Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-10-26 / 80. szám
I. évfolyam. Eger, 1894, évi október hó 26 80. szám. r Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-utc/a 4. szám Hirdetések héttő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: égés- é re 6 fr, félévre 3 frt, negyedévre 1 tr 50 kr. Egye szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. A hevesmegyei tanítók közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Hatvan, okt. 24. Kedden, e hó 23-án délelőtt 9 órakor tartotta meg a »Hevesmegyei általános tanitó-egyesület 1894. évi rendes közgyűlését Hatvanban, a csak imént nagy ünnepséggel megnyitott állami iskola disztermébcn. A közgyűlésre Hevesmegye ösz- szes állami- és községi népiskoláinak tanítói, számszerint mintegy nyolcz- vanan gyűltek egybe, hogy beható tanácskozásuk tárgyává tegyék mindazt, a mi nehéz, de magasztosan szép pályájukon és a magyar népnevelésügyön még javítható, még keresztülvihető és üdvös lehetne, hogy a nép gyermekei, a jövő magyar társadalom, minél nagyobb és előkelőbb po- zicziót foglalhasson el a mai fejlett viszonyok között, a többi államok müveit társadalmának sorában. A közgyűlés minden tekintetben impozáns lefolyású volt, teljesen méltó ahhoz a komoly testülethez, mely megyénk területén a magyar népnevelésügyet képviseli, végrehajtja és fejleszti. A közgyűlés minden egyes tárgya alapos megvitatás alá j került, de nem azokkal a közgyülé- j seken általánosan szokásban levő ; éles elenmondásokkal, hanem megfon- j tolva minden egyes szót, komoly | tárgyilagossággal, alapos szakértelemmel, mint ahogy azt a népnevelés magasztos eszméje megköveteli. A gyűlés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk különben a következő : * A »Hevesmegyei általános tanitó-egyesület« ez évi rendes közgyűlését kedden, e hó 23-án délelőtt 9 órakor tartotta meg Hauke Pál egyesületi alelnök gyöngyösi községi tanító elnöklete alatt, a hatvani állami elemi iskola dísztermében. A közgyűlésen a népes egyesület mindhárom iárás-köre, az egri, gyöngyösi és hatvani tanítói járáskörök úgyszólván összes tagjai jelen voltak s kivülök még ott láttuk Halász Ferencz kir. tanácsos, Hevesmegye kir. tanfelügyelőjét, mint a tanítóegyesület diszelnökét s Krenedits Imre hatvani prépost- plébánost, mint a hatvani állami iskolák gondnokságának elnökét. A közgyűlést Hauke Pál tartalmas megnyitó beszéde nyitotta meg, melyben az immár teljes virágzásában és cselekvőképességében levő tanitó-egyesület rendeltetését és hivatását fejtegette s azon erős meggyőződésének adott kifejezést, hogy Hevesmegye tanügye, oly jeles vezetők kezeiben, mint a milyenben jelenleg van, rövid idő alatt a lehető legmagasabb nívóra fog emeltetni. Első tárgya a közgyűlésnek a központi választmány évi jelentése volt, melyet Várady József gyöngyösi községi tanító, egyesületi jegyző olvasott fel. — Ebből kitűnt, hogy az egyesület rendes tagjainak száma az idén ismét 3l-gyel szaporodott s igy most már az egyesület oly jelentékeny tényezővé [nőtte ki magát, hogy előre láthatólag, az egyesület a jövőben az eddiginél is sokkal hatványozottabb szellemi munkássággal szolgálhatja Hevesmegye kulturális igényeit. Második tárgy az egyesület alapszabályainak módosítása yolt, melyet az egyesület tagjainak rohamosan megnövekedett száma s igy egy harmadik járáskor, a hatvani tanítói járáskor létesítése tett szükségessé. Ezután az általános tisztujitás következett, mely már az uj alapszabályok értelmében lett megejtve. Az uj tisztikar a következőleg lett megalakítva titkos szavazás utján: elnök lett: Hauke Pál gyöngyösi tanító; másod-elnök: Szefcsih József gyöngyösi tanító ; első jegyző: Várady József gyöngyösi tanitó ; másod-jegyző : Grónay Andor egri tanító; pénztáros: Kochut Lázár gyöngyösi tanitó. Ezután a központi választmányba az egyes járáskörök elnökein s a tisztikaron kívül minden járáskörből 6—6, összesen 18 rendes tag lett beválasztva. Negyedik tárgya a közgyűlésnek az egri tanítói járáskor megbízása folytán Csepreghy Gyula egri közs. tanitó által kidolgozott azon Az EGRI ÚJSÁG tárczája. „ülehéz, nehéz