Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-02-20 / 10. szám

mintegy 12 frt értéket képviselő füstölt húst ellopott és velük nyomtalanul eltűnt.

— Közlekedési mizériák, ügy látszik már nem csupán az egri fiákeresek ellen van kifogása az éjjeli vonatokon utazó közönségnek, hanem ez a veszedelmes nya valya kezd átragadni a vidékiekre is. így például Hatvanban — mint levelezőnk Írja — már napok óla nincs semmi éle i bérkocsi rendelkezésére bocsájtva a közönségnek, kik éjjel érkeznek meg a népe« állomásra. Felhívjuk e vi-zás állapotokra az illető felsőbb hatóságok figyelmét.

— Tűz. Pásztói), mint, levelezőnk jelenti, t. hó 17-én d. u. 1 ólakor iszonyú szélviharban kigyuladt a Ta ri István háza. A lakossá? kétségbeesése igen nagy volt, mert a dühöngő orkán miatt mindenki a legrosszabbtöl tartott.

De a pásztói önk. tűzoltóegylcí, mely annyi vészben megmutatta már életrevalóságát, most is rövid idő alatt nemcsak hogy a tüzet lokalizálta, hanem az égő ház tetőzetét kettévágva annak egy részét is megmenté az elpusztulástól. Az egész tűzeset alkalmával az épület egy s/obájában benteküdt egy öt év óta beteg asszony, kit iszonyú sebei miatt a házból ki hozni nem lehetett. Az anya mellett ben volt mankón járó nyomorék fia is, ki anyját a vész pillanatában elhagyni semmi áron nem akarta. Szerencsére a tűzoltó testület mászó csapata a tetőzetet oly gyorsasággal rombolta szét, hogy a ház be nem égett s igy a benszorúlt betegnek és fiának az ijedtségen kívül mi baja sem lett. — A ház biztosítva volt. A tűz Keletkezésének oka ismeretlen.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazon mélyen tisztelt jóakaróim, ismerőseim és halálaim, kik feledhetetlen megboldogult nőm Raab Jozefa halálesete alkalmából részvétüket nyilvánítani, a temetésén részt venni s . z által az én és családom fájdalmát enyhíteni szívesek voltak, fogadják az én és családom hálás köszönetét. Eger, 1894. február hó 18. ld. Gfaál Lajos.

— Piczinyke sírok. Ha kinyílt a rózsa, elhullatja szirmát, tudjuk, hogy ősz van, a hervadás ideje. De összeszorul az ember szive, ha tavasszal egy csúnya köd lefonnyasztja a bimbókat, mielőtt kitárhatták volna kelyhüket. Az öreg ember el van jegyezve a sirnak s ha meghalt, azt mondjuk rá: betelt ideje. De összeszorul a szív, ha apró, piczinyke sírokat lát sűrűén egymás mellett, a melyek fehér koporsókat rejtegetnek s a fehér koporsókban ártatlan kisdedeket. És fájdalom, sok ily apró siros temető van már megyénk területén. Csak a múlt számunkban adtunk hirt a tarna- mérai apró fejfák sokaságáról s ma már a p éter- vásári temető apró sirdombjairól kell beszámolnunk. Sok, nagyon sok apró sir domborul ott szép sorjában egymás mellett, ugyanannyi keresztfával s a keresztfán ugyanannyi édes, megsiratott gyermek nevével, a kik valamennyien a kanyaró áldozatai. Alig látszanak ki a földből azok a parányi kis halmok s mégis mennyi reményt, mennyi keservet takarnak ! — De beszéljen az akták hi- talos nyelve : Pétervásáron február 10-éröl ápolás alatt maradt 41 kanyaró beteg. 11-töl—15-ig újabban megbetegedett 8 s igy a megbetegedések száma február 15-ig : 49. Ezekből meghalt 1, felgyógyult 12, ápolás alatt maradt: 36.

— Járvány. A Felnémet községben uralgott difteritisz járványt a megye alis pánja megszűntnek jelentette ki.

