Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-15 / 77. szám

g2 i — S3" *■

egyes községek részére, az általuk felépítendő közutak költségeinek fedezésére a minisztertől részletekben visszafizethető kamatnélküli kölcsönök kérelmeztessenek.

Beőkönyi Viktor erre vonatkozó indítványa a következő:

Indítványozzuk, kérje fel a vármegye törvényhatósága a m. kir. kereskedelmi minisztert, hogy tekintetbe véve a viczinális utak építésének nagyobb mérvű megindítását, továbbá, hogy a községek minden meg- erőltetésök daczára sem képesek a megállapított útvonalakat rövid idő alatt megépíttetni, hanem azok elkészülte az úti bizottságok minden erőfeszítése daczára 15—20 évig is elhúzódik: kegyeskedjék a végből, hogy ezen viczinális utak, egy-két év alatt elkészülhessenek a folyamodó úti bizottságoknak a vármegye jótállása mellett 10—15 esztendő alatt kamat nélkül visszafizetendő kölcsönöket kiutalványozni.

Hevesmegye közgazdasági bizottsága.

A megyei gazdasági bizottság megalakításáról szóló küldöttségi jelentés tudomásul vétetett. Valamint a gazdasági bizottság ügykörét szabályozó szabályrendelet is. Csupán a gazdasági bizottság czéljaira az államtól kérendő 3000 frt szállíttatott le 2000 írtra s a szabályrendelet pótadóra vonatkozó záradéka töröltetett.

Megjutalmazott tisztviselő.

Kovách József megyei pénztári ellenőr részére 200 frt. jutalomdijat szavazott meg a közgyűlés.

A gyöngyösi hitelszövetkezet ügye.

A Hevesmegyei gazdasági hitelszövetkezet segély iránti kérvénye levétetett a napirendről s csak akkor kerül érdemleges tárgyalásra, ha a hitelszövetkezet ügyei yég- leg rendezve lesznek.

A „kolera alap.“

A megye által eddig »kolera árvapénz« czimén kezelt pénzalap, ezután is megmarad eredeti intenczióihoz képest a járványos betegségekben elhalt szülők árván maradt gyermekeinek felsegélyezésére.

Katona beszállásolás.

Az idei kápolnai hadgyakorlatok alkalmával történt katonai beszállásolások nagy visszaélésekre adtak alkalmat a szállásadók részéről. Ennek orvoslása végett a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, melynek feladatává tette, hogy állapítsa meg a megye egész területén községenkint az egyes szállásadók részéről igényelhető kártalanítási összeget s ehhez képest tegyen javaslatot a közgyűlésnek, az erre vonatkozó szabályrendelet módosítása tárgyában.

A körorvosok fuvardíja.

A községi körorvosok azon kérelmére, hogy járványos betegségek fellépte esetén a felsőbb hatóságok által elrendelt soron- kivüli utazásokért úti általányban részesüljenek, a közgyűlés az állandó választmány javaslatát fogadta el, mely szerint a községi körorvosok a járványos időkben tett soron- kivüli utazásokért, az egyes községek részéről kilométerenkint 14 kr. utiáltalányban részesülnek.

Revolveres csőszök.

Egerváros képviselőtestületének a pásztorok lőfegyverrel való ellátása iránt hozott határozatát Steinhäuser Ráfael és nehány társa megfellebbezvén, a közgyűlés a város határozatát megsemmisítve kimondotta, hogy a pásztorok ezentúl puska helyett csupán revolverrel legyenek felfegyverezve.

A négy szavazat.

Délután került rá a sor a megyei árvaszéknél alkalmazott kisegítő előadók és ideiglenes napidijasoknak a jövő évben való alkalmaztatásának kérdésére, mikor a közgyűlésen már csak 15 megyebizottsági tag volt jelen az elnöklő főispánt s a tiz megyei tisztviselőt is belé értve. A kérdés körül éles vita fejlődött, melynek végeredménye az lett, hogy a fönt említett kisegítői állások tárgyában — a bizottság tisztviselő tagjai nem szavazván — mindössze négy szavazat adatott be: kettő az alkalmazottak tovább alkalmaztatása mellett, kettő ellene s igy az elnök szavazatával a kisegítő alkalmazottak a jövő évben is megtarthatják állásaikat.

