Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-30 / 81. szám

szorukat küldöttek a ravatalra, úgy, hogy a halottaskocsi is csakúgy görnyedt a vi- rágtehertől. A koporsót az urihintók hosz- szn sora követte ez utolsó útjában és az utón négy zenekar játszott felváltva gyászindulókat. Az ő bandája pedig talpig gyász ban, födetlen fővel vonult a halottaskocsi után s nem egy „barna*' legény szeme fénylett a bánat könyeitöl szeretett primásuk után. Az impozáns gyászmenet, melyen több mint 4000 főnyi közönség vett részt, a város összes főbb utcáin keresztülvonult a temetőbe, hol valóságos könyzápor között hántolták el szegény Antit. Béke vele!

— A brutális lókupecz. Egy szegény verpeléti földműves, Veres András fordult segítségért a minap a verpeléti esendörsóghez, a kit egy jász- apáthii czigány még e hó 4-én elég furfangos módon rászedett s azóta sem tudta vele ügyét békés utón elintézni. Veres András ugyanis e hó 4-én Verpeléten együtt mulatott a korcsmában egy Farkas József nevű jász-apáthii czigánynyal, aki akkor épen átutazóban volt. Mikor Veres az elfogyasztott pálinkától becsipett, a czigány mézes szavakkal rábeszélte, hogy cseréljen vele lovat. Veres részeg fővel meg is kötötte az egyezséget a czigánynyal, annál is inkább, mert a mézes szavú lócsiszár egy lópaszszust mutatott elő, melyben ez elcserélt ló teljesen hibátlannak volt feltüntetve. Azonban csak másnap látta, hogy alaposan becsapódott, mert a ló a legnagyobb mértékben kohes volt, ugyannyira, hogy a kocsit, a melybe befogta, még megmozdítani sem tudta. A csendőrség Veres Andrásnak a saját lovát vissza is szerezte, de midőn a lóval Veres Mátyás, Veres András fia Já8z-Apáthiról hazafelé tartott, Farkas József még két más czigánytársával utána ment s midőn a fiút Gyöngyösnél utólérték, erőszakkal leszállittatták a lóról ü azt vissza vitték Jász-Apáthira. Veres András most az egri kir. törvényszéktől várja a brutális lókupecz példás megbüntetését.

— A vas oszlopok. A villamos részvény társ. az ivlámpák elhelyezésére már a csinos, öntött vasoszlopokat is felállította. Igen jól festenek. Stylszerü magas, karcsú oszlopok, fent iv alakban visszahajlitva Mennyivel Ízlésesebb lett, volna — habár több költséggel járt volna is, — ilyeneket állítatni fel nem csak azon a négy téren, hanem az összes utczákon. Az ivlámpák a tiszti lak előtt, a Kossuth Lajos téren, a ciszterek terraszán s a lyceum előtt vannak. Kár, hogy ez utóbbi nincsen csak másfél méterrel is közelebb az érseki rezidenciához. Sokkal szimmetrikusabb lett volna, mert a jelen helyzetében úgy néz ki, mintha nem találták volna el a térnek a közepét.

— A kútba szédült. Kasza József dormándi lakos már régebben veszedelmes epileptikus bajban szenvedett. E hó 2ö-án épen akkor jött rá a roham a szerencsétlen emberre, mikor a kútra ment vízért. Húzta volna már kifelé a gémes kút hosszú ostorát, midőn egyszerre elvesztette eszméletét és egyensúlyát, — s vei őt rázó sikolylyal a kútba fordult. Mire kihúzták, akkora már meghalt.

— Az áruló papírdarabok. A hevesi országos vásár első napján, e hó 21.-én este — mint levelezőnk irja — Braun Gábor korcsmájában nehány hevesi földművessel egy csomó vidéki vásáros mulatott czigányzene mellett. Egyszer, úgy 8 óra tájban egy zsadányi ember, valami Mága Mátyás összeveszett egy Morvái Sándor nevű hevesi emberrel s egymással dulakodni kezdtek, de ebben megakadályozták őket a többi mulatók, kik azután Mága Mátyással együtt eltávoztak a korcsmából. Kevéssel utóbb Morvái észrevette, hogy a kabátja zsebéből eltűnt a vörös bőr pénzt&rczája, melyben 7 frt. készpénz és két darab lólevél volt. Gyanúja azonnal Mága ellen irányult, a kit sikerült is megtalálni a rendőrségnek egy másik korcsmában,

a hol erősen mulatott. Mikor kérdőre vonták, hallani sem akart Morvái elveszett pénztárczájáról, de mikor a rendőrség az asztal alá dobott széttépett papirdarabkákban a tárczában volt lólevelek darabjaira ismert, Mága minden ellenszegülése daczára megmotozta a jeles vásárost s nála meg is találta Morvay pónztárczáját, de — üresen. A pénzt ekkorra már egy krajczárig elköltötte belőle a jómadár, a kit nyomban letartóztattak.

