Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-12-07 / 92- szám
2 / Jász-Arokszállás, egy 12 ezer lélekkel bíró jász-nagykun-szolnok- megyei város piaczán a kofáknak délelőtt 10 óráig nem szabad semmit sem vennie a vidéki elárusitóktól és csak akkor, mikor már a közönség legnagyobbrésze bevégezte piaczi be- vásárolását, d. e. 10 órakor lehet a kofáknak vásárolni. Ilyen, vagy hasonló intézkedéseket tegyen nálunk Egerben a rendőrség s ekkor nemcsak kötelességét fogja teljesiteni, hanem úgy a közönség, mint a város anyagi érdekeit is meg fogja védelmezni. Jánusz. Eger, deezember 6. Képviselőtestületi közgyűlés. Eger- város képviselőtestülete holnap, e hő 7-én délután 3 órakor Grőnay Sándor polgár- mester elnöklete alait rendkívüli közgyűlést tart a város közházának nagytermében, melynek egyetlen tárgya: a városi tanács előterjesztése lesz a városi és piaczi helypénzszedési jog bérbeadására vonatko- lag megtartott árverés eredményéről. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesmegye közigazgatási bizottsága hétfőn e hó 10-én, Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tart a megyeházának kistermében Az uj kultur-egylet. — Az „Irodalom- és művészetbarátok köre Egerben*' — Eger, dec. 6. Az eszmék tisztázódtak. Lapunk múlt számának vezérczikkében egy egri kultur egylet megalakulását jeleztük, melynek czime az „Egri Bajza-kör“ lett volna. Ez az egyesület azonban — úgy látszik — nem jön létre, hanem kibővül »Irodalom- és művészet ba- rátok-körévé,« melynek már nerncsupán iró és tollforgató emberek lehetnek tagjai, hanem jj müveit közönség köréből mindenki, a kinek müveit, fogékony lelkében az irodalom és művészet iránti szépérzék otthont talál. A mai nap folyamán az alakulandó »Irodalom- és művészetbarátok küre« mozgatóeröi, kiknek az élén Zalár József, megyénk költö-alispánja áll, egy felhívást küldöttek hozzánk, melyet lapunk jövö számában egész terjedelmében közölni fogunk, de addig is, hogy olvasóközönségünk teljesen tájékozódva legyen az uj egyesület czélja és intenczAi iránt, az egyesület alapszabály-tervezetét a kővetkezőkben ismertntjük és melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe: Az egyesület czime: »irodalom- és művész-barátok köre Egerben.« I. Az egyesület czélja és feladata. I § Az egyesület czélja : az irodalom, főleg a könyvirodalom s a zene-, szin- és képzőművészetek iránt való mélyebb érdeklődésnek felköl- tése, ébren tartása, fokozása, s e tekintetben városunk társadalmának oly színvonalra emelése, mely hazafiságának és műveltségének megfelel. E czélból az egyesület a) időszakon kint gyűléseket tart, melyeken a kőnyvirodalomnak időközben megjelent termékeit számba veszi, azokból a figyelemre méltóbbakat kiválogatja, a tagok pártolásába ajánlja, közkivánságra megszerzi, a legkitűnőbbeket, e czélra fordítható pénzértjének mérvén belül, megveszi, tagjai közt kisorolja, s nyilvános könyvtárt alapit; b) időszakonként felolvasó, szavaló, zene- és énekestólyeket rendezés az e czélra vagy ha nem is e czélra, de az egyesület részére tagjai által irt müveket évenkint kiadja és tagjainak megküldi; e) az országos- képzőművészeti Társulatnak alapitó tagja lesz és az ez utón nyerendő képeket tagjai közt kisorolja a Képzőművészeti Társulat részére tagokat gyűjt és rajta lesz, hogy ez Egerben kiállítást rendezzen; — műkedvelői szinelőadásokat tart, az egri szinügyet pártfogásába veszi s az Egerbe!) felállítandó állandó színház ügyét a siker útjára igyekszik terelni, II. Az egyesület tagjai. 2. § Az egyesület áll: a) tiszteletbeli, b) alapi tó, c) rendes tagokból. 3. §. a) Tiszteletbeli tag lehet minden egri vagy Heve3megyei származású vagy itt hosszabban élt s az irodalom terén vagy az egyesület iránt érdemeket szerzett egyén — férfi vagy nő — kit ilyenül $ közgyűlés szavazatföbl}'éggel megválaszt. b) Alapitó tag lehet minden kifogástalan jellemű egyén — nő és férfi, — ki az egyesület tőkéjéhez egyszer s mindenkorra legalább 100 koronát fizet. c) Rendes tag lehet minden kifogást: lan jellemű egyén — nő vagy férfi, —• ki az egyesület czéljaira évenkint 8 korona fizetésére kötelezi magát. f. §. Az ajapitó és rendes tagokat, jelentkezésük után, a választmány yeszi föl. 5. §. Az egyesület minden tagjának jogábap áll: a közgyűlésen szavazni; tisztujitáskor — mégis merüljön; másodszor a város szempontjából, melynek jövedelem szaporítás kell, hogy háztartása rendbe jöhessen. És miből vélhető elérhetőnek ez a jövedelem szaporítás? Leginkább a piacz- és