Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-12-11 / 93. szám

Nem szükséges a már unalmas- ságig ismételt okokat felsorolni, melyek az állandó szinház megépítését kívánják; nem szükséges azt a sok erkölcsi értéket kimutatnunk, melyet egy ilyen színházzal nyerünk; ki volt már mutatva az is, hogy a városra anyagi haszonnal is járna egy állandó szinház; mindezeket most már mellőzve, azon kérelemmel járulunk az állandó színházi társulat ismeretlen vezetőségéhez: hívja össze ezt a társulatot egy közgyűlésbe, hívja meg magához a város érdeklődő közönségét is s próbálkozzanak meg az állandó szinház elaludt eszméjének felelevenítésével. Mi hisszük, hogy a siker nem fog elmaradni.

A megye ülésterméből.

— Hevesmegye közigazgatási bizottságának ülése. —

Eger, deczember 10.

Hevesmegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt 10 órakor tartotta rendes havi ülését Kállay Zoltán dr, főispán elnöklete alatt, .melyen 94, legnagyobb részt magántermészetű felebbezésiügy került tárgyalás alá.

. Az elintézést nyelt fontosabb dolgok a következők:

A rendes havi jelentések megtétele után a legközelebbi1 közigazgatási ülés határideje 1895 évi' január hó 7-ére tűzetett ki.

A .gyöngyösi polgármester fegyelmi ügye. Balogh Gyula Gyöngyösváros felfüggesztett polgármesterének azon kérelmére, hogy felfüggesztésének idejére a közigazgatási bizottság állapítsa meg élvezendő fizetését, elhatároztatott, hogy a felfüggesztés ideje alatt Balogh Gyula polgármesteri fizetésének csak a f^lét élvezheti.

Erdőügyek. Felolvastatott a földmivelés- ügyi magy. kir. miniszter azon rendelete, mely az Í894. évben pályázatra bocsájtott erdősítések utáni jutalomdijak kiosztására vonatkozik. Ebből kitűnt, hogy a kiosztott hat .jutalom közül Hevesmegye egyetlen egy községe sem részesült jutalomban. Ez alkalomul ál azonban elrendelte a közigazgatási bizottság; hogy Ivády Béla 39 hold beerdösitett földterülete az erdőtörzskönyvbe beiktat- tassék.

legemnek : »Asszony, lm nőm akarsz elföldeltetni, engedd meg, hogy szüneteljek a munkával egy kissé. Majd jobbrafordul az egészségem, azután ismét, érettetek, kettőtökért dolgozom. Ne engedd, hogy apátián legyen a fiam, hogy árvaságra, szomorú árvaságra jusson.

»Ekkor történt aztán, biró ur, a mi történt. Az asszonynak az areza száz szint váltott egy perez alatt; hol elpirult, hol elhalványodott a dühtől! Kikapta á kezeim közül a fiamat s letette a földre. Aztán elibém állott, aztán a szivembe kapott az öldöklö szavaival.

— Mit nyalod-falod azt a gyereket, mikor ugyáenr ä — tied? megmondom, minek bolondit- salak tovább ?!

»A gyanú, mi már régen szunnyadóit bennem, e szavakra egyszerre föléledt. Mit tudom, aztán mi lett ? az asztalon fekvő kést felkaptam, s mégszurtam vele azt az asszonyt. Elfogtak, itt vagyok. Nem, nem akarom látni az életem meg- keséritöjét sohasem!

A Vizsgálóbíró fölpillant az aktákból, aztán odaszól Ér Mihályhoz:

— Azt már nem is látja többet: — felesége a szúrás következteben meghalt.

Ér Mihály egész testében összerándult s lassú, vontatott hangon, minthacsak magának mondaná, süyja :

— Én Istenem, én édes jó ist nem, ha ki szabadulhatnék, — hogy fölnevelhetném azt a szegény gyermekét! . . .

Aztáb lehajtja a fejét a mellére s fuldokolva köhög. '' Tóth Dezső.

Nyugdíjba vonuló trnitók. A vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete szerint Inczédy József poroszlói, Dutkay István kaáli és Pleony József derecskéi róm. kath. hitfelekezeti tanítók nyugdíjaztatására vonatkozólag elhatározta a közigazgatási bizottság, hogy felhívja Poroszló, Kaal és Derecske róm. kath. iskoláinak fentartóságát aziránt, hogy nevezett tanítók nyugdíj-összegéhez, a maguk részéről is járuljanak hozzá.

