Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-15 / 77. szám

b

még pozitiv eszközeink is lesznek, melyekkel az inkorrekt társadalmi viselkedést, társada mi utón sújthatjuk.

A mai tanácskozásunk keretén azonban kívül esik ez eszközök és módok felsorolása. Most csak rámutatok a választott bíróság rendszerére, mely kötelezöleg megállapítaná az elégtétel módját. Azt pedig kiemelem és hangsúlyozom, — és ez már közelről érdekel bennünket — hogy az ily kérdések elintézésére épen a társadalmi körök, a kaszinók hivatvák. Mert hiszen a párviadal fogalmának szálai utóvégre is majd mindig abban az eszmében konezentrálódnak, hogyha az illető a szenvedett sértésért társadalmi utón elégtételt nem vesz: nem lehet tagja lakóhelye legmagasabb műveltségű társadalmi körének. Semmiféle intézmény sem hivatottabb tehát, e kérdésben az eddigi ferde felfogást megváltoztatni, s ily kérdésekben dönteni, mint épen eme társadalmi körök és kaszinók. Ezek feladata a művelt emberek társadalmi viselkedését ellenőrizni és döntő fórumként megbírálni.

A választmány azonban belátta annak a mondásnak a helyességét, hogy egy csapásra a fát kivágni nem lehet, vagyis, hogy egy nap alatt e kérdésben a társadalom felfogását teljesen meg nem változtathatja. Épen ezért a választmány javaslatában inkább csak negatív k jelentésekre szorítkozik. A párbaj el nemfogadását dijfamáns körülménynek nem tekinti és nem tűri, hogy tagjai emiatt inzultáltassanak. A választmány ma még nem véli kimonihatónak — ami azonban csak idő kérdése és két igen müveit államban, Angliában és Belgiumban már is bekövetkezett — hogy t. i. a párbaj megbecstelenítő cselekedet. Elöbb- utóbb ez lesz nálunk is a társadalmi közfelfogás; mert hiszen a párbaj voltaképen nem más, mint az ízlés kérdése a társadalmi viselkedés tekinteté ben; olyan az, mint a divat, a külső viselet az öltözködés dolgában. Ma még némely ázsiai néptörzsnél igen szépnek tartják az aranyfüggöket az ajkakon, sőt az orrban is ; nálunk ezek most már csak a fülön tetszenek, de itt is kezdik el- hagyogatni. — Hiszem, hogy még én is megérem azt az időt, mikor végképen felhagynak e barbár divattal; amint azt is megérni reményiem, hogy egy ujább mmzedék ki fog bennünket nevetni a mai kornak párbajozó középkori felfogásáért.

Minthogy e szerint — amint voltam bátor kifejteni — a párviadal nem egvéb, mint merénylet a józan ész ellen, szatírája az igazságszolgáltatásnak s ennek ikertestvére az elégtételnek; es nem ritkán kibúvó a valóban tisztességes, korrekt, szerény, finomés tapintatos társadalmi viselkedés alól: kérem a tisztelt közgyűlést, hogy a választmány egvhanau javaslatát elfő adne s ha igv lesz, a hozandó határozatot igazán, őszintén és férfiasán megtartani méltóztassék.

A nagyhatású beszéd után a közgyűlés minden vita nélkül, egyhangúlag elfogadta a kaszinó választmányának föntebb érintett határozatát és elrendelte, hogy az a kaszinó alapszabályokba felvétessenek.

Véres búcsú.

— A szerelem halottja. —

(Saját tudósító nktól.)

Eger, okt. 15.

A parád-ó-hutai búcsút egy bucsu-vendég kiontott vére tette emlékezetessé az idén.

E hó 7-én éjjel 11—12 óra között ugyanis három parádi férfi és egy nő hazafelé menet O-Hutáról Párádra, az úgynevezett »Cseres« erdő szélén az út mellett egy embert találtak vérbefagyva, szétroncsolt koponyával, a kiben Tarjáni József parádi lakos társukra ismertek.

A szerencsétlen ember még élt mikor szem- ügyrevették, de hozzányúlni és segíteni rajta egyi- kök sem mert, hanem ehelyett sietve haza futottak és olt azonnal jelentést tettek a parádi csen- dörőrsnek az utszélen haldokló emberről.

Mikor a csendőrök kivonultak, Tarjáni még akkor is élt, de borzasztó sebei következtében eszméletét már elvesztette s igy szólni nem tudott. Hajnali 4 óra volt mikor lakására hazaszállították a boldogtalant, hol erős szervezete még két órahosszat küzdött a halállal, mig végre reggel 6 órakor nagy kínok között kiszenvedett.