— Leégett gyógyszertár. Hatvanból irja levelezőnk, hogy ott e hó 25-én este 7 órakor a szakadó esőben kigyulladt üzv. Sperlágh Józsefné gyógytárával szorosan összeépült gyógyszertári raktárhelyiség, mely teli volt különféle gyógyfü- vekkel. Magát a főépületet ugyan megkímélték a lángok, de a mellékhelyiség, mely belülről kezdett égni, minden felszerelésével együtt teljesen elpusztult. A tüzet sokáig nem lehetett észrevenni, mert a tető a roppant esőben nem tudott lángra kapni, csak a fojtó füst, mely az égő épületből szétterjedt a tágas Kossuth-téren, sejteté a veszedelmet. Hét óra után azonban elállt az eső, ekkor egy szempillantás alatt elétört az épület belsejéből a láng és valóságos tüztengerré változtatá a tetőzetet, melynek fénye óriási területet bevilágított. A tüzet, — melyet állítólag a gyógyszertárban alkalmazott férfi-cseléd gondatlansága idézte elő — csak nagy nehezen tudta lokalizálni az a nehány tűzoltó, aki elég ambieziót érzett magában a vész színhelyén megjelenni s vele szembe szállni. Levelezőnk különben ez alkalomból keserűen panaszkodik a hatvani tüzrendészeti viszonyok ellen. Ez a valóban amerikai gyorsasággal fejlődő és emelkedő városka, tüzrendészeti szempontból igazán mizerábili8 állapotokkal küzd Van ugyan egy úgynevezett »Tűzoltó egylete,« de ez már évek óta csak a bálokon ad magáról életjelt, itt igyekezik oltani kifogástalan »drei srittekke!« a szenvedély tüzét s a közbiztonság érdekében nem tesz semmit. Közgyülóest s tűzoltói gyakorlatokat már 5—6 év óta nem tartott, tiszti karának mandátuma rég lejárt és még mindig nem újítja meg, sőt a város által az egylet alakulásakor drága pénzen beszerzett tűzoltási eszközöket is oly rósz karban tartja, hogy azokat az egyes tüzeseteknél csak úgy lehet használni, ka ott a helyszínén előbb ugy-ahogy kireperálják. Hát biz ezek nem egészséges állapotok. Olyan rohamosan fejlődő községnek, mint Hatvan, kifogástalan tüzrendészeti viszonyokkal kell bírnia. Hogy ez még sincs meg, arról — hisszük — Hatvanváros képviselőtestülete, vagy ha ez nem, hát a felsőbb hatóság fog mielőbb intézkedni.

— Nyilvános nyugtázás. Az 1894. okt. 23.- án tartott „Goromba Egyesület“ mulatságán felülfizettek : Weisz Fűlöp 3 frt 50 kr, Berger Henrik 2 frt, Klein Ignácz 1 frt 50 kr, Fejér Henrik, Kellner Bernát, Buchhalter Bdrnát, ifj. Schvartz Adolf, Róth Gyula, Steiner Simonná, dr. Schvarcz Sándor orvos, dr. Schvarcz Sándor ügyvéd, dr. Kánicz Gyula, Kánitz Jenő, Lengyel Sándor, Po- látsik Hermanné, Schmidl Sománé 1 — 1 frtot ; Schvarcz István, Fischer Adolf, Rosner Jenő, Grünwald Ferenez, Borsodi Ignácz, Barna Albert, I’reszler Jenő, Schvarcz Jenő, Kellner Adolf, Lusz- tig József, legifj. Schvarcz Soma,, Friedmanné, Polácsik Jenő, Lusztig Ignácz, Potoczky Zoltán. Bauer Izidor, Goldman N., Fein N., (Bécs), Adler Sándor, Schvarcz Géza, Fischer Lajos, Wechsler Lipót, Schvarcz Szilárd, 50—50 kr, Berger Vilmos 1 márkát. Fogadják a nemesszivü adakozók az egyesület leghálásabb köszönetét. Eger 1894. okt. 26.-án. Az elnökség.

— Bujdosó huszár. »Gyöngyélet a huszárélet« mondja a nóta, de azért még is vannak nagyon sokan, kik ezt a »gyöngyéletet« örömest felcserélnék a »czibil«-ólet göröngyös pályájával. Hiszen a menázsi, az egzeczirozás, meg a szubor- dináczió még csak tűrhető volna, de azután ember legyen a talpán, a ki félvállal fogadja a föllebb- valók gyakran nem épen emberséges zaklatásait. Hányán fordították már önmaguk e'len szolgálati fegyverüket, melynek az ellenség megtizedelése lett volna a hivatása. De nem mindenki szánja ám el magát a földi szenvedésektől való ilyen hirtelen megszabadulásra. Akad nem egy, a ki szökéssel akar segíteni helyzetén, főleg mikor a távolból egy kedves leány-kép integet csábítóan feléje. A legény ellenállhatatlan vágygyal igyekszik a leány ölelő .karjai közé .... A legszebb reményekkel kel útra .... útközben azonban eléri végzete. Elfogják, börtönbe vetik, a hol megtörtén gondolkodbatik szerelméről, fellebbvalók szigoráról és egyéb katonai dolgokról a végre is arra a tudatra jutt; Hej, még is csak jobb lett volna

