Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-09 / 84. szám
I. évfolyam. Eger, 1894, évi oovemfeor $hó 9. Szerkesztőség: Eger, Jőkai-ntcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és cstttttr- töktíu d. ii. 4 óráig fogad tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. 8,4 száai. ktUadéhlvMfcl: iKgmV Búitiai|UACA4.4. szám Hirdetések .hát.KS.és.csiUüi'- lökön d. n. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é.re fiiir.i.i féléfvre ll frt, negyedévi« lifr if>0:kr.KKgye szám ára tíjur. MEGJELENIK HEfTENKÉNT KÉTSZER: iKEDDEN és PÉN,T£K£N. Társadalmi igazságok. A történelem igazolja azt, hogy a népek, nemzetek társadalmi élete,' ezen társadalmi élet tisztasága, ereje; és bölcsesége tartotta fenn a hatalmas országúkat s azoknak pusztulását szintén a nyegle, erkölcstelen,' szívtelen, könnyelmű, léha társada-, lom idézte elő. A mi társadalmunk, hajói szemügyre vesszük, -végtelen könnyelmű és gondtalan. Ily körülmények közt .nevekedik az uj nemzedék, a jövő társadalma, A családi nevelés lelszeg, idétlen, és ,a paedagogjai komolyságnak még csak árnyékával sem bir. Valami ért-' hetetlen zűrzavar, kapkodás, következetlenség tapasztalható a mi családi nevelésünkben s azok a gyermekek, kik ily lélektani khaoszban serdülnek föl, egész életükön át magukkal hordozzák a család körében reá-i jak ragadt jellemző tüneteket: 1. A végtelen könnyelműséget, .mely öltözködésükben, társalgásukéban, költekezéseikben, a mindennapi érintkezésben .nyilvánul az életben egy szánandó alakká törpiti a félté-, kény gonddal nevelt embert. Az ifjúság ma marinem ikeresi a kedve-1 sen szórakoztató társasköröket, ahol1 lelkét az érintkezés által műveli s| szivének nemes érzelmeket, indulatokat, vagyakat szerezhet. Ezeket a helyeket kerüli s minduntalan odavágyik, ahol a mosoly hamis, a szó hízelgő, a társalgás léha, az élvezeti má- moritó. Ennek a nevelési eredménynek oka föltétlenül az, hogy ma már a családi - életben, is föltűnnek e kóros tünetek: >a gondatlan, léha’társalgásban költekezésben, fényűzésben, -stb. melyek, amint a mindennapi élet bizonyítja, nem egy családot semmisítenék-meg .és .sodornak el -a társadalomból. , 2. A .jellem határozatlanságát, erőtlenségét és tisztátlanságát, melyek'1 első sorban a családi tűzhely mele-’ généi fejlődnek és az iskolai nevelésben erősödnek a 'mostani nevelásj kreálja. A gyermek látje .ezt a végtelen lelki. zűrzavart, mely sok - család békés nyugalmát > fölzavarja ,a 'köny- nyelmüség, gondatlanság, közönséges élvezetek gyakorlásával s azt leikébe, szívja, szive azzal'télik meg. Az iskola a belső figyelem gyakorlásán kivül .alig képes figyelemmel Tenni a, tanulók lelki egyéb tulajdonainak fejlődésére, irányítására, erősbitésére ; mert a tananyag óriási volta téjjesen igénybe .veszi a tanerők minden .erejét, hogy az iskola.ma inkább ssiakdanibsinem i nevel. <Az i iskolából -széles \ ismeretkörrel, valóságos tudományos ‘képzettséggel életbe Mépő ifjú, most’már a társadalom nagy útvesztőjébe kerül, .a mélyből kevés kerül ki.egészséges, józan fölfogással; nagyobb rész« ott pusztul el : nyomtalanul, délekben, testben i megtörve. így aztán, a ki a klasszikusok minden bölcsességét magávál viszi az életbe, a történelem nagy.ieUeimalak- jainak élettörténete apróra lismeri, tudja, miként bukták .