Az ülésnek, melyen a tárgysorozat 95 tárgyából a 38. sorszámig jutottak, délután fél kettőkor volt vége. A közgyűlést ma folytatják.

Párbaj és az egri kaszinó.

— A kaszinó egyesület rendkívüli közgyűlése. — (Saját tudósítónktól)

Eger, Október, 15.

Eger legelső társadalmi köre, az Egri Kaszinóegyesület hétfőn este 6-órakor rendkívüli közgyűlést tartott, Babócsay Sándor elnöklete alatt, melynek egvetlen tárgya a budapesti kaszinóegyesületek és társas körök azon együttes átirata volt, hogy az egri kaszinó egyesület is csatlakozzék azon széles körben megindult üdvös mozgalomhoz, mely a kormánytól s a képviselőhaztól kérelmezni fogja a párbaj végleges eltörlésére és kiirtására vonatkozó uj törvények alkotását.

Miután az elnök felolvastatta az említett társaskörök erre vonatkozó átiratát s a vele küldött azon kérvény mintákat is, a melyek a kormányhoz s a képviselőházhoz lennének felterjesztendők, felolvasta egyszersmind a kaszinó választmányának e tárgyban egyhangúan hozott határozatát is, mely egyrészről kimondatni kéri, hogy: „a közgyűlés a megkereső budapesti körök által a képviselőházhoz és kormányhoz intézett lényében és általában helyes indoklásának tartott kérvényeket pártolja, s egyszerűen azokra való utalással mindkét helyre írjon fel.“

Továbbá, hogy:

„A kaszinó saját hatáskörében kijelenti, hogy a polgári becsületet a párbajtól függetlennek tekinti. Egymagában azért, mert a kaszinó valamelyik tagja párviadalt visszautasít, a visszautasitót a kaszinó tagságra méltatlannak, vagy épen becsületét vesztettnek nem tarthatja. Sőt a ki a kaszinó valamelyik tagját csak azért sérti meg, mert a párviadalt vissza utasítja, ezen sértegető tagot a kaszinó kebeléből kizárja.“

Ekkor az elnöklő Babócsay Sándor átadván az elnöki széket elnöktársának, a következő magvas beszéddel támogatá a választmány határozatát:

Tisztelt közgyűlés !

Először is megjegyezni bátorkodom, hogy habár közel félszázad vonult már el a fejem fölött, eddig soha még csak közel sem voltam olyan helyzethez, melyben párbajt kellett volna vívnom, és pedig sem aktiv, sem passzív szempontból. Soha senkit meg nem sértettem, soha senki engem meg nem sértett. Eszerint beszédem nem tekinthető az u. n. pro-domo-beszédnek. Felfogásomat e kérdésben sem a múlt reminisczeneziái, sem a jelen aktualitása, de a jövö aggodalmai sem befolyásolják ; mert hiszen tudvelevőleg az emberek párbajt életüknek inkább első, mint második félszázadában szoktak vivni. Távol minden subjektiv momentumtól, annyira érdektelenül taglalhatom e kérdést, a mennyire önérdek nélkül operálja a mütőorvos a klinikán ismeretlen betegét.

Ezeket előrebocsájtva mindjárt kijelentem, hogy a választmány javaslatát a férfias meggyőződés teljes megfontoltságával s az eszméért való lelkesedés egész melegségével pártolom. Pedig én is azok sorába tartozom, akik átértik és átérzik a paradoxonnak látszó ezen mondás helyességét: c’ est plus qu’ un crime, c’ est une faute, ez több mint bűntett, ez tisztességtelen dolog. Mert az megtörténhetik velem is, mint más gyarló emberrel, hogy az indulat hatalma alatt talán valamely bűncselekményt követek el; de reményiem, tisztességtelen dolgot soha. A becsület és tisztesség érzetét és az önérzetet én is mimosa pudica-nak tekintem, melynek a legcsekélyebb érintésre érzékenyen össze kell rezzennie.

De mint sok esetben, ennél a kérdésnél sem látszik az igazság a felszínen úszkálni; hanem a dolog mélyébe kell hatolni, hogy ezt megtaláljuk.

