Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-12-11 / 93. szám

I. évfolyam.

Eger, 1894. évi deczember hó 11

93. szám.

Szerkesztősét):

Kger, Jóliai-utcza 2. szám I. em.

Kéziratok hétfőn és csütörtökül) d. n. 4 óráig fogad tatnak el.

kéziratok nem adatnák vissza.

Kiadéhlvatal:

Eger, Piaoe-utczi 4. Mi» Hirdetések héttő- és csttér- tökön d. u. 4 Aráig tógái- tatnak el.

Előfizetési ár: egész évre 8 írt, félévre 8 frt, negyedévre 1 írt. 50 kr. Bgyeasaán ára • kr.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

Még egyszer az állandó színház.

Eger, deczember 10.

Igen figyelemreméltó eszmét pendítettek meg azok, a kik az egri irodalom- és művészet-pártolók körét akarják megalapítani. A sok humanitárius és kulturegyletek között nem tudjuk, fog-e magának helyet szorítani tudni ez uj egyesület, nem azért, mintha czéljai nem lennének a legnemesebbek és a támogatásra, pártolásra a legméltóbbak, hanem azért, mivel a közönségtől újabb anyagi áldozatokat vennének igénybe. Őszintén megvallva, ez utóbbi okból féltjük a sikereit s talán nem alaptalan az az aggodalmunk sem, hogy működését ha meg nem akadályozza, de talán meghiusitandja a szervezetnek helyi viszonyainkkal alig összeegyeztethető némely részlete.

Mindenesetre örömmel üdvözöljük a kezdeményezőket s legmelegebben óhajtjuk, hogy működésűket siker koronázza.

Most azonban a tervezett kör felhívásában megérintett egyik eszmével kívánunk foglalkozni, azzal, a mely a szinházügyre vonatkozik és itt ezen eszme megpenditése alatt azt

értjük inkább, hogy ezt az ügyet ismét felszínre hozták.

Nem az alakítandó mübarátok köre az első, mely az állandó színház megteremtését vette fel programm- jába. Mert hiszen volna nekünk egy társaságunk, mely kizárólag erre a czélra alakult. Csakhogy ez a társaság a levegőben libeg. Tüdja mindenki, hogy létezik, tudja mindenki, hogy bizonyos tőke is van már e czélra összegyűjtve, de azért a társulatot nem látja senki. Évek óta nem hallunk róla semmit, daczára annak, hogy a sajtóban minden oldalról Többször intéztetett már felhívás az alaptőkével rendelkező, de tagjaiban ismeretlen társasághoz, a nélkül, hogy a társaság elnöke, intézője vagy valamelyik tagja életjelt adott volna magáról. Itt-ott megtörténik, hogy valamely mulatság jövedelméből juttatnak az állandó színháznak is ; arra is van példa, hogy nagyobb hagyomány esett a jövendő állandó színházi alapnak: mindezek mégis absolute nem voltak képesek mozgásba hozni e társulat vezetőségét.

Ma pedig a kedvező építkezési viszonyok, a kifejlettebb vállalkozási

szellem mellett az egri állandó színház építése nem ütköznék olyan sok akadályba s talán nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy egy lelkes, energikus férfiú kezében az állandó színház eszméje ma minden nagyobb emóczió nélkül is tetté válhatnék.

Az állandó színház alapot kezelő társulat, úgy látszik, az idők folyamán elveszítette az ügy kivihetőségébe vetett reményét. Ez a legjobb, a mit róla feltehetünk. Azt is bátran állíthatjuk, hogy talán éppen a kivihetőség reményében vetett hit elvesztésével, csökkent az a lelkesedés is, mely nélkül pedig ilyen kulturmoz- galmat sikerre vezetni lehetetlenség. Világos tehát, hogy itt az erők fel- frissítéséről kell gondoskodni. |Szük- séges, hogy a társulat kebelébe bevonassanak a szinügy iránt érdeklődő újabb elemek is; vagyis hát szükséges volna, ha a társulat az eszme propagálása és az anyagi támogatás czél- jából kiegészítené magát a közönség soraiból azokkal, a kikkel a társulat elszunynyadása óta a város intelli- gencziája szaporodott s a kik az anyagi áldozatok meghozatalától sem irtóznak, sőt ahhoz készséggel hozzájárulnak.

Az EGRI ÚJSÁG tárczája.

Ismerni akarónak.

— At E%ri Újság eredeti tárczája. —

Ha megérted, e bohó szív Mért hévül és mért rajong.