-dia .nagyzás, diesőség+hajhászat ’közben a csenik s miként emélkedték magasra a becsületesség, szorgálom és munka 'által megedzett jellemek: az első akadályt, mit az élet cejébe.toiiaszol, jnemUudja leküzdeni, az élsö göröngyön megbotlik és élbukík. A csalad fiéhát épen úgy, mint az iskola, nem az élet-számára nevel; mert ha igazán főtörokvóse .lenne e két műhelynek, arra a czélra, munkálni, ^ hogy a .gyermeket, az ifjút, a mai j.kor társadalmi életének-nagy►küzdel- ( meire előkészítse, altkor több gondot .4» Az EGRI ÚJSÁG tárczája. Mománcz. — Az Egri Újság, eredeti tárcsája. — A toronyban jaj be .‘búsan Harangoznak, Temetőbe kisérnek egy Szép halottat. Koszorúval van. berakva Koporsója, Messze leng a sötétszinü Fátyol rója. Zeng az énekviszik, viszik Lánybarátok : Nem siratja senki, hiszen Árva, lány-volt. Csak egy szegény szolgalegény Sóhajt mélyen, S rág sötét, bú kínnal töltött Kebelében. Hisz az a lány, kit visznek a Temetőbe, .Az.övé volt; az ő,igaz Szeretője!! i S ZÍNI PÉTER. A vén Márton „kisértete. — Az Egri Újság eredeti tárczája. — t V. . . ben, a hol a kendert vitték„a malomba; Őrölni, egyszer a faluvégi vályogvető , czigányok megsajdilották, hogy a vén Mórion, a ki épen száz esztendőt élt ezen az árnyék világon, az éjszaka alighanem azzal a kincsesei álmodott, a mitől a falu boszorkánya, Sára asszony, három, éjjelen egy-, másután lidércz nyomást kapott. Meg is látogatta Sára a ,vén ’Mártont. Még. akkor is ott nyögött.a nyikorgó szállna-ágyon. — Hej Márton 1 'Márton 1 • Eigyün már;lassan az idő, ha már kendet üs ■ fojtogatja a'boszorkány- nyomás. — Hadd el Sára, motyogta a vén ember íogvaczogva, hadd, el. Itt van<már . . .-Az éjszaka itt volt, megmondta. . , a szent; mihály -lován ... a Sárkányhegy magasán. , , — ó bolond kend öreg; hát ki volt itt,1 ki beszólt vóna kendnek a szent mihály .lováról. I Kató itt hált az istállóhan, hát,csak tudna röla,' hogy járt-e itt valaki. — Nem is látta azt senki, csrk én. Ide ült le a fejem mellé a nyoszolyára. Még azt is mondta.' hogy ne félj, elfeledte már azt a jó Isten, nem1 lesz neked ott semmi bánlódásod. — Hát ki volt az ? — A feleségem, Dorka. Már erre Sára asszony is hányta magára a keresztet!. Minden(jó lélek .dicséri az-urat. — .Sára, eredj: .hívdd rel *a ^pspot, .-Saörnyü az én.bűnöm, nem <enged .meghalni ____ rfiedig má rnegyven .éve. Szpgóny,»azegányiDeska..Bo«lá8sa mpg nékem-az.Isten. . . Hej,-miért, is,leUélihoz- zám.ro8z. ?! — MJrálibeszél kend.jó .öreg? 'Habja-? — 'Ne sajnálj ’ hozzám jó szívvel lenni, Sára Kitudja, megérném-e még élve a papot............ Ha llgasd meg hát. Meggydnom neked a bűnömet, mondd el aztán te a papnak, kérjed is^meg, hogy imádkozzék értem pgy Miatyánkot .... Negyven esztendővel ezelőtt, mikor még enyém .volt az a szép zöhl rácsos takaros kis porta ott r a Szele végin — az üstököm akkor is deresedéit már, de a fejem lágya még se nőtt be, elvettem .a falu legszebb lányát, Dorkát. Tüdhatlam volna pedig, hogy nem virágzik a rózsa korhadt tövőn, de nem gondoltam akkor arra, csak Dorkára. Szegény volt az isten adta, hát eljött hozzám, a módos gazdához. 'Mikor aztán már hitesek voltunk, tellett a selyem vigandra, meg a kordován csizmára. .Fel is ment a sok galárisra a'ház is, meg utóbb a telek is. Mikor Már az utólsó föld i> úszott, ak*
