Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-10-24 / 79. szám
t 22-én kezdték a bontást, hogy végre-vala- hára helyet adjon e rozoga kchalmaz egy modern impozáns épületnek, mely nem lesz többé szégyenére s csúfjára Egervárosának. — Ugyanez ügyben vasárnapra is volt ösz- szehiva gyűlés, melyet azonban a kültagok részvétlensége miatt nem tarthattak meg. Hatvan ünnepe. — A hatvani állami iskolák megnyitása. — (Saját tudósítónktól.) Hatvan, Október 21. A nagy munkára rátették a koronát. Az a nagy, impozáns épület, melynek homlokán nagy betűkkel fel van írva: „Hatvan a népnevelésnek“ s mely Hatvan város roppant áldozatkészséget monumentálja örök időkig, mit a népnevelés szent ügyének hozott, e hó 20-án nagy ünnepséggel átadatott rendeltetésének; a népnevelés megszentelt templomának. Legyen is ez az épület templom, hol a szentlélek égi malasztja áltai a jövő nemzedék a teljes felvilágosultság üdvében felmagasztosuljon ! . . . A Te Deunt. Szombaton délelőtt 9 órakor vette kezdetét Hatvan ünnepe, a róm. kath. templomban tartott hálaadó isteni tisztelettel, melyet Krenedics Imre hatvani prépost-plébános tartott fényes papi segédlettel. A hálaadó istenitisztelet után, melyen résztvett a hatvani intelligenczia s a számos egybe- gyült vendég, a remek uj iskola épület megáldása következett, mely után nyomban, a már megáldott iskola épület dísztermében A diszgyülés. tartatott meg Krenedics Imre elnöklete alatt. A diszgyülésen résztvettek Hatvan város képviselő testületé, az állami iskola gondnoksága, a közoktatásügyi kormány részé- lőr Szathmáry György miniszteri tanácsos, Hevesmegy* részéről pedig Kállay Zoltán dr. főispán, Zalár József alispán, Halász Ferencz kir. tanácsos, kir. tanfelügyelő és Borhy Adám árvaszéki elnök. A diszgyülést Krenedics Imre prépost, a diszgyülés elnöke nyitotta meg, gyönyörű beszéd kíséretében melyre Szathmáry György miniszteri tanácsos felelt kiváló szónoki hévvel. Ekkor vette kezdetét az ünnepség legfényesebb mozanata s tulajdonképeni átadása. Homonnay Szilárd, Hatvan város főjegyzője Hatvan város képviselőtestületének nevében egy fényes, sikerült beszéd kíséretében rendelkezésére bocsájtotta a hatvani állami iskola épületet az államnak, mint a ki , Hatvan város népnevelés ügyét kezeibe vette. Halász Ferencz kir. tanácsos Hevesmegye kir. tanfelügyelője felelt e beszédre s a közoktatási kormány nevében a következő beszéddel vette át az uj tanintézetet: Méltóságos Miniszteri Tanácsos Ur! Tekintetes Képviselőtestület! A mai szép ünnepély kiváló jelentőséggel bir nem csak Hatvanváros, hanem egész ' Hevesvármegye kulturális életében. — Jelentőséggel bir pedig különösen azért, mivel megyénkben ez az első alkalom, midőn az állam, mint népoktatási iskolafentartó, nagyobb szabású alkotással lép fel; kiváló jelentőséggel bir ünnepélyünk még azért, mivel a közoktatási miniszter ur ő nagyméltóságának képviseletében Szathmáry György miniszteri tanácsos ur Öméltósága ünnepélyünket nagybecsű megjelenésével szerencsélteti. Midőn Méltóságodat úgy a magam, mint Hatvanváros közönsége nevében mély tisztelettel üdvözlöm és nagybecsű megjelenéséért hálás köszönetünket nyilvánítom, egyszersmind úgy Hatvan város, mint átalá- ban Hevesvármegye kulturális ügyét a mi- nisztei ur ő nagyméltóságáuak kegyébe és Méltóságodnak hathatós pártfogásába ajánlani bátorkodom. Mi indította Hatvanváros közönségét, hogy valóban elismerésre méltó áldozatkészséggel összes népoktatásügyét állami kezelésbe átadja ? Mi indította a közoktatási kormányt arra, hogy e tiszta magyar községben ily nagy arányú állami iskolát létesítsen ? Mielőtt e kérdésekre feleletet adnék, szükségesnek tartom a következőket megemlíteni : Nem pusztán véletlen, avagy ötletszerű tény az, hogy hazánkban, az alkotmányos korszak beálltával, mihelyt