Titkolt órák késő csendjén Midőn könyve — könyet ont;

Fel ha fognád, mit a lélek,

E kignnyolt érez itt,

Szent eszmékért hiizdve, törve,

Midőn annyit vérezik;

Sugártalan éjszakában Ki előttem fölragyog,

Oh, ha te is látnád azt az Égi, fényes alakot. . .!

Int, hí, csábit . . . s közelérve Szerteoszlik hirtelen,

Irány nélkül, árván hagyva ■..

Együtt simái én velem !

HANÁK JÓZSEF.

Kivert kutya.

A vizsgálóbíró szobájának ajtaja megnyílik. Két fényes szuronyon siklik végig a napsugár s lágyan simul annak az ütött-kopottt ruháju, vézna

embernek az ábrázatához, aki ott áll a két szu- ronyos börtönőr között s fuldokolva köhög.

A vizsgálóbíró közelebb inti. Szinte szánakozást mutat az areza, amint szemeivel végigtekint ezen a semmi emberen.

— Ér Mihály, — mondja.

— Az vagyok, Ér Mihály vagyok, biró ur felel.

»Tudom, miért állok itt, tudom. Megkéseltem az asszonyt, ennyi.

»Szerencsétlen ember vagyok én; szerencsétlenebbet nálamnál, nem hordhatott még hátán a föld. Négy esztendeje házasodtam, hajh, deli le* gény voltam akkor, nem ilyen mint most, nem ilyen, akibe hálni jár a lélek. Egy kis megtakarított pénzem is volt, az asszony is hozott valamit a házhoz; az enyémet eléltük, az asszonyé megmaradt. Akkor már nem volt nyugtom odahaza; szálka lettem a feleségem szemében. Elfogyott a pénz, elfogyott a becsület, elfogyott az asszony szerelme is. Hogy ne kelljen az övére szorulnom, munkát vállaltam, pedig akkor már a tüdőmben volt ennek a kínos nyavalyának a csirája.

»Az egyik gyárban alkalmaztak. Minden másnap éjszakás voltam, és ez tetszett az asszonynak. A túlfeszített munka, az éjjclezés csak erősbitette a nyavalyámat s nem birom tovább, nem mertem neki szólani, attól féltem, hogy itthagy s elviszi magával a gyermekemet ...»

Ér Mihály fakó arczán végigcsordult néhány kőnycsepp és zokogva folytatta:

». . . elviszi magával a gyermeket, azt a szépséges szép háromesztendős fiúgyermeket, aki egyedüli örömem, boldogságom, mindenem volt.

mert sokat példálódzóit erről az asszony. Azt mondta, ha nem teremtek neki jólétet, hát elmagy itthagy a Pistikával együtt s éljek, boldoguljak magam, ahogy tudok. Oh, biró ur, mikor okos szemeivel reám nevetett Pistika az én aranyos kis fiam s a térdeimre csimpaszkodva osacsogta: »Menj apa, menj, hozz anyának kenyeret!« — hogyne mentem volna, hogyne felejtettem volna sl minden szomorúságomat! ?

»Megtettem azt is, hogy a gyárban aáa helyett virrasztottam, több pénz jutott igz az ott- hónvalóknak. Munkástársaim ingerkedtek velem.

»— Minek hagyod annyit magára azt az asszonyt; még majd gondol valamit, de talán már gondolt is! 1

»Beszélhettek miattam bármit, nem hittem nekik, bíztam ez asszonyban. Pedig az mindjobban hidegedett irántam, minél rosszábbra fordult az egészségéin, annál inkább távolodott tólem. Cask a kis Pista maradt hozzám hü, az szeretett, az simogatott, az kedveskedett nekem. Ami kis szabad időm volt, azt a Pistikával játszottam át. Szinte megujhodtam, ha közelemben tudtam azt a kis fiút, úgy éreztem, hogy szép, deli legény vagyok újból, mint voltam akkor, mikor oltárhoa vezettem a feleségemet.

Ér Mihály melle egy pillanatra magaaan emelkedett, de összeseit a kis emberke iámét ■ fullaaztó, erős köhögés szakította félbe a szavait. Az arena, mint a tűz olyan lett egy perezre, — de mikor elhagyta a köhögés, színtelenre, fakóra vált iámét.

»így éltem, biró ur, — beszélt iovább — teljes ötödfél esztendeig. Ekkor aat mondtam fa-