Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-12-25 / 97. szám

fényképeztessék le a várat minden oldalról, de még ma, vagy holnap, vagy legfóllebb egy év alatt, az csekély költséggel nagy történelmi tőkét mentene meg a biztos enyészettől.

* *

A várba fölmenve, a haza-szeretet egykor virágos, most elhagyatott kertjébe léptünk. Titokzatos érzés kerít hatalmába. Nem csoda; minden kő, minden omladvány ezt súgja síri, kísérteties hangon a fiilünkbe: „szent a hely, ahol állsz!“

A várnál a várban volt még szentebb hely is; a középkori münster, a mainál több mint felével nagyobb egri egyházmegye anyaegyháza, melynek az emberi alkotás remekének kellett lennie, miután a sokat látott és tapasztalt IV. Béla király azt merte róla mondani, 682 esztendőnek előtte: „az egri egyház az ország valamennyi székesegyházai fölött ül vala, mint a sok népek fejedelemasszonya, fenségének trónján, a szépség koronájával ékesített en“.

Mindenek előtt nagy alkotmány volt. Majdnem az uj kaszárnya hátánál kell keresnünk annak két tornyos elejét, a bejárást, a vége (a mélyítés korában levágatván) a sáncz oldaláig ért.

IV. Béla a vár ezen nagy egyházi alkotásának „csodálatos képen való módon“ vallja Szent-Istvánt szerzőjének. Azon kor tudatában mely egri monda vagy legenda élt, nem tudjuk De ismerünk mi is egy még székely betűkkel irt legendát:

LÁTÁS.

Lön; széket állatt szent kirftly Hun min mai naponta áll.

Nagy asszonnak képinél imád,

Mutat királnak ilen csudát.

Látja, leszen három szent királ Szentebb a volt szent tórátoknál;

Egybe királ ö képit leli;

Nagy asszonyom tán- is dög (ördög) cseli;

Nagy asszonyom, ménes cselvetitöl (cselvetéseitöl) 1 „Nem csel, fiam, való; ne is rémülj!“

Látta királ, mi várja égben,

Irtoson (irtózik) bűntől, mend (minden) jót teszen;

Népét tanítván igaz hiitre,

Kttseket, nagyokat jó szerre stb. stb. (Karacsay-codexből Király Pál szívességéből.)

Egerben a várral szemben van „király- szék“, Igaz, hogy a. XVI. században föl- jegyzett hagyomány már a szent királynak más mondáját fűzi hozzá ...

Azonban bármennyire bizonyos legyen, hogy Szent-István volt a várbeli székesegyház alapvetője, mégis hibáztatnunk kell az ottlevő szobor aláírását, mintha az a szent király által vetett alapon állana, miután az ő építkezése csak ideiglenes, szükségbeli építkezés fogott lenni.

Az egri egyház, IV. Béla szerint, a tatárjárás előtt való magyar egyházaknak királynéja volt. Román építészeti modorban állitottnak kell képzelnünk a műremeket, mely a tatárjárásban leégett, kiraboltatott és belül elpusztult s ilyen stylben állíttatott helyre s a sánezra kinyúlt részét kivéve, ilyen maradt egészben végiglen.

Nagyszerű látvány lehetett a távolból e fejedelmi egyház, melyhez minden püspöke uj részlettel, uj díszítéssel járulván, Bakács Tamás-ig folytonosan épülőfélben volt.

Héderváry László, a nagy egri püspök már méltán kiemelheté székesegyháza méltóságát s elsőségét azon levelekben, melyeket az akkor hazánkban a török ellen háborút hirdető Kapisztrán szent Jánoshoz irt s melyekben őt a székesegyházban való prédikálásra Egerbe meghivá.

Belsejének fejedelmi voltát azzal kívánjuk némileg jelezni, hogy közel 50-re rúgott kápolnáinak, oltárainak és áltány- szerü függő oltárainak a száma.

Ha van Egerben hely, hol az Isten méltó tiszteletben részesült, melyet százezrek imája és könyei szenteltek meg, melyet a szent királyok tapodtak, — ez a várbeli székesegyház tere. Ez lenne legméltóbb hely arra, hogy a millenium évében az ünnepélyes hálaadás választott helye legyen — Egerben.

Még; mert irótársaim ritkán látott köréből a szót illetőleg sincsen hajlandóságom kibontakozni, -- m g az a kérdés, hogy hát volt-e az egrí várba i még több egyház is? . . .

Hát hogyne lett volna!

Igaz, hogy sem a Szent-István egervári prépostja, de meg a Szent-Péter egervári prépostja sem ismerhetik szent örökü- ket; de u i sem válalkozunk egyébre, mint hogy az egri várban még két élő egyháznak nyomára rámutassunk

A Szent-István egyháza. A tatárjárás előtt volt, mikor még önálló káptalant alkotott. Rozgonyi czimét s némileg javadalmát is visszaállitá, de prépostja már csak az anyaegyház káptalanénak volt tagja.

