Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-05 / 73-74. szám

— A hatvani állami iskolák megnyitása.

Fényes ünnepséggel fog megnyittalni e hó 20.-án a Hatvan mezőváros által létesített állami jellegű nép- és polgári iskola, mint azt a hozzánk beküldött meghívóból olvassuk. A mondott napon ugyanis délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz az ottani róm. kath. templomban, mely után délelőtt 10 órakor az uj iskolaépület fog megáldatni, mit a község képviselőtestületének s az iskola gondnokságának együttes díszközgyűlése fog követni az iskola nagytermében. Délben 1 órakor az ünneplők társas-ebédre gyűlnek össze a vasúti indó- ház éttermében, este pedig 7 órakor hangverseny rendeztetik az iskola > nagyteremében, melyet este 9 órakor tánezvigalom követ ugyanott. A hangversenyre szóló belépő dijak : a 10 első sor 2 frt, a többi sor 1 frt; a hangversenyre váltott jegyek belépő jegyül szolgálnak a tánczvigalomra is. — A tánczvigalomra külön : személyjegy 1 frt., családjegy 3 frt. A társas ebéden való részvételt Benke Gyula bizotts. pénztárnoknál kell bejelenteni, a hangversenyre szóló jegyekért pedig, ha valaki fen- tartott helyre reflektálna, Sperlágh gyógyszerészhez kell fordulni október 19. éig. A rendező bizottság tagjai: elnökök: Krenedics Imre, Isaák Gyula; jegyző: Könyves Árpád; pénztáros: Beke Gyula; ellenőr: Tóth Béla- bizottsági te gok : Ajtai Gyula, Csépány Géza, Dósa János, Frantz Emil, Dr. Graf Fülöp, Gremsperger Rezső, Hirling János, Hitter Ferencz, Homonnay Szilárd, Jérus György, Karsai Albert, Karsai Vilmos, Kocsis Albert, Kóczián Dezső, Kókai József, Kolossváry László, Kovács Gyula, Lakatos János, Lakatos István, Dr. Lefevre Dezső, Lippe Vilmos, Mezey József, Pákh János, Papp József, Révész Károly, Dr. Rózsa Elemér, Scheidl Ágoston, Simon Mihály, Weiszpek Ádám, Vörősváry Béla és Zaleski Irtire.

— Az egri cisterciták és a millenium. A Millenium nyomán, hasonló czim alatt közöltük mi is azt a különös hirt, mely különbeni az egész hazai sajtót bejárta, — hogy Szendrey János, miniszteri titkár, Egerbenj áriakor az itteni főgimnázium igazgatóját is felkereste azon czélból, hogy az intézet múzeumát átvizsgálhassa s ha ott a milleniumi kiállításra alkalmas érdekes dolgokra akad, azokat a kiállítás czéljaira átengedni kérje, de az igazgató a miniszteri titkár ezen kérését egyszerűen megtagadta. Az eset azonban mint szavahihető szem- és fültanuktól értesülünk — nem egészen igy áll. Tény az, hogy Szendrey János miniszteri titkár felkereste a főgimnázium igazgatóját s a muzeum átvizsgáltatását kérte, de miután az igazgatónak épp akkor a tanári kar élén a főgimnázium egybegyült tanulóifjúsága előtt az intézet törvényeit kellett felolvasnia, arra

Lehajolt, s a lány szemébe nézett, esdön, könyörgő tekintettel.

— Mondja Margit I remélhetek. Csak ezt az egy szócskát: igen.

A lányka is megvolt hatva; de sokkal okosabb mint hogy nagyon elérzékenyült volna.

A mama örült legjobban a nyilatkozatnak. S a jegyváltás megtörténte után, boldog napok következtek.

Mint vőlegény s menyasszony gyakran jártak- keltek a városban s ilyenkor meg-megáltak a fényes kirakatok előtt. Egy napon hosszasabban gyönyörködtek egy ilyen dívatkereskedés kirakata előtt.

Kivált egy szép pongyola lepte meg Margitof.

— óh! be szép lenne ez nekem. Jaj de szeretném magamnak!

— Édesem! — mondta Erödy ez bizonyára nagyon drága lenne magának.

Ez szegei ütött a kis lány fejecskéjében. Függetlenséget remélt férjhezmenósével, s most kezdte csak észre venni mily szigorral áll szemben.

Ez nem tetszett neki, egész este szomorú volt s alig válaszolt vőlegénye kérdéseire.

