Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-10-30 / 81. szám
A reformáció emlékünnepe Egerben. — 377 érés évforduló. — (Saját tudósítónktól.) Eger, okt. 29. 1517. október 31-én függesztetett ki a wittenbergi vártemplom kapujára az a hires 95 pont, mely a református egyház talp- és sarkkövét képezi. Ennek már 377 éve! Eny- nyi idős a református egyház! A reformáció születésnapjának 377 éves évfordulóját vasárnap, e hó 28-án ülte meg nagy ünnepséggel az egri kisded református egyház. Délelőtt 10 órakor ünnepies isteni tiszteletre jöttek össze a hivek a haltéri ev. ref. imaházban hol Kovách Károly ev. ref. lelkész a következő imával vezette be az ájta- tosságot: »Örök Isten, ki előhozád a világosság napját a hosszú éj után! ki a sötét börtönökből megszabaditád a bilincsreverteket! ki elüzéd a bűbájos varázst, amely a lelkeket körülhálózta! ki látható valál a te szt. lelked igazságával a te népeid között és meg- ujitád, megtisztitád anyaszentegyházadat és ujraépitéd a léleknek templomát, amelyben téged lélekben és igazságban imádnak! ki elhivád a hőslelkü férfiakat, kik egykoron a küzdtérre léptek, erősitéd és végre győzelemre vezéreléd őket: vezérelj minket is tovább, engedd bírnunk és megőriznünk a szt. örökséget. Tégy minket a hitben erősekké és hasonlókká a mi atyáinkhoz. Amen.« Az ima után Kovách Károly lelkész ihlet hangon felolvasta ünnnepi beszédének alapját képező következő szentirási szakaszt: „És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tészen titeket.“ Jáuos: VIII: 32. mire Zsivora Samu egri kir. törvényszéki biró orgonakiséretével, a református vallásu iskolásleányok elénekelték Luther Márton gyönyörű egyházi énekét az: »Erős várunk nékünk az Isten«-t. Ezután kezdetét vette a szent beszéd, melyet Kovách Károly egri ev. ref. lelkész mondott a nála megszokott ragyogó ékesszólással. A nagyhatást keltő beszéd a következő volt: Ma az egész prot. kér. anyaszentegyháznak nagy, felejthetetlen napja van. A lelkiismeret megmentésének, megszabaditásá- nak napja. Mintha hallanók ma a reformatió- nak az első világbahangzó kalapács ütését, a melyet Luther akkor tett, a midőn a bűnbocsátó levelek árulása ellen 95 tételét a wittembergi vártemplom ajtajára kiszegezte.*) Egy irtózatos merész tét volt ez, egy küzdelemre kihivó kesztyű, odadobva az egész katholikus világnak. Oly tett volt ez, melynek összes következményeit maga Luther egy láthatatlan magasabb hatalmasságtól kényszerittetve, akkor még alig ha csak sejthette is. Hiszen csak akkor történtek még a leggyalázatosabb visszaélések az egyház kebelében, a gyóntató széknek egy közönséges kötelezvényre való lealacsonyitása, a bün- bocsánat dijának pénzszerzésre-való felhasználása. De keresztyények, a reformatiónak lelkei ott állottak már a bűnbocsánat árulók megett fenyegetőleg. Már fellebbezett Luther ezekkel szemben a keresztyén lelkiismeret hatalmára, a bűnöknek pap és gyóntató szék- nélkűl való megbocsátására, a léleknek egyedül a Krisztusban való idvességére. A reformátiónak termékeny-életerős magvai ott voltak már elültetve abban a 95 tételben. Reformatio! mily nagy, mily világrengető, következményei és fejleményeiben egész a mai napig mily előre ható tett val a ez. Mily hős merénylet, a mely előtt még *) ,A pompa-kedvelii X. Leo pápa, hogy pénzzavarán segítsen, a sz. Péter temploma felépítésének czimén általános büubocsánatot hirdetett; aztán a jövedelem biztosítása végett a bünbocsánat-árniás jogát kerilletenként bizományba adta Németország egyik bizományosa Albert mainzi érsek és választó fejedelem s egyszersmind mag- deburgi érsek volt, ki saját területén a bizományi fele nyereségre vállalta el (hogy érseki pallinmának diját, a harmincz ezer aranyforintot összeszerezhesse), ő