Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-08-07 / 57. szám

a learatott gabona behordását is követelte, holott ez a birtokukban levő szerződésben nem volt kikötve. Az uradalom azonban, az általa őrzött szerződésből kimutatta, hogy ez nekik kötelességük s mig meg nem te szik, az arató részt nem l'ogják részükre kiszolgáltatni. A feldühödött aratók erre lázongani kezdtek, mit az uradalom azzal vélt elnyomni, hogy a közeli (rendőrőrsök­höz telegraíált segítségért. A csendőrök más­nap, 27-én ki is vonultak a tanyára, de midőn konstatálták, hogy a tót munká­sok részére kiállított szerződés­ben csakugyan nincs kikötve a learatott gabona behordása, a munkásokat egyszerűen haza küldték. — Parasztdráma. Megrázó j.-lenet játszódott, le pénteken Derecskén Kiss Mihály ottani szőlöpásztor ugyanis egy idő óta nem jó egyetértésijén élt a feleségével s ez. midőn a térje néhány nappal ezelőtt valamit paran­csolt neki. ellenszegült férje akaratának. Erre a haragos férfi oly dühbe jött, hogy az asszonyt elkergette a háztól. Pár nappal utóbb a férj belátta, hogy asszony nélkül bizony nem ér a házas élet semmit, erőt vett tehát indu­latán és elment a feleségéhez, hogy haza hívja Az asszony azonban hallani sem akart a dologról. Kiss Mihály mikor látta, hosjy minden kérése hasztalan, elment haza. de tel tette magában, hogy boszut áll ezért a feleségén. Pénteken reggel, mikor Kissi,é több asszony kisíretébeu munkába ment, a boszutálló férj rálőtt a mitsem sejtő asszonyra, ki azonnal összeesett, de nem halt meg, mert a golyó csak a jobb karját érte. Mikor Kiss Mihály a feleségét összeesni látta, azon hiszemben, hogy a feleséire meghalt, önmaga ellen fordította a fegyvert, azonban ö is csak megsebesült, mert a golyó csak az arczán ejtett súlyosabb természetit sebet. — A gyilkos tinó. Poroszlón általános tész vétet keltett Búb reg József ottani mészárosnak szomorú esete. Bubreg Józseí ugyanis a múlt hó 29-én Graefl Jenő föld- birtokos kétutközi pusztáján levágásra egy szilaj tinót vásárolt. Azonban Barnay László ottani gazdatiszt figyelmeztetése ellenére, a ki ajánlkozott a szilaj állatot lelőni, a bol­dogtalan mészáros közel ment a megvadult állathoz, ez pedig oly erővel döfött a jobb szemébe, hogy az azonnal kifutott; Bubreg az erős döfés köveikeztében ezen felül még agyrázkódást is kapott s e szörnyű bajába e hó 1-én iszonyú kínok között meghalt. Temetése oütörtökön ment végbe nagy részvét mellett. — A buzatolvaj. Tarna-Eörsön történt a múlt hét elején, hogyGulvás József ottani gaz­daember kamarájából éjjel, valaki mintegy három métermázsára való búzát lopott el. A gazda egy Sánta János nevű rovott múltú embert vett gyanúba, a ki a lopás elköve­tése napján egész este 10 óráig rostálta nála a búzát s ugyancsak <3 hordta is azt be a kamrába. A tolvaj ugv nyitotta ki a kamra ajtaját, hogy az ajtóníevő hasadáson benyúlt s belülről a vascsukót kihúzta. A tettest He- vér János szintén gyanús emberrel együtt — a kivel Sánta napközben gyakran váltott szót a ház félreeső helyén — a károsult gya­núja alapján letartóztatták. Színészet Egerben. (2. A búbos pacsirta.) Csütörtökön Wildenbruch Ernő négy felvo- násos életképe ; A búbos pacsirta került színre, mely iránt, daczára annak, hogy a nálunk közked­veltségnek örvendő Dornbay-pár először lépett fel benne, rendkívül nagy volt a közöny ugv, hogy a »/inkor meglehetősen kongott az ürességtől Pedig ez a darab premier volt nálunk s nem is rosszul sikerült. Dombayné (Lili) az ártatlan, naiv mun­kás leányt rendkívül jól adta vissza a czimszerep- ben s a kevés számú, de hálás közönség többszőr a nyílt színen is megtapsolta. íg^n jól alakilottak Dombay (Hofeld Pál merítő legény) és Boross E. (Álé, rongykezelő) is a munkás szerepekben, hol Dombay a sorsával megelégedett ambicziózus mun­kást, Boross pedig az anarchizmus felé hajlő szoeziálista tanok hivét adta vissza szerencsés si­kerrel. Lángh Ilona (mint Julianna) Mészáros (Mint Langenthal, papirgyáros) és Nikó Lina (Schmalenbachné, gyári munkás özvegye) szintén ügyesen játszották le szerepeiket. Az est hőse azonban a Dombay-pár után Füredy volt, a kin meglátszik ugyan még hogy kezdő színész, de azt is elárulja, hogy ambieziőval