a szivem . . — Rajz az életből. — Irta : Mártonffy Imre. — Az Egri Újság eredeti tárczája. — Fényes napsugár játszadozik a mezőkön és a töltés zöld pázsittal benőtt szőnyegén, az ég tiszta és felhötelen. AB... faluba vezető országúton halad egy csinos ifjú. Mosolyogva andalog, nem tekint föl, ismeri a járást, hisz szülőföldéhez vezet az ulja. Gondolatai' a múltban kalandoznak. Felujul- nak lelkében a régi emlékek : a jő Mari, kit most már többé el nem hagy, s hazahozza, mint hü drága feleségét. A gazdag Kasza Ferencz parasztgazda leánya volt Mári. Fiatal hősünk pedig a falu kovácsának, Bacsó Gyurinak legifjabb fia. A kovács Kasza Ferencz telke mellett lakott. Bacsó Mihály, a legifjabb fiú néhány évvel volt idősobb Marinál, s mindig ott tartózkodott KaszáéknáL Mari szép kék szemei egészen elbűvölték, csengő kaczaja és kedves modora lángra lobban- tották szivét. Mihály beállt atyjához kovácunak, a tizenhárom éves Mari gyakran átjött hozzájuk és bámulva látta, hogy az izmos karú fiú mily könnyen forgatja a kalapácsot és a tüzes vasat mint kovácsolja. Esti alkonyulatnál együtt ültek a lombos eperfa alatt, a leány szebbnél-szebb dacokat (Énekelt. A legszebb és legmeghatóbb volt, mindön »Nehéz, nehéz a szivem , . .« czimüt dalolá. Senki se tudta oly meghatóan énekelni, senkinek se jött úgy szivéből, megboldogult anyjára gondolt, kinek ez kedvencz dala volt. Még a halálos ágyán is ezt kívánta a jó asszony, s Mari könyes szemekkel, remegő hangon dalolá és a dal enyhíteni látszott anyja fájdalmát. A leányka esténkint, midőn Mihálylyal e dalt együtt danolták el, észrevétlenül eltűnt és kiment a temetőbe, letérdelt anyja sírjára és imádkozott. Mihály pedig nyugodtan ült a helyén, mereven bámult maga elé, folyton zúgott fülébe a dal és gondolatai szüntelen Marinál voltak. Rövid, de boldog idő múlt el, Mari nagy leány lett, Mihály pedig kereset után nézett, eltávozott a faluból. Elbúcsúzott a leánykától, rózsás színekkel festette előtte a jövőt; elmondta, hogy sok pénzzel tér vissze, s a falu másik végén kovácsmühelyt nyit és megnősül, boldog életet fog élni. Hosszas, benső pillantást vetett e szavaknál a leányra, s ő megértette e néma vallomást, sejtette, ki lesz Mihály felesége és elpirult. Aztán a legény megszorította kezét és eltávozott. Majd ha visszajö, örökre egymáséi lesznek. Már látta is maga előtt, midőn Mari a házában parancsol és vezeti a háztartást. Felkelt és álmadozva ment ki az útra, midőn megcsendült, mintha a túlvilágból jönne, lágyan éa meghatóan: »Nehéz, nehéz a szivem!« Miért futotta át tagjait hideg borzadály e dallamra ? Miért lön érzéketlenné forró vágytól, reménységtől duzzadó szive? Három év múlt el azóta, Mihály bejárta hazánk nagyobb városait, sokat keresett; most még egy évet fog külföldön tölteni, hogy rég óhajtott czélját elérje és mint tisztességes mester telepedhessék meg szülőföldén. Kevés hirt vett ez idő alatt szülőföldéről pedig azóta mennyivel nagyobb lett a falu. Az idősebbik testvér átvette atyjától a kovácsmühelyt és azt irá neki, hogy minél előbb jöjjön haza, mert sok a munka és még egy kovácsmühelyt állíthat fel. Erre elfogta a honvágy; ha takarékos lesz, könnyen mesterré válhatik, s Mari bizonyosan osztozik vele sorsában! Elfelejti a külföldi utazást, siet szülőfölde felé. Végre, végre lába elérte azt a pontot, hol falujának határa van, gyors léptekkel halad előre. Egyet csavarodik az országút, aztán maga előtt látja a napsugártól csillogó templom tornyát, körülötte a nádfedelü házakat. Kimondhatlan öröm fogja el valóját, soha szebbnek még nem látta szülőföldjét. Hirtelen összerázkódik. Tompa, ünnepié* hangon szólalnak meg a harangok, megkeserítik örömét. Halottnak harangoznak. A temetőhöz ért, mely egy negyedórányira van a falutól. A sírásó a kapunál áll és az ut hosszában kémleli, hogy nem hozzák-e uj vendégét. Mihály odalép az öreghez, kezét vállára teszi és mondá: — Adjon Isten, István bácsi! Kire vár kend ? Melyik szegény lélek számára ásott sirt ? Az öreg mereven bámul az ifjúra, aztán, akit régen láttunk és megismerünk, barátságos mosollyal kiált föl :
