Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-10-05 / 73-74. szám

— Elárulta magát. A kápolnai csendőrség e hó 27-én reggel a csendőrlaktanya előtt egy gyanús vándorlót tartóztatott le, a ki midőn meglátta a csendőröket, elakart futni előlük. Ä vándorlót Juhász Jánosnak hívják, s abujmegyei illetőségű. Mikor elfogták töredelmesen bevallotta, hogy az előtte való napon Füzes-Abonyból jövet a község határában egy embert látott szántani a szántóföldön, kinek a csizmája az ut mentén álló kocsija mellé volt állítva. Ezt a csizmát lopta el s Kápolnára érve azért ijedt meg a csendőröktől, mert azt hitte, hogy ezek már őt keresik. A nvulszivü tolvajt, miután lehuzatták lábairól a lopott csizmát, még az nap bekísérték az egri kir. járásbírósághoz.

— Kés a koponyában. F. hó 1-ére virradó éjjelen a Fiume kávéház végzetes vérengzés színhelye volt. Duhajkodó parasztlegények járkáltak egész éjjel dalolva az utczán, s egy ilyen dorbézoló csapat benyitott a Fiume kávéházba, honnan a pinczérek kiküldötték őket, mint nem nekik való helyről; azonban a legények többször is benyitottak, végtére maga a kávéháztulajdonos, Steiner utasította ki őket a helyiségből s miután kitakarodtak, utánok nézett, hogy vájjon eltávoztak-e valóban, vagy még mindig ott ólálkodnak. A mint az ajtón kidugja a fejét, a homlokát egy hatalmns kődobás éri s véres fejjel vissza- tántorodik az üzletbe. Ezt látva két ott mulató fiatalember, a parasztok után szaladtak, hogy majd visszahozzák s kérdőre vonják őket. Az egyiket sikerült is elérniök s visszavitték a kávéházba, honnan azonban Steiner kávés Markovics főpinczérrel kiküldötte a parasztot s Markovics karonfogva a legényt, vitte a Gymnázium-utczán lefelé, hogy a főutczán már bármily botorkálva is — haza mehessen. A parasztlegény azonban kihúzta karját a pinczéréből s hátulról késsel fiiltövön szúrta. A pinczér félig elaléltan tántorgott vissza a kávéházba, hol megvizsgálván a sebet, konstatálták, hogy a kés vége beletört. Azonnal két orvos vette gyógykezelés alá a sebesültet s operálni akarták, de nem sikerült s a pinczért Budapestre a klinikára kellett küldeni, hol talán sikerülni fog a szerencsétlenül jártat az életnek visszaadni, de hallóképessége mindenesetre nagy veszélyben forog. — A rendőrség egy Bukuli János nevű parasztlegényt le is tartóztatott, de tagadásban van s igy a kutatáson vannak hivatva felfedezni a tettest.

— Egy könyv tragédiája. A boczonádi korcsmáros, Morvái Márton, keservesen panaszolta el minap a bíróságnak, hogy a napokban, mig ő a korcsmahelyiségből egy pillanatra eltávozott, a söntésben levő üzletkönyvét, melyben az adósok nevei voltak feljegyezve, a hasznavehetetlenségig szétszaggatta egy akkoriban ott mulató egyén, valami Forgó Gyula. Forgó, mikor kérdőre vonták, hallani sem akart a dologról, mert — mint mondá — akkor oly részeg volt, hogy semmire sem emlékszik, de azért jót áll, hogy nemcsak akkor, de soha az életben könyv nem volt a kezében. Azonban akik ott mulattak azon este, erősen állítják, hogy az adósok könyvének kegyetlen megsemmisítője ő volt, daczára minden tagadásának.

— Szüreti mulatság a Hungáriában. Az

»egri általános munkás-betegsegélyző-egylet« a saját pénztára javára, október hó 7-én (vasárnap) a Hungária-szálloda termeiben táncvigalommal és világposta—zónalevelezéssel egybekötött jótékonyczélú nagy szüreti mulatságot rendez. — A mulatság kezdete este 7 órakor. Beléptidij személyenként 70 kr. Minden belépő személyjegyével egy nyereményszelvényt kap. A nyereményül szolgáló szőllő és gyümölcs 1 fő- és 50 melléknyereményben fog kisorsoltatni az éjféli szün- óra alatt. — Nyereményszelvények még külön is kaphatók lesznek, darabonkint 10 kr.- ért. A jótékonyczél iránt teendő felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak.

