Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-08-07 / 57. szám

intézetekben is. Nos, a következő adatok az ultrámontanismus egy jól gondozott fészkéből, szinte hihetetlenek, de valók. Egy febr. végén tartott hittani órából: „Imádkozzunk ellenségeinkért, imádkozzatok tehát a reáliskolai tanárokért, a kik a mi legnagyobb ellenségeink.“ Egy másik hittani órában márcz. 1-én ,(nem április 1-én) a hitoktató azt mondta tanítványainak, hogy azok, a kik a budapesti liberális nagygyűlésre mennek — kiközösittetnek! (Talán a Kossuth-féle száraz mennykővel.) Júniusból valók ezek: „Igen, a polg. házasság, a zsidók, azt akarják, sok feleséget szeretnek, ha a zsidót megunták, katholikust vesznek. Szegény 90 millió katholikus, igy hagyják magukat orruknál fogva vezetni! Még Babocsayt is megvesztegették!“ Nos, nem garázda dolgok ezek, melyek mellett még a Ranolder-inté- zet is szégyelheti magát.

Az sem utolsó apropos, hogy febr. 1., tehát épp az emlékezetes jan.-i képv. testületi ülés s bukás után lehetett a fővárosi lapokban a következő újdonságot olvasni:

— Zsidónak nem szabad tanulni. A Pe- tersburgskije Wjedomosti hire szerint az orosz közoktatásügyi minisztérium rendeletet intézett a gymnasiumok igazgatóihoz, hogy zsidó vallásu tanulóknak csak az esetben állítsanak ki érettségi bizonyítványt, ha kötelezik magukat, hogy egyetemre nem mennek. Az orosz egyetemeken csak 5 százaléka a tanulóknak lehet zsidó; jelenleg pedig a zsidó tanulók száma az egyetemeken jóval felülmúlja a számarányt.

Muszkaországban tehát a zsidó diákok a gymnasiumokban csak megtüretnek. De csak ott?-------Nálunk sokkal udvariasabban beszélnek velők, igy: „Te zsidó", vagy „Nem kell nekünk zsidó. Mit akarnak maguk itt?! húzzák meg magukat, hisz maguk csak megtűrtek itt!“ A 8 éven keresztül folytatott »Te zsidó«-féle hazafias szellemű nevelés gyümölcseit, a tanuló öntudatát s lelki állapotát elképzelni, nem nehéz dolog. — S ily körülmények között csodálkozhatni-e azon, hogy a reáliskolák »elzsidósodnak« ? — Azért nem kell tehát a reáliskolai érettségi! —

A legsötétebb gymnasiumokról vezetett paedagogus szarkakönyveimben egyébiránt Személy, hely és idő szerint még nem egy érdekes adat vagyon feljegyezve.

A század bolondja.

Irta: Zshokke Henrik.

Az „E g i i Újság“ számára fordította :

Dienes József. 13.

— Mikor a 'áborttok kegyét elveszi ettem, még a jobb érzésű tiszlpk is távol tartották magukat tőlem. Nevettek s kigunyoluk. A komolyabbak azt hitték, hogy elmém mog- háborodott és pedig a miat. hogy a nagybátyám után maradandó nagy örökség iránt táplált reményeim meghiúsultak. Később aunyiia elhagyattam mindenkitől, hogy még a szolgám sem akart már nálam maradni, mert őt is, éppúgy, mint önmagamat, sovány ellátásban részesítettem. A kávét kiküszöböltem hdztítrtásQinból, bort csak ritkán ittam és nekj az eddigi féuyes egyenruha helyett egyszerű, kényelmes polgári ruhát akartam csináltatni, körülbelül olyat, mint a milyent most rajti m látsz.

— Azonban ez időtájt egy levelet kaptam, mely gazdag kárpótlást nyújtott nekem mindé? uért. Évekkel előbb ugyanis egy szegény sirdo- gáló koldus leánykát találtam egy paraszt ontbar csűre előtt Édes anyja bent a csűrben egy csomó szénán feküdt, rongyokban, haldokolva, A haldokló Hőtől, ki még maga is igen fiatal volt, megtudtam, hogy Dél-Németországból való, szegény, de becsületes szülőktől származott s néhány év előtt egy gazdag földbirtokoshoz lépett szolgálatba. A csiuos, szemreyaló leányt. » uM' au a löldbi -tokos fia szép ig-retekkel

HÍREK.