— Hírek a csillagos égről. Mem csak a profán tldnek, hanem a tejünk felett elterülő csillagos égnek is meg vannak a maga eseményei. így például a tündérdér fényű esti csillag, melynek a tudomány Vénusz nevet adott, pénteken, e hó 16 án jutott legalsó konjunkczió- jába, hogy megszűnjék esti csillag lenni és csak mározius- ban fog feltűnni ismét a keleti égen mint — hajnalcsillag, k M a r s is megkezdte égi vándorlását e hónapban. A nyílásból e hó közepén zónázott át a bak-jegybe hol már- cziusig marad és akkor ismét tovább vándorol. Az Uránusz az egész év folyama alatt megmarad hűen lakhelyén a nyilasban, de azért e hó 18-án (vasárnap) mégis változtatott valamit egyhangú állapotán, amennyiben direkt. mozgását e naptól retrográd mozgásúvá tefte s ilyeu mozgásban meg is marad egész .ulius 20-ig. A Neptuin szintén állandó tartózkodási helyül választá az ikreket azonban ő is változtat egy nagyot holnap, 20-án a mozgásán és az eddigi retrográd mozgását direkt mozgásuv^

teszi. Á Jupiter és Szaturnusz bolygók nem szerepelnek e hónapban. Hogy azonban a csillagos égről adott híradásunk teljes legyen, meg ke I még jegyeznünk, hogy a N a p.ugyancsak e hó 18-án délután 4 óra 30 perezkor lépett a vizö.itő jegyből a halak jegyébe s igy napról- napra kiiieledtink az aranyos, napstigafas kikelet felé! A II i'd őke holnap, 20-áu r.ggeli 3 óra 33 perezkor fog bekövetkezni.

— Elégett gyufaraktár. Gyöngyös röl írja tudósítónk, hogy ott pénteken, e hó ! fi án a hajnali órákban Lázár Dávid ú s fiai nagykereskedő ezég raktára, melyben mintegy ltáro m vaggon gyufa volt elhelyezve, kigyulladt és odaégett. A tüzet, szerencsére sikerült elfojtani s igy a több ezer forintot érő gyufaaoyagon kivid egyéb kár nem történt

Színészet.

Eger, február 19.

Csütörtökön, február 15-én Rozén Gyula kitűnő uj vigjátéka, a »Nagyzás Hóbortjai.«

A darab meséje a következő : R i n g h e i m bankár (Bokody) erősen meg van győződve arról, hogy ö a világ első politikusa. Folyton egész nyaláb újsággal jár, roppant elfoglaltságáról, túlhalmo- zottságáról beszél s dühös a birodalmi kanczel- lárra, a miért nem úgy vélekedik a politikáról, mint ő. Neje, szül. Almond grófnő (Keresztes Amália) roppant hiú őseire s terebélyes családfájára. Berta leányuk (Fekete Ilona) halálosan szerelmes Läufer Henrikbe (Lendvai) az apja könyvvivöjóbe, de a nagyravágyó szülök hallani sem akarnak a fiatalok házasságáról s mikor Henrik apja, az öreg Läufer őrnagy (Vágó) a Berta kezét a maga közönséges, darabos modorával megkéri a íia számára, Ringheim egyenesen kikergeti öt s dühében még a fiatal, tehetséges Henriket is elűzi szolgálatából. Alig távozik az őrnagy, másik látogató jön, a ki nem más, mint dr. Ander Róbert, az esztétika tanára (Hídvégi), a ki bemutatván magát, nagy méltatlankodva mutat a bankárnak egy levelet, a melyet Walter Komád (Berzsenyi Margit) egy fiatal gyerek, a bankár unokaöcscse irt neki s melyben mindenféle sértő kifejezésekkel illeti a tanárt, a miért nemrég megjelent verskötetét valamelyik lapban agyonütötte.