— Tolvaj asszony. Eged Rózái, férjezett Barzsó Istvánná baktai asszony Pétervásáron, az ott legutóbb tartott országos vásáron Tariczki Alajos gyöngyösi csizmadia sátorából egy pár csizmát, Kis Mihály és Jankovics Mihályné gyöngyösi szabóktól pedig egv-egy kabátot ellopott, de tetten érték.

— A húsos boltok beriete. Az egri husos- piaczon újonnan épített 12 bolthelyiség kizárólag mészárszék czélokra f. hó 6-án fog árverés utján bérbeadatni.

— Repülő kocsi. Az a szerencsétlen utcza, melyet az intéző körök határozott rosszakarata tesz ily szerencsétlenné, ismét megkövetelte újabb áldozatát. Az egri maklári-utról van szó, melyen hétfőn, e hó 1-én este Csuhaj András mezőkövesdi gazdaember, aki a fiát hozta be katonának, mikor úgy 8 óra tájban hazafelé hajtatott, a Zöldfa előtt levő két méteres kanális töltésről kocsistól, lovastól lezuhant. A kocsin négyen ültek, szerencsére azonban közülök senki sem sérült meg veszélyesen. Ezen a helyen pár hóval ezelőtt szintén történt hasonló szerencsétlenség. Erős a meggyőződésünk, hogy a jövőben még számos szerencsétlenségnek kell megtörténnie, mig ez a veszedelmes kanális be fog építtetni, vagy legalább is éjszakánkint lámpával elláttatni.

— Az eltűnt czukorsüveg. Boczonádon Morvay Márton ottani szatócs boltjának kirakatából a múlt hét egyik éjjelén másfél süveg czukrot loptak el ismeretlen tettesek, kik a kirakat üvegtábláját betörték. Az ellopott czukor 14 kilogrammot nyomott s 7 frtot ér.

— Vasúti mizériák. Lapunk egy barátja panaszkodott előttünk, hogy a napokban Hevesről Kaál-Kápolnán keresztül utazott haza Egerbe, azon hiedelemben, hogy vonaton hamarább a városban lesz s még jókor elintézheti honnlevő pressant ügyeit, mintha kocsin jön. Azonban a mátrai-vasút intézőinek végtelen indolentiája következtében, ez nem sikerült, mert a heves—kaáli pályatesten a leghitványabb, logrosszabb gépeket járatja s igy igen gyakoriak a nagy késések, úgy, hogy mire Kaálba levánszorog a vonat, ekkorra a fővonalon járó gyors- vagy személyvonatok Kaál-Kápolna helyett már régen Kövesd felé járnak s a szegény siető utasok kénytelenek a begnagyobb kényelmetlenségben órák hosszú soráig várni a legközelebbi vonatra, a melyik tovaszállitsa őket. — E boszantó s tűrhetetlen állapotokat ajánljuk az intéző körök becses figyelmébe.

— Vásári tolvajok. A legutóbbi egri őszi országos vásár sem volt ment a vásári tolvajok garázdálkodásaitól. — Egyszerre három jómadarat is nyakoncsipett a rendőrség, kik könyü szerrel akartak pénz nélkül egy kis vásárfiához jutni. Az egyik Farkas József bogácsi vályogvető czigány volt, ki a panoráma előtt egyik bámészkodó falusi vásáros pénzét akarta kilopni a kabátzsebből, de még idejekorán lefülelték. — A másik egy Biró Mari nevű felnémeti hajadon, aki kendőt akart lopni, de a tulajdonos letartóztatta. — Végre a harmadik egy oláhczigány volt, ki egy kompolti ember pénzét akarta elemelni a kocsira dobott kabátjából, azonban ezt is észrevették s átadták a rendőrségnek.

— Leégett czigányviskó. Balázs István ecsédi vályogvető czigány viskója, mely a község végén volt építve, szeptember hó 24-én délelőtt kigyulladt s a benne volt bútorokkal együtt porrá égett. A tüzet Balázs István 7 éves fia idézte elő, a ki a mondott napon anyja távolléte idejére ki volt csukva a lakásból, de ez a szomszéd gyerekekkel befeszitette az ajtót s a konyhában társaival krumplifőzéshez fogott. Azonban oly nagy tüzet találtak rakni a konyhapadkán az ott elhelyezett szalmakészletből, hogy a láng ki csapott az alacsony kéményen s a tetőzetbe kapott. Biztosítva semmi sem volt.

— A felnémeti gyümölcstolvajok. Három

felnémeti ember, névszerint Zakar Sándor, Korozs András és ifj. Sütő Pál került lépre a napokban, akik az egri szarkáshegyi szőlőkből négy szőlőtulajdonos, a rácz-hegyi szőlőkből pedig két szőlőtulajdonosnak gyümölcstermését két ízben is alaposan megdézsmálták. A lopott gyümölcs nagyrészét meg is találták Zakar Sándor atyjának Zakar Ferencznek a házapadlásán.