És talán csak ekkor 1430. táján támadt föl az egervári Szent-István-egyház is.

Régi vár-térképeink s az adatok a felső-kapu tájára helyezik.

S hogy élő egyház volt a tőrökvilág, illetőleg a reformáczió egri mozgalmainak előtte, abból is bizonyos, mert a XVI. század elején még kői menet szokott idejönni a székesegyházból s itt történt a barka-szentelés, és máskor is sokszor ez volt középkori eleink áhítatának kapcsolatban a székesegyházzal egyik előkelő állomása.

Bajosabb megbirkóznunk a Szent-Péter egyházával, mely máskülönben Egernek negyedik plébániai (megyés) egyháza volt.

Űrnapra következő vasárnap, úgy tudjuk a régi írásokból, szentséggel jött ezen egyházba a körmenet a főegyházból.

Szent-Péter- és Pál-napján is kitüntette a fő-anyaegyház ezen leányát szent látogatásával, aminek körülírása itt nem érdekes.

Hol állott ezen egyház? Ki tudná azt megmondani.

De azért hozzámerünk szólani. A sáncz- ban, a vár kapuja melletti déli részen fogott lenni

Itt a törökvilág után mecsetet találunk, melyet nem oktalanul azonosítunk a régi írások hegyfoki (in promontorio) egyházával.

Nagy idők, századok emlékei! Nem bolygatlak-e időknek előtte?

(»A középkori Eger« czimü sajtókész munkám adatai után.)

Kandra Kabos.

_________

Je

lenés.

Egy hosszú, hosszú téli estén Midőn áléit szivem keresném,

Mivel rám tört az unalom —

És az elhangzott bús dalon Sem ébredt álmos, lomha elmém: Árnyék illant el a falon.

Nagyon fehér volt ott künn minden, Ködös homály terült el itt benn Es ünnepelt a némaság,

Bolondos órám meg-meg állt —

Félig dermedten már azt hittem,

Hogy im megértem a halált.

Sötétebb lesz, sötétebb mindig —

Mert tán a haldoklót megintik Homályos képek, alakok;

De hát az úr még én vagyok!

Ám jöjjön vendég a hogy illik,

Jöhet: ha szépen bekopog . . .

ír #

Őrölni kezdett halkan a szú Kopott karszékem gyönge, asszú Bordái közt, nagy csöndesen, Kandallóm hergett rémesen —

S előttem állt mosolygó arczú Rég porladó, szép kedvesem.

Húsz éve már a föld porában — i> Óh ! hát mért nem jövél korábban ? Óh! vagy miért hagytál is el?

A kínt, melyet most is visel Szivem miattad, mostanában Hiszed csak, hogy enyJutni kell?*

Lengett magas, sugár alakja,

A padló hullámzott alatta,

Fólém hajolt és suttogott;

Erinté homlokom legott,

Intett csábitón, csalogatva S — a temetőre mutatott.

Felálltam indulásra készen

Aztán repültünk hó-viharban, vészben

S meg nem leltük a temetőt;

Mind egyre sűrűbb lett a köd Vak éj borult reám egészen —

A" többé nem láttam soha őt!

Pá82tÓÍ.

V

Ä nagytó völgyi regatta-bál.

— Irta; Erlach Sándor. —

Lázas izgatottság fogta el Nagytóvölgy lakosságát. Hihetetlen bár, de megtörtént az az eset, hogy reggel nyolez órára, valameny- nyi lány készen volt toalettjével s a félki- lencz órai vonatnál valamennyi ott szorongott egymás hátán a kisded perronon és az egyszer mind egyetértettek abban, hogy kaczér, félrecsapott matrózkalappal s nagy kihajtásu, horgokkal kihimzett, széles övvel átkötött blúzzal jelentek meg. Különben ez a dolog természeténél fogva máskép nem is lehetett, hisz csónakázókat vártak, a fővárosi »Regatta«-klub tagjait.

Horoggal kivarrott karszalagos fiatal rendezők sürögtek-forogtak a zsúfolt perronon, utasításokat osztogatva, a rendre ügyelve s fölöttébb módon adva a rendezőt.

A vasúti jelzőharang kongatni kezd, az érdeklődés, az izgatottság tetőpontra hág. Mindenki előrenyujtott nyakkal lesi a vonatot s bosszankodik a viczinál vonatok lassúságán.

Végre bevánszorog. Fülsiketítő éljen, taps, riadalom. Az ablakokban egy pár sárga matróz-sipka jelenik meg, mire az üdvrivalgás, csokorzápor s zsebkendők lobogtatása oly khaosszá válik, hogy a konduktor kiáltását : »Nagytóvölgy, öt perez I« a közvetlen szomszédai sem hallják.

Aztán sorba nyilik a kupéták ajtaja és az egyikben megjelenik egy magas, erős,