de sőt, ha a munkás viszonyok nem lesznek elég kedvezők, akkor nem is lesz meg az egri dohánygyár. Ebből a nyilatkozatból annyi mindenesetre látható, hogy odafönn nincsenek valami nagy lelkesedéssel az egri dohánygyár iránt. Az egri dohánygyár felállítása, nem éppen valami kedvencz eszméje a pénzügyi kormánynak, a mint egyébként sem vagyunk mi hős egriek valami nagy kegyében a kormánynak. Ez utóbbinak az okait most nem ku tatjuk, csak jónak láttuk ezt itt megjegyezni azért, hogy ne feledkezzenek meg róla egyesek most, mikor valami kedvezményt akarunk kérni ettől a kormánytól. A vidéki városok versenyeznek a dohánygyárért. Itt van a mi testvérvárosunk Gyöngyös, mindjárt kész volna mindenféle áldozatra, csak adnának neki dohánygyárat. De egyátalán valóságos liczitáczió folyik a városok között azért a pár dohánygyárért, a melyet a pénzügyi kormány rövidesen felállítani kíván s csak valljuk ineg őszintén, hegy annak idején Eger város is ott volt a liczitálók között s ígért fiit-fát. Most hát, mikor az ígéretek beváltásáról van szó, kicsinyes okokból jó lesz nem akadékoskodni. A mai képviselőtestületi ülésen megpróbálkoztak ilyen akadékoskodással, de végre valahára a képviselőtestület is eman- czipálta magát amaz ismert befolyásolástól s szabadon, függetlenül szavazta meg ideiglenes helyiségnek a Koronát, magának a dohángyár épületének pedig a nagy vásártéri. A mily örömmel fogadjuk a képviselőtestület ezen határozatát, épp oly reménnyel nézünk most már a dohánygyár megvalósítása elé Egyébként a képviselőtestület ülésének lefolyásáról a következőkben referálunk: Eger város képviselőtestülete tegnap délután rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek egyetlen tárgyát a dohánygyári bizottság jelentésének megvitatása képezte. A főjegyző olvasta fel a bizottság jelentését. E szerint Graenzenstein Béla miniszteri tanácsos személyesen megjelent Egerben s a bizottság tagjaival megnézte a tervbe vett épületeket és helyeket. Ezek közül az ideiglenes kiképző tanfolyam részére legalkalmasabbnak jelezte a Gólya volt katonai laktanyát, az állandó épület részere pedig a nagytemplom megetti nagy vásártért. A Gólya helyiség azonban nem a város tulajdonát képezvén, azt bérbe kellett volna venni. Az e őzéiből megtartott árlejtésen azonban a városnak nem sikerült azt megfelelő bérösszegért kibérelnie. így tehát a bizottság azt javasolja, hogy az ideiglenes helyiségül a Korona vendéglő adassék át, az állandó építkezés helyéül pedig a vásártér jelöltessék ki. Imre Miklós a vásártért megszavazza, de a Koronát nem. Mikor arról volt szó, hogy a Koronát főispárii lakásnak alakítsák át, az egész város felzudult, hogy ez az egy vendéglője van a városnak, ezt is el akarják most bontani. Azután elkérték az érsektől az épületet, kértek még hozzá 700 n ölet s az érsek odaadta, de természetesen azon czélból, hogy vendéglőt építsenek. Ezért sem lehet azt más czélra oda adni, de különben is kevés les* ott a hely 130 munkásnak. K o v á c h Kálmán ajánlja a bizottság javaslatát. Mindnyájan hamar és biztosan kívánjuk a dohánygyárat. Igaz, hogy vendéglőt szándékoztunk a Korona telkén épitent, de most más kibúvót nem talállak, hát kénytelen volt a bizottság a Koro n á t javasolni. A miniszteri tanácsos nem nagy lelkesedéssel volt az egri dohánygyár iránt s idők múltával, személyi változások folytán kis akadályok is elégségesek lehetnek a dohánygyár megtagadására. Nem akarja, hogy a gyerekeire is rákiáltsanak az utódok, hogy »a te apád is oka annak, hogy nincs dohánygyárunk« — s azért a kicsinyes okokat mellőzve ajánlja elfogadásra a bizottság javaslatát. Tóth Csepreghy Ferencz a K o- r o n a telkét megszavazza, de a vásártért nem. A vásártér zöld vásárkor úgy is nagyon el van foglalva, azt átadni hát nem lehet. 