Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-02 / 82. szám
hanem felmagasztosul a halál pillanatában az Isten trónjáig és folytatja halhatatlan létét az öröklétben. Halál és feltámadás! Kegyelet és remény! Ezek a mai nap vezérszavai. .... Menjünk ki a temetőbe, emlékezzünk meg a halottakról s gondoljunk a jövőre. Ha a jelen múlttá lesz, mi is hozzájuk költözünk, testben le a földalá, lélekben pedig oda, a hová már ők megtértek és — várnak reánk. Jánusz. Díszlámpa a dísztelenségnek, — Ajánlva a villamossági bizottság bölcsességébe. — Megszoktuk már, hogy a villamossági bizottság és az ízlésesség legalább is oly távol vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. A külsőcsiny és a forma iránti érzéketlenségét már több ízben beigazolta ez a bizottság, nem is szólva az akasztófa- zserü vezetékoszlopokról. A világitó készülékek általános beosztását majd később vesszük rendre, akkor, mikor a beosztás praktikusságát is szemügyre vehetjük; most csak egy ivlámpa ügyetlen elhelyezését kivánnók megváltoztattatni. Kedden már próbavilágitást csinált a villamossági társulat. Az eredménnyel a közönség és a vállalat egyaránt meg lehet elégedve. A szerelés kitűnőnek bizonyult, a lámpák fénye meglepően intenzív volt s általán a legszebb reményekkel vagyunk a világítás czélszerüsége iránt. Csak az a kérdés, hogy a vállalat kitűnőnek ígérkező készülékei a bizottság által megszabott beosztási renddel nem fogják-e megcsonkítani az eredményt. Nem lesz-e sötétség a jó világítási anyag mellett is a beosztás inpraktikussága miatt. Erről majd jövőre. Most csak azt akarjuk megemlíteni, hogy a lámpák beosztásánál a praktikusság mellett a szépé- szet szempontjait is ügyelembe kell vennünk. Már pedig a főutczai ívlámpa elhelyezése sem a praktikusság, sem a szépészet szempontjának meg nem felel. Ez az ívlámpa ki van helyezve a gimnázium terasszának a kiáltással. A nemes állat nehány hatalmas ugrással a verandáig vitte gazdáját, s a legközelebbi pillanatban egymás karjaiba pihentek. Karonfogva sétáltak a park tekervényes utain, melyek a messzelátóhoz vezettek. Csakugyan szép pár volt. Jenő magas és karcsú volt, s ámbár ezúttal polgári ruhát viselt, mozdulatairól még is meglátszott a katona. Lucia gyönyörű jelenség volt, a tökéletes női szépségnek félig kinyílt rózsabimbója. Amint az alkonyat aranyos fényében sétáltak, az emberben önkéntelenül kelle támadni a gondolatnak, hogy istenség mosolygott a bölcsőjüknél s a boldogság és öröm bélyegét nyomta homlokukra. — Lucia, mondá Jenő, mily szép az élet, mily boldogok vagyunk szerelmünkben! Mondd Luciám, mikor leszesz már végkép az enyém Isten és emberek előtt ? — Jenő — felelte Lucia, miközben egy pádon helyet foglalt, — jól tudod, hogy szüleim mily föltételeket szabtak és én megígértem, hogy teljesitni fogom; mihelyt kapilánynyá leszesz; mi sem fogja többé akadályozni egybekelésünket és atyám megígérte, hogy ugyanazon napon fogjuk tartani eljegyzésünket. Légy tehát türelemmel, mert hisz úgyse fog sokáig tartani.