Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-24 / 79. szám

I. évfolyam.

Eger, 1894. évi október hó 24,

79. szám.

Szerkesztésig:

|f«r. Jókai-utcza Sí szám I. *m.

Kéziratok hétién él citttör- tOkön d. a. 4 óráig tógád tatnak el.

Kéziratok nem adatnak riuaa.

Kiadóhivatal:

Eger, Piacs-uUv.it 4. saAiu Hirdetések héti,r- és csütörtökit« ,1. u. 4 óráig fogai- tatnak el.

Elófi'.etési ár: égés é re fi tr , félévre 3 frt, negyedévre 1 ! r 50 kr Egye szám h a ti kr

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

Meghívás.

A hevesmegyei szabadelvű párt f. hó 14-én tartott értekezletében hozott határozatából kifolyólag van szerencsénk a t. elvtársakat, az Egerben f. évi november hó 4-én, délelőtt 11 órakor a Hungária vendéglőben tartandó közgyűlésre meghivni.

A közgyűlés tárgyai:

1. ) A leköszönés folytán megüresedett elnöki állás betöltése;

2. ) a szervezkedési ügyek;

3. ) esetleges indítványok.

Eger, 1894. október 23AZ ELNÖKSÉG.

Charitas.

— A tél küszöbén. —

Eger, október 23.

Az önevében, Charitas szelleme nevében, szólunk azokhoz akik szeretnek.

Emlékbeszéde is lehetne ez a köztünk megtestesülve élt, de már átszellemült Charitasnak. Ki ne látta volna őt külvárosaink legel hagyot- tabb házikóiban, szegényektől legnépesebb utczáiban beteg szülőket segiAz EGRI ÚJSÁG tárczája.

Életemnek. . .

— Af Egri Ujtág .r.d.ti társiája. —

Életemnek legdrágább kincse Te vagy, csak te vagy egyedül!

Érted lángol at az esdő szív A mig érzése ki nem hűl.

Ha éltemnek komor fellegit Mosolygó napfény szegte be,

Óh csak neked köszönhetem out, őrangyalom, éltem fele!

Nincs kívüled, nincs e világon,

Kit szeretni tudnék hévvel;

Te vagy, csak te az én bálványom : Szerelmed a menynyel ér fel.

Sújtó báuat, élet nagy terhe,

Nehéz órák eltűnnek mind,

Egyetlenem, hü feleségem,

Ha rám szemed öröm fényt hint.

Szerelmed a soha nem mnló Öröm perctét nyújtja nékem, óh, szeretlek is rajongóan,

Édes, kedves feleségem!

Színi Péter.

teni, siró, ruhátlan gyermekeket etetni, felruházni?

Épen a közeledő tél volt legszorgosabb ideje neki, az irgalmas nővérnek. Úgy előttünk van szeretetteljes, megnyerő alakja, hát még szeretett szegény ember-társainak! . . .

Ki lesz most az ő Charitásuk? Kíséreljük meg ezren meg ezren pótolni őt!

A gyermek-halandóság statis- tikája vér fagylaló; 56.000 csak a múlt évben a járványos betegségekben elhaltak száma magyarországon, ezekből nagy részt , kis angyalok« lettek. Ne népesítsük ilyen bűnösen a menyországot! Jobban szeressük a jövőt: mert kevesen vagyunk!

A tél közeledik; népünk szegé- nyesedése ismét egy évvel haladt: társadalmi átalakulása még csak szóban van és testté még nem alakult; iparos még csak lesz; ezen kínos stagnáczió közepeit kétszeres részvéttel akad meg a szemünk a csapások szomorú esztendeiben született egri gyermekeken.

Ki ne ismerné még a boldog időkben is dívott azon szokását köznépünknek, hogy ruházat dolgában

Rohanó árnyak.- Az Egri Újság eredeti tárcz&ja. —

Ede halkan, minden nesz nélkül nyitotta ki az iczi-piczi kis boudoir ajtaját s oly zajtalanul osont be az ő kis heverészö feleségecskéjéhoz, mint a hogy a mézes hetek első napjaiban szokta Oda lopodzott azután a kényelmes chaisse longue- hoz, megölelte hátulról azt a kedvei kia fekete, göndör fejecskét s össze-vis8,;a csókolta.

— Pi Mimikám! Isten veled I

— Már megint magamra hagysz te csúnya? Hová mégy ?