mozog a színpadon, tehát ügyes színész lesz belőle — idővel. (3. Fanchon asszony leánya.) Ec) operette, mely 4 felvonáson keresztül, telítve van pikantériává . Ez minden, a mit róla elmondhatunk. Bizonyos franczia könnyüvérüség kell hozzá, hogy e darabot ne csak megnézzük, hanem meg is kedveljük. A darab egyébként kö­zepes számú közönség előtt folyt le. Kiváló si­kereket Halmayné aratott a czimszerepben (Ja- votle) szép énekeivel, melyet többször megtapsol­tak. Boross Endre (Belavoine) és Horváth (Ze- phíren) kocsis-kettőse oly nagyszerűen sikerült, hogy zajosan megtapsolták és ismételniük kelletett. Jól játszottak még a darabban Kiss Pista (Jaquot savoyai parasztim) Káldy Mgriska (Hermin) és Nagy Gyula (Sa'nt-Florent. lovag). (4. Délibábok.) Vasárnap, a délutánra hirdetett előadás a kath. legényegylet érsekkerti mulatsága miatt el­maradván, csak esle tartatott előadás. Színre kp- riilt Kazaliczky Antal népszínműve a Délibábok. A modern színházlátogató közönség ízlésének elég sajnálatos megtévedése gombamődra termeli mos­tanában az újabb zsánerű eredeti népszínműveket. A Délibábok — mentségére legyen mondva — újabb keletű társai között még jónak mondható, de ennek is ogyi Men jó oldala csupán az üres ne­vetés, minden mélyebb esztétikai élvezet s hatás nélkül. Az igaz, hogy jóizü ötleteinél fogva vasár­napba nagyon jó kasszadarab lehetne — mikor nincs nyári mulatság, A szereplők közül ismét csalt Halmdynét illeti meg az első hely. Alakí­tásé oly kitűnő volt, a milyet vidéki színpadokon ritkán lálhal az ember s az éneke is nagyon tet­szett. A hálás közönség minden jelenete után hosszasan 'megtapsolta a jeles művésznőt. A többi szereplők közűi Ferenczy (Bab Jankó), Nagy Gy. (Bagó), Boross Endre (Vércse), Dombay (plébá­nos), Ujjné (Pötendiné) és Hever Juliska (Gu- gásné váltak ki mókás alakításaikkal a karzat ál­landó mulatságára. Kiss Pista (Kovács Laczi) igen jól adta a korhely parasztgazdát és szép bariton énekei nem egyszer keltettek zajos tetszést. Láng Ilona (Klára) ügyesen mozgott a színpadon, de a megcsalt asszony szerepe nem neki való. Mészá­ros L. (Kisréti Gyula) és Füredy (Pali) játéka szintén kellemes volt. * M Ü 8 o r. Ma, hétfőn a 231-ik czikk francia vígjátékot adjál;; — kedden Szép Heléna ope­rettet ; - szerdán A három testőr; — csütörtö­kön A szinitanoda; — pénteken: szünet. * Igen kívánatos lenne, ha az igazgató a kö­zönség érdekében arról intézkednék, hogy az elő­adások e/./ntul nem 8 órakor, hanem legalább is félórával előbb, 1/2^'^i0r vennék kezdetüket; va­lamint az sem ártana, ha a színkör választmánya a színház hátulján, a színpadra nyíló kapunál egy lámpát alkalmazna, mert igen könnyen megeshetik, hogy valaki még nyakát szegi az ott uralgó rette­netes sötétségben. Egri értesítők. VI. A m kir. állami reáliskola értesítője. Utolsónak maradt, pedig az első helyét ér­demelte ki: tartalma, iránya, és szokatlanságánál fogva; de hát Krisztus ezen szavai : »az elsők utolsókká, az utolsók pedig elsőkké lesznek», vajmi sokszor bizonyultak már megdönthetetlen sark­igazságnak, az azok elhangzása óta lefolyt két év­ezred alatt! Az egri áll. reáliskola idei értesítője valósá­gos irodalmi eseményszámba megy, nemcsak a he­lyi sajtótermékek között, hanem az egész hazai könyvpiaczon. Ilyen, vagy csak hozzá hasonló értesítő ed­dig még nem került soha és sehol az olvasókö­zönség asztalára: az a tűz, az az elevenség és leplezetlen szókmondás, a mi ebben van, szinte sok egy iskolai értesítőbe; de sok volt ám az a kényszerítő körülmény is, mely ezt létrehozta, oly sok, hogy ennyi talán sehol és soha másutt nem zsúfolódott össze. Kemény Ferencz kir. igazgató, ki avatott tollával és zseniális képességével az értesítőt egy- beállitotta, maga is azt mondja az értesítő elősza­vában, hogy: „Túlzás nélkül állíthatom, hogy az országban aligha működött s működik kö­zépiskola érdekesebb s nehezebb viszonyok közt, mint a miénk; 5 bizonyára egy sem szerezhetett egy év leforgása alatt annyi s oly tanulságos tapasztalatokat, mint a miénk a lefolyt iskolaév alatt.