Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-12 / 76. szám

v I. évfolyam. ■

76. szám.

Eger^ 1894. évi október hó 12.

Szerkesztőség:

Eger, Jókai-utcza 2 szám I. eiu.

Kéziratok hé* főn és csütörtökön d. u. 4 éráig tógád tati.ak el.

Kéziratok nem -adatnék vissza. Mim m

Kiadóhivatal:

Eger, Piacz-uteza 4. szám Hirdetések hétír- és csütörtökön d. u 4 éráig fogadtatnak el.

Előfizetési ár: egész 6 re 6 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 ír 50 kr. Egyesszám ára 6 kr.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

Meghívás.

A hevesmegyei szabadelvűpárt t hó 14-én este 7 órakor Egerben a Hungária szálló éttermében értekezletet tart, melyen való megjelenésre a párt t. tagjai tisztelettel felkéretnek.

Az Elnökség.

Városi ügyek.

Egerváros közgyűlése.

— Saját tudósi tónktól. —

Eger, október 11.

Egerváros képviselőtestülete tegnap délelőtt tárgyalta le azokat a tárgyakat, amelyek a hétfői közgyűlésből a költségvetési vita miatt elmaradtak. A képviselők most is kevés számban jelentek meg. A polgármester helyett Lefevre Antal tanácsos, elnökölt.

A 10 pontból álló tárgysorozatot egy óra alatt letárgyalták, a mi a jelen esetben indokolt is volt, mert valami fontosabb dolgok nem igen kerültek szőnyegre.

A közgyűlés érdekesebb tárgyai a következők voltak:

A városi levéltár rendezése. A kép- i viselőtestület' számtalan esetben fog- ] lalkozott már a rendezetlen levéltárral, azonban a dolgot rendesen a pénzkérdés akasztotta meg. Legutóbb | mégis Szabó Ignácz tanárt bizták meg ; a számos történelmi adattal rendel- i kező levéltár rendbeszedésével, azonban pár napi munka után a tanár úr azt jelentette, hogy évek szükségesek az alapos rendezéshez. A képviselő- testület már-már elejtette az ügyet, megijedve az esetleg felmerülendő költségek nagyságától, amikor leérkezett a milleniumi kiállítás felhívása, hogy a város rendezze levéltárát, ami becses adat abban található, azt bocsássa a bizottság rendelkezésére. Most tehát a képviselőtestület nem akar kitérni az ügy rendezése elől és a levéltár rendbeszedésével 5 esztendőre évi 1000 frt fizetéssel Szabó’ Ignácz tanárt bízta meg.

Bérkocsi-szabályrendelet. A képviselőtestület ugyancsak ezen ülésen foglalkozott a még csak újdonsült bérkocsi szabályrendelet kiegészítésével is. Evek teltek el mig ezt a szabályrendeletet megcsinálták és most életbeléptetése után már is foltozgatni kell. A szabályrendeletet azzal

adták ki a bizottságnak, hogy gondoskodjék róla, hogy a szabályrendeletben foglalt rendelkezések áthá- gói, mint olyanok büntettessenek, kik kihágást követtek el. Valamint kihágásnak qualifikáltassék az is, ha a bérkocsi-tulajdonosok a szállítást oknélkül megtagadják.

Patakszabályozás. A patakszabályo- zás görög ajándékai azok a szerencsétlen szádfalak, melyeknek megvizsgálására bizottságot küldött ki a képviselőtestület, mert a jelentések szerint azok alaposan meg vannak rongálva, egyszersmind megbízta ezen bizottságot, hogy záros határidő alatt véleményes jelentést tegyen az egész part újbóli szabályozásáról. A bizottság tagjai a polgármester elnöklete alatt: az építészeti szakosztály tagjai, Imre Miklós, Dr. Pásztor Bertalan, Kovách Kálmán, Dr. Párvy Sándor Kanitz Jenő, Simáczius Gusztáv, Vind István, Dr. Alföldi Dávid és Timon Béla.

Boltbérlet. A városház építése miatt Buzáth Lajos gyógyszertára is le fog bontatni, ebből kifolyólag Braun Adolfnak a harmadik számú boltbérlete felmondatik és helyébe a negyedik számú boltbérlője Goldstein MikAz EGRI ÚJSÁG tárczája.

w

Almok.

Meg akartam halni.

Azaz, dehogy is akartam, hiszen három doktor is ott slrázsált mellettem, hogy valahogy ki ne surranjon belőlem a lélek. Chinin porral csitti- tották, jeges borogatással hűsítették — mig végre is ennyi közbenjárásra meggondolta magát és megmaradt a régi kvártélyában.

