Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-27 / 89. szám
i. évfolyam, Eger, 1894. évi november hó 21 89. szám. Szerkesztős?<j : tiger, Jókai-ntcza 2. szám I. em. Kéziratok hót főn és csütörtökön <1 it. 4 éráig fogni! t,an.sk el. ké/ir ,tok nem adatnak vissza. F Kiadóhivatal: Eger, Piaca-utcza 4. szám Hirdetések hétté- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évre 6 írt, félévre fi frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egye- szám ára fi kr. MEGJELENIK HETENKENT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Kossuth Farencz útja. ftüfíiiaikazat. Tekintve, hogy Kossuth Ferencz eddigi kőrútjában minden alkalmat felhasznált annak kijelentésére, hogy politikai működésének czélja az 1867- iki közjogi alapnak megbontása, viszont tekintve, hogy az 1867-iki közjogi alap, mely lehetővé tette, hogy hazánk politikai befolyásban, anyagi és szellemi felvirágzásban alig remélt magaslatra emelkedett, pártunknak létalapját képezi: a Fleves- megyei szabadelvűpárt a Kossuth Fe- rencznek egri és gyöngyösi látogatása alkalmából rendezendő ünnepségekben részt nem vehet. Kelt Egerben, 1894. nov 24. A Hevesmegyei szabadelvíípárt végrehajtó bizottsága. „Fennazernyő.nincsen kas!“ Eger, november 26. Eger város vármegyei és érseki székhely, villamvilágitással, telefonnal, számos iskolával, dohánygyárral, ipartelepekkel és véges-végig — sáros, mocskos utczákkal. Valószinüleg igy fogja beiktatni a jövő krónikása templomos Egervá- rosát geográfiájába. Az aszfalt-gyalogjárókon a köz- tisztasági felügyelet szives előzéséből sártenger úszik. Ez a helyzet sig- naturája így kései ősszel. Amikor pedig az ég kegyességéből az esőzés szünetel, akkor átláthatatlan porfel- leg ül az utczákra, amely porfellegen keresztül igyekszik magának utat törni a sétáló ember s a villamosfény egyaránt. Tehát ott tartunk, hogy a modern város szükségelte berendezési kellékeket villamosvilágitást, telefont, aszfaltjárót drága pénzen beszereztük, azokat, amik annyi áldozatokba kerültek, beállítottuk, az intézményeket megteremtettük, azonban az intézkedéseket nem tudjuk kiforszirozni, dacára annak, hogy ezek most már anyagi áldozatokat sem igényelnek, miután illetékes hatósági szervezetünk va- | gyón hozzájuk. Fényes czilinderkalap van a fe- : jünkön, de rongyos kopott czipőben járunk. Ezt az állapotot nevezte a magyar vígjáték nagymestere ekként, hogy: »Fenn az ernyő, nincsen kas!« Ennek az állapotnak azonban van a magyar nyelvben egy más neve is s erre a mi utczáink köztisztasági vagy helyesebben köztisztátlansági állapota valóban rászolgált. Reászolgált ez az állapot arra, hogy botrányos állapotnak nevezzük, mert valóban botrányos az, hogy egy város rendészete ne tudja hatáskörében kieszközölni, hogy a belváros gyalogjáróit a háztulajdonosok, a kofisijárót pedig a rendelkezésére álló közegek tisztán tartsák. Igaz, hogy a rendőrség kidoboltat- ta, hogy az aszfaltjárókat a háztulajdonosok rendesen tisztitsák, de nagyon téved a rendőrség, ha azt hiszi, hogy ezzel most már a köztisztasági felügyelettel reá rótt funkczióknak eleget tett. Mert nem elég az, hogy rendeleteket adjunk ki és kürtöltessünk ki, hanem szükséges, hogy a rendeletek foganatosításáról is gondoskodjunk. Már pedig mi történt azzal az aszfalt tisztítási rendelettel? Hát az történt, hogy mikor a városi dobos megpergette a kutyabőrt, egy csomó mester- inas körülsereglette, azután meghallva az ékes hirdetményt mindjárt foganatba is vette a puczolási