Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-07-09 / 49. szám

lyekböl az összegyűlt pénzt kivenni szán­dékozott az izraelita hitközség elöljárósága. Ebből a körülményből az gyanítható. hogy a tettesek csakis a helyi szokásokkal telje­sen ismerős izraeliták lehetnek s mind a három betöréses lopást ugyanők követték el. — Halálozás. Eger-város közházán s a megyeházán gyászzászlókat lenget a szél. Közéletünk ismét egy ismert alakkal lett szegényebb : Nagy Ferencz egri földbirtokos, városi képviselő s Hevesmegye megyebizott­sági tagja e hó 6-án pénteken reggel, 42 éves korában elhunyt. A megboldogult holttestét vasárnap délután 5 órákkor kisérték ki nagy részvét mellett a »Fájdalmas Szűz«-ről neve­zett temetőbe, hol a nagy számban jelenlévő tisztelőinekfájdalmáraöröknyugalomrahelyez- ték a család által építtetett családi sírboltba. — Katonai felülvizsgálat. Julius 18-án ka­tonai felülvizsgálat fog tartatni a megye székházának nagy termében. — A vampyr egri áldozata. A fővárosi sajtóban már napok óta tárgyalják azt az óriási csalást, mely Lőry J. fővásosi bankár öngyilkosságával jött napvilágra. Lőry J. tudvalevőleg százezrekre menő csalást kö­vetett el s az általa vampvr módra kiszipo­lyozott szerencsétlenek száma — a fővárosi rendőrséghez érkezett följelentések után kö­vetkeztetve — jóval meghaladja a három százat. Van egy egri áldozata is ennek az öngyilkossá lett embertelen csalónak, N agy Béla egri asztalos mester, a ki panaszt tett ma a rendőrségnél aziránt, hogy ő két al­kalmi sorsjegy-társaság által birt sorsjegy csoport egyhatvanadrészbeni birtokosa s ezen a czimen már havi 1 frt 50 kros részletekben 99 frtot fizetett Lőrv J. bankárnak, a ki a két sorsjegy-társaság által birt sorsjegyek bevásárlásával s megőrizésével volt meg­bízva. A szegény ember csak most tudta meg Lőry öngyilkosságát s első útja is a helybeli rendőrséghez vezette, hol elpana­szolta baját A rendőrség Nagy Béla pana­száról felvett jegyzőkönyvet azonnal áttette a fővárosi rendőrséghez, hol a vizsgálat nagyban folyik az öngyilkos bankár bank­háza ellen. — Omladozó várfal. A hajdan oly hires egri vár Dobó utczai része is bomlásnak in- .dult már s hogy a rég elenyészéstől meg­óvják, pár nap óta nagyobb mérvű javítá­sokat eszközölnek rajta. — A kaali véres táncz. A múlt vasárnap délután Fic3ór Gáspár lakása előtt Kaalban nagy­ban mulatott a fiatalság, mely alkalommal czigány- zenét is fogadott egy Tompa András nevű kaali legény. Történt, hogy úgy 5 — 6 óra tájban valami Kelemen György neyü legény is a tánczolva mu­— Nincs . . . dedogá zavartan. . . . Azaz, ahogy vesszük. Hej, sok jó tokajit meg sashe­gyit megírtunk mi Atilla úrral együtt, nem sze­retném, ha hálátlan embernek tartana. Kinyitotta előttem az ajtót, udvariasan beeresztett, aztán betuszkolt a nyitott ajtón. — Feküdjék le Atilla úr, aludja ki magát Aztán sohse búsúljon az olyan fehér népért, a ki világ rózsája, mindenki babája . . . Engem pedig ne tartson hálátlan, dibdáb embernek, ha a látszat azt mutatná is. Betette utánam az ajtót és amennyire testi sulylya engedte, nekiiramodott a világos nyári éjszakának. • Roszkedvüen feküdtem le s reggeli három óráig a szememet se hánytam be. Reggel há­romkor végre elaludtam s csak másnap délfelé ébredtem fel. Becsengettem az inasomat s megkérdeztem, nem keresett-e valaki? — Senki, válaszoló s levelet nyújtott át. Rosszat sejtve téptem fel a meglehetősen dohányszagú borítékot. Ez a végzetes levél hüllőit ki belőle: Tisztelt Uram! Szekszpiri erőteljességgel szólva, mire fel­ébred, mi tüskön-bokron túl leszünk. Uram, mi Idunával kígyót melengettünk keblünkön az ön becses személyében. Hogyan ? Hát az ön atyja ura megbukott, a feje teteje se látszik ki