Bármennyire látszanak is bizonyos eszmék tetszetőseknek, nem helyesek azok, ha a józan, egészséges felfogás és az igazsággal összhangba nem hozhatók. — A párbaj pedig sok esetben — sőt természetszerűleg több esetben, mint nem — az ép ész és az igazság követelményeinek nem felel meg. A párbaj lényege, czélja: a sértésért elégtételt adni, illetve nyerni. Mondhatja-e valaki igazsággal, hogy a párbaj ezt az állítólagos rendeltetését mindig, vagy csak a legtöbb esetben is betölti. Ezt joggal senki sem állíthatja. Hanem az ellenkezőt, hogy t.-i. a párbaj eredménye az ép ész és az igazságtól többnyire eltér, sokkal igazabban lehet állítani. És ez természetes. Aki rajong a párbaj eszméjéért, az, annak eszközei, a pisztoly és kard forgatásában is gyakorolja magát, és nem is reflektálva a nemtelen stenkerkedésre, r kötekedésre, könnyebben ragadtatja magát embertársaival szemben jogtalanságra. Ebből párbaj lesz s a jogtalankodó ellenfelén rendszerint még testi sértést is ejt. Csak r;tka kivételek — ámbár tagadhatatlan, hogy ezek is előfordulnak — amidőn a párbaj eredményében az ember mintegy az Isten ujját látja.

Ha valahol, úgy itt alkalmazható az a mondás: exempla sunt odiosa, a példák gyűlöletesek. Kerülni is fogom tehát állításaimat példákkal illusztrálni, és amit mondok, az mind merőben elvi kijelentés és soha sincsen legcsekélyebb személyi ezélzata sem. Egyetlenegy esetet mégis felemlítek. A neveket itt sem tudom. Ez év elején történt a fővárosban. — Egyik bálon arczul ütnek egy egyént, ez sértőjét provokálja, a sértő pedig ellenfelét agyonlövi. Hol itt a ráczió, hol az igazság, amelynek az elégtételt mindig kísérnie kell ?

Csakhogy a párviadalt a lovagiasság zomán- czával veszi körül az az eszme — s voltaképen ez szülője és ápolója a párbajnak — hogy a becsület előbbvaló az életnél. Ha tehát a becsület megmentéséről van szó, nem szabad az életet kímélni.

Ez a kijelentés azonban nem imponál sem az ideális magas filozófiának, sem a materiális nyers erőnek. Egyik filozóf e tárgyban igy nyilatkozik : »ha a halált az emberre nem a természet oklroyáita volna is, azt, mint egyetlen helyes kibúvót, már régóta felfedezi.« A másik filozóf pedig igy szól: »ha mérlegbe vetjük egy részről a bajokat, más részről a javakat, melyeket az élet nyújt: semmi okunk az élethez ragaszkodni.“ Tehát a filozóf sem ragaszkodik valami nagyon az élethez, ő sem becsüli túl, vagy jobban az életet, mint a lovag De nem vívhat ki tekintélyt ez az életet koczkáztató eszme a nyers erővel szemben sem; mert hiszen csak a mi kis országunkban is minden napra legalább egy eset jut, melyben duhajkodó paraszt a maga becsületéért életét kocz- káztatja, sőt el is veszíti.

Tehát sem fenn, sem lent nem kelt hatást az életet túl nem becsülő eme lovagiassági teória. Csak arra látszik alkalmasnak a párviadal, hogy az embert a szerény és korrekt viselet minden szabályainak megtartása alól helylyel-közel — sőt mémelyné] sokszor — felmentse Nem szükséges magamat szerényen s a legapróbb részletig korrekt viselnem : ha viselkedésem mást bánt is, majd kisegít a párbaj; ez az eszmemenet.

A tapasztalat bizonyítja, hogy azoknál a nemzeteknél, vagy azoknál az osztályoknál, melyek nem vívnak párbajt; jóval kevesebbszer fordul elő inkorrekt táisadalmi viselkedés, mint a párbajozók- nál. — És ebben van is ráczió. Ezeknek nem áll rendelkezésükre a párbaj tisztító tüze; egyébként kell tehát magukat minden tekintetben korekt és kifogástalanul viselniük. Pedig most még csak az a negativ körülmény, hogy nem vívhatnak párbajt, ösztönzi ez osztályokat a korrekt viseletre. Hátha