Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-27 / 89. szám
detmény illetett, a háztulajdonosok nem is tudtak s talán mainapig sem tudnak az egész hirdetésről, az abban foglalt rendeletről s az utczák maradtak sárosán mint eddig voltak. Tehát először is mindjárt az a dobolási hirdetési mód immár ósdi és elavult, másodszor pedig a tisztelt rendőrségnek nem kellett volna ezen tisztasági rendelkelkezését ezzel a hirdetménnyel oly kép befejezni, hogy az aktára rávezetve a kihirdetési záradékot, azt szépen az irattárba tegye: hanem figyelemmel kellett volna lennie arra is, vájjon ezen rendeleté bevált-e, foganatosittatott-e ? S ha a rendőrség erre is kiváncsi lett volna, úgy hamarosan tapasztalhatta volna, hogy bizony a rendeletnek foganatja nincsen. Nem akarunk ebből a dologból valami nagy Scasus bellit csinálni, bár éppen ilyen kis dolgokban helyénvaló volna a kemény kritika is, mert ha ilyen keveset sem tudunk rendőrségünk által elérni, akkor micsoda eredményt várjunk', nagyobb dolgokban? De figyelmeztetni kívánjuk a rendőrséget arra, hogy rendeletéinek foganatosítására is ügyeljen, mert anélkül ezek a rendeletek csak a falrahányt borsó belső értékével bírnak. A legszigorúbb felügyelettel kell lenni a köztisztaság felett, mert igy nem csoda, ha mosolyt csal az idegen ajkára a villamosán megvilágított sártenger s nem csoda, ha ugyancsak az idegen feltekintve a villam- és telefonsodronyok zugó tömegére s lábát betemetve egy sárbuczkába, ekként kiált fel: — »Fenn az ernyő, nincsen kas!« Eger, november 26. A dohánygyár ügye ismét egy fontos momentummal közeledett a megvalósulás felé. E hó 24-ón Gränsenstein miniszteri osztálytanácsos helyett Szlavicsek főtanácsos Zoller főmérnök a pénzügyi kormány kiküldötteiként Egerben voltak és véglegesen megállapították az építendő dohánygyár helyét a vásártér felső részén. A terep igen megnyerte tetszésöket s a szemle után a dohánygyári iskolát tekintették meg, honnan sz:ntén megelégedéssel távoztak. Hevesmegye a milleniumon. — A milleniumi bizottság ülése. — Eger, nov 26. Hevesmegye milleniumi bizottsága ma délután 4 órakor Zalár József alispán elnöklete alatt ülést tartott a megye alispánjának hivatalos helyiségében. A bizottsági ülésen a milleneumi bizottság tagjai szép számmal yoltak képviselve, ott láttuk Beretvás Endrét, a hevesmegyei szabadelvűpárt elnökét, Imre Miklóst, Balássy Ferenczet, Tariczky Endrét, Hám Gyula megyei főjegyzőt és Klasánszky László dr. bizottsági jegyzőt. A napirendre tűzött tárgyak felett a következő határozatokat hozta a bizottság : Megyei könyvtár alapítása. Hosszas vitát provokált mindjárt az első tárgy, mely szerint a megye közgyűlésének megbízásából azon kiválóbb történelmi eseményeket vagy alakokat kellett volna megjelölnie a bizottságnak, melyek Hevesmegye részéről a mil- leniumra képzőmüvészetileg megörökitendők lettek volna. A bizottság azonban Beretvás Endre javaslatára az egész ügyet elejtette azon megokolással, hogy a megyének a képzőmüvészetileg megörökítendő alakok vagy események megföstetésére oly csekély összeg áll rendelkezésére, hogy abból a megörökítendő esemény s a milleniumi ünnep méltóságához mért képzőművészeti műremek ugv sem lenne előállítható. E helyett azonban ugyancsak Beretvás Endre javaslatára elhatározta a bizottság, hogy a rendelkezésére álló 10,000 frt pénzösszegből 5,000 írtnak egy megyei közkönyvtár létesítésére való fordítását fogja javaslatba hozni a megye közgyűlésének. Tass és Szabolcs vezérek emléke. Tisza- Füred községébe» mozgalom indult meg azon helynek emlékkővel való megjelölése iránt, a hol Tass és Szabolcs magyar vezérek a honfoglalás alkalmával a szabolcsi diadalmas csaták után átkeltek a Tiszán és Tisza-Füred tájékán megpihentek. A milleniumi bizottság az emlékkő felállításához 500 írttal való hozzájárulást hoz javaslatba a közgyűlésnek. Iparos kiállítók segélyezése. Az Eger és Gyöngyös vátosok milleniumi helyi bizottságának azon kérelmére, hogy a megye temletén lakó s az ezredéves kiállításon résztvevő iparosok, a megye területén mezőgazdaság és erdészettel foglalkozó kiállítók anyagi segélyezéséhez mért támogatásban részesüljenek, elhatározta a bizottság, hogy az iparos kiállítók segélyezésére 2000 irtot fog javaslatba hozni a közgyűlésnek. A millenáris költségek A bizottság ezután áttért a millenáris ügyek költségvetésére. A bizottságnak e czélra mindössze i 0,000 frt áll rendelkezésére. Ebből a megyei mezőgazda- sági és erdészeti kiállítók segélyezése 2,500 irtot, az iparos kiállítók