Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-12-11 / 93. szám

azt akarjuk, hogy nemzeti irodalmunk jelességeinek és remekíróinknak ismerete és hatása terjedjen; hogy közönségünk mentül hatalmasabban érezze az ő emelő befolyásukat. A mi czélunk első renden csupán az lehet, hogy nemzeti irodalmunknak és igy nemzeti életünknek valódi érdekeit a magunk körében mentül jobban előmozdítsuk.

Azt hisszük, ez a czél korán sem zárja ki, sőt — megvagyunk győződve — épen- séggel föltételezi a helybeli irók csoportosulását s a helybeli productiónak megfelelő alakban és irányban való felhasználását.

Mert valóban, egy ily irányú intézménynek bizonyos részben ép a helyi irók közremunkálásán kell alapulnia, a mennyiben a közönségnek helyes irányba való terelése s fölvilágositása mindenek előtt ezen az utón történhetik.

A bővebb részletezést, úgy látszik, bátran elhagyhatjuk itt, s azért csupán a főbb elvekre akarunk rámutatni.

Tényleg az egyesület munkásságának berendezésében maga a mult, a tapasztalás adja kezünkbe a biztos vezetőfonalat.

Nem mi mondjuk, mások is állították, mindenki tudja, hogy az Egerben pár év óta tartott zene- és felolvasó estélyek iránt a közönségben az érdeklődés fölébredt, sőt megizmosult.

A szépérzés ébrenlétének föntartásához hozzájárulni már magában véve is üdvös vállalkozás. De itt nemcsak az a kedvező körülmény jön számba, hogy az uj egyesület a városban szép számmal élő zeneművészek» zeneértők, koszorús dalkörünk és műkedvelőink pártolására, közreműködésére szinte bizton számíthatni vél; szerintünk nem ke- vésbbé fontos az, hogy ekkép, a szólóművészetek hatalmas varázsával segítve gyakran és könnyen szólhat a közönség leikéhez az ő felolvasásaiban, melyek — természetszerűleg — lehetőleg aktuális irodalmi, művészeti s kulturális kérdésekkel, érdekesen, népszerű modorban foglalkoznának. így a különösen művészeti estélyek minden kétségen kívül irodalmilag is termékenyítő erejüekké fognak válni, a közönségnek nézetei tisztulnak, irodalmi tájékozódása fejlődik, — s közvetlenül: meglehetősen szűk mederben és csöndesen folydogáló társadalmi életünk szintén emelkedni fog.

Mindezeken kívül, szerintünk, még különösen két kulturális jellegű dolog az, a mi bennünket, egrieket, nagyban érdekelhet: a szin- és képzőművészet.

Tagadhatatlanul, Egernek a képzőművészetek pártolására nézve szép hagyományai vannak, — és ha az alakítandó társulat — ha egyelőre máskép nem is, mint az Orsz. Képzőművészeti Társulat felkarolása és felkaroltatása által a szépnek kultuszát ezen a téren is előmozdítja: a nemzeti művelődésnek becses szolgálatot tesz.

Végre ott van a szinügy, mely immár égető kérdéseink egyikévé vált. — Nekünk ép úgy törekednünk kell, mint más városoknak, hogy a színművészet múzsájának nálunk is legyen állandó temploma, vagy, egyelőre, az időnként nálunk megjelenő társulatok műsora, minősége és léte lehetőleg kedvezővé alakuljon. Oly dolgok, melyekre nézvést alig lehetnek ellenkezők a vélemények.

Hiányok és hézagok pótlására kell vállalkoznunk, melyeken segíteni csak társulás utján lehetséges.

Tanult, komoly és a nemzet és e város szellemi fejlődéséért lelkesedő férfiak körében régen érlelődött az eszme; s midőn ez alka

lommal végre a nyilvánosság elé lépünk, immár hosszas és több hónapon át folyt tanácskozásokban megérlelt tervezet birtokában intézhetjük szózatunkat Eger lelkes leányaihoz és fiaihoz: hogy velünk kezet fogva »irodalom- és művészetbarátok köré«-t alakítani segítsenek.

