Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-11-02 / 82. szám
/ 3 Azonban félre a borús sejtelmekkel: az első villamfény kisugárzott az izzólámpák üvegei alól, vegyük le a kalapot s üdvözöljük. —szky. HÍREK. Eger, november 1. Halottak estéje. A temetők csendes némaságát ünnepi zaj váltotta fel. A sirok néptelen magánya benépesült: ezren és ezren síelnek ki a temetőbe, hogy koszorúba fonva az ősz utolsó virágait, megkoszorúzzák vele a megholtak sírjait. Ünnepi fény, virágpompa minden felé. Az ; enyészet szomorú otthonában gyertya-fény és vi- rág-disszel adózik a gyászoló lélek azok emlékei- i nek, a kiket szereit, vagy a kiket csodált. Nincs olyan élő, kinek ha'ottjr ne volna, ; nincs olyan élő, ki kegyelettel ne gondolna vissza e napon kedves halottjára. Azok a feldíszített sirok és fejfák, a melyeken halmozva áll a virág 1 és koszorú s lobogva ég a gyertya és a mécs, s ■ azok a sötét, világtalan sirok, melyek felelt nincs gyertyafény, csak néma kínkeserves könyek hulla- j nak, mind-mind arról az örök szeretet és ragasz- j kodásról tanúskodnak, melylyel az élők a halottak j emléke iránt viseltetnek. Ez az este a visszaem'é- ' kezés s a kegyelet estéje, melyet a rórzvét s a szeretet ünneppé avatott: a halottak emlék-ünnepévé. A sirok között lefolyt szép, kegyeletes ünnep kiválóbb eseményeit a következőkben ismertetjük: Délután 1/i 5 órakor népes egyházi körmenet vonult ki a főszékesegyházból a Fájdalmas Szűzről nevezett hatvani temetőbe Foltin János egri kanonok-plébános vezetése alatt. Mikor a menet a temetőbe ért, a sirhalmok ekkorra már ünnepi diszt öltöttek. A keresztek rakva voltak koszorúkkal s a legszomorubb halmai az anyaföldnek, az égő gyertyák és mécsesek lobogó fényénél, mint egy himes virágtenger mozdulatlan, néma hullámverése tűntek fel a szemlélő előtt, melyeket megfagyasztott, mozdulatlanná tett a halál, a felbomlóit é'eterö. A honvédsirnál Patak Béla joghallgató mondott egy szép, megható b szódét, melynek szívből jövő s szívhez szóló szavai által lerótta kegyelete adóját a sírban nyugovó hősök emlékének. Mindszenty Gedeon legnagyobb egyházi költő sírjára, mint minden évben, úgy az idén is, Ka- pácsy Dezső jeles költőnk, Mindszenty kebelbarátja tette le a rokoniéiek szeretetének s a megemlékezésnek koszorúját. A nagy költő sírkeresztjét három élö-virágkoszoru övezte, mindhárom Péró János fiatal mükertész ügyes kezéből került ki, Kapácsy megrendelésére. A sirt a szerető költőbarát egészen újból parázskövekkel rakatta ki ez alkalomra. Szvorényi József sírjára szintén juttatóit nehány koszorút a rf zvét, de Ihász Gábor nagy- magyar nyelvész porladó tetemének s Krakker János elhunyt festőművész emlékének az idén sem jutott a kegyelet virágaiból egy szerény szálacska sem. A kisasszony temető elfeledett halattjának, a tragikus halállal, korán elhunyt Kajdacsi Józsefnek sírját az idén Csíllagh Mór dr. szintén megkoszorúzta. Az értékes művirágokból készült zöld koszorú fehér szallagjának egyik szárnyán ez a felírás olvasható nagy íekete betűkkel: „Kajdacsi József barátomhoz“, a másik szárnyán pedig a következő hangulatos kis költemény: „Szived átlőve, lantod összetörve, De bús dalaid élnek mindörökre; Hisz’ annyi bú van bennök s annyi báj, Hogy tőlük a szív mindörökre fáj. Csillagh Mór.“ .................Az összes templomok tornyaiban zú gnak a harangok, kenetteljes érezszavuk közé belé vegyül a sirok között imádkozók magasba szálló fohásza: — Adj Uram, a megholtaknak örök nyugodalmat ! . . — A legújabb választás. November 6-án, kedden, Egerben választás lesz, melyen az e gri második alválasztó kerületben megüresedett megyebizottsági tagsági helyre szavazás utján az uj megyebi..ottsági tagot fogják megválasztani. A szavazás a város közháza nagytermében fog megtartatni a mondott napon délelőtt 9 órától délután 4 óráig. A választás elnökéül Horváth József városi képviselő küldetett ki, helyetteséül pedig Remenyik Kálmán. A