Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-07-03 / 47. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi julius hé 3 47 szám. Szerkesztőség : Eger, Jókai-utcza 2. száui I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön d n. 4 óráig fogad tati.ak el. Kéziratok nem adatnak viss.a. Kiadóhiv fal: Eger, Piacz-utc/.a 4. szám Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: égés >. é r 6 fr, félévre 3 frt, negyedévre 1 tr 50 kr. Egye szám ára 6 Ur. MEGJELENIK HETENKENT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. A filoxera utóda. Eger, julius 2. A filoxerának úgy látszik utóda támadt a hesszeni légyben. Ugymond- ják, hogy az ország termésének egy tizedrészét elpusztította a gabona lllo- xerája. A századvég ezer csapással sújtja tehát ezt a földmivelő országot. Mintha csak intő-szózat lennének e csapások a nemzethez; intő-szózat a földmive- lési veszteségek legalkalmasabb kárpótlása a kereskedelem és ipar fejlesztése érdekében. Ránk, a kik már a íiloxera pusztításait régóta sajogjuk, nincsen olyan megdöbbentő hatással a hesszeni légy pusztítása egyrészt, másrészt azonban egyátalán nem vagyunk többé oly optimisták a pusztító rovarral szemben, mint az alföld népe, mely most azon korát éri, a mikor sehogysem tudja elhinni, hogy az ő dúsan termő földje rövid idő alatt a pusztulás mezeje lehetne. Viszont az államhatalom éppen a íiloxera pusztításaitól ösztökélve a legnagyobb pesszimizmussal fogadja e pusztító rovar fellépését és a legerélyesebb rendszabályokkal és intézkedésekkel igyekszik útját állani a pusztító elemnek. Adja Isten, hogy sikerüljön az állam és társadalom együttes tevékenységével megakadályozni a legborzasztóbbat, melynek e rovar pusztításai folytán elibe nézünk. Azonban kívánatos lenne, ha a földmivelés ezen számos veszedelmei és bajai arra indítanák az államhatóságot és társadalmat egyaránt, hogy lázas tevékenységgel igyekezzenek fokozni a közönségben a kereskedelmi és ipari érdekek iránt való érdeklődést, mert manapság úgy áll a dolog, hogy egyoldalú gazdasági tevékenységben hiányzik az a tartalékalap, melyet minden pénzintézet megcsinál magának előre nem látott veszteségei fedezetére, s mely tartalékalapra az országnak az egyoldalú földmive- lési gazdasági élet mellett a szertelen csapások láttára hasonlóképen égető szüksége vagyon. Ilyen tartalékalapnak pedig a mindezideig kevés figyelemre méltatott kereskedelmi- és ipari érdekek kínálkoznak legkiváltképen. Ha maguk a kereskedelem és ipar hatalmas gazdasági előnyeik nem lennének eléggé csábítók a kereskedelem és ipar fejlesztésére, úgy ide s tova^az elodázhatatlan óvatosság fog e fejlesztésnek hatalmasjlendületet adni. Tündérjsték Egerben. — Ballst az Arénában. — — Sajót tudósítónktól — Eger, július 2. Tündér estély az arénában ?! Ballet Egerben?! És igaz volna ez? Azokon a vónhedt deszkákon, azokkal a — nem mondjuk botrányosan — csak a nevetségig kopott díszítményekkel tündérestéket is lehetne varázsolni a Hunyady-téri deszkaalkotmányban ? Igen is lehet, ép úgy, mint a hogy a cseh- kristályt gyémántnak lehet nézni — égj kis fantázia segítségével. , Mert — fájdalom — a képzeletnek pagy szerepet kell játszania és sok, nagyon sok fogyatkozást eltakarni, hogy a két tündéreste csakugyan valódi, hamisittatlan tündérestéje legyen az arénának. Pedig az erők meg lettek volna hozzá — az igaz, hogy kevesen, de hát a mi kis színpadunkon nem is jutott volna hely nagyobb apparátusnak, -- hanem a dekoráezió, a megszokott silány kerete az előttünk szokatlan, bájos képnek .... ez az, a mi a képzeletet h:vja segítségül. Lapunk 41. számában, a legelőkelőbb helyen, vezérczikkben foglalkoztunk az egri színházi ál a- potokkal. Rámutattunk ott, hogy miért nincs nálunk szinház-látogaló közönség s ismételten hangsúlyoztuk azt a sokszor hangoztatott véleményünket, hogy: »ma már Egeiben frázisokkal közönséget színházba csöditeni nem lehet. A mi közönségünk a színházban műélvezetet kei es és követel, mert a nyelvterjesztés kullurmissiója itt csak üres frázis. Ha pedig a közönség műélvezet helyett ásításokat provokáló szárny-próbálgatásokra talál a Hunyady-tér deszkaalkotmányában, akkor bizony nem csodá, ha a színházi szezon megnyitását kővető pár nap múlva gyérülnek a közönség sorai.