Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-08-28 / 63. szám
I. évfolyam. Eger. 1894. évi augusztus hd 28, 63. szánt. Szerkesztőség: Eger, Jókai-utcza 2. szőni I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad, tatnak el. Kéziratok nem adatnak visgza. Kiadóhivatal: 4. szám és csütör- fogadtatnak. el. Előfizetési ár: egész é re 6 frr, félévre 3 írt, negyedévre 1 fr 60 kr. Egyesszán) ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Az egri kereskedők sző- vétségé. — Egy uj otthon. — Eger, augusztus 27. Évtizedeink kulturális mozgalmai nagy figyelemben részesítették a kereskedelmi osztályt is a közművelődés különféle tényezői által müveit kereskedői nemzedékeket teremtenek. Nemzeti vagyonosodásunk apostolai virágzó és müveit magyar kereskedelmet, virágzó és müveit magyar ipart, virágzó és müveit magyar földbirtokos osztályt óhajtanak, ns csakugyan, ez a három nagy nemzeti tényező lesz hivatva hazánk jövőjét biztositani. Városunkban a kereskedői osztály már évtizedek óta elsőrangú tényező. A közélet jórészt innen veszi legkitűnőbb munkásait s a város pol- gáriásodása a kereskedő elemek jólétével szoros viszonyban áll. Nem lehet kifogásunk az egri kereskedői világ magyarsága ellen sem. Egerben nincsen más, mint magyar kereskedő firma s az üzlet folyama, a levelezés nyelve, általában a kereskedés belső szervezete, a menynyire a viszonyok engedik, nemcsak magyar, de hazafias is. Ilyen nevezetes, számottevő és rokonszenves tényező lévén városunkban a kereskedők osztálya, mely a nálunk még — fájdalom mindmostanáig erősen körülsánczolt s igy egymástól elkülönített különböző társadalmi körök között leginkább képviseli a vagyont, nagyfontosságunak kell tekintenünk minden olyan momentumot, mely a kereskedő osztály szorosabb érdekeire vonatkozik. A legfőbb ilyen momentumok egyike az, hogy az egri kereskedőosztálynak még mindezideig nincsen olyan szövetkezete, mely a helyi kereskedelmi érdekek megóvása és fejlesztése, valamint a saját együvétartózandósá- guk szempontjából is erős vára lehetne e diszes és sok tagot számláló testületnek. Az egri iparos osztály e tekintetben már jóval előbbre van. Három olyan egyesülettel, három olyan ott- ; honnal rendelkezik, milyenekből az egri kereskedőknek ez idő szerint még ! egy sincs. Két elemből áll az egri kereskedő osztály: a főnökökből s a kereskedői ifjúságból. Ha ez a két elem egyszer tömörülne egy kereskedelmi szövetség . keretében s otthont alakitána magának, milyen erőteljes s mélyre ható kulturális tényező keletkeznék ezáltal városunkban! Egy egyesület, mely egy egész város intelligens néposztályának érdekeit képviselhetné, mely nemcsak czélokat, de eredményeket, nemcsak jelszavakat, hanem tényeket is lenne hivatva felmutatni ! . . . És ez egyesület két elembql állana, mint a hogy két elemből áll az egri kereskedői osztály: a főnökökből és az ifjúságból. Es ez nem lehetetlen. A főnökök méltóságának nem derogálhat az ilyen egyesülés, mert minden tanult és tisztességes kereskedősegédben egy-egy főnökjelöltet üdvözölhetnek s mert maguk is a segédek osztályából emelkedtek önállóságra. A főnökök protekturátusa alatt álló ifjúság pedig úgy erkölcsi, mint kereskedelmi érdekeknél fogva, hasonlithatlanul több előnyöket biztosíthatna magának, mint igy, kiki a saját egyéniségére hagyatva. Az ilyen kereskedői egyesület hivatva lenne első sorban a kereskedelmi érdekek nagyszabású alapmunkálataitól kezdve minden közművelődési és kereskedői létérdeket képviselni városunkban. Azután a kereskedői ifjúságnak szélesebb és modernebb Az EGRI ÚJSÁG tárczája. Egy kis