Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-10-15 / 77. szám
Eger, 1894. évi október hó 15, 77. szám. I. évfolyam. Szerkesztőség : Eger. Jókai-uteza 2. szám I. ern. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Eger, Piacz-utcza 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 őriig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész évre 6 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 60 kr. Egyessaim ára 8 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.-------------------------------------------------------------------Műl elkesedés. — A vármegye deficzitje. — Eger, október 16. j A vármegye háztartásában erőset j billent az egyensúly. Nem kevesebb j mint tizenhatezer forint déficzitet niuta- j tott ki a pénzügyi szakosztály,, a j melynek a fedezete nagy gondot adott a megye urainak a mai közgyűlésen. Az az hogy hát nagy gon- j dot adhatott volna, ha a megye urai azon czélból gyűltek volna össze, hogy ezt a deficzitet lefaragják. Csak hogy a mi vármegyénk közgyűlései az ilyen csekélységekkel nem szoktak hosszasabban foglalkozni s bizony kevés bizottsági tag mozdulna ki otthonából csak azért, hogy a vármegye háztartásai meghányja-vesse. A mai közgyűlésnek is egy tárgya volt csupán: a közigazgatási bizottsági tagok megválasztása s hogy a tisztelt bizottsági tag urak a jövő évi költségvetés rövid tárgyalását is végig hallgatták, annak csupán az volt az oka, hogy várni kellett a választáshoz való szavazásra. Ebben a várakozásban pedig most az egyszer éppen nem telhetett gyönyörűségük, mert kénytelen kelletlen meg kellett tudniok, hogy a jövő esztendőre tizenhatezer frtos deficzitet kell fedezni még pedig a legnagyobb valószínűség szerint pótadóval. Bizonyos tekintetben érdekes volt mégis a költségvetés tárgyalása. A türelmetlenség, melylyel a felszólalásokat kisérték, már jelezte, hogy a megye urainak más dolguk lesz ma itt, mint a költségvetéssel bíbelődni s a tizenhatezer frtos deficzitnek csakhogy nem éljenzésekkel s nagy többséggel való elfogadása már előrevetette az árnyékát annak a mőlelke- sedésnek, melybe a szavazóközönséget minden választás előtt olyan ügyesen tudják beugratni. Beszéljünk csak világosabban. Egy heterogén elemekből összekombinált párt tartja kezében a vármegye dolgainak vezetését, a mely párt szuverén hatalommal osztogatja az állásokat és tisztségeket kipróbált hűséges embereinek. A vármegye dolgai tehát egy kézben, e párt kezében vannak, de e párt már nincsen egy kézóen. A legkétségbeejtőbb taktikázásra van már szükség, hogy a heterogén elemek ideig-órákig együtt tartassanak s a taktikázásban immár elértek odáig, hogy időről-időre muAz EGRI ÚJSÁG tárczája. Hozzá! . . . — Az Egri Újság eredeti tárcsája. — Elváltunk hát, ugy-e? — Mint akiket eltilt: Kötelesség, morál . . . száz üres fogalom! Nem virulta bimbó soha, — s már is elnyilt.. Ez a mi regényünk — erényes angyalom. Pedig láttam, érzem, tudom is hogy szeretsz. Tehát bűnös vagy már, — tán\a vágy is gyötör. Bolond egy gondolat, hogy enyém nem lehetsz, Enyém vagy már úgyis — csak másé a gyönyör. Bírásod gyönyöre! . . . Enyém a képzelet, A mely kiszínezi, ez édent, — e poklot: Mily boldog lehettem volna én Te veled!?.. Elég, ime toliam már is hova botlott. Hiszen azt ígértem: megtagadom magam, Fájó sóvárgással nem gondolok reád, — Megtagadom azt is, hogy mai nap ma van . .. De e sok tagadás — hitelének megárt! Csak egy csókot kértem. — Vonakodtál adni. Nem raboltalak meg. Újra s újra kértem. Tőled az is sok volt, — kevés nekem annyi Váltságul Teérted, üdvömért és értem! E csók ára az volt: Feledjelek Téged ! Teljesíthetetlen . . . Ámde