Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-12-07 / 92- szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi deczember hó 7. 92. szám. Szerkesztőség: By;er, Jőkai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig tógád tarnak el. ^/iratok nem adatunk vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piaoc-utcza 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évre 6 frr, félévre 8 frt, negyedévre 1 tri 50 kr. Egyessaám ára • kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. A kofa-börze. — Piaczi mizériák. — F.ger, deczember 6. Vannak dolgok, melyek régi keletűek ugyan és mindenki előtt ismeretesek, de azért mégis mindig újak maradnak. Ilyen például Egerben a: kofa-börze. Egy régi skandalum, mely nap- ról-napra újabb kiadást ér, egy régi panasz, amin ugylátszik, segiteni nem tudnak, vagy nem akarnak. Pedig nagyon érdemes volna rá. Ma minden ember tudja, hogy Egerben a piaczi árak hallatlan magasak, oly annyira magasak, hogy példát hasztalan keresünk reá más városokban. Egy pár csirke 70—80 kr., a tojás darabja 3 kr.! Ez nem jól van igy. A nagyvárosiasság ilyetén nyil- vánulása hihetőleg senkire se hat kellemesen s az tény, hogy az a háziasszony, aki manapság két-három forinttal kimegy a piaczra vásárolni, alig vehet ezen a pénzen valamit. És amellett, hogy az egri piaczi árak összehasonlithatlanul drágábbak, mint a más városoké, a mi piaczunknak ezen kivül még meg van az a kellemes oldala is, hogy a méreg drágán megvásárolt áruk módfelett rosszak, így például gyakran megtörténik, hogy a tejföl, mire a piaczról hazaviszik, valami savs hig vakolattá válik és teljesen hasznavehetetlenné lesz. Hát bizony ezek elég skandalózus állapotok, melyeknek oka kizárólag csak a nálunk fennálló kofa-börze, mely állandó üléseit a Kossut Lajos ; téren, s a város főbb útvonalain tartja j nap-napután, a hajnali órákban, oly | nyilvánosan, hogy valóban a legel- i fogulatlanabb ember sem tudja megérteni, miért nem látja meg az ilyen dolgot a rendőrség. Hetivásáros napokon például már a kora hajnali órákban, még szürkület előtt egész raja lepi el a kofáknak a piaczot s az ide vezető utczákat és valósággal megrohanják a gyalogosan vagy kocsin jövő vidékieket, hogy összevásárolhassák tőlük az eladásra szánt árukat, a melyeknek azután maguk szabják meg a piaczi árát, a mi természetesen mindenkor és minden egyes esetben a fogyasztó közönség rovására történik. De van még ennek a kofa-börzének egy másik káros visszahatása is a város közgazdasági viszonyaira nézve, a mi a közönségnek, különösen a Az EGRI ÚJSÁG tárczája. Hátam mögött . . . — As Egri Újság eredeti tárcsája. — Hátam mögött zajos múlt s előttem ' Ködbe burkolt, nem ismert jövő ; Nem tudhatom több lesz-e a kínból, Vagy lelkemnek öröme eljő ?! Hajh, hiszen már kiürítettem én A keserű nedvvel telt f ohárt! . . Sólyom-lelkem, mint lelánczolt király, A múltakhoz csak epedni járt. Mint letarolt rét katangkórója, Bolygottam oly árván, egyedül . . . Ha gondolok siralmas sorsomra, A köny most is szemeimbe gyűl. Hittem s hittem széttörte a való, Miként fajkos gyermek játszerét; Csűggedetten reménytvesztve jártam Az életnek sivár, zord terét. Ah, ha sírnék, mint párja után bug, Koronás fák között a gerle, Volna okom egy eljátszott élet Múltjára ránéznem epedve. De nem sírok; elfojtom a könyet: Aludjatok, dicsőség és hír! . . Te is szivem viseld békén sebed: Gyógyírt ad majd az elfedő sir! színi PÉTER. Mikulás napja. — Jó napol édes mama! — kiáltott a kis leány, amint a hidegtől kipirult arezczal berontott a szobába. Illedelmesen kezet csókolt, aztán félretette táskáját, melyben palatábláját és abéczés könyvét tartogatta, s mialatt levetette téli bundácskáját, mely rövid is volt, kopott is volt, örömteli mosolylyal szólt: — Édes mama! Délután nincs iskola. Az, ki az ablak mellett dolgozott, föltekintett a hímzésről — Miért nincs? — Azt mondta a tanitónóni, hogy ma Mikulás napja van . . . Oh, mennyi nagyszerű babát láttam az utczán .. , Volt egy akkora is, mint én vagyok . . . Puttony a hátán, virgács a kezében .. . De én nem félek ám tőle . . . Az anya ábrándozva tekint maga elé. ügy látszik, nem is hallja, hogy mit csaesog i gyermekének piczi szája. Viricza pedig boszusan folytatja : — Ej, édes mama, rám sem hallgatsz . . . kereskedővilágnak tetemes anyagi kárt okoz s ez abban rejlik, hogy á kora, nem is annyira hajnali, mint inkább szürküli órákban, jóformán a város széleinél megrohant vidékiek, a kiknek a kofák minden eladásra szánt holmiját megvásárolják, be sem jönnek a városba, hanem százával fordulnak vissza és anélkül, hogy valamit vennének, elmennek haza, a falujokba, hogy még idejekorán napi munkájokhoz foghassanak. A kofa-börze tehát Egerváros közönségét nemcsak hogy jogtalanul sarczolja a monopolizált és minden versenyt kizáró piaczi árszabással, hanem naponkint még egy számba- vehető tekintélyes bevételi forrástól is elüti, a mennyiben a vidékről beözönlő eladókat időelőtt megszabadítja áruiktól s igy azokat, habár szándékuk volt is egyúttal egyet-mást vásárolni, az adott időnyereséggel — ami szegény embernél számottevő dolog — mintegy provokálják a hazamenetelrre. Ezeket a mizerábilis állapotokat meg kell szüntetni. És pedig két szempontból. Először is a 90 perczent pótadót fizető egri közönség szempontjából, melynek olcsóbbá kell tenni a piaczot, hogy végleg ki ne Már megint olyan szomorú vagy . . . Jaj bt máskép is volt tavalyi . Emlékszel édes mama? — Van sok feladatod ? — kérdi az anya, hogy másra térítse a beszédet. — Nincs, nincs 1 — diadalmaskodik a leányka. — Azt mondta a néni, hogy ma mindegyikünk mulasson ... Az ám, mulassunk. S te mégis szomorú vagy. — Hallgass, piczikém 1 — Hiszen csak volna itt a papa, majd vidáman lennénk mindnyájan.-- Csitt, Viricza 1 — suttogja az anya sápadozva. Munkájához hajol és bizony jd less, ha meg nem látszik rajta a köny nyoma, mert majd lesz drága dolog a kereskedőnél, aki számára aa anya éjjel-nappal hímez. Az ajtó kinyílt. Belép a vén nagynéni, ki szállást adott az anyának és gyermekének, A mogorva természetű asszonyság azonnal észrevette, hogy gyámoltja sir. — Ugyan már, megemberslhetnéd magad, — dörmögi. Az anya nem felel; de felel ám a kia leány: — Jaj, Anna néni, hiába beszélek én az édes mamának . . . Mondom, ha itt volna a papa . . . Múlt évbon Mikulás napján, hogy rámijesztett I Hahaha . . . Olyan volt, mint a bábu, melyet az utczán láttam . . . Hosszú fehér sza-