A bankár dühös a tacskó vakmerőségén s biztosítja a tanárt, hogy éretlenkedéseért jól ki fogja porolni a gyereket. Azonban az időközben előkerült kis Konrád nem ilyen könnyen veszi a dolgot, nevetséges pátosszal támadja meg a tanárt állitóla- lagos gyávasága miatt, párbajra akarja kényszeríteni s hogy megmutassa, hogy már nem olyan gyerek, a milyennek tartják, tüzesen kezd udvarolni a bankár kisebbik leányának, Teréznek (Pénzesné), sőt meg is kéri a kezét a rokonság nem kis mulatságára. Erre azonban közbelép R i n g h e i m Mari (Bokodyné), a bankárnak nem épen fiatal, de annál szellemesebb húga s a fiatal Konrádnak a többiek élénk helyeslése közt bebizonyítja, begy a nagyzás hóbortjában szenved. *De Mari tovább megy s mindegyiknek lerántván valamely gyöngéjéről a leplet, inti őket, hogy mindenki először a saját hibáját ismerje meg s azután Ítéljen más fölött.

E jelenetben a fiatal, de botrányosan platoni- kus érzelmű tanárnak annyira megtetszik a Mari eszessége és szelleme, hogy föltétien csodálőjává válik s a klasszikusokért rajongó vén, hóbortos szolgájával naponkint levélkével bélelt virágcsokrot küld neki. A sz liga elárulja a kis Konrádnak, hogy ura alighanem házasodni akar, mert őt megbízta, hogy állítsa össze mindazon tárgyak jegyzékét, a melyek a női lakosztályokba szükségesek. Ö azután a görög és római klasszikus Írók munkáinak alapos áttanulmányozása után össze is állította a jegyzéket. A tanár csakugyan komoly szándékban van. Miután egy papiroson kidolgozta magának azt a beszédet, a mellyel Mari kezét megkéri, teljes díszben vizitet tesz s engedelmet kérvén, hogy időnkint a kalapjába rejtett jegyzetekbe pillanthasson az eszmemenet fentarthatása végett, kifejti a házasságról alkotott ideális nézeteit s minthogy végül arra a következtetésre jut, hogy Mari teljesen megfelel az ö eszményképének, megkéri a kezét. Mari rövid gondolkozás után beleegyezik a házasságba, mert reméli, hogy a kifacsarodott eszü tanárból idővel rendes gondolkozású szerelmest faraghat.