-- Es ha azt mondom Luciám, hogy ma értesültem arról, hogy soronkivül fognak kapitánynak kinevezni, s nehány nap múlva a kinevezést* atyádnak megmutathatom, fogod-e akarni Luciám ? — Ha akarom-e ? mondá örvendezve, miközben felugrott, még kérdezheted Jenő ? Aztán keblére borulva, suttogva, alig hallhatólag folytatta: — Óh Jenő, mily boldog vagyok 1 Csiky Sándor utczai szögletére. Hogy az ivlámpának ezen a helyen miféle értelme van, azt csak a villamossági bizottság tudja. Az ívlámpáról mindenek előtt tudnunk kell, hogy az egyszersmind díszlámpa is. Ez a diszlámpa mostani elhelyezésében meg fogja világítani a disztelenségét egy olyan utczának, amelyet hölgytársaságban még ma sem szoktunk megnevezni. Azután disziteni fogja a cziszterek Csíky-Sándor-ut- czaí kőfalkeritését és azon azt a nagykaput, ahol a tehenek s lovak járnak be az udvarra. Szóval a diszlámpának ott époly kevéssé van helye, mint ahogyan nem lehetett volna azt valamely patakszéli rozmaring- illatú közbe elhelyezni. Az bizonyos, hogy a főutczán a diszlámpának legszebb helye a terraszon van, csakhogy nem a túlsó vegén hanem a ter- rasz szélén, éppen a középen, a kaszinó kapujának szemben. Tudjuk, hogy a Kaszinó az egyetlen hely, hol esténként bálok, táncz- mulatságok, hangversenyek szoktak tartatni. Ott van a színház s egyátalán a Kaszinó a közönség esti találkozóhelye. Este itt van az a kis kocsi forgalom is, ami nálunk egyátalán van. Ezen a helyen csakugyan praktikus a diszlámpa elhelyezése és egyúttal di- szességül is szolgál, mert csakugyan impozáns lesz, ha a bálozó-, színházi közönség az ivlámpa nappali világossága mellett jön-megy Be fogja látni a villamos bizottság, hogy ott kell a diszlámpát felállítani, ahol az díszíthet is, ahol a közönségnek nagy forgalma van, nem pedig ott, ahol csak arra alkalmas, hogy két utcza sarát és disztelenségét helyezze fényes világításba. Reméljük, hogy a főutczai ivlámpa a Kaszinó elé kerül. Az izzólámpák tüzpróbája. — Az első vilamfény Egerben. — Eger, nov. 1. Eger város művelődés-történelmének egyik legérdekesebb fejezetéhez: a villamvi- lágitás korszakához értünk. Kedden este mu- tattatott be ugyanis a közönségnek először az a csodás világítási rendszer, mely ezentúl az izzólámpák fénykévéi által befogja sugározni a város utcáit. A nap lement a távol dombok mögött, az alkonyat biborszint öltött, melyben a kastély ablakai ragyogtak. Biborfényben úszott a tó és a chinai csarnok csúcsa, mely a tó közepén levő kis szigeten állott és biborfény ömlött el a két dicső alakon, kik egymást ölelve tartották. — Szeretlek Luciám, miként ember szereti a napot, s nélküle nem élhet és ha valaha te is lenyugodnál számomra, én se élhetnék nélküled! — Mily sötét felhővel borítod szerelmünk ragyogó egét! Jenő, kételkedhetnél-e szerelmemben ? — Soha Luciám, soha! viszonzá Jenő gyorsan, de boldogságom közepette szivem hirtelen elszorult, a nap lemente tett szomorúvá! . . . Jenő szemében könyek ragyogtak, aztán hirtelen folytatta. — De hüvösödik Luciám, fordulj vissza. Ezzel karonfogva, némán és mégis boldogan tértek vssza. A lég meghüvösödött, mire a kastélyba értek, de szivükben tavasz, verőfényes tavasz volt. Nehány nap múlva a kastély homlokzata fényesen volt kivilágítva - díszes fogatok robognak a veranda lépcsője elé és előkelő vendégek mennek fel a virágokkal díszített lépcsőn. Lucia eljegyzését ünnepelték. Csendes novemberi est vo't., halottak napja! Annál feltűnőbb ellentétet képezett a kastélyban uralgó sürgés. Ámbár, miként ezt a szent náp követelte, kerültek minden zajos ünnepélyt, a magas kapukig tóduló kiváncsi népség, e zajtalan eljegyzésben mégis szentségtelenséget látott Ekkor a kiváncsiak közül megszólalt egy vén asszony, ki a Sybilla névre hallgatott, mondván : — Vigyázzatok, mert a csillagokban van Próbavilágitás volt csak ez s ez is mindössze