Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-10-15 / 77. szám
2 kozätaiban is czélzatosságot látott. így aztán megérthetjük, hogy mikor a vármegyei mindenható párt korifeusai 16 ezer forinttal deíiczites költségvetést ajánlottak elfogadásra s mikor egy józan hang a deűczit apasztá- sára tett indokolt javaslatokat: ugyanakkor a kettő' közül mért fogadta el a közgyűlés oly nagy lelkesedéssel a 16 ezer frtnyi deíiczitet, s miért nem akarta megérteni azokat az igazságokat, a melyek a másik javaslat indokolásában foglaltattak s úgyis hát miért mondotta ki a közgyűlés olyan nagy applombbal, hogy neki a deficzit- böl nem kevesebb, hanem több kell! A vármegye közgyűlése. Első nap. Hevesmegye őszi közgyűlése hétfőn délután vette kezdetét. A bizottsági tagok szépszámban jelentek meg. Az első értekezletek. A közgyűlést megelőzőleg, vasárnap este a megyei ellenzék és a szabadelvű párt is tartottak értekezleteket. Azt hinné az ember hogy a vármegye költségvetésének előleges megvitatása czéljából, azonban csalódnék, aki ezt hinné, mert biz’ ezeken a költségvetésen nem sok szó volt. A szabadelvű párt is csak röviden foglalkozott vele, az ellenzéket pedig azok a sérelmek (?) foglalkoztatták, a melyek persze nem léteznek. A király üdvözlete. Kállay Zoltán dr. főispán nyitotta meg a közgyűlést s bejelentette, hogy ő felsége Balasa-Gyarmaton Hevesvármegye közönségének hódolatát kegyesen fogadta. A költségvetés. Az évnegyedes jelentések felolvasása után a jövőközgyülés határnapját 1895. évi január 21-re tűzték ki s azután elővették a vármegye jövő évi költségvetését. A házi pénztár a jövő évi költség vetésben 8910 frt 66 kr. deíiczitet mutatott ki, melyet 1%-tóli megyei pótadóval kivánt fedezni. A pénzügyi szakosztály azonban a fedezeti rovatban az egyes alapok járuléka czimén előirányzott 7324 irtot ezen alapok külön rendeltetésétől elvonni nem kívánta s ekként a fedezetlen hiányt 16,234 frt 66 krban állapittotta meg s ekként ajánlotta, hogy mivel az igénybe vehető pótadó már teljesen ki van merítve, ennél fogva a belügyminiszter kéresék fel, hogy a vármegye állami javadalmazását emelje. Az állandó választmány a házi pénztár tervezetét fogadta el de azzal, hogy a hiány ne pótadóból fedeztessék hanem az állami javadalmazás felemelésével. Ekként a közgyűlés elé két tervezet került: úgymint a pénzügyi szakosztály 16 ezer frtnyi deíiczites tervezete és az állandó választmány 8 ezer frtos tervezete. Elsőnek Beretvás Endre bizizottsági tag szólalt fel: A pénzügyi szakosztály — úgy mond — félmunkát végzett, mikor a 16 ezer frtos de- ficzitet bejelentve, egyenesen a kormánytól követeli a deficzit fedezetét. Egész munka akkor lett volna, ha a takarékosság elveit szem előtt tartva, maga a szakosztály gondoskodott volna aról, hogy a szükségletek fedezetet nyerjenek. A szakosztálynak figyelmeztetni kellett volna a vármegyét, hogy oly utón van, amelyből a kibontakozás nehéz lesz. Én azt hiszem, hogy ha a szakosztály komolyan hozá látott volna, a takarékosság elvének keresztülviteléhez, úgy többnemü megtakarítást javasolhatott volna. Én nem ringatom magamat olyan ilusioban hogy a miniszter fogja majd fedezni a 16 ezer frt deficzitet, mert kétlem, hogy a szükségleteknek 12 perczenttel való felemelkedését indokolni lehetne. S ha ezt nem lehet indokolni s ha a miniszter megtagadja az állami segély felemelését, akkor