A tanító párbaja. Fehér Bertalan gyöngyösi községi tanító párbajügyére vonatkozólag, az egri kir. törvényszék általunk már ismertetett ítéletének felolvasása után elhatároztatott, hogy Fehér Bertalan ’ gyöngyösi községi tanító, ki eddig hivatalától felfüggesztve volt, ezen hivatalába ismét visszahelyeztetik, ellene a további fegyelmi eljárás nem vétetik foganatba és .részére a teljes fizetés ismét folyóvá tétetik.

A megyei utak kavicsol tatása. A Hevesvármegye által fentartott megyei útvonalak 1895—96 évi kavicsolására, tudvalevőleg, e hó 5-én árlejtés tartatott, melynek eredménye a mai közigazgatásibizottsági ülés által tudomásul vétetett. Az egyes útvonalak vállalkozói és a kavicsolásra elvállalt útvonalak a következők: 1. Tóth Csepreghi Ferencz, elvállalta az eger-kerecsendi utat (0—4 km.) 822 írtért; az eger-poroszlói utat (0—5.112 km.) 1145 frt. 70 kr ; az egri indóházi utat (0—1.280 km.) 266 frt. 56 kr. és az eger-verpeléti utat (0—

1.200 km.) 280 frtért. — 2. Lóczi Károly az eger-kerecsendi utat (4—13.378 km.) 1243 frt. 20 krért. — 3. Klasánszky János a gyön- gyös-parádi utat (0—6.892 km.) 480 frt és a gyöngyös-solymosi utat (0—4.30 km.) 185 frt. 90 krért. — 4. Czéh Károly: a gyöngyösnógrádi utat (0—20.7 km.) 1268 frt 6 0 kr.

— 5. Kovács P. Ferencz: gyöngyös-nógrádi utat (20.7—34,320 km.) 990 frt 25 kr. — 6. Ifj. Gyenes János: gyöngyös-jászberényi utat 962 frt. 50 és a nagyrhédei utat 280 frtért.

— 7. Rostás András: a detk-hevesi utat 3001 frt. 60 kr. — 8. Barta Simon : eger-szarvas- kői utat (0—12.5 km.) 1533 frt. 80 kr. és a felsőtárkányi utat (0—5.7 km.) 532 frtért —

9. Képes József: az eger-poroszlói utat (5.112

17.200 km) 568 frt. 57 kr. — 10. Pravicsni Jenő eger-poroszlói utat (19.2—42.526 km) 5401 frt 20 kr, — 11. Gombosy Mór: eger poroszlói utat (42.526—52.610 km.) 2772 frt a pétervásár-kisterenei utat (0—8.821 km.) 1052 frt. 50 kr. és a bessenyő-kiskörei utat 1703 frt 52 krért —12. Punyi István : az eger-gömöri utat (0—13 km) 3474 frt 90 kr. ért. — 13. András János: az eger-gömöri utat (13—45 km) 1791 frt 24 kr — 14. Bódi Mátyás: bakta-parádi utat(0—20.63km) 1584 frtért. — 15. Smidshausen A. : bakta-parádi utat (20.63—29.7 km) 818 frt 29 krért. - 16 Takács Lajos: kaál-siroki utat 3013 frt 07 krért, — 17 Fintha István: az apcz-hadá- szati utat 575 frtért, és végül 18. Bonivart József: a dormánd-hevesí utat 3230 frt. 75 krért.

A Közúti átruházások. Az alispán által beterjesztett s az 1894 évi közúti előirányzat egyes tételei között szükségessé vált átruházások eszközlésére nézve elhatározta a közigazgatási bizottság, hogy az ügy megvizsgálása és tanulmányozása végett előbb egy bizottságot küld ki s csak ezen bizottság jelentésének meghallgatása után bocsátkozik az ügy érdemleges tárgyalásába, egyébként felhatalmazta az alispánt, hogy az ügy végleges eldöntéséig is a közutakon foglalkozó munkások napibérét űzethesse. A kiküldött bizottság tagjai a következők: Beökönyi Viktor, Imre Miklós és Babócsay Sándor.