« És ezen szavaink igazsága mellett a kelleténél is nagyobb mértékben szolgáltatott bizonyságot a tegnapi s a tegnapelötli szorongásig megtelt ház, mely bár szokatlan alakban, de igazi művészi formákban megnyilatkozó műélvezetekért gyűjt ily nagyszámban össze, fársadalmunk minden rétegéből. Az Egri Újság tárczája. Iduna elszöktetése. , — Egy színházi habitúe naplójából. — Irta: WERNER GYULA. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája. — Reggel korán, még hajnali álmomat aludtam, nagy robajjal nyílt lel szobám ajtaja s be.elentés nélkül rohant be hozzám egy alacsony, kövér, borotvált arcztt komikus alak, -^Király Benő, a színtársulat igazgatója. Kitárt karokkal rohant (elém, lerázva x inasomat, aki nyomon követte. — Hogy aludt kedves barátom, fénylő csillag az ifjúság egén? megálmodta-e a mérhetetlen boldogságot., mely. ólt! szerencsés ha - Jandó, önre vár? Van-e titkos lelkikapocs az egymásért teremtett szivek között? Had lássam, óh, Apollónál délczegebb ifjú, megálmodta-e? Jancsi, aki szájtátva hallgatta e színpadi menydörgént, intésemre elhagyta a szobát, fejét csóválva és azzal fejezve ki véleményét Király Benő állapotáról, hogy hiivelkujjával megkopogtatta a homlokát. Ez világosan azt tette, hogy némi kételyei vannak a korai látogató elmebeli állapotát illetőleg. Én megzavarodva néztem az igazgató fel- hevült arczába s bocsánatot kéiteni tőle, hogy még ágyban talált. Azután öltözködni kezdtem, őt székkel kinálva meg. De király Benő nem ült le, ott szavalt a szoba közepén, s az öltözködésben segített nekem, amivel engem még nagyobb zavarba ejtett. — Apolló ! Jupiter tonans! szépséges, fiatal Paris, akibe három istennő szerelmes! mondja, megálmodta-e? — Nem álmodtam semmit, vallám be nagy szégyenkezés között, szerényen elutasítva magamtól a görög mithologiai elnevezéseket. — Oh! villámos ég, ö nem álmodta meg. Érzéketlen, kegyetlen szive nem súgta meg neki. De ember! ... itt a mellénye öcsém. . . hát semmit sem tud? — Nem tudok semmit. — Ö semmit sem tud! Szemébe süt a szerelem napvilága, s ő még a pilláit sem mozgatja meg. Nem kell, hogy aranyeső alakjában hulljon Danaéra, mert Iduna-Danae megveti az aranyesőt, csak lánggal kellene viszonozni az isteni lángot, a szerelmet szerelemmel!... itt a fogkeféje, vigyázva bánjon gyöngysor fogaival lelkem. . . — Iduna, suttogám az orrom hegyéig elpirulva. Ez volt anna* az egyetlen szép színésznőnek a neve, aki tegnap este mély hatást gyakorolt teám — Valahára, kiáltá az igazgató, kézelőmbe beletéve az arany gombokat. Valahára megérti. Igen, Iduna, az angyal, szereti önt. — Szeret ? kiáltám, örömteljes meglepetésemben leverve egy drága porczellán-vázát, anyám ajándékát. — Rósz jel, szavalta Király Benő, feladva rám kabátomat. Csábitó, ön összefogja törni a kedves gyermek szivét, mint e virágcserepet. De mit tesz az, ha az a végzete szegény kis szerelmes szívnek, hogy az ön hűtlenségének s csapodárságának essék áldozatul? — De igazgató ur, biztosítom. . . Ne biztosítson kis kígyó!... — Szavamra mondom! . . — Ne adja szavát, csapodárság pillangója. — Esküszöm. . . — Ne esküdjék Julius Cézár, aki jött, látott és győzőit, s akinek diadalszekerénez megtöriszivű szüzek s elcsábított szép asszonyok a halálos szerelem felbonthatatlan lán- czf.ival vannak odakötözve. — Nem tudom honnét meriti ön e vádakat igazgató úr. Ne tartson ön engem oly rósz embernek. Megszorította kezemet, leült a díványra s egész viseletében változás állt be. Nem szavalt többé: suttogott mint a beteg szél. — Iduna az ön halottja lesz, ha szerelmét nem viszonozza. Mit mondok, szerelmét? Ez nem helyes kifejezés: „őrjöngését“ kellete volna mondanom. Mint, derült égből a villám, úgy csapott szivébe az ön szeméből a gyilkos sugár.Vége van. Nem éli túl e rettenetes szenvedélyt, ha ön közönyös marad. De ki maradhatna közönyös Iduna iránt? Uram, becsületemre mondom önnek, remek egy leány ez a szegény vadgalamb. V»dgalambnak hívjuk, mert félénk, busongó kis madár ő, aki párja után búg. Bőre olyan mint a selyem, szeme csillag, ajka rózsabimbó, haja észvesztő fekete zuhatag; keze, lába apró, tinóm; hát a válla, szép, fiatal válla, rugonyos melle. . . sok diskrét ‘szépsége ! Vérem lángbaborult ez arczátlan részletezésre.