majd két eset állhat elő. És pedig vagy pótadóval fedezzük a hiányt, vagy pedig az a szégyenletes állapott kerül elő, hogy már 1896. évben fenekad a megyei gépezett. Pótadót kivetni a mai gazdasági yiszonyok között, a mai gazdasági krízisben nem volna lelküsmeretes dolog, mert tudjuk, hogy a vármegye közönsége nagyobbára gazdaközönségből áll. Nincs tehát más hátra, mint nyugodt életet, mert akit a katonaságnál már egyszer megbüntettek, annak nincs jó dolga, mert a büntetések mint a raj követik egymást. Eszembe jutott Gizuska is. Ha tudná, mily szégyen ért! Bebörtönöztek mint egy gonosztevőt, 'űnek lelkét száz meg száz bűn terheli és mint rab töltöm az éjszakát. Az őr be-benéz hozzám a kis rácsos ablakon, megakar győződni, vájjon alszom-e, n#m ki- 8Órlek-e meg szökést, nem fürészelem-e eJ a vasrácsokat, hogy megszökjek börtönömből. Istenem! hát annyira gonosz ember vagyok, hogy engem már erre is lépesnek tartanak; és ez az őr, a kire máskor rá sem hederitettem, most engem őriz, felettem uralkodik és ha okot szolgáltatnék rá, le is lőhet! Óh nincs igazság a földön ! Azért, hogy az ember egy ártatlan ievélkét olvas, bebörtönözzék, arra még példa nem volt . . . Mintha látnám már összeülni a vizsgálóbizoltság tagjait, mintha látnám, mint bukom el a tiszti vizsgán; mindenből megfelelek, de a generális ur főleg rósz viseletem és sok büntetésem miatt nem akar átengedni; ez ellen pedig nincs semmiféle appelláta ... És ki okozta nekem ezt a nagy keserűséget ? Te Giza, te, a te leveleddel, mert a mily édes dolgok voltak beleírva, oly keserűséget okoztak azok! Te érted szenvedek, csak te érted tűröm el ezt a megszégyenítést, hogy ez által is érdemesebbé tegyem magam szerelmedre; különben Isten tudja, mit vinnék véghez elkeseredésemben az éjszaka. Gondolataim összezavarodtak; mindenféle képek vonultak el szemeim előtt, de a mint jöttek, úgy el is tűntek azok. Csak egy a! ak nem tudott elmosódni, bármiként is igyekszem kiverni képzeletemből : egy cigányasszony alakja, aki szörnyű visióim közepette megjósolta nekem, hogy atyám jótanácsait nem követve, most bűnhődnöm kell. Hiába gondoltam más dolgokra, a cigányasszony újból meg újból megjelent és kezét óvva emelte felém. A napos dörömbőzésére ébredtem fel. — Hat óra önkéntes ur, jöjjön ki. Szemeimet megdörzsöltem és hirtelen felugrottam kemény fekhelyemről, azután meglehetős rósz kedvűén indultam a kaszárnya udvarára, hol meglepetve láttam, hogy társaim nagyon csoportosulnak valaki körül. Odaérve egy ezigányasszonyt, találtam ott, ki kártyát jött vetni a kaszárnyába. Már épen menőfélben volt, de engem meglátva, még ajánlkozott, hogy kiveti nekem is a kártyát, és ebből megjósolja a jövőmet. Én haragosan — utasítottam vissza a tolakodó ajánlatot. — Az ifjú urnák ugyancsak rósz álmai lehettek, ha már jókor reggel is ily haragos! mor- mogá fogai közt a vén sibilla. Ezen szavairól eszembe jutottak zavaros álmaim; ránéztem jól a czigányasszonyra és szakasztott olyannak tűnt fel előttem, mint a milyet álmomban láttam. Megrémültem. — Jöjjön hát és vesse ki azt a kártyát, — mondám szelidebb hangon. A czigányasszony leült, zsíros kártyáit megkeverte s miután én megemeltem, kirakta őket szép sorrendben egymásután. Alaposan megtekintett minden egyes kártyát, gondolkozott, számi t- gatott, egyszer csak rám nézett és mondá: hogy a fentiekből levonjam a konsekven- cziát és a