Eger. augusztus 6.

— Személyi hirek. Cronnenbold Ferdinand l >vag, al áb >magy, hadosztály parancsnok s Forslner Ferenc/, vezérőrnagy, dandárparancsnok ma városunkba érkeztek gyalogezredünk hivatalos megszemlélése czéljából.

— Kinevezés. Virágh Károly egri állatorvost Kállay Zoltán <lr. főispán a péier- vásárijárásba megyei állatorvossá nevezte ki.

— A hadsereg gyásza, Vilmos főher- czeg szerencsétlen halála alkalmából a hadsereg összes tisztjei gyász karkötőket viselnek. — Az érsekkertben csütörtök délutánunkig tartatni szokott, térzene ugyancsak az uralkodó ház gyászára való tekintet tel egyelőre besziinteüetett.

—- Egyházmegyei hirek. Kinevezés és áthelyezés. Sturmann Gyula egcr-szalóki lelkész a fő- káptalan, mint kegyuraság telterjesztésére Egyekre neveztetett ki lelkésznek. — Huttkay Lipót miskolczi, Fiileky Lajos egri hitelemzók, hasonló minőségben áthelyeztettek, Huttkr.y Egerbe, Füleky pedig Miskolczra. — Az egri egyházmegyei irodalmi egylet tagjai lettek újabban : Moldoványi Gyula, dévaványai lelkész, Szccsányi Rezső, nejőbábai lelkész, Ma.uszka Mihály nyíregyházai hinde.mző, Halászi Caesár, nagykállói hiioleinző Kovács Mihály jásztgn- szarui káplán.

— Áthelyezések. Az igazságügy miniszter Kötni vés István hevesi járásbiró- sági írnokot a pécsi kir. lörvényszékhez. G u 11 in a ii n Izidor szobránczi járásbirósági irnoko' pedig a hevesi járásbírósághoz helyezte ál.

— A szerencsétlenül járt rendőr- hivatalnok S u b i c h Gyula Egerváros rend őrhivalalnokár, snlyo- baleset érle csütörtökön este. A mini a kaszinóból kijött s átment a iőutcza túlsó oldalara, a eziszterezíta rendház lerrasza előtt, oly szerencsétlenül lépett le a gyalogjáró széléről, hogy elesett s a lábszárát a bokán felül eltöi te.-- A „hatvani búcsú.“ Vasárnap a fájdalmas Szűzről nevezett hatvani városrész temető-kápolnájában bucsn volt, mely alkalommal az ünnepi szt,. misét Dávid János segédlelkész, a szent beszédet pedig Kalocsay szintén segédlelkész tartotta. Délután a virágokkal gazdagon feldíszített sírok között körmenet tartatott, melyen

csakhamar hálójába kerítette és elcsábította, azután egy kis pénzzel ellátva, a házból kiuta- sittatott, A szegény teremtés lebetegedése után szolgálatot keresett, de a kis gyermeke miatt sehol sem tartották sokáig; örökké vándorolt egyik helyről a másikra, utoljára is alamizsnára szorult s a jó emberek adományaiból tartotta fen nyomorult életét. Most már arra sem képes, hogy kolduljon; beteg, nagyon beteg s most már csak imádkozni képes gyermekéért,

— Siettem a paraszt ember házába valami trissitőt venni a szegény beteg számára, mert az nyughelyét is alig akart neki adni csűrében. De mire visszatértem, a boldogtalan nö már meg yolt lialya s a szegény, árván maradt kis leány pedig ott sirdogált anyja holttestére borulva. Én vigasztaltam, a mennyire tudtam; fedeztem a temetés költségeit és a leánykát, ki még anyja családi nevét sem tudta, felruházva, Jtastrooba, egy nevelő-intézetbe küldtem. Amáliának hjvt4k a szegény gyermeket kereszt nevéről s én őbhez a keresztnévhez még egy vez:tékn*-vet is adtam: a hely után, melyen találtam, S c h e u e r-nek*) nevezve őt.

— Ettől a Scheuer Amáliától kaptam egy levelet a rastrooi nőnevelő intézetből, éppen akkor, midőn mindenki elhagyott. Ez a levél még most is kincseimhez tartozik; ha akarod, elolvadhatod. Engem annyira meghatott, hogy könyeztem olvasásakor. Tartalma ez: 0 megtudta szerencsétlenségemet és igy bűnnek tar?