Midőn nyugalomra tért, keserves sírásra fakadt, .,

Ugyan mit siratott? A meg nem Ígért pongyolát? !

Másnap halvány veit és szomorú. A mama aggódva figyelte gyermekét. Szerette vnlna kifürkészni mi megy végbe lelkében.

kérte a miniszteri titkárt, hogy a muzeum átvizsgálását halassza a délutáni órákra, mert ezt a délelőtt folyamán megtennie lehetetlen. A miniszteri titkár erre eltávozott a tanintézetből s többé nem is tért oda vissza,

hanem még aznap délután elutazott Egerből.

— Jogakademiai választások. Az egri jog- lyczeum polgársága a múlt hó utolsó napján ejtette meg a választásokat a jogász-segélyző egylet s az olvasókör tisztségeire. A jogász- segélyző egylet elnöke Pogonyi Nándor IV. éves joghallgató lett, alelnök: Nyusztay Béla

III. éves joghallgató; titkár r Medics Károly

III. éves joghallgató; pénztárnok: Pamlényi Gábor II. éves joghallgató, jegyző: Patak Béla I. éves joghallgató. — Az olvasókör elnöke Mintzér József III. éves joghallgató lett, alelnök: Nyusztay Béla, titkár: Ebneth Lajos III. éves joghallgató, pénztárnok: Mercz Pál II. éves joghallgató, jegyző: Polák Pál II. éves joghallgató. — Az uj jogász tisztikar

f. hó 2-án d. e. tisztelgett dr. Kozma Károly kanonok-joglyceumi igazgatónál és pedig a segélyegylet részéről Pogonyi Nándor elnök és Pamlényi Gábor pénztáros, az olvasókör küldöttsége részéről pedig Mintzér József elnök s Pollák Pál jegyző. Az igazgató megnyerő szívességgel fogad+a a deputátiót s szép szavakkal lelkökre kötötte az egyesületek jólétének előmozdítását s az ügybuzgóságot.

— Hirek a Károlyi uradalomból. Az őszi intézkedések a Károlyi tisztek között váltakozásokat idéztek elő, kivált a gróf alföldi birtokain, hol — a tőlünk, Hevesből áthelyezett tisztek közül Bunyitay Gyula erdőmestert pénztárossá, Szimon Ede pagonyerdészt főerdészszé nevezték ki; — Suda Ferencz ispánt pedig nyugalomba helyezték.

— A dalkör bankettja. Koszorús dalkörünk, mely rendszerint minden hónapban szokott az összetartás' megerősitésére kedélyes bankettet tartani, most hétfőn, szintén összejön a Kaszinó éttermében s e vacsorán mutatkoznak be hivatalosan az uj tagok.

— Verpeiét kontra Szent-Maria. Ezen a’czi- men töbször foglalkoztunk már lapunkban azzal a kínos ügy gyei, mely Verpielét és Szent-Maria községek között éles villongásokra szolgáltatott alkalmat. Emlitettők nem régiben, hogy a belügyminiszter azzal vetett véget a versenygésnek, hogy elrendelte, miszerint Verpeiét nagyközség egyedül választhatja meg jegyzőjét. Most arról értesülünk, hogy Maczki Emil az egri járás főszolgabirája már ki is tűzte e hó 17-ére a jegyzőválasztást.

A lóversenyek alkalmával azután fölrándult hozzájuk egy bácskai gazdag nagy bácsi a ki Margitott már régen nem látta.

Meglepte a lány szépsége, és végtelenül ragaszkodott hozzá.

Tán ez ébresztette föl először Erödy Gazsiban a számítás ördögét. — A szegénylányből gazdag feleség lesz. De iszonyuat csalódott. A najy bácsi a futtatások után is ott maradt, és minden napos lett a Berendy családnál.

Margitot elhalmozta bőkezű figyelemmel. És hizelgett neki, ha láthatta, hogy ez a lánykának jól esik.

Megmérgezte lelkét a pompával, az erre úgy is hajlandó gyermeknek.

Egy kirándulás volt tervezőben, hová Erödy egyáltalán nem akart menni. De menyasszonyát sem hagyhatta magára. Tehát még is csak el ment.

Mintha érezte volna, hogy sorsa — forduld ponton áll. Rosszkedvűen indult el.

A szokatlan modor, mit menyasszonyánál tapasztalt, ingerlékenynyé tette.

A csárdás alatt szemérevetette Margitnak a nagybácsival kaczérkodást.

Kérte, hagyjon föl vele, hiszen már az ő menyasszonya.