világosságot! — Rajz. — — Az Egri Újság eredeti tárczája. — A nap aranysugarai beszűrődtek a szerény kis ház ablakain és aranyhálóval vonták be a beteg halavány arczát. A szoba közepén kis asztal mellett, egy fiatal leányka olvasgatott elegáns kötésű verses könyvéből és olykor-olykor fájdalmas pillantást vetett a beteg ágya felé. — Egy kis világosságot! — nyögé kínosan a beteg. A leányka felüté bánatos fejecskéjét, hollóbaja leomlik hó-vállaira és köny- eseppek tódulnak szelid szemeibe. — Nézd Zoltán, mily szépen ragyog a nap — mondá, — fénylő sugárit ép rád szórja; hallgasd csak mily szépen dalolnak a madárkák oda künn; ezek is a te ablakod alatt énekelnek. A beteg felveti bágyadt szemeit, de erőtlenül csukódnak ismét le azok: — Egy kis világosságot! —nyögi tovább alig hallhatólag. Lassan megnyílik az ajtó és kisirt szemekkel belép az anya. Szelid arczán meglátszik a szenvedés és beesett szemeibői következtetni lehet a sok átvirrasztott, gyötrelmes éjszakára. — Hogy van Zoltán ? kérdé szelid anyai gondoskodással, miközben létévé a karján hozott kis kosarát az asztalra és kivette belőle a beteg fiának hozott orvosságot. — Voltak-e lázas perezei? — — Egy kis világosságot! — nyögi a beteg, mintha ő akar a fe'eletet adni a gyöngéd kérdésre. Az anya szivén egy kimondhatatlan metsző fájdalom nyilai keresztül, azután odaborul a fia ágyához és szótlanul ömlenek a könyek. A szobában néma csend uralkodik, csak a visszafojtott zokogás tör ki olykor-olykor. A leányka becsukja könyvecskéjét és leül a zsámolyra, az anyu lábai elé, hogy ő is zokogjon ő is sirjon azokkal a vigasztalan, néma kö- nyekkel .... * * * A nap aranyos szekerén lefelé halad égi utján és lassanként eltűnik a hegyek mögött. Halavány lepel bői ul a vidékre ; az emberek pihenni térnek. Siti csend uralkodik mindenütt csak a szegény özvegy házából hal- lik ki olykor-olykor az elfojtott zokogás ki-ki törő sóhaja Benn a szobában egy szerény mécses pislog, eldugva a szoba félreeső szögletében, hogy még az a gyönge mécs világa se zavarja a haldokló nyugalmát. Egyszerre csak megmozdul a beteg s anyjára veti beesett szemeit : — Nézd anyám — igy szól — nézd, mily vakító fény terjeng ott a távolban. Nézd, a fényben egy csodás csoport közéig felém, elől szárnyas alak jön, kezével hárfáját pengeti . . . Hallod, mily isteni a dal ? .. . A beteg visióját csak az anya és a lányka fuldokló zokogása szakítja félbe. — Ne sirj, ne sírj, jó anyám, hisz jobban zagyok — szól a beteg — sohasem éreztem magamat ily jól. Tagjaimat édes kéj járja át. . . . Már itt vannak! . . . Nézd, hogy intenek; megyek, megyek . . . Felemelkedik, de erőtlenül hull vissza párnái közé. ... A mécses utolsót lobbant. Minden elcsendesült. A beteg nyugodni látszott. Az ánya visszafojtá csukló zokogását, hogy ne zavarja a halál angyalával küzködőt. De mikor az ezüst hold nyájasan bemoHolygott az ablakon és fehér sugarát ráveté a szenvedő ifjú arczára: az anya ijedten rettent vissza. Rémülve hajlott fia fölé, hogy meghallgassa szívverését, azután ájulva rogyott össze. A kis leányka pedig révedező szemekkel bámult, hol a bátyja, hol az anyja márványfehér arczára, nem tudta még szegény, hogy bátyja magtalálta már a mit óhajtott: — az örök világosságot . ,. Adler Sándor. A század bolondja. Irta: Zshokke Henrik. Az „E g r i Újság“ számára fordította: Dienes József. 17. — De Minél kevesebbet törődtem én népem között a világgal, annál többet törődött a világ én velem. Egyszer, egész váratlanul, egy ministen rendelet folytán, melyet bizonyára a rokonaim eszközöltek ki, egy bizottság jött ki bozaám