az latók közé keveredett s Tompa András meg is engedte neki egv-két fordulóra a tánczot. Mikor azonban a czigányok abban hagyták a muzsikát s később másik nótára gyújtottak, Kelemen ismét tánczolni akart, de ezt már nem engedték meg neki a többiek, a miért Kelemen oly méregbe jött, hogy a hozzá közel álló Griczmán Jánost egy bicskával hátba szúrta. A legények persze felfor- tyanfak erre s Kelemennek menekülnie kellett legénytársai dühe elöl, azonban egy Radios András nevű legény csakhamar utólérte a menekülő!, a ki azonban védekezés közben őzen is egy veszedel­mes szúrást ejtett a mellén. A kaáli véres táncz okozója megmentette ugyan a borét akkor az ala­pos elveréstől, de ellene két rendbeli súlyos testi­sértésért megtették már a feljelentést az egri kir. járásbíróságnál. — Tűz Hatvanban. Hatvanból írják lapunknak, hogy ott f. hó 2 án este 7 óra tájban Berkes József szabómester szalma fedeles háza kigyuladt s min!egy 250 frt kár értékben elégett. A tűz - a vizsgálatada fai szerint — a délután folyamán pad­lásra fölhordott rongyokból keletkezett. A ház biztosítva volt 400 írtig. — Áruló nyomok. A múlt hónap utolsó napján történt — mint Csányról levelezőnk késve jelenti — hogy Csányon Nagy János szántóföldjéről hat petrencze takarmány bükkönyt ismeretlen tettes ellopott. Azonban ez az ismeretlen tettes nem so­káig maradt ismeretlen, mert Fábián János csányi kerülő az ellopott takarmányt szállító kocsi nyomai s az itt-ott elhullott bükköny szálak uián indulva egész az atkári határban levő Várkonvi Alajos ta­nyájáig jutott, hol a lopott takarmányt Pusztai János csányi arató-gazda kocsiján egy szálig meg­találta. Az ilyetén módon meglepett arató-gazda eleintén tagadni kezdte ugyan a dolgot, de hát egy egész kocsi korpusz-de'ikti ellenében csakha­mar tarthatlanná vált a tagadás s szépen beismerte, hogy a takarmánylopást ő követte el azon idő alatt, mig arató társai a napi fáradalmak után mélyen aludtak. — A repülő utas. Domanszky Ferencz egri napszámos f. hó 5-én éjjel egy óra tájban, midőn Fiizes-Abonytól Mezö-Kövesd felé utazott s a vasúti kupé ablakán kihajolt, hogy a hüs éjjeli levegőt élvezze, egyszerre csak kinyilt a kocsi ajtaja melyhez hozzátámaszkodott s ö a robogó vonatról kibukott, de oly szerencsével, hogy csak arczán s jobb karján szenvedett súlyosabb sérü­lést. A póruljárt napszámos a baleset színhelyéről gyalog ment be Mező-Kövesdre, hol vérző sebeit az ottani orvossal bekötöztette. — Tehetetlen hoszu. Tschida Jó­zsef hatvani vendéglősnek a vasútnál levő vendéglőjébe f hó 2-án éjjel fél 12 óra tájban három czukorgyári munkás betért adósságból, s ön Iduna kezét akarja? Nem tudja, hogy ő előkelő, nemes család sarja, aki fényes liázasságra tarthat számot? Ön — elismerem, — mesterien játszotta a gazdag örökös szerepét Úgy viselte magát, mintha (szekszpirileg szólva, kit én bálványozok) testének minden pórusából az arany fénye ragyogna elő s olvasztott gyémánt keringene ereiben vér helyett. De az ármány nem diadalmaskodóit. Vad­galamb belátta, hogy méltatlanra parazolta szive kincseit, s nem élhetne boldogul önnel, fehérbőrű Otellóval, a ki szegény Iduna-Desdemónát megfojtaná. Nem uram, én mint gyám és apa, nem szolgáltathattam ki lársulatom szemfényének gömböíyö nyakát az ön fojtogató ujjainak. Mert ön megfojtotta volna őt, ha megtudja, amit ime levelemből tud meg: az árva megta­lálta biztos támaszát, akadt neki önnél méltóbb gyámola és vigasztalója. Szivbeli nehezteléssel maradván önnek uram hajdani barátja Király Ben ő.