vásár-helypénz- szedési jog drágítása és a kövezetvám behozatala által. Hanem hogy ez az uj jövedelem-szaporítás újabb s az eddigieknél jóval nagyobb terheket ne rójon a közönségre: meg kell előbb szüntetni a kofa-börzét. Ha beáll piaczunkon az igazi szabadverseny — a mit most a kofa-börze hiúsít meg — akkor drágább lehet a piaczi és vásári helypénz, meglehet a kövezetvám is, s a közönség nem fogja azt szembeszökő módon megérezni, de ha ez újításokat a kofa-börze még teljes virágzásában fogja megérni, akkor a megdrágított piaczi helypénzt s a kövezetvámot a közönség zsebe fogja megbánni, holott épen ezt akarták vele megkimélni. Hogy miért? Erre felelnünk — az elmondottak után, — azt hisszük felesleges, A kofa-börzét megszüntetni, a rendőrség dolga. Egy rendelet a főkapitány részéről s a rendeletnek szigorú végrehajtása, tökéletesen elég. Vegyen példát a rendőrség más városoktól, hol azelőtt szintén virágzott a kofa-börze, ma azonban a szabadverseny által hasonlíthatatlanul olcsóbbá lett a piacz. Elvégre a közönség jogtalan és illetéktelen sar- czolását megakadályozni, kötelessége is a rendőrségnek. Hogy miként lehetne megakadályozni és beszüntetni a kofa-börze működését a legrövidebben s a leg- egyszerüben, csak egy példával szolgálunk : kálit viselt, süvegben, földig érő kabátban jött hoizám . . . Juj, hogy féltein 1 Az öreg asszony csak mormogott magában. De mintha szokottnál szelidebb lett volni tekintete, mintka mosolygott volnt , . . Valamin járt az esze, annyi bizonyos. Az anya dolgozott, de az a himzés aligha nyeri meg a kereskedő tetszését . . . Nagyon is kuszában húzta a színes selyemfonalat. A gyermek pedig csacsogott tovább : — Akkor még nem jártam iskolába . . . • Még kis leány voltam . . . Azért féltem ... De most nem félnék, nem bizony! . . Jaj, hogy nevettünk, mikor ráismertünk a papára . . . — Ebédeljük 1 — szólt a nagynéni. Odaültek a szerényen terített asztalhoz. A nagynéni mogorvább volt, mint valaha, de csak azért, hogy leplezhesse azt a valamit, amin az esze járt, az anya komoly szomorú volt, mint rendesen, csak Virioza volt jókedvű és egyre csevegett. Elmult a délután, eljött az eat. Meggyujtották a lámpát. A leányka a szomszédban járt; a két asz- szony egyedül volt. — Tavaly ilyenkor nem kellett igy dolgoznunk, — dörmögi a nagynéni. Az anya pillanatra fölhagyott a hímzéssel, — Ne emlékeztessen a múltra — sóhajtott föl. — De hiszen megjöhetett volna már az eszed . . . Nem keRejt volna mindjárt ott hagynod a hites uradat. — Megakart ütni! — szólt a halvány gisz? szony tompa hangon. — Izgatott volt . . sokat vesztett . . . — Kártyás! — Már nem az. Megírta százszor, hogy már nem nyúl kártyához .... tisztességesen él , , , — Köztünk Hjindennek vége. — Akaratos, makacs teremtés vagy I Mindig az vofiál. — Megbecsülöm magamat. — Azzal, hogy tönkre dolgozod magadat. Pedig még szereted a férjedet . . . Szereled. — Néni, az égre képem 1 — Jól van, jól! Beküldőm a kis leányodat! Anna néni kiment és néhány perez múlva bebocsátotta Viriczáf. Aztán hirtelen bezárta az ajtót kívülről. Az anya meglepetve tekintett az ajtó felé, a leányka pedig payasz arezot vágott. — Édes mama, — suttogá, — értem én mit akar Anna néni ... Az idén ö lesz § Mikulás. A halvány asszony önkéntelenül is mosolygott— Oh, te kis bohól — Haflpap előszedem a palatáblá nat, hogy a Mikulás láthassa, milyen szorgalmas vagyok. Hangosan kopogtat az ajtón. A kulcs megfordult a zárban. Belép a Mikulás. — $z nem az Anna néni, — rebegé magában Viricza, Magas délezeg alak volt a »szent.« Lassú léptekkel közeledett a leányka felé, ki némán bámulta magas süvegét, hosszú szakállát és a vesz- szőket, miket kezében tartott . . . És amint egész közel volt a gyermekhez, ez egyszerre főlsikoltott a székére ugrott, kis karjával átkulcsolta a Mikulás nyakát s nevetve sírva kiáltozta: — Papa, édes aranyos papácskám! Az anya főjátlt jielyéröl. . . ^zékébe kapaszkodott, hogy eine essék,... Egész testében' r<b megve, halothalványan tekintett a Mikulásra. . . . A »szent« aztán ledobta szakállát, süvegét, köntösét, odatérdelt a nő lábai elé: — Bocsás meg, Elvira.... Meg tudsz-e boe-iájtani gyermeked atyjának ? Ekkor bejött a szobába Anna népi is. — De hiszen kikérem magamnak, hogy még lovábbra is makacskodjék — dörmögé, A házas pár kibékült. Vacsora alatt ott ült a kis Viricza az apja ö ében . . . Majd őt, majd anyját ölelgette, ki ma olyan vidám volt, mint egy évvel azelőtt. És a leányka nem szűnt meg kiáltozni; — Édes mama .... édes papa 1 K. 6y.