— Félóra múlva itthon laszek idea. Károly vár rám!

S ezzel eltávozott.

Az asszonyka, mint kalitkában a kia madár, ingerülten vergődött a nyugágyon. Felduzta najádé« rózsás orrocskáját, elbigyesztette azokat a piczi eper ajkakat s már-már pityeregni kezdett. . Majd hirtelen gondolt egyet. Felugrott, szekrényé- ház lépett a egy övét vett ki belőle. Az övvel szorosan átköté karcsú derekán a hossza török pongyolát, mely irigyen takará el a szép asszony észbontó bájait azután nagy szélű kerti kalapját hanyagul fejére dobta s azzal ö is eltávozott as édes kis boudoirból.

Át haladt az udvaron, a kerten • egyezerre caak a kert végénél kezdődő erdőben találta magát, Az asazonyka megszeppent, Hova menjen ö most egyedül ebben a rengetegben, a hova Edéja nélkül ezelőtt egy lópéat sem mert ienni.

Mindegyt Ede már úgy sem szereti: ö neki

ép a leggyöngébb kicsinyeit látta el legvékonyabban ? Elég volt egy őszi szellő, hogy a báránybőr-sipkás, mezítlábas gyerekek hulljanak, mint az őszi falevél.

Ha már éheznek is, ruhát nekik! Egyre több van, aki rászorul. Meg mondjuk a módját is. Előkelő csalá- daink szép számmal vannak, adják ide gyermekeik elviselt ruháit !

Az irgalmas nővérek például alkalmas raktározói lennének ezeknek a viselt holmiknak, és széthordanák ők örömest a ruhátlanoknak.

Adjon, ki mit adhat; nincs olyan ruhadarab, amit a szegény föl ne használhatna!

És akkor a gyermek-halandóágnak száma minálunk le fog szál- lani, mindenszentek napjára majd kevesebb kis sirra kell gyertya, — Charitas pedig örökké fog élni nálunk, egriek között. Úgy legyen!

Eger, október 23.

Az uj városház ügye. Sokat foglalkoztunk már lapunkban e tárgygyal, mely most már csakugyan a megvalósulás stádiumába lépett. — A múlt szerdán a városi gyűlés alkalmából az épitendő uj városházi szerződés és a részletek tárgyalására egy szükebb körű bizottságot küldtek ki és egyúttal elhatározták azt is, hogy a mostaninak lebontását mihamarább megkezdik. Ez már meg is történt.

már mindegy, akár itt a vadonban a vadak tépik szét, akár odabent fonyadjon el a mellöztetés miatt a sötét szobákban. Az előbbi még tán jobb. Ez legalább egyszerre véget vet szenvedéseinek.

Igen 1 Ö meg akar halni. így nem lesz terhire Edének sem. Ha özvegygyó teazi, akkor elveheti Idát, a kit szeret. Nem fog útjába állni. Tegyen a mi neki tetszik. Most sam Károlyhoz ment, hanem Idához. Legyenek boldogok egymással. Na zavarja idiljöket az ő léte.

Jaj 1 Hol van egy vaddisznó, vagy agy medve a mi által szét tépethetné magát. Leoldta magáról ez övét, pongyoláját izgatottan ki gomboli. A ceintalan szellő belékapaezkodott a azétnyitott ruhába ■ pajkosan lobogtatá szárnyait. Az öreg nap pedig kéjelegve gyönyörködött a zöld lombokon át a gyönyörű asszony szoborszerülag kidomborodó termetén.

Egy martyr elezintságával haladt igy tovább az erdő közepe felé. Epekedve várta azt a jótevő vadat, a melyik meg fogja nyitni az ö sokat hányatott szenvedő lelkének az utat a menyorazág felé. Elképzelte magának azt a kéjes érzést, midőn a csattogó agyarak marczangolni fogják azt a bársonynál puhább, napnál vakítóbb testet. Mily gyönyör lesz neki igy meghalni. Hisz ö érte az ö boldogságáért hal meg.

Hirtelen zörgés támad mögötte a bokorban. Remegve kapja össze magán a szálldogáld ruhát. Ijedten tekint a halált rejtő bokor felé, melyből nagy nyugodtsággal hentergödzött elé egy — nyúl. Még az is nevetni látszott az elszánt kis menyecske félelmét. Megállott, két hátulsó lábára