Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-10-09 / 75. szám
$ rosházépitésre fel nem használandó re- galekártalanitási kötvények kamatjövedelme 1935 írtról 4000 írtra emeltetett. A dijnokok fizetése, a kik irnoki teendőket végeznek, naponkénti 30 krral felemeltetett. A tűzoltó-egylet évi segélye arra való tekintetttel, hogy a gőzfertőtlenitő-gép kezelésével az egylet bizatik meg, 500 írttal felemeltetett s ezen módosításokkal a költség- vetés egyhaygulag elfogadtatott. Dr. Pásztói Bertalan indítványára a képviselőtestület egy bizottságot küldött ki azon czélból, hogy a város vagyoni viszonyai figyelembevételével tanulmányozza azon kérdést. hogy miféle módokon lehetne a város jövedelmeit fokozni s ekként a pótadót csökkenteni s azután ilyen jövedelem fokozó tervezeteket készítsen és terjesszen a képviselőtestület elé. Közigazgatásibizottsági ülés. Hevesmegye közigazgatási bizottsága ma, október 8-án délelőtt 10 órakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tartott a megyeszékhá- zának kistermében, melynek lefolyásáról lapunk jövőszámában hozunk részletes referádát. Az állandó választmány ülése. Hevesmegve állandó választmánya ma, hétfőn, e hó 8-án délután 4 órakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tartott a megye székházának kistermében, melyen az e hó 15-én tartandó rendes évnegyedes közgyűlés tárgyait készítette elő. Megyegyülés. Hezesmegye törvényhatósága f. hó 15-én délelőtt 10 órakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt ülést tart a megye székházának nagytermében. Szobrot Dobónak! — A milleniumi bizottság ülése. — Eger, október 8. »Róma ledőlt s rabigába görnyedt.« így énekli azt a költő egy nemzetről, mely nagy volt, dicső volt ősi erényeiben, de kicsi lett, eltörpült századok múltával, midőn a felvilágosodás, a nyugati műveltség előtt egész valójában meghódolva, nemcsak hogy tatni e hazát, a magyarok hazáját abban a fényben, a melylyel azt költőink dalai felékésitették, hanem a mód is, a melylyel az megnldást nyert igen szerencsés, mert a kötet csupa hazafias tárgyú költeményei az események kronologikus sorrendje szerint csoportosíttattak egymásután. A Magyarok hazája költők dalaiban czimü kötet sok, igen sok költő kitűnő hazafias tárgyú dolgozatát öleli fel, de nem mindegyikét és mindegyiket. Ez azonban nem róható fel bünül a kötet szerzőjének. Mert hisz maga is mondja kötete előszavában, hogy »Négy év alatt oly dú3 anyagot aknáztam ki nemzeti költészetünk kincses bányájából, hogy szinte kicsordul szemeimből a kőny, mivel mindent nem közölhetek ebben a kötetben.« De azután hozzáteszi: »Legyen ez mutatvány, szolgáljon ez kirakatul ahhoz a képzelhetetlenül gazdag gyűjteményhez, mely pár év múlva fog megjelenni.« A kötet, — melyet a lehető legmelegebben ajánlunk olvasóink figyelmébe, — több érdekes s kitűnő költeményt tartalmaz úgy az egri várról, mint az egri íróktól is. Mindkettőből hozunk e helyen egy-egy mutatványt. Eger váráról — többi közt — Erődi Béla következő gyönyörű költeményét olvassuk a kötetben: [Az egri várromok között. Magastosul bennem átihletett lelkem S szivem hőn feldobog, Mikor fölöttetek el-elmerenghetek, Fényes múltú romok. megfeledkezett nemzeti nagy múltja tradiczi- óiról, hanem a felvilágosodással, a műveltséggel karöltve magára szabadította atespe- dést, a léhaságot is, és elmerülve a nyugati felvilágosultság szülte élvezetekbe, a tompult idegek nem találtak többé gyönyört, lelkesedést a múltak nagy emlékeiben. Róma ledőlt .... mert csak az a nemzet haladhat előre a nagyság szédítő magaslatán, a mely kegyelettel viseltetik nemzeti emlékei iránt, s az azokban rejlő nagy példákon okul; az a nemzet pedig, a mely múltjának emlékeivel szakíts az azokban rejlő nagy eszméket nem ápolja, nem fejleszti, előbb letépi magáról »fényes nemzeti bélyegét«, azután »a nemzet őrlelkét tapodja« mig végre is »lassú méreg, lassú halál«-tól sorvasztva elcsenevészedik, elpusztul: fölemésztik a »benne termő férgek«, melyek nemzettörzsének »erős gyökerit megőrlik«, hogy nyomtalanul eltűnjék a élet színpadjáról. A jelen egy hatalmas tölgy, melynek életgyökerei a múltból szívják az éltető nedvet, hogy hatalmas, kifejlett lombkoronájában a jövő gyönyörködjék. De jaj, ezerszer jaj annak a tölgynek, melynek életgyökereit elrágják a férgek, s az éltető nedvet elzárják előle! . . . Kevés nemzetnek van oly dicső, oly kimagasló honfi erénytől duzzadó múltja, mint nekünk, magyaroknak. Mi voltunk az a nemzet, mely csak nehány százesztendővel ezelőtt is, remegésben tudta tartani a fél világot; mi voltunk az a nemzet, a melynek szövetségét hajdan erős, nagy nemzetek keresték s a melynek hős kaiját félte az ellen, áldotta a jóbarát. Rólunk mondotta azt a költő : »Nagy volt hajdanta a magyar, Nagy volt hatalma, fegyvere*. De nemcsak pár százévvel ezelőtt, nagy volt ez a nemzet, a magyar nemzet mindig. Legnagyobb azonban akkor volt, amidőn negyvenhat évvel ezelőtt letiport szabadságát vívta ki újból önmagának; a mikor a lánglelkü államférfi kimondotta, hogy : »Magyarország nem volt, hanem lesz!