SZÍNÉSZET.

(51. Romeo és Julia.)

Az idei nyári évad három Shakespeare estével kedveskedett az egri közönségnek. Az első a Hamlet volt, a második Othello, a harmadik Romeo es Julia. Mind a három est főszereplője Molnár László volt, kit nagy képzettsége, előkelő játéka é? a legapróbb részletekig átérzett alakítása épp’ oly kitűnő Rómeóvá avatott mint a mily kitűnő Hamlet és Othello volt. Csak az a kár, hogy ez a Shakespeare-este is a másik kettő sorsára jutott : hidegen hagyta a közönséget. Molnár László megtette ugyan kötelességét, amit ambicziója parancsolt s a helyzet kényszerítő körülményei megengedtek neki, de a többi szereplő — ezúttal is a gyöngénél jóval gyöngébbnek bizonyult. Arról, hogy Shakespeare ezen remeke is jóval kurtább volt, mint ahogy azt a nagy tragédia-iró megalkotta, ezúttal nem szólunk, hiszen ezt sok, nagyon sok kényszerítő körülmény idézte elő, de azon már csodálkozunk, hogy olyan gyönge drámai erővel, mint aminővel Halmay rendelkezik, miként lehet ily nagyszabású műremekbe beléfogni. A 18 szereplő közül, kik a szép számmal jelenvolt előkelő közönség előtt a Romeo és Júliát bemutatták, Molnáron kivül Lángh Ilona (Julia), Nagy Gyula (Lőrii cz szerzetes), Halmay (Merkutio) ég Dom- bay (Tibalt), érdemelnek külön felemlitóst.

(52. Mongodin ur felesége.)

Saoul francziából fordított bohózatos vigjá- téka pénteken kevés közönséget vonzott, de annál nagyobb erkölcsi sikert ért el. Halmay igen jele* komikus erőkkel rendelkezik, a kik között valóságos atyamester Boross Endre. A Mongodin nr felesége bohózatban ismét egyikét legsikerültebb alakításainak (Mongodin ur, a papucs alatt nyögő férj) mutatta be, melyet a közönség ki-ki törö tetszés»el fogadott. Dombayné (Colorinde) ez alkalommal is a nála megszokott rutinnal játszott, mig Nikó Lina (Mongodinné) Borosénak méltó partnere volt. Sikerült alakításaikkal hozzájárultak még az est sikeréhez Ferenczy (Rabateau Savinnie) és Dotn- bay (Fougerolles, festő) is.

(53. Ármány és szerelem.)

Szombat este Schiller nagyszabású drámája, az Ármány és szerelem adatott telt ház előtt. Molnár László fellépte és a szerencsés szereposztás a legsikerültebb esték egyikévé avatták ez estét az egész ?zini szezónban. A czimszerepeket Dombayné (Luiza) és Molnár László (Ferdinánd) játszották igazán megható, remek alakításokkal, melyeknek természetessége és diszkrét közvetlensége nagy hatással volt a tulnyomólag előkelő közönséggel telt nézőtérre. Nagy Gyula (Miller) a szorongatott apát, Halmay pedig (Valter) a gőgös és szívtelen hatalmas urat adták nagy sikerrel, mig Dombay (Wurm) szerepében a bemutatott cselszövő a szó szoros értelmében remek-munka volt, melyet külsőleg az ördögileg szép öltözéke és maszkirozása is nagyban emelt.

(54. Tüzérek a gyakorlaton.)

Ez volt az utolsó szinielőadás ebben a szezonban. Halmay társulata két hónapos működés után búcsút vett tőlünk egy minden tekintetben sikerült vígjátékkal s a hálás közönség a csúnya, sáros idő daczára, gondoskodott arról, hogy a búcsúzó színtársulatnak legyen kitől elbúcsúznia mert a nézőteret szépen megtöltötte. A bucsúzás nem volt fájdalmas. Kaczagva váltunk el, mint a hogy a jóismerösök szoktak és volt gondja rá Boross Endrének, hogy ez a kaczagás igazán sziv- bőljövö legyen. Reméljük is, hogy Boross nem a Kasimir szerepében kaczagtatott meg bennünket utóljára. Az utolsó darab sikeréhez kivétel nélkül minden szereplő hozzájárult. Dombayné-1 és Béress Mariskát búcsúzóul egy-egy szép virágcsokorral lepték meg tisztelői.