viszont alsóbb rendű bizományosokkal szerződött és már egy ilyen tulajdonképeni bünbocsánat árus volt Tetzel János, Domo- kos-rendi perjel, ki számostagból álló kisérettel utazott városról-városra és áruját példátlan vásári arczátlansággal és tolakodással kinálgatta. így jutott el Fütterbockba, Wittenberg közelébe, hova a vásárlók özönnel tódultak. Luther, mint gyóntató atya, már korábban is tapasztalta ezen nyomorult üzlet veszélyes következményeit, most, midőn az erkölcsrontó had a szomszédban ütött tábort, eljöttnek látta az időt, hogy az ellen nyílt támadást intézzen, s a szomszédos püspökökhöz ezen tárgyban leveleket irt és ezen kérdést az egyházi szószékből is igen élesen fejtegette; de buzgóságának nem nagy sikerét látta. Ezen tapasztalat azonban nem esüggesztette el, más eszközzel tett kísérletet, midőn isii■ október 31. a wittembergi vártemplom kapujára kilenczvenöt tételt szegezett ki melyek a bünbocsánat erejére és módjára vonatkoztak, s minden érdeklődőt felszóllitott azoknak nyilvános megvitatására. Warga L. K. Egyh. tört II. k. 10. lap. Tovább nem folytathatta. Iszonyú fájdalmai megtörték erejét, szemei megüvegesedtek s rettentő sebei következtében meghalt. Ferencz el- szőrnyedt, görcsösen szorította meg atyja jéghideg kezeit, azután gyöngéden megcsókolta a hülni kezdő ajkakat és szótlanul távozott a szomorúság hajlékából, honnan a halál már elragadta áldozatát . . . * * * — Szeretsz, drága Ferenczem ? Igazi vonzalommal viseltetsz irántam ? Oh mondd, akkor hát miért vagy olyan bús, olyan bánatos ? Arczo- don meglátszik a szenvedés nyoma; 'szólj kérlek, ne titkolj előttem semmit, hisz kétségbe ejt néma hallgatásod, megöl a bizonytalanság . . . — Ne aggódj miattam édes Margit. Szivedet ne bántsa kinos tépelödés. Hisz tudod, hogy e szív egészen a tied, tiéd annak minden dobbanása. Vagy nem bízol már hűségemben s nem hiszesz többé szavaimnak ? . . — Hiszek, Ferencz, hiszek! — Te jó, te édes Margit! . . . — Ugy-e nem fogsz elhagyni soha ? . . — Margit! A te vonzalmad, a te tiszta szived szerelme szent előttem, de a haza hi, a haza vár 1... Ily párbeszédet folytatott Taraczky Ferencz Csábossy Margittal, ifjú szép menyasszonyával pár évvel atyja halála után. * * * Midőn az ifjú Taraczky atyja haláloságyát elhagyva menekült a győztes ellen vérengző hordái elöl, a sors egy gazdag, jószivü falusi gazda házához vezérelte. Gyermektelen volt a jó öreg, tehát szívesen magához fogadta a szerencsétlen Ferenczet, kinek mostoha sorsa mélyen meghatotta őt. Itt a falusi magányban nevekedett fel. És az ifjú, ki nem látott más egyebet vérnél és háborúnál, oly szépen beletörődött a békés életbe a nélkül azonban, hogy szivéből kiirtotta volna a bosszuáilás gondolatát, a nélkül, hogy megfeledkezett volna titkos, hallgatag esküjéről, mit atyja halálos ágyánál tett fájdalomtól gyötört szivében : megboszulni atyja kiömlő vérét! Gyönyörű daliás legényé nőtte ki magát. Szép szelíd szemeiben olykor-olykor megcsillant egy-egy könyü, a fájdalom igaz gyöngye: atyjára gondolt ilyenkor, kit oly hamar elveszített. Hala- vány arcza elkomorult ilyenkor és újra meg újra meg fogadta, hogy atyja halálát meg fogja bosz- szulni mihelyt arra alkalom kínálkozik. Ifjú éveit szomszéd barátnőjével, Csábossy Margittal töltötte el, ki a szép halavány ifjúba halálosan beleszeretett. Ferencz nem érzett ugyan a szép leány iránt lángoló szerelmet, hanem szerette őt odaadó vonzalmáért, ragaszkodásáért, szelidségeért, és azért, mert tudta, hogy a leány nélküle nem élhet. Margit szüleinek is tetszett a komoly, dalias Taraczky és saját óhajukat látták megtestesülve akkor, midőn az fölük megkérte leányuk kezét. * * A haza hegedő sebe felszakadt, a haza jajkiáltása lázba hozta a nép szivét s e láz