S e szenvedélyes szóáradat alatt, úgy megszorította a lány karcsú derekát, hogy ez felsikollott fájdalmában.

A mama, a nagy bácsi, rohantak megtudni mi történt.

j — Üldözött lókötök. Ecsédről tudatják lapunkkal, hogy az ottani határban múlt hó

24-én virradóra Nagy József, Nagy János és Palkó András ecsédi gazdák kárára 4 darab \ lovat ismeretlen tettesek elhajtottak. A lovak : értéke együtt mintegy 400 frtra rúg. A lopás ; előtt való napon nyolcz kocsi kóborló oláh- i czigányt láttak keresztül haladni a falu ha- : tárán. A gyanú ezekre irányul, s most a I legnagyobb erélylyel kutatnak a nyomuk után.

— Véres boszu. Kinos jelénet játszódott le a múlt hó 24-én a kaál-kápolnai vasúti állomáson hol — mint ezt velünk kaáli tudósítónk közli — B. J.-né — egy vasúti málházó neje — egy kalauzt véresre sebesitett. A dolog úgy történt, hogy

L. G. kalauznak nevezett nap szóváltása volt B. J. jegyvizsgálóval. A vita mind erösebb-erösebb lett köztük, s L. G. a vita hevében oly erős kifejezé- zéseket is használt, melyekkel B.-né becsületét vonta kétségbe. B. erre bement a faluban lakó ne- téhez s kérdőre vonta, mi igaz abból, a mit L. beszélt. B.-né hallva a rajta elkövetett sérelmeket, húsvágó szerszámát magához vette s sietett ki a vonathoz, hogy rágalmazóján boszut álljon. L. ka- lau éppen a tolatást rendezte, mikor B.-né elébe állt s a húsvágóval oly erős csapást mért arczára hogy elbontotta a vér. A kínos ügynek a bíróság előtt folytatása lesz.

— Az egri „Hitelszövetkezet“ ügye. E derék, életrevaló pénzintézettel már többizben kimerítő részletességgel foglalkoztunk lapunk előző számaiban. Most a szövetkezet egyik legbuzgóbb megalapítóinak egyikétől a következő sorok közzétételére kérettünk fel:

Felhívás. Az egri hitelszövetkezet törzskönyve, t. ez. Radler Frigyes úr főutezai üzletében van elhelyezve s ugyanott az alapszabályok ismertetése is megtekinthető. Ki legalább egy 36 frt értékű üzletrészt jegyez, mely összeg 3 év alatt havi egy forinttal befizetendő: tagja lesz a szövetkezetnek; osztalékban részesül és a lehető legolcsóbb kamatláb mellett nyerhet kölcsönt. A szövetkezet tagjainak száma eddig 80, a ki még belépni kíván, nevét a tözskönyvbe bejegyezni szíveskedjék. Eger, 1894. szept. 26-án. Szentkirályi Ödön.

— Kazaltüz.1 Csonth Béla kiskörei plébános tulajdonát képező pap-tanván két kazal törekszalma égett le a napokban. A kár mintegy kétszáz forintra tehető, azonban 150 frtra biztosítva volt. A tűz minden valószínűség szerint gondatlanságból származott, melyért Viski Erzsébet neyü ott lakó cselédet vonják felelősségre.

Margit sápadtan, szomorúan felelte, — semmi, csak egy mérges légy csípése riasztotta meg.

De úgy látszik addig nem nyugodtak, mig meg nem tudták a valót.

Másnap, mire Erödy felébredt, már ott volt a lemondó levél és az arany karika.

A kis lány, — irja a nagybácsi, — úgy megijedt a kézzelfogható szeretetre-móltóságtól, hogy további sorsát nem meri kezeibe letenni. Egy hét múlva meghozták a lapok, a dúsgazdag bácskai földes úr, és a szép Berendy Margit eljegyzését újra.

Ekkor megesküdött Erödy, ha még egyszer az életben eszébe jutna, hogy feleséget keressen magának, soha nem hallgat többé szivére. Megtanulta első szerelménél, hogyan kell szeretni.

Ne ítélje el senki. Erödy Gazsit. A leczke erős volt és próbának elég. Azt hiszem boldog lesz ő még, az ő speciális világnézetével s még megirigyelhetik sokan jövendő sorsát.

S ha most néha-néha elkeseredik, bocséssuk meg neki ezt az ártatlan kifakadást, hogy —

Hej Pajti! a fáját ennek a szomorú világnak!

A’ Nolie.