Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-07-26 / 45. szám
I. évfolyam. Eger, 1894. évi junius hó 26. 45. szám. Szerkesztőség : Eger, Jókai-ntejsa 2. szám I. em. Kéziratok hétfőn és csütörtökön (1. n. 4 óráig fogad tatnak ei. kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: I Eger, Piacz-utc/.a 4. sz&m I Hirdetések hétfő- és csütörtökön d. n. 4 óráig fogadtatnak el. Előfizetési ár: egész é re 6 ír1, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Egye-szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Kapuzárás. — Az iskolaév végén. — Eger, junius 25. Csak nehány nap van még hátra a tanévzáró ünnepségeknek szentelve s azután a lélekképzés műhelyei, a tudomány csarnokai bezáródnak — rövid két hónapra és megválik Egertől a város népességének egyik legélénkebb, legkedvesebb része: az öröktavasz. a jövő emberei, a tanuló ifjúság. E napok a várakozás, a remény s a vágyak nagy napjai, mikor az ifjúság csak névleg, csak testben van közöltünk, a lélek már nincs itt, a szivérzelem már elment előre a pihenés, a gondatlan nyugalom édes tanyájára a szülői hajlék csendes falai közé, hol a végtelen szülői szeretet tárt karokkal várja az érkezőket, hol már hetek óta folynak az előkészületek aziránt: milyen örömökkel lepje meg, mivel szórakoztathassa leginkább a fáradt, elgyötört ifjút a gondos, a szerelő szülői szív. Csak napok vannak még há'ra . . . . j és a sejtelmes, édes álmák megvalósulnak. Oh, hogy oly hossznak ezek a napok!... * Korszellemünk követelménye az egyesektől rendkívüli sok, végtelenül ml terhelő napjainkban Emésztő munka, lázas igyekezet s örö kös nyugtalanság a mai kor uralkodó irányAz Egri Újság tárczája. V Csillagmesék. — Az „Egri Újság“ eredeti tárczája* — Irta: Tűrk Frigyes. Megindult a feltold, egész népvándorlás hullámzott lefelé e hóban helybeli állomásunkról. ügy mondják ezt nálunk : mennek az aratók! . . Érrékenyen válnak el övéiktől, aztán elrobog velők a vonat. Dalolnak. Összerakom a válás könyeit és a dal alaphangjait, ez az ima- töredék keiül ki belőlük : „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk!“ . . . Elkísérem őket gondolatban és velők együtt vigyázom az eget. * Júniusba, júliusba Peng a kasza, peng a kasza, — éneklik az aratók. És hogy összevág mun- kájokkal az ég! Velők jár az aratás csillaga, ez uralja most az eget. Mindjárt naplemente után u. is delolőponton áll az Arató Szűz, a béke es a földmivelés kedves csillagképe és ragyogó Kalászával serény munkára int. Arra való az idő: most loghosszabbak a nappalok és legrövidebbek, de legszebbek is a júniusi éjszakák. Forróan süt a nap és életre kelti az em* E kitűnő aktuális tárcsa technikai akadályok folytan lapunk múlt számából kiszorult, miért, úgy a szerző, mint olvasóink szives elnézését kérjük. elve, melynek csak egyjelszava van: előre! szakadatlanul, mindig, örökké előre! . . . Megállani, vagy megpihenni pillanatra sem szabad; a ki megáll az visszaesett, a ki megpihen: az el m a r ad t, mert a kor szellem feltartóztathatatlan erővel s káprázatos gyorsasággal halad előre egész addig az időpontig, mig ember lesz a földön, mig az utolsó izzó agy velőt is jéggé fogja fagyasztani az egyenlítő kihűlt kontinense. De ekkor már kezdetét veszi a vég, a pusztulás, a semmi és következik az utána örök nyugalom . . . Hanem hát hol leszünk a haladással akkor ? Mikor már a mai embert sem elé giti ki az, a mi csak pár évtizeddel ezelőtt is boldoggá tette az emberiséget: mikorma sincs a tudásnak határa, mikor mindenki érzi, hogy bármennyit tanult, küzdött, fáradt és tud, az mindössze is semmi, az utána jövő generáczió már túlszárnyalja s ö ! tudományával a haladás lomtárába kerül? Eddig volt, ezután sohasem lesz többé kész einber. A ki most pályát végez és sok-sok évi | fáradozás, küzdés és tanulás után állást foglal társadalmunkban, az még nem fejezheti he küzdelmeit, az még nem kész ember, nincs joga eddig szerzett képességeivel megállapodni és boldog megelégedéssel, nyugodtan — mint a hogy azt az egykori embeheri szervezetnek millió parány-gyilkosát, a baciliiuokat, melyek megmé gezik, főleg az alföldek vizeit és levegőjét. Ez a járványok ideje, most van szükség orvosra. S épen ennek, a szenvedő emberiség jótevőjének magasztalását irta fel júniusi egünkre az ó-kor polgárosodást tudó népe, a Kigyótartó képében. Majdnem fölélik ért már, kezében a Kígyóval, az okosság jelképével, mely D. K.