rettentő tüzétöl reszkessetek szabadság zsarnokai, mert ti rátok leheli a nép szivének gyilkos mérgét, és akkor elvesztek, mint Egytom népei a tiz csapás alatt 1 . . . ma is elcsodálkozva állunk! a régi egyház _ nak anyai kebelét elhagyni, a papi gyámkodás járszallagát szélylyel tépni, a katholikus egyháznak középkori művészies czere- moniáinak épületét darabokra zúzni, hogy a léleknek egy uj temploma álljon elő! Már régen, századok óta zörgeti az emberiség azokat a bilincseket, melyekhez hozzálánczoltatott; azokon a tévelygéseken, babonákon mennyi nemes szív, mennyi nemes lélek vérzett el már régen ; mily hangosan kiáltó volt századok óta az istennel való kibékülés utáni sovárgó vágyódás; mily hangosan kiáltó volt minden önsanyargatásoknál, böjtöléseknél, vezekléseknél, szerzetesi űzelmeknél és templomi szent cselekményeknél. Lelki szemeink elé vonulnak e napon az előreformátorok véres csapatjai! A valdensek és albigensesek; Vald Péter, Viklif, Húsz, Savonaolla, az igazságnak e tanúbizonyságai mind, legyőzve és lemészá- roltatva azon borzadalmas vallásháborúkban, elűzetve, átok alá yetve, elnémittatva a sötét börtönökben és ott, ahová az őrjöngő tömeg, vezettetve a papoktól, hurcolta őket, a véres máglyákon. Követői valának ezek az ő Uroknak, az ő nevével jártak-keltek ők a halálnak utain. Miként az, úgy kisérte őket is ezen az utón a tudatlan tömeg és a papok serege, — kikkel szövetkeztek a gyáva szószegő fejedelmek is. Mily sok mindennek kellett történni, hogv a régi védfalak keresztül törettessenek, hogy győzelemre jusson az igazság, a melyért ezek a mártírok elvérzettek. Itt is igaz az ige: Csak akkor, hogy eljött az idő teljessége, csak akkor jutott győzelemre az összes klérus és szerzetes rendek erkölcstelensége, Rómának uralom vágya, a pápáknak telhetetlen kapzsisága, a hazugságok és legendák és minden babonás tévelygések, a melyekkel a tudatlan tömeget bolondították és fékentartották, a legmagasabb fokra szálltak; és csak akkor jutott győzelemre az igazság, midőn az emberi szív mélyéből kitörtek a hitnek elrejtett forrásai, midőn a lélek felébredt nehéz és hosszú álmából, midőn a szívnek vágyódása ellenálhatatlan erővel nyilvánult a megváltás és szabaditás után. Hiszen tudjátok, hogy az emberi lélek mélysége, a lélek tisztasága, az lett anyai kebellé, a melyből előállott a Kiütött a háború. Az ifjú Taraczky Ferencz is elhatározta hogy mindenben atyja nyomdokait fogja követni és miként atyja tette egykor, ő is felajánlja szolgálatát a hazának. Szerető menyasszonya előtt egy ideig titkolta elhatározását, de az arezáról olvasta le gondosan rejtegetett titkát és azért intézte hozzá a fentebb elmondott szavakat. Végre is el jött a válás ideje. Láttátok-e már a rózsa-bimbót, a mint ki tárja fesledezö bájait a szerelmes napsugár csókjaira; de ah! jön a csípős dér, mely megfagyasztja a napsugár csókját a rozsabimbón és az elhervad, elfonyad. Ilyen volt Margit, még csak a válás gondolatától is. Ah, ha Ferencz itt hagyja őt a nélkül, hogy magának mondhatná egészen! Ki tudja, ha elmegy látja-e öt még valaha ? 1 . . . Kinos volt nagyon a válás pillanata. Margit ájullan rogyott Ferencz karjai közé, ki vigasztalta szép jegyesét, hogy majd visszajö nemsokára és akkor egymáséi lesznek örökre és megvalósulnak azok a szép édes álmok, a mikről annyit álmodoztak együtt a holdas nyári éjszakákon, a kert suttogó falombjai alatt. * * * Ott hol a legádázabban folyik a küzdelem, egy fiatal tiszt tünteti ki magát. Szőke göndör fürtéi a vállát verik, szép halavány arczán bátorsággal párosult boszu érzet ül. Csillogó aczélja elöl nincs menekülés, a hová ő üt, jó aratása van a halálnak. Valóságos Cherubin, soha nem nyugvó lángpalóssal. Minden golyó neki van szánva, min-
