Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-08-14 / 59. szám

!. évfolyam.

59. szám,

Eger, 1894. évi augusztus hő 14.

Szerkesztőség:

Eger. Jókai-ntcza 2. szám I. ein.

Kéziratok hétfőn és csütörtökön ü n. 4 óráig fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Kiadóhivatal:

Eger, Piacz-ntc/.a 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el.

Előfizetési ár: égési éré 6 fr', félévre 3 frt, negyedévre 1 fr 50 kr. Egyesszám ára 6 kr.

MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN.

A feltámadt akasztófák.

f

Eger, augusztus 13.

f

Számtalanszor megjósoltuk azt a j háborút, a mely most teljes erővel j tört ki a villamos világitás bizottsága és a vállalkozó czég között.

A város képviselőtestülete mikor a napokban ezt a kérdést tárgyalta egy olyan határozatot hozott, a mely éppen annyit ér mint a körösi szentelt viz.

Arról volt szó, hogy a képviselőtestület megnyugszik-e abban, hogy a város utczáit azokkal az idomtalan akasztófákkal bedrótozzák, avagy nem. A határozat pedig az lett, hogy a képviselőtestület a mostani oszlopokat nem találja megfelelőknek, ámde a vállalat a »saját rizikójára« beállíthatja.

Hát ez a »saját rizikójára« az a bizonyos körösi szentelt viz. Mert bátrak vagyunk kérdezni, hogy a vállalat eddig kinek a rizikójára építtetett? Bizony nem az egri ájtatos alapítványok, hanem igenis a saját rizikójára. A vállalat sietett is ezt a komikus határozatot a saját előnyére felhasználni és ámbár a polgármesterhez már előbb bejelentette, hogy a káptalan-utczát nem diszteleniti el az

Az EGRI ÚJSÁG fárczája

Meghalt, mert szeretett.

— Spanyol románca. —

— Az Egri Újság eredeti tárczája. —

Irta: Don Jáuusz.

I.

Zúgva, bőgve kaczag a szél Donna Julietta kandallójában :

— Hú . . . hő . . . hahaha . . .

Azután neki feszíti üvöltő száját a lefüg- gönyzött ablakok sarkainak, honnan derengő vi á- gosság szűrődik át a sűrű selyem rostokon, megrázza azokat s bekiált ijesztő, szörny hangjával:

— Hú ... hu ... hő ... még most sem alusztok idebent ? . .

Aludni? . . Ma a szerelem éjszakája van s ugyan ki tudna ilyenkor aludni ?

. . . Don Alfonso de la Rionesz palotája szentélyében, hol az ifjú hitves, donna Julietta de la Rionesz komtesse lakik, a rózsaszín selyemmel bevont falak, tulvilági pirt vegyítenek az enyhe illattárba, mit az ablakok e őtti virágállvány buja tenyészete közül a törpe eleisz-pálma fényes levelei lehelnek ki.

Oly szép itt minden, oly bájoló; egy barlang ez, az »Ezer egy éj« tündérregóiből, egy vaoszlopokkal, mégis most, hogy a vállalatot a »saját rizikójára« bocsátották, beálliítatta az oszlopokat s valószínűleg ott is fognak azok disztelenkedni mindörökkön-örökkó a mindenttudó- és csalhatatlan villamossági bizottság dicsőségére és dicsőittetésére.

Szóval az akasztófák ismét feltámadtak.

Ezzel azonban formálisan is megüzente a vállalat a háborút a városnak. Most már szóról-szóra fognak alkalmaztatni a villamossági szerződés sokszavú pontozatai s ki tudja micsoda furcsaságok fognak majd előkerülni a sorok közül.

Mikor a közvilágítás rekonstruk- cziója iránt a tárgyalások megindultak s később mikor a beérkezett ajánlatok felett a bírálatok kezdetüket vették, a bizottság erősen protegálta a Ganz-gyár ajánlatát azon okból, mivel a gyárnak első villamvilágitási vállalata lesz az egri, s ekként mindent el fog követni, hogy bár áldozatok árán is, a közönséget minden irányban kielégítse. Nem mondhatjuk, hogy a Ganz-gyár nem tartotta be ígéretét, mert hiszen a Ganz-gyár a munkálatok megkezdése előtt átadta és átruházta Egerváros szerződését a magyar

lósitott képe Hafiz varázsálmainak, megvilágítva a csillár égő gyertyáitól, melyek fényét o'y édessé, oly titokzatossá tudják tenni a rajta függő halványan csiszolt iiveg-harangocskák.