A hatvani hidvám. A közigazgatási bizottság egy régebbi üléséből kifolyólag felirt a kereskedelemügyi miniszterhez aziránt, hogy a hatvani hidvámnál ezidőszerint divó vám-dijakat 25 százalékkal szálitsa le, miután a dijtételek rendkívül magasak és igy a vámbérlőnek kelleténél nagyobb hasznot hajtanak. A kereskedelemögyi miniszter az ügyet a magy. kir. államépitészeti hivatal által megvizsgáltatta és a vizsgálat során kiderült, hogy a vám díjtételei a helyzethez mérten nem magasak, hanem a legkcr- rektebbek. A miniszter tehát helyben hagyta az eddigi díjtételeket s a javasolt 25 százalékos leszállítást nem engedélyezte.

A tisza-parli gátszakadások. Tisza-Orvény község képviselőtestületének a füldmiyolés- ügyi miniszterhez intézett s Plevesmegye közigazgatási bizottságához pártoló felterjesztés végett beküldött azon kérvényét, hogy a községet veszélyeztető tiszai partszakadások meggátoltassanak, a közigazgatási bizottság pártolókig fogja felterjeszteni.

Az uj kultur-egylet.

— Az „Irodalom- és művészetbarátok köre Egerben“

_

Eg

er, dec. 10.

Tegnap és a mai nap folyamán küldötte szét Zalár József alispán azokat a gyüjtóiveket, melyek az »Egri irodalmi és müveszet-barátok egyletének« tagokat vannak hivatva gyűjteni. A gyüjtőivek megjelenése általában kedvezően fogadtatott a müveit egri közönség által s igy remélhető, hogv az uj kultur-egylet hamarosan meg fog alakulni.

Az uj egyesület felhívása a közönséghez a következő:

Mióta a múlt század végén a nemzed irodalom eszméjének fontosságát hirdetni kezdették oly férfiak, kik a magyarság örök hálájára tették magokat érdemessé ; s a mióta az irodalomban mind nagyobb erővel foglalt teret az újságírás, főkép az alkotmányos éra és a sajtószabadság visszaállítása után, a hirlap-irodalom nálunk is hatalmas fejlődésre tett szert.

Tagadhatatlanul, a hovatovább hatalommá fejlődött tényezőnek a politikai, nemzetgazdasági, társadalmi és kulturális élet fejlesztésére, reformjára s irányzására roppant hatása volt és van. De ugyanekkor — a dolog természeténél fogva — jótékony befolyása kevésbbé kedvező viszonyok teremtésével is párosult, s — egyebek- közt- — a maga óriási elterjeszkedéséve! a könvviro- dalmat szinte veszélyes mértékben háttérbe szorította.

Pedig — tényleg — a nemzeti szellem művészi és nagy alkotásai csak ritkán a lázas és szinte pillanatnyi munkásság szüleményei;

— s eklcép a közönség figyelme, minél inkább odafordult az aktiv, a napi érdekekhez, annál nagyobb mértékben hagyta el az igazán maradandót.

Valóban, ma szinte általános a panasz, hogy a rendkívüli szellemeket, kik nemzetünknek az irodalom terén nemcsak büszkeségei, de fajunk typusának leghívebb kifejezői s egyszersmind szellemi tőkénknek valódi letéteményesei: alig ismeri a közönség.

— S ez hová viszen, mindenki érzi és tudja.

Alig kell bizonyítgatnunk, hogy' e sajnos jelenséggel szemben oly egyesületek alakítása, melyek a könyvirodalom jel ességeinek pártolását tűzik ki komoly czéljoku!, a legkívánatosabb dolgok közé tartozik s hazafias és kulturális szempontból egyaránt elismerést érdemel. Vajha minden megyében, minden városban megtörténnék ez!

Részünkről szivünk összes melegségével, meggyőződésünk egész erejével óhajtjuk, hogy e részt Dobó városának polgáraié legyen a kezdeményezés dicsősége.

Ne rettentsen vissza bennünket, hogy más városokban egészen ily természetű egyesületeket hiába keresünk; a nemzeti élet nagy oekonomiájában meglehet, sőt meg yan minden helynek a maga speczialitása.

Részünkről nem akarunk, de a viszonyokat kellőkép számba véve nem is akarhatunk irói szövetkezetei oly czélból, hogy a helyi erők termelését tukmáljuk helyi közönségünkre. Ez a mily idomtalan, ép oly mértékben haszontalan törekvés volna. Mi