Mi jól látjuk az anyagi viszonyok nehéz voltát; nem ismeretlen előttünk az a sokoldalú megadóztatás, mely müveit rétegeinkre sulyosodik. De mi nem is áldozatot kérünk. Mi azt akarjuk, hogy évi 2—3 forintért kiki családjával együtt akár tiz estélyt élvezhessen; mi jóformán filléreket akarunk, melyekkel közönségünk forintokat vált meg.

Világos, ilyen számítás csupán a pártolás nagyságának arányában valósulhat. De mi bízunk Eger városának lelkes és minden szép és jó iránt fogékony leányaiban és fiaiban, hogy a kitűzött zászlóhoz, mely végre is az ő érdekökben bontatott ki, buzgalommal csatlakozni fognak!

Éljen a haza! Éljen a magyar nemzeti kultúra!

Városi ügyek.

— A leszállított vásári és piaczi bérlet-ár. —

Eger, deczember 10.

Egerváros képviselőtestülete e hó 7-én délután ismét tartott egy rendkívüli közgyűlést, melynek egyetlen tárgya a város hely- pénzszedési jogának bérletügye volt.

A város képviselőtestülete ezt az ügyet már tárgyalta egyszer, a mikor is a tanács azon javaslatát, hogy helypénzszedési jogot 6000 frt kikiáltási áron árverésre bocsássák, Tóth Csepreghi Ferencz indítványára elvetették és helyette 8000 frt kikiáltási árt állapítottak meg. Az árlejtés megtartatott, de a magas kikiáltási ár miatt nem volt árverező, így történt, hogy a képviselőtestület ezzel az ügygyei e hó 7-én ismét kénytelen volt foglalkozni egy renekiyüli közgyűlésen, mely* alkalommal a túlmagas kikiáltási árt 8000 írtról 6500 írtra szállította le és az árverést e hó 11-én délelőtt 10 órára tűzte ki.

H iTl K.

Eger, dec. 10.

— A polgári házasság szentesítve!!! Mint lapunknak telegrafáiják Budapestről, Ö felsége a király a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot szentesitette,

— U] oltárszobrok. Szombaton, a Boldogasszony szeplőtelen fogantatásának ünnepén délután lett felállítva a főszékesegyház uj Szent-Mihály oltárára az a két gyönyörű karrarai márvány szobor, mely Debreczeny János egri főszékesegyházi kanonok áldozatkészsége folytán Költő Miklós hírneves fővárosi szobrász műtermében készült. A két remek márványszobor egyike Jézus szivét, a másika Mária szivét ábrázolja oly művészies kivitelben, hogy még a legmagasabb művészi igényt is kielégíti és igazán díszére válik a magyar képzőművészetnek. A két szobrot maga a művész helyezte el az oltár tabernakulumának felső részén s csak az a kár, hogy a másként szintén gyönyörű kivitelben készült karrarai márvány oltár tabernekulu- mán, közvetlen a szobrok előtt két ízléstelen márvány-váza disztelenkedik s mig egyrészt a remek szobroknak csak a sötét háttérben engedett helyet, másrészt sablonos formáival a két szobor hatását egészen elrontja. Költő Miklós képzőművész szombaton reggel jött városunkba s csak tegnap utazott vissza a fővárosba. Itt tartózkodása alatt Debreczeny János kanonok vendége volt.

— Áthelyezés. Ő felsége a király Pav- letits Béla egri kir. törvényszéki albirónak a debreczeni kir. járásbírósághoz való áthe- lyeztetését a saját kérelmére engedélyezte,

— Gusztáv Adolf emlékünnepe. Tegnap,

november 9-én volt háromszázados évfordulója Gusztáv Adolf svéd király, a reformátusok nagv hőse halálának. E napon az összes református világ megülte emlékét, köztük az egri reform, hitközség is s ez alkalommal díszes istentisztelet volt a ref. ima házban hol Kovács Károly helyb. ref. lelkész mondott hatásos, szép beszédet.

— Uj körorvos. Dr. Barna Antal felfüggesztett pásztói körorvos helyébe ideiglenes helyettesül dr. Radnay Manó pásztói gyakorló orvos neveztetett ki.