második választó kerület a hatvani külváros I. és II. negyedére, továbbá a belváros II. negyedéből a 180. házszámtól a 360. házszámig eső területére terjed ki. — A katonák esküje. Az egri 60. gyalogezred, s a 10. honvédezred Egerben állomásozó 2. zászlóaljának ujonczai — mint lapunk múlt számában előre jelezlük — ma délelőtt tették le másodszor a szokásos hüségi esküt 0 felsége, a legfelsőbb hadúr iránt, a háziezred nagy iaktá- nyájában. Az eskütétel ünnepségével kapcsolatban ugyancsak ma délelőtt 9 órakor tábori mise is tartatott a kaszárny udvarán, melyet Demkó György dr. egri thelogiai tanár végzett s evange- liom után, a szent beszédet is ö tartotta. — „Az Egri Hitelszövetkezet“. Nemrégiben egy üdvös mozgalom indult meg Egerben aziránt, hogy itt a kisgazdák és kisiparosok részére egy hitelszövetkezet létesitessék, melynek rendeltetése az lenne, hogy tagjait olcsó pénzkölcsönőkkel lássa el. Ez a mozgalom azonban, melynek az élén Szentkirályi Ödön és Baranyay István állottak, újabban megszűnt s akczióját a mostaninál alkalmasabb időre halasztotta. Sokkal több szerencsével végződött azonban Kompolton és Verpeléten az ott felállítani szándékolt hitelszövetkezetek ügye. Mindkét községben ugyanis szervezve lett a hitelszövetkezet és Szentkirályi Ödön e hó 4-én Kompoltra, innen pedig Verpelétre fog utazni, hogy a végleges szervezkedés munkálatait mindkét községben végrehajtsa. — Térzene. A cs. és kir. 60. gyalogezred zenekara f. hó 4-töl, vasárnaptól kezdve minden vasárnap fél 12-töl fél 1-ig térzenét fog tartani a lyceum előtti téren. — ItSyolcz nap egy életért. Az egri kir. törvényszék tegnap, okt. 31-én Csuka Máté horti lakos bünfonyitő ügyét tárgyalta, ki a szentkúti búcsúról hazafelé jövet az utón elgázolt egy kis gyermeket. A törvényszék tekintetbe vévén a sok enyhítő körülményt s azt, hogy a szerencsétlen eset vélet- lenség következtében történt, — a vádlottat 8 napra itéite. — Szerencse a szerencsétlenségben. Ma délelőtt Preszler H. Ferencznek a fogata az Újvilág utczából a Káptalan-utczára akart kiforduni, azonban az ügyetlen kocsis oly gyorsan szegte meg a kocsi rudját, hogy a kocsi a szögleten levő hídról az árokba fordult, a rúd eltört, de a kocsis oly szerencsésen bukott ki a kövezetre, hogy egy kis karczoláson kivül semmi baja sem esett. — A czigányleány boszuja. Lambók Rózsi, egy szép czigány leány kiment a napokban Tisza- F űrödén a szántóföldekre sottkezdtekitépegetni az őszi vetés zöldelö szálait. Halász István mezei kerülő, aki fiival együtt járkált a mezőkön, meglátván ezt, oda- küldte fiát, hogy tiltsa el onnan a leányt. A fiú oda is ment, de Lambók Rózsi úgy vágta főbe kapájával a fiút, hogy orrát száját menten elborította a vér. — Felolvasó-estély. Az egri általános munkás- betegsegélyző-egylet a saját pénztára javára — mint lapunk múlt számában már jeleztük is—vasárnap, november 4.-én az ó-kaszinó nagytermében táncz, világposta-zónalevelezés és tombolával egybekötött jótékonyczólu felolvasó-estélyt rendez, melynek műsora a következő : 1. Magyar népdalok előadja: Balogh Gábor zenekara. 2, Lefelé a lejtőn ; népies elbeszélés Kolacskovszky Jánostól, felolvassa a szerző. 3. Sirassatok ha meghalok stb, közkedvelt népdal; énekli : Nagy János, zenekisé- ret mellett, 4. Dobó és az egri nők ; Zalár Józseftől ; szavalja Dely László. 5. Magyar nemzeti induló Balogh Gábor zenekarálól. A műsorokat táncz követi. Éjféli szüiióra alatt egy igen finom porczel- lán és egy üveg- asztali készlet fog kisorsoltatni, melyre a szelvények a helyszínén lesznek kaphatók, darabja 20 krajezárért. (Akisorsolandó tárgyak — Nem habod Luciám ? folytatta Jenő, a madarat v lágosság csalta ide és oly hevesen röpült az ablaküvegnek, hogy darabokra kellett törnie, mi borzasztó rejlik ebben? Felelj hát Luciám' Lucia ajaka megmozdult, mintha beszélni akarna, aztán ájultan rogyott Jenő karjai közé. Az orvosnak végre sikerült, hogy magához térítse a rémült