“ Forogni kezdett velem a világ. Füleim zúgtak, szemem elsötétült, csaknem leroskad­tam, nem a váratlan csapás, hanem a szégyen és nevetségesség súlya alatt. szivart venni; minthogy azonban a vendég­lős kérésüknek nem tehetett eleget, mert szivar készülete akkorra már elfogyott, a három jó madár előbb gorombáskodni kez­dett a vendéglőssel, utóbb pedig tehetetlen bosszújukból kitördeltck a vendéglősnek a vendéglő helyisége előtt levő újonnan ülte­tett hét darab disz-jávorfa csemetéjét s a drága disz-fákat széttördelve szétdobálták az utón. A három gyári munkás ellen meg­telték már a feljelentést a hatvani kir. já­rásbíróságnál. — Hivatása áldozata. Pénteken délelőtt egy Ambrus János nevű kocsis, a mint egy szénával megrakott szekéren hazafelé tartott a mezőről, vigyázatlansága következtében oly szerenc: étlenül bukott le a magasból, hogy a fején súlyos sérülé­seket szenvedett s most is zavart elmével fekszik az irgalmasok kórházába. — Leégett istálló. A Hatvanhoz tartozó Sashalom lányán, mely Keglevich Gyula gróf tulajdona, f. hó 1-én éjjel egy rendkívül hosszú ökör-istálló előtt felhalmozott alomszalma meggyul­ladt s ettől a zsindelylyel fedett istálló s tüzet fogott úgy, hogy annak egész tetőzete, valamint az istálló mellett elhelyezve volt szecskavágó és szecska párológép, 38 drb. dinnyekapáló gép, 40 drb. uj kocsikerék és számos más gazdasági eszköz mintegy 6 — 7000 frt. kárértékben elégett. A ta­nyán ezidöszerint mintegy 1000 arató munkás van alkalmazásban, kik szanaszét a (anyában elhelyezett szalma rakásokban töltik az éjszakákat; lehet, hogy a tűz ezek gondatlansága folytán származott. — A merész tolvajok Igazán merész lopást követtek el kicsinyben Balogh Józsefné kárára Hatvanban f. hő 2-án fényes nappal a délötti órák­ban. Balogh Józsefné lakásáról a nevezett napon ugyanis, mig ö távol volt, a nyitva feledett kony­hából kivitték az éléskamra lakatjának kulcsát s azzal felnyitva a kamraajtót onnan nagyobb meny- nyiségü zsírt és lisztet elloptak. Mikor pedig vak­merő munkájukkal készen volíak, a kamra ajtaját ismét becsukták s a kulcsot vissza akasztották a konyhába, az előbbi helyére. Talán örökre isme­retlenek maradlak volna, a vakmerő tolvajok, ha Balogh Józsefné szomszcdai véletlenül meg nem látják és fel nem ismerik a más kamrájában gaz­dálkodókat. E/.ek állítása szerint a vakmerő tol­vajok Tóth Jánosné és Szevera Mátyásné hatvani napszámos asszonyok. — A pálinka halottja. Nagy mérvű iszákos- ságának esett áldozatul tegnap Tisza-Nánán Somodi Béni odavaló gazdaember, a ki, mint rendesen, tegnap is alaposan berúgott. A pálinka gyulladt meg a szerencsétlen emberben s alvásközben da­czára annak, hogy a felesége a béressel közvetlen közeliben a kutat lisztitolfa, észrevétlenül meghalt. De nini, a levélen utóirat is volt, bizo­nyára az Iduna búcsúja. Had lássam mit ír.. Biz az nem az ő írása volt. Iszonyú rósz ákom-bákom irás. »Ne haragudjék Atilla úr, hogy elszöktetem a szive választottját. Ottó úr kérésére tettem . Az ö biztatására haraptam bele a savanyu al­mába, hogy megszabadítsam Atilla urat, ahogy egyszer a kaszárnya tömlöczébö! megszabadí­tott engem. Csecse Jóska.“ Nem volt időm se panaszkodni, se sírni, se átkozódni, se görcsösen nevetni Ottó lépett be hozzám. Hosszú fürkésző tekintetet vetett reám, aminőt az orvos szokott súlyos betegére.-- Bocsáss meg barátom, ez kötelességem volt. Kissé erős szerekhez nyúltam, de tehettem-e másként? Ha én vagy más szökteti el, még boldogtalan szerelemmel gondoltál volná rá s nem lettél volna teljesen feloldva a veszedelmes varázsa alól. De Csecse Jóska, ez az elhízott Silénus, mint győzedelmes vetélytárs! . .. ennek az erős orvosságnak hatni kell. Aztán az ő kedves vidámságával beszélte el, hogy a szakács tőkepénzesnek adta ki magát s az én álöltözetü herczegnőm lépre ment. Főleg mikor az igazgatóval elhitette, hogy szegény ember lett apámból.

Next

/
Thumbnails
Contents