— Az aláásott dohánypajta. Kasza Péter dohánypajtájának falát T.-Bodon, mely a tulajdonos udvarán volt, e hó elején ismeretlen tettesek kiásták és az igy támadt nyíláson keresztül mintegy métermázsára való leveles dohányt elloptak.

— Felfedezett játékbarlang. Régóta hangzott a panasz szerencsétlen napszámosasszonyok ajkáról, hogy férjeik, midőn szombat este fizetősöket megkapják egyenesen el is költik ás pedig kártyán, sőt adósságokat is csinálnak Régi bűn már ez s városunkban is gyakorta hallható volt, miként mentek teljesen tönkre s jutottak koldusbotra földmives-cialádok a hazard-játékok miatt. Végre is a rendőrséghez fordultak, hogy mentse meg őket ettől a veszedelemtől s fedezze fel a játékbarlangot, hol oly könnyen elúszik a nyomorba jutott családok utolsó fillérje is. A rendőrség megindította a nyomozásokat, moly eredményre is vezetett, bárha sok fáradságba és időbe került is, felfedezett egy játszóbamdát e hó 8-án éjjel Cseh Ignácz Árpád-utczai házánál, hol épen hazárdjáték közepette lepték meg a bűnösöket s megindították ellenök a törvényes eljárást.

— A pálinka halottja. Egy rettentő, hátbor- soztató népdráma utolsó felvonása játszódott le a múlt héten Hatvan egyik pálinka mérésében, mely a nagy naturálista iró, Zola Emil „pálinka“ czimü drámájának méltán képezhetné egyik legmegrázóbb jelenetét. Nagy Mihály jász-árokszállási munkás ugyanis, ki a hatvani czukorgyárban volt alkalmazva, — mint hatvani levelezőnk Írja — kedden este a többi munkástársával elment egy hatvani pálinka mérésbe, hol őket a »munka-vezér« heten- kint kifizetni szokta. A »munka-vezér a munkások bérét rendesen betűrendben szolgáltatta ki s ezért azok a munkások, kiknek a nevei az ébéczé-vóge felé következtek, pálinka ivással ölték agyon a várakozás-unalmát, természetesen a »munka-vezérnek« is juttatván belőle egy-egy hatalmas koityot. A szerencsétlen Nagy Mihálynak az ábécé kóríel- hetlen sorrendje szerint egész az N betűig kellett várakoznia, a mely idő teljesen elég voit arra, hogy az addig megivott pálinkától annyira berúgjon, hogy a fizetés után sem kívánkozzon hazamenni a munkástársaival. Ott maradt egyedül továbbra is a csapszőkben és oly sok t ivott, hogy reggel, mikor a czukorgyárba munkára menő társai benéztek a csapszékbe egy kis »aziverősitöre« a szerencsétlen embert úgy kellett rudakra fektetve elszállitaniok onnan egy privát házba, hol nem sokára meg is halt: a nagymértékben elfogyasztott pálinka ölte meg. A temetésen a ozukorgyár munkásai nagyszámmal vettek részt s nem egy közölök titkon, örült annak, hogy nem ő rajta esett meg ez a szerencsétlenség. A czukorgyár igazgatósága — mint értesülünk — saigoruan megtiltotta a uapszámoknak a korcsmákban való kifizetését.

— A lyceum portása meghalt. Hladon Antalt, a lyceum öreg portását, ki 26 révig szolgált ez intézetnél, pár nappal ezelőtt szélhüdés érte s 8-án, szombaton meghalt Temetése ma délután 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett.

— A legpolitikusabb czizmadia. Lakik Hatvanba egy csizmadia Fazekas István kinek több esze van mint Miskolcz város összes csizmadjál- nak. Mestersége mellett a könnyű meggazdagodás nemes sportját űzi s legutóbb furfangos ötlete támadt, Nyomorult házikóját hatalmasan bebiztosította három társulatnál is e hó 6-án az éjjeli vonattal elutazott Gyöngyösre. Ez alatt otthon kereszt utczai háza véletlenül ki gyuladt de a szomszédok a keletkező tüzet még csirájában elfojtották- Alig hogy lecsillapodott a tűzi lárma, kigyu- ladt a fáskamra, ennek eloltása után a padlás, aztán az első szoba s ismét a padlás. — Más-