leányt, de midőn kinyitotta szemét, nagy változás történt belsejében: angyali szép arezáról letűnt a vidámság örökre. Jenő lába elé térdelt és forró csókokkal halmozta el kezét. — Kedves Jenőm! suttogá, s behunyta fáradt szemeit, mire ismét bodálomba merült. A szomorúan háborgatott eljegyzés vendégei oszlani kezdtek, s csakis Jenő és a szülék maradtak hátra. A nyugodt álomba merült Luciát szobájába vitték és a vidám, verőfényes boldogságot, szomorú gondteljes éj követte. Másnapra Lucia ismét annyira magához tért, hogy »Istenhozzáda-ot mondhatott Jenőnek, kinek vissza kellett térnie állomására, de az a merev, különös vonás, melyet »a halál angyalának csókja hátrahagyott«, még nem tudott eltűnni arezáról. Jenő fájdalmas szivvel vált el halavány szép arájától és mondá: — Hát soha se fogsz többé vidám lenni Luciám? Hisz oly boldogok leszünk! Oh Luciám, légy ismét az, ami voltál! Lucia egy mosolylyal nézett föl rá, mely Jenő szivét szorította: — Oh Jenőm, ha ez valaha megtörténhetnék! De az a gonosz előjel eljegyzésünkkor! Oh ha tudnád, mily sejtelmek gyötrik szivemet. — De kedves Lucziám, te egészen természetes eseményt, gonosz előjelnek veszesz! Nyugodjál meg, minden jóra fordul. Lucia csak szép fejét csóválta és sápadt ar- czának kifejezése érthetően mondá, hogy ami volt, az többé nem lesz úgy. Végre elmúlt a véghetel'en tél. A hó elolvadt és a nap melegen sütött a nedves földre, kicsalva az első gyöngéd növényeket.. A tavasz beköszöntött! Azonban a Málnay-kaetélyba nem köszönlött be a tavasz. Lucia, ki az ijedelem következtében egész télen szenvedett, még betegebbé lett — Kedélybetegsége van, mondák az orvosok, s ha gondolatainak nem sikerül más irányt adnunk, mulhatlanul veszve van. Hosszú, fájdalmas napok múltak, midőn egy távirat arájának halálos ágyához szólította Jenőt. * * * Két év múlt el azóta; ismét halottak napja van. Hideg, nedves ködös novemberi nap. Ismét csillognak a pirosfényü lámpák a feldíszített sirokon s az őszi szól lobog'atja azokat, lobogásuk csudálatos visszfényt kelt a komor síremlékeken s ha a szól eláll, izzó szemekként látszanak a ködbon. A néptömeg tovaáramlik a szűk utakon és nézi a sirok diszitékeit. Ekkor mindenki kíváncsian fordul a főbejárás felé. Hatlovas halottaskocsi fordult be a kapun. Báró Kövesi Jenő kapitányt temetik, számos kiséret és katonai disz mellett. A szomorúan fényes menet a temető kápolnája felé tart és közvetlenül ama sir mellett, melynek fekete márványkövén egyszerű betűkkel e név olvasható: »Málnay Lucia« tátogott az újonnan ásott sirgödör ; az öreg sirásó állt mellette és könnyei sűrűén gördültek ősz szakállára; . . . nagyon jól emlékezett még a karcsú fiatal tisztre, kit ezelőtt egy évvel ugyan-e napon bocsátott ki a mellékajtón. A fiatal tiszt, a levert, szomorú férfiú azóta gyakran megjelent, mig végre sokáig, nagyon sokáig elmaradt. Most elhozták melléje! — A vágy ölte meg őt! mondá magában az öreg sirásó. Aztán daroczujjasával végig törölte szemeit és folytatta: — Hiába mondjátok, hogy lováról esett le, jól tudom én, hogy a vágy ölte meg. A koporsót leeresztették; a lelkész elmondó imáját, a diszlővósek eldördültek, a baráti kéztől ledobott, félig fagyott föld dűbörgve hullott a koporsóra — és a számos kiséret, melyhez a sirokat látogató nép is csatlakozott, a kapu felé tartott. Az öreg sirásó csakhamar magára maradt, teljesítve szomorú kötelességét. Az alkonyat lassan terjedt és oltalmazva terjesztő ki szárnyait a friss sir fölé, a köd sűrűsödött és sürü fátyolát egyre szőkébben szövé a halálban egyesült mátkapár kettős sírja fölött. — Lucia ! szólt hozzá egykoron Jenő, szeretlek, miként ember szereti a napot, s nélküle nem élhet és ha valaha te is lenyugodnál számomra, én sem élhetnék nélküled! Az öreg sírásónak talán mégis igaza volt, s Jenő nem azért halt meg, mert lováról esett le, hanem — a vágy ölte meg. »Csakugyan a halottak álltak bosszút,« miként azt Sybilla néni jövendőié.