a nagy közjogi kérdések megoldattak, a törvényhozás, egy lánglelkü államférűu bölcs kezdeményezésére és terve szerint megalkotá a népoktatási törvényt. Ezen törvény volt koronája a negyvennyolezadiki dicső alkotásoknak, mert ez által a nemzet összeségének mód és alkalom nyujtatott arra, hogy állampolgári jogait és kötelességeit felismerje; azokkal élni tudjon, illetve, hogy az állampolgári kötelességek teljesítésétől ne idegenkedjék. A népoktatási törvény életbelépte óta letelt negyedszázad alatt az iskolafentartók, jelese n a községek és hitközségek, valóban elismerésre méltó áldozatkészséget és buzgó- ságot tanúsítottak a népoktatásügy fejlesztése körül. Hogy mindamellett a népnevelés mind ez ideig nem mutat oly átalános kihatást a közéletre, mint a minőt egy negyed század után méltán várni lehetne; ezt réült, nagy füleit hegyezte, első lábait pedig mint egy mopszli, szolgálásra tartotta föl. Úgy nézett a nyárfalevélnél jobban reszkető asszonykára. Azután megfordult s eltűnt a bokrok közt. Az asszonyka magához tért ijedtségéből. Idegesen dobbantott piczi lábává! a földön. Végtelen gyávának tűnt fel önmaga elölt. Ö akar meghalni s egy kis nyultól megijed. S az még ki is neveti öt. Nem! Ezt nem lehet túlélni I Nem ijedt volna meg többé semmitől. A pillanatni gyávaság kétszeres erőt kölcsönzött neki. Újból szétboesá- totta ruháját, a pajzán szellő játékául s haladt irány nélkül a czél felé, mely nála a halál volt. Elgondolta, hogy mint fogja férje kerestetni holttestét, milyen pompás temetést rendez neki, hogyan fog zokogni koporsója fölött, azután pedig ismét átmegy Idához, s jót nevetnek bolondsága fölött, mely előkészítette az ő boldogságukat. Inkább akár mit csak azt ne t Ezt nem engedheti megl Meg mutatja ő, hogy csak azért sem fogják ki nevetni! Mert ö nem hal meg. Hogy is ne! Még ö készítené elő az utat számukra! Nem! Nem! és ismét nem! Élni fog. Igen is élni, és megmutatni a férjének, hogy ér ő any- nyit mint Ida. Azért hogy egy éves házasok már, tud még ö úgy szeretni mint más, ha lány is az illető. Vissza fog térni. Istenem! Csak valami vad ne jönne, a mi meg enné öt. Mint pihegett keble a félelemtől. A harkályok egyhangú kopácsolásá- ban a halál órájának ütését vélte hallani. Ruháját begombolta, szorosan át köté magát övével, mintha ez védené öt meg a vadak támadásától. Fűzős kis czipője megtágult lábán s ezt is megszorította. De jaj! A vékony selyem harisnyán á! vérfoltok látszának. A tüske megszur- kálta. Kitudja nem fog-e most sebeiben elvérezni. Hamar a patakhoz kiáztatni 1 Levetette czipőit, harisnyáját, felfogta ruháját s belólépett a vízbe, de hirtelen visszarántotta lábát, nagyon hideg volt a viz. Leült a partra s csak igy merte ismét lába ujjaival megérinteni a kristály tiszta vizet. De úgy látszott, mintha ennek a szép asszonynak láttára még a hideg viz is neki tüzesednék, mert az a gömbölyű kis láb már egészeü benne nyugodott : nem érezte többé oly annyira hidegét. Lassankint felállott a vízben, vetkezödni kezdeti s pár pillanat múlva a habokban lubiczkolt, mint egy kecsteljes kis vizi nympha. De nini: Nem Ede az ott? . . Hirtelen nagyot dobban a szive tájékán, sikollva ugrik ki a vízből. Rendetlenül ránczigálja magára a ruháit s futva indul arra felé, ahol Ede az ő aranyos férjecskéje keresi az ö makranezos feleségét. A durczás menyecske kitárt karokkal repül férje elé s már messziről kiáltja feléje: — Apa! édes apuskám! Bocsáss meg. Soha sem fogok többé elszökni tőled . . . szemről főleg annak tulajdonítom, hogy a községi és felekezeti iskolák fentartói a szükségletek ellátására kellő anyagi erővel nem rendelkeztek, ez okból az iskolák belélete is sok tekintetben fogyatékosságban szenved. Az elfogulatlan szemlélő kénytelen beismerni, miszerint ritkán találhatunk, különösen