“ Hogy mennyire jogosultak a kir. igazgató ezen szavai, csak a legközelebb lefolyt félesztendö izgalmas eseményeire hivatkozunk, azokra a gyű­löletes agitácziókra, melyek a reáliskola kifejlesz­tése ellen folytak s melyek ellen nem egyszer mi is állást foglaltunk lapunkban. De idézzük tovább az igazgatót: „E tapasztalatokból bőven kijutott nekem is: Brassóban, mint egyszerű tanár, több éven át voltam szemlélője azon akadályoknak, me­lyekkel egy állami tanintézetnek a nemzetsé­gekkel szemben kellett megküzdenie, itt vezetői minőségben ízleltem meg a felekezeti nehéz­ségeket. De ez még hagyján, ha ezen hatalmon (áramlaton?) kívül nem kell vala egy a régi leltárral öröklött belső ellenséggel is megküzdeni. Nem tudom az említett két tényező közül melyik nagyobb akadálya (nem akarom mondani: el­lensége) az államhatalom egységes érvényesülés sének, de a mit tudok, az az: hogy az állam­nak tehát minden hivatott közegének is a legna­gyobb erkölcsi, szellemi s anyagi tekintéllyel kell fellépnie, hogy az állam túlsúlyát s méltó­ságát a többi akadályozó vagy ellenséges áram­latokkal szemben kellőleg érvényesíthesse és meg­kezdett vállalataiban folytatólagosan kivívja és fentartsa. Ellenfeleink intézetünket, helyesebben ma­gukat, egy oly esemény hőseivé avatták, melyet az egész ország Egri botrány elnevezés alatt ismer. Ők az ország egyik legifjabb, de máris legvirágzóbb intézetét személyi érdekek, hatalmi kérdések és lokális ambicziójuk áldozatává tet­ték. Joggal mondhatni, hogy ilyet nem látott Európa, jogos tehát, hogy oly értesítőt szentel­jek nekik, a minőt még nem olvasott Európa! Tartozom ezzel nekik, a szülőknek és a tanít­ványoknak s végül — egészségemnek is. Az anyag elég érdekes, rajta leszek, hogy a feldol­gozás ne maradjon megette, — de sohasem a tények valódiságának rovására. Hogy kié az igazság tekt., és ft. uraim, azt idelent a történet, odafent Isten fogja megítélni, menten minden befolyástól, etetéstöl-itatástól és — káposztaföl­dektől. Indokolni tartozom még az ezen Értesítő- benhasznált (s mások előtt) szokatlan hangot is. mely a kíméletlen igazságnak, a mély szántás­nak, megengedem — mások előtt disszonáns, — hangja. Vannak dolgok, melyekhez finom glacé- val kell nyúlni, másoknak pokróczczal, buzo­gánynyal, bunkóval kell nekimenni; de én még sem fogom azon brutális eszközöket használni, melyeket elleneink közül többen alkalmaztak, nem: az én metsző fegyverem a szókimondás lesz. Érzem s szeretem tudni, hogy ezen Érte­sítő lesz egri hattyúdalom, de jól vigyázzanak, a hattyú ordítani fog, mert érzi, hogy igazabb ügyet nagyobb galádság ellen sohasem védel­meztek; s ezen ordítás visszhangozni fog addig a mig rá szükség leend. Nagy költőnk e szavai: „S áldjon vagy verjen sors keze itt élned, hal­nod kell!“ — az én helybeli működésemre nem vonatkoznak. “ Maga az Értesítő két kiadásban jelent meg. Az első kiadás a reáliskolai tanulók részére ké­szült s az Előszó és »Az egri állami reáliskola kifejlesztésének története és vége (?)« cimü köz- leménycsoportozat mellőzésével osztatott ki. A má­sodik kiadás mindezeket felölelve a közönségnek szól. A ki érdeklődik iránta, vegye meg, csak 1 korona az ára, mely a reáliskolai segély-alapot fogja gyarapítani. Különben az értesítő első kiadá­sából mellőzött rész külön lenyomatban is megje­lent s igy csupán az is megszerezhető 50 fillérért akár az igazgatóság-, akár pedig bármelyik könyv-, kereskedő utján. Az ízlésesen kiállított s 142 oldalra terjedő értesítő beosztása és tartalma a következő: Az első részben tárgyalva van az iskolaépü­let története, melyet Kemény Ferencz igazgató is­mertet egy érdekes s vonzó nyelvezettel irt érte­kezés kíséretében. — Azután következik az egri állami reáliskola szegénysorsu tanulói segélyezé­sére alakított segélyző-egyesiilet alapszabályai­nak ismertetése. A közzétett alapszabályokból meg­tudjuk, hogy a szegénysorsu reáliskolai tanulók á segélyző-egylettől a következő segélyeket kapják : a) a könyveket és iskolai szereket,’ b) ruhát, c) orvosi gyógykezelést és gyógyszereket. Készpénz-' beli segélyezés ki van zárva. Az egyesület tagjai lehetnek: a) tiszteletbeliek, vagyis azok, kiket a közgyűlés az egyesület iránt tanúsított érdemeinek elismeréséül, ilyenekül megválaszt,' b) alapitó tagok kik az egyesülel pénztárába egyszersmindenkorra

Next

/
Thumbnails
Contents