A parquette remek mozaikját lágy szőnyegek fedik el, a melyeken elvész a léptek zaja ; a sarkok félhomályából kerek márványasztalkák tárják elé titkaikat : a mellőzhetetlen toilette titkos eszközeit melyeket a végtelenségig sokasitanak a fölöttük függő velenczei tükrök kristály lapjai, széles rámáikon Deaulne bachchans női bizarr csoportjával. Azután egy pompás garnilur, piros bársony, aranyvirágos székeivel — s egy fehér márványkandalló, tetejében mésztim gránát angyallal, mely jobbjában egy virággal telt sevresi vázát emel, baljában pedig a nehéz perzsa aj tőfüggöny szélét tartja, mely az ifjú úrnő hálófülkéjébe vezet, mintha örökösen belépésre ösztönözné a boudoir csábos lakóját.

És ez a fészek, ez az édes tündértanya, hol minden egyes tárgy magán hordja az érzékiség kinyomatát — üres. A kis madár, ki benne fészket rakott, nincs sehol . . . Elszállt talán ?

A függönyajtó mögül halk suttogás hallatszik, édes, szenvedélyes, mint a csigák dala Ceylon szikáli közt a tenger fenekén.

— Oh, te édes . . .

villamossági részvény-társas ágnak. Ez a társulat pedig már Budapesten is felvállalta a villamos áram bevezetését s ekként ennek a vállalkozónak már nem Egerváros az első vállalata.

Ezt a körülményt csak megérintettük s egyáltalán nem kívánunk beleavatkozni a vállalat üzleti dolgaiba, teljesen irrevelans lévén részünkről az, vájjon a vállalat, — hogy üzleti nyelvén szóljunk — kulánsan jár-e el a várossal vagy nem. Mert előttünk mindig csak a villamossági bizottság működése áll, mindig csak e működést kritizáltuk és kritizáljuk s mint előre jeleztük s a mint most már a tények is igazolnak bennünket: a bizottság működése felületes és hiányos volt.

Felületes és 'hiányos volt pedig azért, mert hiányzott abból a szakértelem, mert paragrafusokra építették azt, a mit a gőzök, gázok s egyáltalán az erők ismeretére kellett volna épiteniök.

íme még csak az oszlopok tündökölnek az utczákon s már is ezer a panasz s már is kiütött a háború. Mi lesz még akkor, ha a bizottságnak sajátszeműleg szakértelmezett tizenkét és tizenhatos gyertyafényei nem talál— Szeretlek! . .

Kik suttognak ott a szentek szentélyében, hol az úrnő menyországa van ? . , .

II.

... A pamlag dagadó párnáin, mint egy syrén a szélcsendben nyugvó tenger kimagasló szikláján, ül a büszke, nyolczvanéves grand ifjú neje. Szép mint a rózsa, mely a délöv ege alatt nyílik, szép, mint az ideál a költök agyában, mely csak azért születik, hogy a múzsa benne imá- dassék.

Arcza kerek s a hajnal pírjában ég, haja sötét, melyhez a legsötétebb éj is csak árnyék. Nagy fekete szemeiben egy soha kialudni nem tudó szikra ég a kéjek világából s a korallajkain születő mosoly oly kihivő, oly igéző, hogy a rátekin- tőt kisértetbe ejti.

Egész lestét könnyű, fehér selyem csipke öltöny fedi, — oly ritkán, oly távol vannak szőve egymástól a szálai, hogy láttatni engedik a haty- tyu nyak s hullámzó kebel bóditó titkait, sejtetni a művészi termet rejtett kecseit. Parányi lábaira piczi selyem czipő tapad, mintha elválhatatlan csókjával rejtegetni akarná az apró végtagok áttetsző fehér bőrét, nehogy az ő szine homályba vesszen. És hogy bája vonzóbb, lénye ellenállhatatlanabb legyen : kereszté dús, koromfekete ha-