műveletet akként, hogy elkezdett csapatostól sin- kóznia sárba úszó és pompásan csúszó aszfalton. Azok pedig, a kiket a hirAz EGRI ÚJSÁG tárczája. A. múltak álma. — Az Rgri Újság eredeti tárczája. — Egy volt szivünk, egy volt lélekvilágunk Egy volt a vágy, mi éltünk átszőve, S az ég tudja tán, hogy mért mullott el, E sok vágy hogy lett mégis semmivé; De vége van, emléke él csupán, Mint tört virág elmúlt vihar után. Egy istenünk volt szerelmünk egében, Egy oltárnál is áldozék veled, S a végzet mégis szétdobott egymástól, Mint őszi szél két gyönge levelet; A mig tied boldogsághoz siet, Enyém bolyong kopár mezők felett. Játékszerek vagyunk a sors kezében, Meg kell hajolnunk önkénye előtt, Temessük el hát az elmúlt időket, Varrjunk reá halotti szemfedőt; A mi a szivet összeroncsolá Felejtsük el, minek gondolni rá?! Ha majd idővel elmereng a lélek, S a múlt időkre visszatérni fog, Miért kutatnák, hogy az elhaló szív Egy tompa fájdalomtól mért sajog ? A köny, a mely szemünkbe feltolni, Regéljen csak a múlt fájdalmiról. Szapáry József. ?! ■ ■ ■ — A római jog s a Gyurkovics leányok. — (Víziók.)- Az Egri Újság eredeti tárczája. — Unalmamban a eolloquiumra akartam készülni. Ott feküdt előttem a római jog. Tőlem jobbra meg ott feküdtek a Gyurkovics leányok. Igaz, hogy csak díszkötésben, de hiába, én mégis éreztem égető pillantásaikat, gyújtó szempárjuknak mámoritó lángját, azt a kisugárzó kéjt és vágyakozást, mely egész valójukat eltöltötte. Ábrándokba merültem és észre sem vettem, hogy a fejemben vegyest zsibongnak Ella, Sári, Miezi Klári, Terka és Caesar, Tarquinius Priscus, Mucius Scaevola, Brutus, Sulla és Marius stb. És ezek a vegyes párok elkezdtek mulatni. Ott a nyi't fórumon, a rostrum alatt volt számunkra terítve egy patkó alakú asztal s ők a körül ültek. Az asztalfön ült Tarquinius Priscus, fején az öt ágú koronával s mellette zöld liberiás inasa, gyomra tájékán a családi czimerrel, vörös mezőben fehér czicza fejjel nyakán kék szalaggal, t. i. a macska nyakán. Tőle jobbra ült egy ismeretlen hölgy. Arczát nem tudtam kivenni egészen tisztán, csak azt láttam, hogy telt, gömbölyű idomait nagyon is ki lehetett venni. Előttük folyt a pezsgő, a szemek szokatlan fénynyel csillogtak (vulgo: keresztbe álltak), mig a czigány, ha jól gondolom, azt is épen Gábornak szólították, oda a fülükbe húzta azokat a szilaj, duhaj csárdásokat, a miktől még akkor is berúg az ember, ha mit sem ivott. A többiek meg ott ültek szanaszét, kinek hol volt kedve. Sárika elhúzta magát az asztal végire. Fejére borította fehér csipke kendőjét, vállára meg az atlasz belépőkét s féloldalt dűlve úgy kaczérkodott, mosolygott Brutusra. Brutus meg monokliáját leejtve bámult a leányra. — Sárika, maga nekem Isten ucscse tetszik én magát elveszem feleségül. Sárika összébb húzta mellén a belépőkét s dús fekete szempillája alól hálás, szemérmes pillantást lövelt Brutusra. — Beszéljen az édes mamával. És Brutus odament a papához és aztán visszament Sárikához, a fülébe súgott valamit és e percztől Sárika Brutus menyasszonya lett. Az az áttekinthető asszonyság meg odafön az asztalfőnél igy szóllott: — No ez sikerült, de még a többit Bella hanyagul hátradőlt a kereveten s egy hajtással fölhajtott egy pohár habzó regálét, azaz hogy Monopolt. Caesar nézte, komolyan nézte — megosö- mörlölt ennek a leánynak a pajkosságától, aztán maga is felhörpentett egy pohárral, egyet csettentett a nyelvével, az ujjával meg egyet pattantutt s igy szólt: — Eh, gombház .,.