segélyezése 2,000 irtot, a tiszafüredi Tass és Szabolcs emlék 500 irtot, a létesítendő megyei közkönyvtár pedig 5000 frtot vesz igénybe! Az igy igénybevett 10,000 frtot a bizottság a megye szabad rendelkezésre álló törzsvagyonából véli kölcsön venni, a kölcsön vett pénz visszatérítési módozatára nézve azonban ezúttal még nem határozott, hanem bevárja azcn küldöttség jejentését, melyet a megye legutóbbi közgyűlése azzal bízott meg, hogy a megyei pénzalapokat írja össze s akkor majd elkészíti javaslatát a kölcsönveendő 10,000 frt millenáris költségek visszafizetési módozatára nézve is. Az apró bandita. — A felsö-tárkányi váltott gyerek. — (Saját tudósítónktól ) Eger, november 26. Még csak 11 éves s már is története van, mi lesz belőle, ha fel cseperedik ? Hogyha szerkesztőségünk valamelyik szépprózában utazó tagja mcgirné elbeszélésnek ezeket az alább elmondandó dolgokat, senki sem hinné el neki, pedig hál még is igaz, szomorú valóság, egy serdülőkorban levő emberélet még csak megírandó életregényének első fejezete. Tizenegy évv. 1 ezelőtt, a felsőtárkányj fiatal menyecskék és legények a következő dali énekelték uton-utfélen egy szép, fiatal, barna leányról, a kit az az ármányos czigánybárúbeli gólya hamarabb meglátogatott, semhogy a pap áldását elnyerte volna az oltár előtt szivében megkötött frigyére: Aztán ő is hányát dűlt a kereveten, rágyújtott egy egyptomi szivarkára s eregette a füstöt. Az egyik rabszolga a czigányok részére tányérozni indult. Először Caesarhoz ment s ö beledobott a tányérba egy obulust. Bella látta ezt s csak ennyit szólt magában a Gyftrkovics lányok szabad nyelvén : — Snasz. S aztán leoldotta nyakáról a gyöngyfüzért s a rabszolga nyakába akasztotta. Caesart boszantotta a tékozlás, felkelt, felgyűrte tógája gallérját, fejébe vágta klakkját s igy szólt: — Gombház, ha leszakad, lesz más. Ezzel elment. Az asztalföről csak ennyi hangzott: — No, ennek fucscs! Ella meg azt mondta rá : — Gombház, ha leszakad lesz más. Hogy neki lett-e másik hirtelenében, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy Katinka, a szőke, vacsora végivel Mucius Scasvola jobbján ment haza, a miből azt kell következtetnem, hogy az ő gyöngéd szájacskájáról is elhangzott a mottó: — Beszéljen az édes mamával. * * * Terka igy szólt Catohoz : — Hallja maga Cato, maga olyan ostobául unalmas. Cato nem szólt semmit, csak elgondolkozott, hogy ez a lány nagyszerű psichologiai tanulmány lenne az ő részére. Nem tudta szegény, hogy a lány mindig kita- nulhatatlan. kivált, ha Gyurkovícs lány. V dóban olyan ostobák ezek a tudósok. — Mondja esak kedves Terka kisasszony... (— Kisasszony a szobalányom ; gondolta, de ki nem mondta Terka.) — Mondja csak tudna-e maga egy ilyen kopaszodni kezdő vén tudóst szeretni ? — Beszéljen az édes mamával. Denique már Torkának is elsült. * * * * Igen, de Lizi, a kövér Lizi, a ki olyan ábrándos volt, mint egy sovány szabólegény. Mert Rómában is voltak szabólegények. Lizi sóhajtott és az asztal alatt nyomkodta Servius Tulliusnak a lábát, mit az nem késett gyöngéden viszonozni. Ez a villanyposta lett a Lizi és Tullius szerencséjének melegágya. Az a bizonyos hölgy ott az asztalfőn leejtette a villáját az asztal alá, lehajolt utána s ekkor sas szemei ott lent egy pillanat alatt tisztában voltak a helyzettel s ennek a következménye az lett, hogy Lizi és Tullius a vacsora végén már a mama engedélyével — villanyoztak. * * * Miczit, a kicsit roppantul boszantotta, hogy őt nem veszik figyelembe, hane a Marius is, meg Sulla is Klárikának udvaroltak. Felkelt helyéről és odafurakodott közéjük. — Hogy van baba ? kérdezte Sulla. — Micsoda ? baba ? Ilyen sértés! És maga Marius ezt eltűri ? Ha férfi volnék és előttem ilyent mondanának egy hölgyről 1 — Hát maga hölgy ? Incselkedett Sulla. — Láthatja. Bebizonyítsam ? — Ob a világért sem. De ón eddig azt hittem, hogy maga csak kis lány. És én úgy szeretem a kis lányokat. — Szeret, akkor beszéljen az édes mamával. — De kicsikém, hiszen én . . . — Kompromitálni akar ? Szegény Sulla. Mit tehetett? Kénytelen volt önmagát kompromitálni, hogy Miczit ne kojnpro- raitálja és megkérte a kezét. * * * Klárika elhülve hallgatta Miczit. A mama elhülve hallgatta Sullát. Micsoda rendzavarás ez ? Most Klárin volna a sor és Miczi igy elébe vágott. Mi lesz most már Klárival ? * $ '* * E pillanatban berregni kezdett, előttem az ébresztő óra és én felébredtem álmodozásomból, — Mi lesz már most Klárival? Klárival, Klárival, de mi lesz az én colloquiumommal ? Alighanem — semmi.