Tarjáni József halálát egy szívtelen gyilkos okozta, a ki a magánosán hazafelé ballagó embert az erdő szélén hátulról megtámadta s egy karóval leütötte csupán azért, mert ez annak az aszszonynak volt a férje, a kit ő bűnös szerelemmel

szeretett.

A szörnyű eset részletei különben a következők :

Tarjáni József e hó 7-én reggel Párádról átment O-Hutára, hogy az ott e napon tartott búcsún részt vegyen. A szerencsétlen ember egész késő estig mulatott Lövi Lajos ottani korcsmahelyiségében pálinka mellett, a mitől azután oly részeg lett, hogy a koresmáros feleségének kellett öt kivezetni az útczára, hol csakhamar egy Csor- tes Sándor nevű parádi ismerősével találkozott, a ki elvezette magával egyik ismerőséhez, Hegedűs Imréhez.

Hegedűs Imre udvarán ekkor már ott időzött Hegedűs János is, Tarjámnak halálos ellensége, a ki Tarjáni feleségével titkos szerelmi viszonyban állott s ezért közte és a férj között már régebbi idő óta ellenséges indulatok tápláltattak.

Mikor Tarjáni megpillantotta Hegedűst, csakhamar szóváltás kezdődött közöttük, mire Hegedűs féktelen haragjában meg akarta verni a szeretője férjét, a miben azonban megakadályozta őt a vele volt Szakács Piros, egy parádi leány, a ki szintén kedvese volt Hegedűsnek s bevonszolta szitkozódó kedvesét Hegedűs Imre lakására, mig Tarjáni egyedül útnak indult haza felé.

De Hegedűs nem tudott sokáig benn maradni a szobában. Valami ürügy alatt kiosont onnan s miután Tarjánin nem tudta kitölteni bosszúját Hegedűs Imre udvarán, kihúzott egy vastag füz- fakarót a kerítésből és azzal Tarjáni után futott, a kit a községtől mintegy hat-hétszáz lépésnyire a «Cseres« erdő szélén utóiért és a mitsem sejtve gyanútlanul előre haladó szerencsétlent hátulról megtámadva oly erővel sújtotta főbe a nála volt karóval, hogy az mukkanás nélkül összerogyott.

Ekkor még egy irtózatos ütést mért a földön fekvő tehetetlen emberre, mely teljesen szétzúzta a koponyáját s azután eldobva magától a karót, vissza ment O-Hutára kedveséhez, mig áldozata kün a szabad ég flatt egyedül, magára hagyatva vonaglott halálos sebeiben.

A gyilkost azonnal elfogták s beszállították a pétervásári kir. járásbíróság börtönébe.

Előfizetési felhívás,

Október hó l-ével lapunk a negyedik évnegyedbe lépett s igy az Egri Újság azon tisztelt megrendelőit, a kik a lap előfizetési árát mindezideig be nem küldték, arra kérjük, hogy azt beküldeni szíveskedjenek

Az október hó l-ével megnyílt negyedik negyedre előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal és minden postahivatal.

Egri e1fííi*etö»i ára:

Fljés** £vs*<‘ — — & frt Félévbe — — — 3 frt Megy^dévre— — I frí 50 kr. helyhei! ltá/Jioz, vidékre postás» elküldve.

Régi előfizetőinket arra kérjük, hogy előfizetési dijaikat kellő időben beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésénél fennakadás ne támadjon

Az uj előfizetők az előfizetési pénzeket legalkalmasabban postautalványon küldhetik.

Tisztelettel értesítjük a t. közönséget, miszerint az Egri Újság minden egyes előfizetője 1 írttal olcsóbban fizethet elő nálunk a fővárosi napi és szépirodalmi lapokra és minden, a fővárosi lapok által nyújtandó kedvezményben részesül, épen úgy, mintha egyenesen az illető fővárosi lap kiadó- hivatalánál rendelné meg, s mindezek mellett még a megrendelési költségtől és fáradságtól is megkíméli magát.

A kik lapunknak nem előfizetői s nálunk fizetnek elő valamelyik fővárosi lapra: szintén megtakarítják

j a rendelési költséget és fáradságot, de azért minden kedvezményben részesülnek, mit a fővárosi lapok nyújtanak.

HÍREK.

Eger, október 16.