kitartani, mint megszökni. — Egy ilyen megszökött huszárt fogtak el e hó 25.-én éjfél után a kaali vasúti állomáson is, a ki a saját vallomása szerint, e hó 24.-én délután 4—5 óra között szökött meg a gyöngyösi lovas kaszárnyából s miután egyideig gyalog barangolt a vidéken, éjjel a Iudasi állomásnál felkapaszkodott egy tehervonatra, azonban éjfélután fél 1 órakor fehér vászon huszárruhájáról felismerte öt Kaalon Klein Ignácz ottani vasúti hivatalnok s Brenner János váltóőr segélyével letartóztatta. A megszökött huszárt Nagy Bertalannak hívják, a ki állítólag azért szökött meg a huszároktól, mert ö gyalogos katona szeretne lenni, s ezen óhaját nem akarják teljesíteni. A megszökött huszárt azonnal Gyöngyösre szállították s átadták az ottani es. éa kir. katonai parancsnokságnak.

— Játékonyczélu konczert. Az egri általános munkás betegsegélyző egyesület november hó 4-én az Ó-Kaszinó termében az egylet javára tánczvigalommal egybekötött konczertet rendez, melyen értesülésünk szerint, Zalár József vármegyénk ragyogó tollú alispánjától »Dobó és az egri nők« czimü szép költeményt Dely László fogja szavalni; továbbá Kolacskovszky Jánostól lesz felolvasás, azután valószínűleg ének és zeneszámok.

— Hűtlen cseléd. A napokban feltűnt a gyöngyösi rendőrségnek, hogy az egyik város végi kurta korcsmában ugyancsak rúgta a port egy rongyos kinézésű falusi parasztlegény. Kérdőre fogták az elázott atyafit, a kinek a kinek a bor jól feloldotta a nyelvét s egész dicsekedve beszélte el, hogy ő Novotni András, egy hatvani fuvaros kocsisa, a ki 50 frtot bízott rá, hogy árukat váltson ki az állomáson. Ő azonban a pénzzel zsebében az állomás helyett Gyöngyösre ment s ott a pénzt elmulatta az utolsó kis krajczárig.

— Becsületességi bizonyítvány. Grün Chászkel elcsüggedten húzta be maga után a rendőri szoba ajtóját. Szomorúan, nagy »hüm«-mögéssel ballagott ki a levegőre . . . Elutasították. — Azért alkalmatlankodott, hogy egy bizonyítványt adjanak neki. Azt még csak adhattak volna, ha benne olyan bizonyítást nem kér az öreg, amit jó lélekkel éppen a rendőrség nem állíthatott ki számára. Igazolja t, i. a rendőrség, hogy Grün Chászkel jóravaló, talpig becsületes ember, büntetve soha sem volt s minden szép és jó egyesülve van benne. Pedig hát Grün Chászkel minden esztendőben tizenkétszer volt megbüntetve, minden hónapban pár napot ült a duttyiban s mindég megrövidített, ha tudott valakit. Mikor mindezt emlékébe idézték, Grün Chászkel kész volt a felelettel: »Hájszen igaz, de ha kítötöttem a büntetési, megszenvedtem érte, csak olyan jóra való ember vagyok, mint más.« Grün Chászkel azért ballagott ki olyan szomorúan a rendőrségtől, mert ezt az egyet nem hitték el neki.

— A megostromolt kávéház. Vasárnap este úgy 9 óra tájban hatalmas skandulumok színtere volt a Központi-kávéház. A vasárnapi stammtgastok nagyon rosznéven és zokon vették, hogy ő közéjök idegen — jött- ment elemek keverednek. A gyors elhatározásnak gyors vége lett. Az egyik asztalnál ülő mesterlegényeket alaposan helybenhagyták a többi vendégek, mire azok kiszöktek az utcára s összekolompoltak még vagy 30 társukat s elállták a bejáratot s azt mondták, hogy: »lélek az ajtón sebe, se ki« Az egyik bátor legény végre kisurrant a hátsó ajtón, elment a rendőrségre, hozott magával két rendőrt, mire szétugrott a díszes kompánia, s a törzsvendégeknek megvolt adva az elégtétel.

— Hová lett a kocsikerék? Folyó hó 21-én reggel Paulovics Antal atkári gazdaember arra ébredt fel, hogy az éj folyamán az udvarán levő kocsijáról lelopták a kereket. Az eset szerfelett boszszantotta a gazdát s addig nem nyugodott,