E közben jönnek a szerelmesek: Henrik és „Berta, a kik a kérlelhetetlen szülök ellenkezése daczára titokban találkozni szoktak s midőn látják, hogy nincsennek egyedül, ijedten akarnak visszavonulni. Azonban a jólelkü Mari megvigasztalja őket s biztatja, hogy a tanár ur egyátalán nem bír érzékkel a szerelem iránt, azért jelenlétében szabadon beszélgethetnek, mig ő dolgai után néz. A tanár csakugyan teljesen közömbös arcczal olvasni kezd, míg a szerelmesek csakhamar mindent feledve átadják magukat a viszontlátás édes örömeinek. De ez által a tanárban óriási változást idéztek elő. Az első csók hangjára izgatottan tekint- getett körül, majd mikor a csókok egyre sűrűbben következtek egymásra, óriási izgatottságba jött, kezdett hevülni, izgatottan futkosott fel, alá, végül, hogy némileg lecsillapítsa magát, örült gyorsasággal ivott meg egy egész üveg vizet. Mikor azután a szerelmesek eltávoztak, ábrándozva dőlt a pam- jagra, belátta, hogy a szerelemről alkotott rendszere teljesen rombadölt s az tulajdonképen egész más valami, mint a milyennek ő képzelte. Ábrándozásai közben belép a bankár másik leánya, Teréz s azt hivén, hogy a tanár alszik, egész közel hajolva hozzá gyönyörködik szép, férfias vonásaiban. A tanár felocsúdva ábrándozásaiból, azt hiszi, hogy Terézt álmában látta maga előtt,- de mikor meggyőződik, hogy csakugyan ott van, csakhamar szerelmet vall neki s most már maga is praktizálja a szerelmesek azon eljárását, a mely kevéssel ezelőtt olyan nagy felindulást okozott neki. Lassan-lassan azonban eszébe jut, hogy tulajdonképen ö neki már menyasszonya van s igy nem is szabad Terézt szeretnie. Sehogysem bírván eligazodni, hogy mi a teendője az olyan embernek, a kinek külön menyasszonya és külön szerelmese van, a legnagyobb kétségben, lesújtva hagyja oda a házat. A bankár uréknál nagy nap van : a bankár születése napját ünnepük. Az ünnepelt mit sem tud a nap fontosságáról s erősen szidja a kanczellárt egy hírlapi czikk miatt. Azt olvasta ugyanis a hírlapokban, hogy a kanczellár bizonyos politikai kérdésekben a legtekintélyesebb polgárok véleményét fogja kikérni. Már előre szidja a legtekintélyesebb férfiakat, a kik szerinte bizonyára szemenszedett ostobák lesznek. Mikor azonban neje és leányai üdvözlésére sietnek s átnyújtják ajándékaikat, az öreg megszabadítja magát hírlapjaitól, s elhatározza, hogy a mai napot családjának szenteli. A leányok azonban megrontják örömét. Berta folytonosan Henriket siratja, Teréz meg azért sir, mert megtudta, hogy a tanár tulajdonképen már vőlegény. Ehhez járul még, hogy az irodaszemélyzet jókivánatai végén azon óhajtását fejezte ki, hogy a bankár fogadja vissza Henriket, a kit a személyzet igen szeretett. Az öreg egészen elkomorodik, mikor egy ismeretlenV egyén rettenetes komolysággal belép, kezében egy nagy pecsétes levéllel. Mikor megtudja, hogy melyik a bankár, fontoskodva előadja, hogy ö Becker hivatalszolga a birodalmi kanczelláriából (Szilágyi) s meg van bízva, hogy e levelet átadja.

Ringheim roppantul meg van lepetve, forgatja a levelet jobbra-balra, de meggyőződik, hogy a hivatalos pecsét csakugyan a kanczellár pecsétje. Nem tudja a dolgot elképzelni s faggatásaira a a rejtélyes küldött előadja, hogy ő hivatalszolga a birodalmi kanczellár személye mellett, hogy a birodalmi kanczelláriából jön és ugyanoda megy vissza, de hogy ki küldi a levelet, arról egy hangot sem szólt.

A bankár a legnagyobb izgatottsággal bontja fel a levelet s nagy ámulattal olvassa benne, hogy küldője öt, 'mint kiváló tehetségű férfiút, kiszemelte, hogy fontos kérdésekben tanácsát kikérje.

E ezélból ma tiz órakor egy bizalmas emberét küldi el hozzá, a ki majd a szükséges értekezéseket elvégzi vele. Nevet nem is ir, mert a levél illetéktelen kezekbe kerülhetne, a mi miatt az ismeretlen írónak kellemetlenségei lehetnének. A bankár méltóságos fejbólintással bocsátotta el a szolgát s felkérte családját, hogy hagyják magára, mert fontos látogatást vár. Mikor magára maradt, elgondolkozott a dologról s teljesen világosan állt előtte, hogy a kanczellár megismervén az ö nagy tehetségét, tőle akar a fontos dolgokban tanácsot kérni. Hozzálátott, hogy a szalonnak tudományos külsőt adjon, hogy a magas megbízott a legjobb benyomásokkal legyen eltelve, ha belép. Azután magában megpróbálta, miképen fogadja a jeles férfiút, hogy fog vele kezet, hogyan kinálja meg székkel, hogy társalog vele, hogy búcsúzik tőle stb. stb.

Az egész história pedig a fiatal Konrád komédiája volt, a ki titokban megvesztegette a szobalány atyját, a ki a kanczellár hivatal szolgája volt, hogy az általa irt levelet adja át a bankárnak és kérdéseire semmit se válaszoljon, csak azt, hogy a kanczelláriából jön s ugyanoda megy vissza, a