megye részéről megkíséreljem a budgetbe a takarékosság elvét beilleszteni. Ajánlom tehát a következő megtakarításokat : A szükséglet első tétele, mely a tisztviselők fizetéséről szól, 72400 írttal van előirányozva. A szakosztály e tételnél a szükségletet a rendszeresítendő pénztári könyvelővel kívánja emelni. Ezt én nem szavazom meg, mert nem tartom feltétlenül szükségesnek. Ugyancsak e tételnél leszállítani kívánom az árvaszék szükségletét a két napidi- jas ülnök fizetésének törlésével, mivel az árvaszéknél az utóbbi időkben a munka megfogyott s ha jóltudom, néhány év előtt a személyzet szaporítása a rendkívüli munkák s részint árvatárrendezés okából vált szükségessé, mely munka időközben részben már meg is szűnt. Itt tehát a megtakarítás 2400 irtot tenne ki. A második tételnél az irodai szükségleteket csak a ténylegesen igénybe vett szükségletek összegére kívánom szorítani. A hatodik tételnél 500 frt van emelkedést látok a főorvos úti átalánya és a parádi fürdő biztosi állás dotáczióiára. Itt 300 frtot azzal kivánék megtakarítani, hogy a miniszter által kivánt felügyeletet a különben is úti átalánnyal dotált főszolgabíróra bíznám. A 10-ik tételnél 5420 frt felvéve előre nem látott kiadásokra. Nem tudom, hogy e tételbe mik vannak bebujtattva, de mivel a költségvetésben miden czimről van gondoskodva, egyáltalán nincs"értelme annak, hogy egy százezer frtos butgetnél több mint öt per- czentet előre nem látott kiadások ezime alá rovatoljanak, holott mindenütt csak egy percentet szokás ily czimen felvenni. A pénzügyi szakosztály jelentéséből azonban úgy látom, hogy e czimben olyan kiadások vannak elrejtve, melyek egyátalán nem előre- láthatatlanok, tessék tehát ezekkel elő állani, hogy azokat is megvitathassuk. Röviden ezen megtakarításokat vélem a butgetbe keresztülvihetni, most azonban már hajlandó vagyok belenyugodni abba, hogy a részletekbe most nemenjünk bele, de czélszerü volna a szükségleteket a múlt évhez képest pausális összegben 94 ezer frt— Nem csalódtam, mikor már a fiatal ur arczáhól is kiolvastam, hogy rósz álmai voltak; a kártya is roszat mutat, de a legroszabb az egészben az, hogy az urnák ma éjjeli álma be fog teljesedni. — Tovább további Megint számitgatott, gondolkozott éa folytatá: — Hanem bár sok keserűsége lesz a fiatal urnák, később mégis boldog élete lesz, mert szép és jó feleséget fog kapni (mindjárt Gizuskára gondoltam) azután nagy ur lesz belőle. — Hát biz ez jó lesz, ha igaz lesz; — gondoltam magamban s zután elmentem reggelizni. Egyszer csak egy szép őszi reggelen — a tiszti vizsgák befejezte után — tudtomra adta a kapitányom, hogy én — bár jól megfeleltem mindenre — szépségesen elhasaltam a vizsgálaton. A generális ur rósz viseletem s főleg rengeteg büntetésem miatt (mert az első büntetés után a többi mint a raj követte egymást) nem talált érdemesnek a tiszti kardbojt viselésére. Rögtön az álmom, meg a czigányasszony jutott az eszembe. — A keserűség már itt van — gondolám — most tehát a szép és jó feleség következik. Ez pedig — úgy mondják, — nemcsak egy kardbojt- nál, hanem egy miniszteri tárczánál is többet ér Dehát az álmom is, a czigányasszony is megcsaltak Gizuska nemsokára férjhez ment egy postatiszthez s én egyedül maradtam kardbojt és fe? leségjelölt nélkül. Mit gondolnak, ne reflektáljak most kardbojt és feleség hiányában a miniszteri tárczára ? Szerencseik