-nek nyúlik végig az égen. Aesculapios, — igy szól a rege — Apolló istennek a fia, találta föl a betegségek orvoslásmódját és annyira vitte, hogy még a természet rendjét is megzavarta, a mennyiben ő alatta egy ember sem halt meg. Jól mondták hát, hogy Aesculapios gyermekét úgy hivják, hogy: Egészség (Hygea). Plútó, a holtak országának bírója, panaszt emelt ellene Zeüsznél, hogy birodalma kipusztul, mert Aesculapios még a halottakat is feltámasztja. Ezért Zeüsz villámával sújtotta a nagy orvost. A nép azonban hálásan őrizte jótevője emlékét, sőt holta után istenként tisztelte és templomokat emelt neki; Zeüsz p- dig az égre vitte csillagnak. Azért jár hát olyan fent a Kigyótartó, mert most kell uralkodnia okosságával és ébren lennie az egészségügy fölött. * Keletre, a Sas és a Hattyú alatt, a dal csudatevő erejét dicsérik az egek, a Delfin csillagképében. Meséltem a muH hóban, a Lant képénél, hogy Orpheus fejét és lantját a folyó vitte-vitto egész a tengerbe. Lesbos szigetén vetődött rek tették — csendes fészket rakni s gondtalanul élni. Miért? Mert korunk szellemének ez a jelszava: haladunk! És e jelszó nem ismer más állomást, mint az elmaradást a visszaesést és. . .és . . . mondjam-e tovább? ... a legvégső állomást: — a sirtA két elsőt aligha óhajtja valaki; a harmadikat? — Az megjön magától. Tehát: „Ember küzdj . . Azután még valami. Az a készültség, a melyet az iskola padjai közt lélekölő fáradtság és túlfeszített munka árán szerez meg és nyer ifjúságunk nem egész, nem lehet egész készültség, ez csak bevezetés legfeljebb, csak nehány fejezete a közéletben megnyilvánuló s megkövetelt tudásnak. A tulajdonképpeni versenyfutás a korral, a tulajdonképeni energikus küzdelem a tudás pálmájáért csak ekkor, csakis ekkor veszi kezdetét, mert hát a szellemi, v a- gyon sok bár a mai tanulás és iskolai előkészülés túlfeszítő rendszere mellett az emberben, de a követel oldalon mindig többet, folyton, szakadatlanul többet kíván tőlünk a kor, a felvilágosodás, mely úgyszólván napról-napra ontja az újabb meg újabb ismereteket s igy az emberi lélek soha sem tud többé megpihenni. A régi ember tudott kész ember lenni; a mostani soha többé. Sokat tud> partra, ott temették el. Dallal fizetett meg érte a daluoK, a mennyiben a lesbosiak örökölték lantos tehetségét. Ilyen örököse lett Árion, Kr. e jó félezer évvel, a ki dalával elbájolta a világot és Periander korinthusi király udvarában 's szívesen látott, vendég volt. Szicziliában dalversenyt rendeztek, Árion is részt vett a versenyben; győzött és drága dijakat kapett. Innét haza igyekezvén, hajóra szállt kincseivel. Ez szolgált bajára, nem a tenger. Ugyanis a kormányos rárolian a hajónépséggel és kardot szegez mellének. Bátran szól a dalnok: — Nem az életemért könyörgök; csak engedjétek meg, hogy még egyet dalolhassak! Megengedik és nevetik halogatását. Árion felteszi ékes koszorúját, felölti bíbor palástját, megzenditi a lantot és szivéből énekel. A dal bűvös hangjára sere^estöl jönnek a delfinek a hajó köré, csak a hajósok szive nem lágyult meg. Látván a költő érzéketlenségüket, hirtelen a tengerbe ugrik. Összecsapnak felette a hullámok. És mi történik ? Egy delfin a hátára veszi a költőt, ki most köszönetét énekelt ,a megmentének, énekével elsimította a hullámokat és szerencsésen hazájába érkezett. — Ezért jutott a delfin az égre. * Történeti adat is van az égen. Római császár szerepel benne: Ael. Hadrianus, kiről sokat beszélhetne az Ó-Buda mellett kiásott római végvár, Aquincum; mert az itt állomásozott II. légió adjutrix-nál szolgált ö mint ezredes, aztán pedig ksdves hazánk dunántúli