néhány óráig tartott, de ez a néhány óra elég yolt arra, hogy meggyőződjünk, mily iszonyú nagy a kölönbség a petróleum s a vülamfény között, és hogy mig mi a a pislogó petróleumlámpák világánál panaszkodtunk utcáink sötétsége miatt, addig mily nagyot haladt az emberi tudomány, mely századunk e csodálatos fényét, haladásunk glóriáját feltalálta. De már megvan, eljutott hozzánk is. Az izzólámpák első világánál járókelők között nem egy volt, aki a vakító fénykévék alatt visszaemlékezett a faggyugyertya szomorú korszakára, amikor még ez volt az egyetlen világitószer. Hol vagyunk most ettől a korszaktól! ? A múlt idők emléke megnemesiti a jelent, mert megtanít a jót, a jobbat megbecsülni. — Vessünk egy futó pillantást a múltra, tekintsük át röviden a világítás fejlődését. Először kétágú, olajjal vagy zsírral megtöltött római mécsest használtak az ősök. — Utánajött a faggyugyertya, melynek belét égésközben koppantóval szedték le; harmadiknak következik a sorban a moderátorlámpa, melyben olajat égettek, negyediknek a stearin-gyertya, amelyet a glicerin hiánya tett világos égésűvé. 1834-ben használták először. Ezután a petróleum-lámpa következett, melyet csak 1860-tól kezdtek haszná- latbavenni. Erre egy uj korszak következett: a gáz korszaka. A gázlángok közül legnevezetesebbek: a pillangó-láng, az Armand-féle gázlámpa lánga és az Auer-féle gázlámpa lángja. Mindezeket azonban messze legyűri s túlszárnyalja a villamfény, mely kedden este gyulladt ki nálunk is, először, hogy hogv szombattól, e hó 3-ától kezdve azután állandó bevilágitója legyen utcáinknak. Azt mondják, hogy nincs ugrás a természetben, sem a fejlődésben : Eger megtette ezt az ugrást. Petróleummal világított eddig, azzal is rosszul s most a gázt kikerülve, egyszerre- a villanófényhez fordult. Ez az ugrás egy kissé merész s mig egyrészt jóltette, hogy nem cammogott végig csigaléptekkel a fejlődés minden lejárt ösvényén, másrészt félős, hogy e merész ugrásnak utékövetkez- ményei lesznek. megírva, hogy mielőtt a föld ismét megteszi Htját a nap körül, a halottak meg lesznek boszulva ! — Nagyon elvetetted a sulykot Sybilla néni — felelte a kastély kertésze, ki e pillanatban ritka virágból kötött óriási csokorral jelent meg a kapunál és ki meghallotta szavait; — ne oly komolyan, különben ostoba csevegéseddel megbabonázod a menyasszonyi csokrot, melyet épp Lucia kisasszony szobájába akarok vinni. Sybilla néni felelni akart, s száraz csontos kezét égfeló emelte de valaki a nép közül félbeszakitá. — Elég Sybilla néni, mert az uraaág jó és adja Isten, hogy a fiatal mátkapárlól minden szerencsétlenség távol maradjon. Isten megfogja bocsátani azt hogy e szent napon eljegyzést tartottak, — Éljen az uraság, éljen a mátkapár! — Éljen az uraság, éljen a mátkapár! orditá a nép. E közben a társaság egybevegyült a kastély dísztermében az öreg Málnay szívélyes szavakkal és remegő hangon tudatta vendégeivel leányának eljegyzését Kövesi Jenő báró kapitánynyal. A mátkapár épp fogadni akará a vendégek üdvözletét . . ekkor az ablaktáblák recsegtek, darabokra törtek és halálmadár pottyant a terembe. A fényes világosságtól megijedt madár nehány pillanatig körülrepkedte a termet és azután Lucia lába elé hullott le. A vendégek néma rémülettel nézték a tolakodót s a halvány ajkak rebegék : — Halálmadár! Lucia dermedten állott. — Luciám, suttogá Jenő kebléhez szorítva öt, térj magadhoz ! A megrémült leány nem felelt.