« és erre egy még lánglelkübb honfi azt felelte: »Magyarország már van!« és e szavakra Magyar- ország újból megteremtetett. Mi teremtette meg? A nemzeti öntudat, Lelkem fogva tartja, mintha volna karja Kavicsnak és rögnek ; E leomló falak egyre marasztanak S magukhoz lekötnek Mióta leültem, sötét lett körültem, Beállott az éjjel: A szürkülő romban néma nyugalom van, Csend ül szerte-széjjel. önkénytelen rám hat bűvölő varázslat, S elűzvén a jelent, Oly jól esik nekem itt elmerengenem Régmúlt idők felett. A méla hold feljö és az esti szellő Mellettem elsurran! Elmondják ők híven mindazt, a mi itten Lezajlott a múltban. Sírjából kél Dobó, honunkért lángoló Derék vitézivel,| Látom : hogyan vág, zúz, küzd miként egy párducz, S fényes csodát mivel. Közöttük nők, lányok követ, üszköt hánynak Le az ellenségre, A töröksóg rohan, azt sem tudja hogyan. Győz a Dobó népe. Lefolyván a csata, Dobó s vitéz hada Búcsút mond a térnek, A hős árnyak visszaköltöznek a sírba 8 nyugalomra térnek. mely ismerte a múlt által megszerzett jogait s a haza szeretet melynek ereje csakis abban a hagyományos lelkesültségben rejlett, a mely a nemzet múltjának emlékeit szent oltártűzként ápolta a honfiak lelkében. Igen. Ilyen csudatevő hatalma van a múltnak, melyben a nemzet összes búja és öröme, gyalázata és dicsősége, sülyedése és emelkedése bennfoglaltatik. Egy világitó torony ez, melynek tűzkévéi megszabják az irányt, melyet a nemzetnek követni kell; egy szentbiblia, melynek lapjaira rá van írva a nemzeti haladás és boldogulás titka s miként az evangélisták szent könyvei elvezetik lelki szemeinket az égi hazába az isten trónjához, akként a múlt idők szent bibliája összeköti sziveinket a földi haza minden porszemével, azokkal a porszemekkel, a melyeket apáink vére áztatott és elébünk tárja a rég lezajlott idők eseményeit, a melyekből megtanuljuk, hogy miért kell nekünk itt élnünk s miért kell itt meghalnunk. A múltban van letéve az az erő, melyet ha felhasznál a jelen: a jövő nagygyá lesz általa. Éppen ezért a lelkesedés örömével üdvözöljük Hevesmegye millenniumi bizottságának azon elvi elhatározását, hogy az ezredéves ünnep alkalmából emléket állíttat a megye valamelyik történelmi nevezetességű helyén, mely emlék örök-beszélő momentuma lesz múltúnk nagyságának. A bizottság október hó 6-án, szombaton délután 2 órakor ülésezett ebben az ügyben Zalár József alispán elnöklete alatt a megyeszékházának kistermében és bár végleges megállapodásokra nem jutott, annyi eredményt még is elért, hogy napirendre tűzte Hicronimy belügyminiszternek a vármegyékhez intézett azon hazafias szellemű körrendeletét, melyben felhivatnak a megyék hogy az ezredéves nemzeti kiállításra festessék meg a megye területén levő egyik-másik történelmi nevezetességű helynek ott lezajlott históriai eseményét, hogy igy az ezredéves kiállításon a magyar törvényhatóságok bemutathassák »ország-világ előtt« az első ezred év kiváló történelmi helyeit és eseményeit, és ebbő) kifolyólag elvben elfogadta a bizottság Tariczky Endre tiszafüredi pleE dicsöült árnyak gyakorta feljárnak, E kor szülöttihez; Félnek, hogy ma tán a honszeretet lángja Kebelükből kivesz. Dicsöült szellemek, nincs mitől félnetek A jó unokáktul; őrzik a jó nevet, mit tőletek nyertek, — Mocsok rá nem hárul. Hálás emlékezet leng sírotok felett, Tudják hösiségtek: A nép emlékében, éppen úgy mint régen, Mai nap is éltek! Nyugoojatok csak ti, derék harczosai A letűnt szép múltnak; Eger gyermekei, ma is lelkesedni, S ha kell: halni tudnak. Erődi Béla. Az egri költők dalaiból pedig izlelitöüi Zalár József következő kitűnő költeményét szemeltük ki: Ko8suth-kép előtt. Megátkozott, imádott tünemény, Kelet megjósolt véres csillaga; Te, rettegett rettentő üstökös, Áldás és ostor, átok és imái Mezőn fejlődött egyszerű fűszál, Felhőkig érő, gazdag lombu fa. Völgyek bokrában éneklő madár, Meredek bérezek napba szállt sasai