látod, látod: Ahol a szomj epeszt, ahol a vágy éget: — Oh ott mindig akad — Ezsau és Jákob. Elváltunk hát ugy-e ? És legyünk barátok ? Azt kívánod tőlem, szép, gyönyörű asszony : Forduljon áldássá — mindaz, ami átok, S a tél fagya nyíló virágot fakasszon!.. • Csillogó szemedben — villanó sugárral, Pírba borult arczczal, — megremegve mondád- Azt hiszed, hogy küzdünk a rohanó árral? Ne hidd ! — óh nem, csupán járjuk a bolondját! Ego. Az első büntetés. így két évei önkéntes emlékirataiból. — Áx Egri Uj »ág aredeti táraaéja. — Még boldog első évei katona voltam, mikor a azerencsétlanség mogesett rajtam. Egy délutin tartott taktikai órán, a kia aranyos Qizuska éppen akkor érkezett lévaiét olvasgattam és bizonyára nagyon ellehettem merülve, mert észre sem vettem, hogy a kapitány ur agy kérdést intézett hozzám. Szomszédom jól oldalba lökött, mire én gépszerüleg emelkedtem fel, de nem figyelvén, nem is válaszolhattam rá; azonban aszal vágtam ki magamat, hogy a kérdést nem értettem meg. A kapitány mégegyszer föltette a kérdést, de én ennek daczára aem tudtam megfelelni. Leültetett; én leültem és tarméazeteaen folytattam must kell állitaniok a párttagok elé s ijesztgetésekkel kell őket egy-egy kérdésben — dehogy! — szavazásban való összetartásra bírni. Ebben a kétségbeesett összetar- tási munkálatban a mesterséges lelkesedés megcsinálására kitűnő alkalom kínálkozott a közigazgatási bizottsági tagok éppen jókor jött választása. Hetekkel ezelőtt suttogták már, hogy nagy dolgok vannak készülőben ; hogy az uralkodó függetlenségi, vagy ellenzéki, vagy nemzeti függetlenségi liberális klerikális párt tagjait ki akarják buktatni a bizottsági tagok sorából. Ez ugyan eszeágában sem volt senkinek és a mostani viszonyok között ilyenre gondolni is abszurdum lett volna, de azért elég alkalmas volt arra, hogy felallarmirozzák vele a vármegyét s mint mondani szokás »behozzák az embereket egy szálig.« A pártegységet fenyegő veszedelem álszellemének ilyetén mesterséges felidézése telítette meg aztán a vármegye házának diszes nagytermét. Csak természetes tehát, hogy ekként praeperálva a tisztelt szavazóközönség: a másik párt legközömbösebb viselkedését is gyanús szemmel nézte s a legártatlanabb természetű nyilata levél olvasását. A kis Gizuska éppen örök szerelmet igért nekem, mikor egy máaik társam lökött oldalba, hogy a kapitány megint felszólított. Fel- állottam, de a számat aem tudtam kinyitni; de hát hogy is, mikor figyelmemet egészen más kötette le' — Káplár Csutak vigye le az önkánteet sa egyesbe — dörgé a kapitány, — reggelig ott marad. Egyszerre elsötétült velem a világ, szemeimet mintha vér futotta volna be; megkövültén, mozdulatlanul állottam r padban, és még a káplár nógatására sem tudtam kimenni. — Ha rögtön nem megy, még hat órára vasra veretem, mordult rám a kapitány Erre már jónak láttam engedelmeskedni, és kimentem az iskolából honnan káplár ur Csutak az egyesbe vezetett. Ez volt első büntetésem, és éppen asért, mert első volt, egésaen kétségbeestem miatta. Benn voltam az egyesben. A napot behozott egy nagy pokrúczot és azt a pritsre teritette. — Jó éjszakát, szép álmokat önkéntes úri — Adjon laten aaagának jobbat, Jánosi Ezzel kiment, én pedig egyedül maradtam a czelliban .... Minden elcsendesedett, csak az őrtálló katona egyhangú kopogása hangzott kísértetiesen a hoszszu folyosókon. Ledültem a durva pokróczra, de nem jött álom szemeimre. A szégyen nem hagyott aludni. Magam előtt azégyeltem magamat. Eszembe jutottak atyámnak intő szavai, melyekkel elbooaátott hazulról, hogy jól viseljem magamat, mert cask ez által szerezhetek neki örömet, magámnak pádig