0 is azon negyedbeli lakos, neki talán személyesen érdekében áll, hogy odaépittessék a dohánygyár, de a közérdekből nem szavazza meg azt, mert a vásártért igy kitolják Baktára s tönkre lesz téve a belső vásár. Ajánlja, hogy a dohánygyár épületéül a Barkóczi kórház jelöltessék ki. Horváth József, Schvarc (Setét) Sándor dr. és a polgármester hozzászólása után a közgyűlés a bizottság javaslatát fogadta el. Az Egri Újság tárczája Éjféli álom, — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — Irta: Falstaff. Az álmoskönyv egyik lapján ez olvasható: „Lúdliust enni: igen jó,“ —másikon pedig: „Mulatságba menni: öröm.“! és mivel én mint a lúdliust mint pedig a mulatságot szeretem, elhatároztam, hogy elmegyek özvegy Feinknopf Dávidné kamrájába, hol néhány tegnap leölt és pirosrasült liba Ízletes tetemei nyugosznak, és azokból egy remek, intcsiklan- doztató mulatságot fogok rögtönözni, persze nem az érdemes özvegy kamrájában, hanem a vásártér valamelyik bódája mögött. Igazi jó selyemkedvem volt. De hogy mit és mennyit ér az embernek a selyemkedve, kivált ha a finálét hozzá az ördög keze játsza. azt rzonnal volt alkalmam tapasztalni. Alig hogy beléptem az ablakon, (az ajtón belépni ma már nem illik egy jóravaló betörőnek !) midőn egy erős, szikár, csontos kéz megszórná a kezemet. — Szervusz kolléga! Erre nem voltam elkészülve; szörnyen megijedtem. — Talán a libákért jösz ? — suttogá egy félelmes hang a tátongó sötétségből. — Igen, — nyögtem kínosan. — Oh, azokról már gondoskodva van! — Hogyan ? — Megettem. Csak ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképen kihez van szerencsém : egy magamforma betörőhöz, a ki azonban sokkal ügyesebb volt nálam- nál, mert megelőzött. Félelmem azonnal e'mult és szemrehányó hangon vetém oda: Szörnyeteg! — Nem egészen •— Miért? — Mei't két egész libát még érintetlenül hagytam a polczon. — Igazán? Akkor azokat én eszem meg! — Micsoda eszem? Eszünk, öcskös, eszünk! . . . — Tehát: esszük. — így már helyes. És hol szándékozol velem osztakozni? — A vásártéri bódék mögött ... — Az veszedelmes hely. Jobb lesz ha el- lopódzunk a városháza előtt és letelepedünk a liczeummal szemben, a nagy-templom lépcsőire. Ezeken a helyeken mégis csak több a rendőr s ezért nehezebben fogják el az embert. — Nem értelek.-- Látszik, hogy még kezdő betörő vagy. — Épen azért .... — No hát vigyázz. A hol többen vannak, minden rendőr azt hiszi, hogy van elég közöttük aki vigyáz és igy tulajdonképnen egyikök sem vigyáz. — Értem. Igazi lángész vagy, barátom — Tehát menjünk. Ezzel átmásztunk kellő óvatossággal özvegy Feinknopf Dávidné kamrájának ablakán és megindultunk a nagytemplom felé. Epen éjfélt, ütött az óra, midőn az Esz- terházy-térre értünk. A különben népes főutcza ekkorra már elcsendesült és az érseki palota s a lyczeum kisértetei készíteni kezdték lepedőiket, hogy szokott kőrútjaikra induljanak a viszhangos folyosókon. Az éjjeli őrök mégegy- szer körülnéztek köpönyegeik körül, azután ók is nyugalomra tértek; mi pedig kényelmesen letelepedtünk a nagytemplom előtti lépcsőkre — No, ugy-e mondtam, hogy itt háborít,- tatlanul élvezhetjük a libákat.-- Kételkedtem benne ? — Nem, hanem most már lássunk az evéshez. — ügy van. Hiszed-e, hogy én iszonyú éhes vagyok ? — Ép azért gyorsan vedd elő a libákat — Ugyan ne tréfálj; együnk inkább. — Mit, én tréfálok, mikor a részemet kérem tőled? — Természetes; hiszen mind a kettő nálad van. — Nálam? Hogy mondhatsz ilyent? Én kijelentettem, hogy a polczon vannak s ott is