— Az egri érsek az ezredéves kiállításról.

Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter levélben kérte föl Samassa József egri érseket, hogy az ezredéves kiállítás történelmi főcsoportjában az érsekség nevezetesebb történelmi nevezetessegü tárgyaival vegyen részt. E felhívásra az egri érsek a következő levélben válaszolt:

»Jelentékenyebb történelmi emlékeinknek az 1896. évi ezredéves kiállításra való egybegvüjtése körül fáradozva, Excellencziád kilenczszázados érseki székhelyemre is gondolt s múlt hó 21-én kelt nagybecsű soraiban a szakmegbizottja állal szerzett előleges tájékozódás alapján némely emléktárgy átengedése iránti nyilatkozatomat kívánni méltóztatott. S valóban méltán fordul Excellencziád figyelme a történeti kiállítás rendezése közben a keresztény Magyarországgal egykorú egri püspöki, majd érseki szék felé, a mely a honfoglalás első színterén alapítva, az ezredéves történelem jelentősebb mozzanatainál mindenkor előtérben állott; fejlettebb közviszonyainál fogva királyok tanyájául, majd mint előkelő védelmi pont a harezok változó fordulatai közt hol a hon védőinek, hol a hódítóknak erősségéül szolgált s az ezredév öröméből és gyászából egyaránt kivette részét. De éppen ezeknél a sajátlagos viszonyainál fogva inkább osztotta, mint bármely püspöki székhely, a haza viszontagságos sorsát is s esett áldozatul mindene, a mit a béke rövid szakaiban alkotni lehetett. — A mivel az Excellencziád bölcs észrevétele szerint is csapásokban gazdag múltja után ma rendelkezik, az mind az újabb kornak, azoknak a lelkes elődeimnek alkotása, kik az ős püspöki székhely romjain feladatukul jutott második alapítás nagy munkája mellett, a hazai művelődésnek is tudnak áldozni Ha ez uj Eger is nyújthat az ezredéves történelmi kiállításhoz bemutatásra érdemest, nekem csak örömömre szolgáland, Készséggel kijelentem azért Excellencziád felhívásának megfelelően, hogy a kiszemelt tárgyakat, ha azok jegyzéke nekem megküldetik, szívesen fogom átengedni.«

— Katonai utóállitás. Az októberhavi katonai utóállifás az összes hevesmegyei sorozójárásokra nézve e hó 20-án déle’őtt 9 órakor fog megtartatni a megye székházának kistermében.

— A meggyilkolt alapítványa. A szerencsétlen véget ért Juhász Sándor Egerváros volt pénztárnoka még életében arról intézkedett, hogy halála után egy, erre a czélra letett összeg kamataiból minden évben három férjhez menendő leány és három özvegy asszony 16—16 frt. segélyben részesüljön. A segély-pénz kiosztását, a nemes- szivü emberbarát, a városi tanácsra bizta s igy a tanács, a megboldogult kívánságához képest, most a következő felhívást bocsátotta ki:

Felhívás! Néhai Juhász Sándor alapitó oklevele szerint három férjhez me-endő leány, és három özvegy asszony osztály külőmbség nélkül, fejenként 16 frt. évi segélyben részesítendő; a segély elnyeréséhez megkivántatik, hogy az illetők kifogástalan erkölcsi viseletűik, vagyontalanok, keresztény vallásuak és egri illetőségűek legyenek. Az illetők felhivatnak, hogy kérvényeiket kellően felszerelve, folyó év október hó 24-ik napjáig bezárólag a városi tanácshoz czi- mezve nyújtsák be. Kelt Egerváros tanácsának 1894. év október hó 10-én tartott üléséből. Lefévre Antal, helyetes polgármester.

— Tolvajok a zsinagógában. A hatvani izraelita imaházban, melynek perselyét csak nem régiben törték fel ismeretlen betörök, a múlt héten ismét lopás történt. Fényes nappal, reggel 8 óra tájban a nyitva feledett ajtón valaki behatolt s az imaházból négydarab »thálesz«-t (imakendő) egyen- kint 10—10 frt értékben ellopott. A négy ellopott ruhadarab négy hatvani kereskedő magán tulajdona volt.

— A veresmarti Toldi Miklós. Megvagyon írva a hirnevezetes hős Tolli Miklós vitézi tetteinek V. énekében, hogy mikor a nádas szélén megtámadták öt a farkasok, a him farkast a levegőbe kapott nőstényével paskolta halálra, A mi