Mikor a láz mind fenyegetőbben kezdte őrleni életerőmet, bevitt a doktorom a halál várótermébe, a kórházba. Négy fehérre meszelt nagy fal meredezett oü rám és a falak mellől a vaságyakon fetrengö betegek bámészkodtak felém. Érdeklődhettek irántam nagyon, mert mint a suttogó szellő a nádasban, úgy bujkált a hir egyik ágytól a másikig :

*>Uj beteg! — Súlyos! — Talán meg is fog halni! — Nagyon lázas!« Az egyik amputáltkezü paeziens mellém is salapált és részvétet, szánalmat kifejező arczezal kérdezte tőlem, hogy mi bajom ?

— Azt a doktor tudja, barátom, én nem.

— No de csak fel fog gyógyulni mihamarább?

— Azt meg csak az Isten tudja, barátom, én nem.

— Hm! hm!

És mint viszhang morajlott végig valameny- nyi beteg ajkán. Hm! hm!

A láz végignyargalt tüzes, pörkölő nyelvével minden izmomon. Kicserepedzett tőle az ajkam és a torkom, mint valami forrongó vulkán krátere,

lávát párázott ki. Fejemben szerte zsibongott velőmnek minden atomja és megtört szemem kint, fájdalmat szikrázott a kórház ijesztően csendes légkörében.

összekülcsoltam közeim a mellemen, mint valami áldozatra szánt rab és nyugodtan, türelmesen vártam, hogy majd meghalok.

De nem a halál jött, csak az álom.

Nem az a jótékony, pihentető, tündérfátyolu álom, mely a fáradt testet édesen himbálja és varázsképekkel andalítja el ölében, mely a szundikálónak ezer szép regéket, mézédes nótákat dudorász füleibe és úgy altatja el lágyan, selymesen ; hanem az a másik, amikor vijjogó lidérezek rakják az ember mellén és hátán a haláltánczot, mikor verejtéktől gyöngyözik a homlok és ég a test- szövetnek minden rostja, mint egy-egy eleven fáklya. Úgy hívják ezt, hogy: lázálom.

S ahogy ez a (estet, lelket gyötrő álom rám nehezedett, egyszerre csak a Lethe partján találom magamat, egy kopárra aszott tarlón, a melynek végén ott csörgött a Lethe ónos szinü, halottszagu vize; s a parton egy megpántozott, kiszögezett ló- lekvesztőn várta a jó szerencsét az öreg Charon.

Közelebb mentem hozzá és erre észrevett a vén lélekszállitó, elkezdte a markát dörzsölni, várta a néki járó obulust.

— Megyünk át? — kérdezte tőlem kíváncsian.

— Majd mindjárt! Várjunk tán még egy kicsit öregem.

— Nem bánom, várjunk.

Leheveredtem a kavicsos törmelékre, az

öreg is partra vonszolta a ladikját, leteritette a subáját a partr , rágyújtott egy bámuló tajtpipára, aztán ö is leheveredett és egykedvűen eregette a bodor füstkarikákat a légbe.

— Hát hogy megy az üzlet, öreg?

— No elég rosszul barátom. Nem úgy, mint azokban a régi jő időkben, mikor rendesen jöttek az utasok 70—80 éves korukban; fiatalabbat elvétve láttunk csak, mint a fehér hollót; kivéve, ha valami pusztító ragály nem szállította idáig tömegesen az utasokat. Most ám megfordult a világ sora. Csupa gyerek, a fele gyerek a ladikomba ülőknek, akik persze, féláron utaznak itt és azután meg pelyhedző állu ifjak, tavaszon hervadt lányok érkeznek egyre és eveznek át gyorsan a túlsó partra. Hol látni most egy öreg embert 1 Az öreg ember ritka vendég nálam és egészen elbámulok, mikor a sok gyerek és ifjú után egy dereshaju ősz is ide bandukol. Azt. hinném már szinte, hogy az emberek nem öregednek már meg a földön. Kimegy az a divatból.

Kialudt beszéd közben az öreg pipája, egyet csiholt hát a kován és rágyújtott megint. Én pedig elmerültem savós két szemébe éa türelmetlenül lestem, hogy tovább beszéljen.

— Aztán honnan van ez a változás — öregem ?

— Hjah, hát ez a modern élet, ilyenek a modern emberek. Látod barátom, nemcsak kabátot, kalapot és frizurát viselnek divat szerint, hanem meghalni is mindenki a maga saisonján hal meg. Ez a divat, fin de siécle, korszellem vagy tudom is én, hogy hívják. Nekem látod már