a vidéken, oly községi, avagy hitfelekezeti iskolát, amelynek főleg belélete a népoktatási törvénv és tantervek által kívánt legmagasabb színvonalát mutatná! Ezt tapasztaljuk Hevesvármegyében is, e kitünően magvar törvényhatóságban, hol, ámbár az áldozatkész iskolafentartók csak az utóbbi hat év alatt közel 300 ezer frtot fordítottak iskoláik ‘ fejlesztésére, és 100-nál több uj tanítói állomást szerveztek, mégis az 1890-diki népszámlálás azon megdöbbentő adatot tárta elénk, hogy a vármegye lakosságának fele nem tud irnf, olvasni. Hatvanváros közönsége, mint az itteni felekezeti népiskolák fentartója, úgyszólván évről-évre mind többet áldozott kulturális czélokra; de elfogulatlanul belátta, hogy iskolái még mindig távol állanak a jó iskola színvonalától. Ekkor érlelődött meg a város közönségében azon eszme, hogy átadja ösz- szes népoktatás ügyét az állam gondozásába oly czélzatból, hogy végre határt szabjon a folyton emelkedő kulturális terheknek, amelyek az utóbbi években már az állami adók 30-%-át is túlhaladták; másfelől, hogy a város népoktatásügye az állam anyagi és erkölcsi nagy erejéből mintaszerűvé fejlődjék. A városnak ily irányú kérelmét gróf Csáky Albin, volt közoktatásügyi miniszter ur méltányolta és teljesítette. Méltányolta azért, mivel a város nem oly indokból kérte népiskoláinak államosítását, mintha ez által a tehertől szabadulni akart volna; hiszen oly évi járulékot kötelezett az állami iskolák javára, amelv az adózási viszonyokhoz ará- nyitva az egész országban az elsők között áll; e czélra ime oly díszes, palotaszerü iskolaházat épített, a mely messze földön ritkítja párját. Teljesítette a volt miniszter ur a város kérelmét azért, mert e kitűnő állam- férfiú belátta, miként egyoldalú közoktatási politika lenne, ha az állam csak a nemzetiségek kulturális viszonyait gondozná. Szükséges, sőt elengedhetetlen, hogy az állam, az előbbi törekvéssel párhuzamosan a magyar, mini államfentartó elem kulturális érdekeit is a legmelegebb gyámolitásban részeltesse, s mindenütt, hol a magyar iskolafentartók, községek és hitközségek, anyagi erejüket már kimerítették s népoktatásügyök mégis hiányos, támogassa őket az állam. Támogassa a legnagyobb gondossággal, mert a magyar nemzet egy uj ezredév küszöbén áll; meg kell tehát e nemzetet erősíteni azon küzdelmekre, a melyek elől ki nem térhet; a megerősödés pedig első sorban a jó népnevelés által érhető el, a minthogy ez a nép értelmi, erkölcsi és anyagi boldogulásának alapfeltétele. Ily alapon jött létre egy év előtt a közoktatási kormány és Hatvanváros közönsége között a népiskolák államosítása iránt kötött kétoldalú szerződés. Az ebben foglalt kötelezettségeknek immár mindkét fél eleget tett. a város pontosan fizeti évű 5500 frt járulékát s kerek 80 ezer frt költséggel felé- pité az állami iskola czéljaira e palotát. Viszont a közoktatási kormány az állami elemi fiú- és leányiskolát a törvény által kívánt legtökéletesebb szervezettel látta el, alkalmazván ahhoz egy igazgató vezetése alatt 16 tanerőt. Báró Eötvös Loránd közoktatási miniszter ur, az elődje által megkezdett alkotást folytatva, szervezte az állami polgári fiúiskolát, az állami kisdedovodát, s követve a közoktatási kormány sarkalatos irányeszméjét, mely szerint a nemzeti népnevelésnek valláserkölesi alapon kell nyugodnia: az itteni állami iskolában a hiterkölcstan gondos el- átása czéljából rendes hitoktatói állomást szervezett. Vagyis, a hatvani állami népok- :atási tanintézetek fentartására az állam évenként kerek 20 ezer forintot fordít. Az államnak és városnak ily nagy áldozatával létesült ime ezen állami népoktatási tanintézet, melynek azonban nem csak az a feladata, hogy mintaszerű szervezetében a népoktatást itt helyben ellása, hanem feladata még az is, hogy ezáltal Hatvan város,