*) Scheuer = csűr, pajta.

nagyszámú közönség vett részt. Az elhunytak sírjait remekül feldíszítette ez alkalomból a gyászolók kegyelete. Mindszenty Gedeon legnagyobb egyházi költő sírját, mint minden évben, úgy az idén is Kapá- c s y Dezső, a boldogult kebelbarátja, koszorú/.! a meg három gyönyörű babérkoszorúval, Molnár Rezső korán elhunyt tan- relügyelői tollnok s jeles pedagógiai iró sírjára pedig Kandi a Kabos barátja tette le a baráti szeretet és megemlékezés koszorúját. Csak egy sírra nem tett senki koszorút, pedig az is nagy ember volt a mig élt. és még most, is tisztelettel emlegetik nevét a magyar irodalomban. Ez azárván maradt sir: Ihász Gábor, a nagy magyar nyelvtudós és jeles hazafi sírja. Idáig nem tud eljutni a kegyelet virágkoszoruja.

— Hirtelen halál. Biró János, Éger- város hatvani II, negyedének volt negyedmestere, tegnap, vasárnap délután 6 órakor hirtelen meghalt. A boldogult a délután folyamán még künn járt a fájdalmas Szűzről nevezett hatvani temetőben, az oda kivonult hucsnlárókkal, honnan visszajövet fiához, Biró Ignáczhoz ment egy kissé be szélgetni. itt azonban szivszélhüdés érte, hirtelen összeroskadt és meghalt.

— A kath. legényegylet nyári mulatsága. Az egri kath legényegylet jótékony- czélú nyári mulatságát — mely lapunk r. ült számában is jelezve volt — tegnap, vasárnap tartotta meg az érsekkertben. A mulatság délután 3 órakor ve‘(e kezdetét, melyen a város intelligens eleme nagyszámmal volt képviselve. Rendkívül érdekes és sikerült volt a tűzijáték, melyet B elezn ay László rendezett este 8 óra tájban s ezután kezdetét vette az estelizés a szabadban a széles koronáju platánok alatt,. A szilaj jókedvnek alig volt határa a fehér asztalok mellett. A mulatság késő éjjeli órákig tarto't. Tiszta jövedelem körülbelül 150 frt. volt.

Arató forradalom. Pétervásárról tudatják lapunkkal, hogy a szomszédos Gyürky Abrahám gróf tulajdonát képező Puszta-D orogh tanyán julius hó 2tí án 200 felvidéki tót aratómunkás formális forradalmat rögtönzött a miatt, hogy az aratást bevégezvén, az uradalom tőlük még

tana, ha atyjának — igy szokott éngem nevezni — még ezentúl is terhére lenne. Oda fog tehát törekedni, hogy vagy mint nevelőuö valami jó háznál, vagy kézimunkával, esetleg zongoratan! tássa], vagy pedig bármi más út,on-módon kereshesse meg mindennapi kenyerét. Kért, hogy miatta ne aggódjam ; most rajta van a sor énrólam gondoskodni. — De magadnak kell ezt a levelet elolvasnod, barátom; telve van ez a bálaérzet legmeghatöbb kifejezéseivel, s hü tükre a legártatlanabb, legtisztább gyermeki léleknek. Levele végén engedélyt kért még a kedves gyermek arra, hogy jőltevőjét, kinek vonásai anyja halála óta csak homályosan lebegnek szemei előtt, még egyszer megláthassa s lábai elé borulhasson. A választ e levélre azonnal megírtam. Megdicsértem benne nemes jóindulatát és szándékát, de biztosítottam, hogy nincs semmi oka elhamarkodni a dolgot, mert én gondoskodni fogok róla ezután is mindaddig, mig tisztességes állást tölthet be a társadalomban.

Egy napon, mikor épen a hadgyakorlatokról tértem haza, szobám ajtaján valaki kopogtatott. Mikor megnyílt az ajtó, rajta egy ismeretlen, gyönyörű fiatal nő lépett be s elpirulva, reszkető hangon kérdezősködött Flyeln báró után. Midőn pedig értésére adtam, hogy a kérdezett én vagyok, könybe lábbadt szemekkel lábaimhoz borult és karjaival átkulcsolta térdeimet. Én meglepetve fölemelni igyekeztem öt térdeiről, de ekkor meg kezeimet halmozta el csókjaival. (Folyt, köv.)