Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-06-08 / 40. szám
í. évfolyam. Éger, 1894. évi junius hó 8 40. szám. Szerkesztőség: Eger, Jóliai-utcza 2 szőni I. em. Kéziratok hé*főn és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad tati.ak el. Kéziratok nem ada1 n I; Kiadóhivatal: Eger, Piacz-utc/.a 4. szám Hirdetések héttő- és csütörtökön d. u. 4 óráig fogad? tatnak el. Előfizetési ár: egész é re 6 fr, félévre 3 frt, negyedévre 1 fri 50 kr. Egye-szám ára 6 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN és PÉNTEKEN. Demokratikus levegő Eger, junius 7. Valóban alig leltet megállapítani, hogy azokat a mizerabilis társulalmi állapotokat, amelyek ebben a városban uralkodnak, mikor érzi a közönség jobban: télen-e, ajnikor a zuzmarás fagy a hangverseny- s báli- termekbe szorítja a közönséget, avagy nyálon, olyan időben, a mikor a mi fürdő- vidékünket egyöntetű társadalmi együttéléssel valóban olyan kellemesen élvezhetnők? Csak egy bizonyos. És ez az, hogy a legutóbbi időben talán éppen a kibontakozásra igen alkalmas, üdvös mozgalom csiráját látjuk fejlődni, azokból az időnként előelőbukkanó felszólalásokból, a melyeket a sajtó terén egyrészt, másrészt az egyes társadalmi egyesületek intézkedéseiben tapasztalunk. Az egész országra üdvös hatású demokratikus szellem áüengését érezzük. A társadalmi élet fejlődésének sokban irányt szabó liberális politikai mozgalmak okozzák talán, hogy ma már nálunk is kezd megnyilatkozásban részesülni a társadalmat elválasztó fa'ak lerombolásának eszméje, a melyet oktalanul emeltek a társadalom egyes tag- oszlályai közé, bizonyára egy józan gon dolkozö által sem racionábilisnek deklarált előítéletek. Mondhatjuk, hogy Eger város közönségének intelleklualitása sokban felülmúlja egyéb hasonrangu városokét már csak azért is, mert a közoktatás ilyen nagymeny- nyiségii faktora egy-egy városban alig található fel. Napról napra szaporodik az idegenből közénk jött közoktatási faktorok és hivatalnokok száma, a kik bámulva tapasztalják, hogy ebben, a nagy, intelligens városban a társadalmi érintkezés olyan hiányos, mint akár egy alföldi kisközségben. A nélkül, hogy a társadalmi élet ezen elfalazásának igaz okát és ismert okát feltárni szükséges volna, konstatálhatjuk, hogy ez a khinai fallal való elválasztás ma már a józan gondolkozás előtt olyan abszurd állapot, a melynek előbb utóbb végét kell vetni. Mindenki érzi, hogy az arisztokratikus máj múlásokat, a melyekre mosolyogva te kintenek képkereteikből a becsületes iparos nagyapák, el kell tüntetni a mi aszfaltunkról és szűk társadalmi érintkezési termeinkből, mivel arisztokratikus hajlandóságokat produkálni nálunk annyit tesz, mint egy Don Quisotle-i szélmalomharczra vállalkozni. Talán egy pár üres fej előtt imponál egy ilyen vállalat rövid időre, de azután csakhamar lesiilyed arra a színvonalra, a hol a kinevettetés vár reá. A nevetségesség pedig öl. S mi bízunk ennek a francia közmondásnak az igazságában s bízva hisszük, hogy csakhamar meg lesz ölve ez a komikus nevetséges állapot, a mely a város társadalmi életét lehetetlenitette. Hogy úgyszólván néhány száz ember, kasztokat rendezzen be társadalmi életébe, ez lehet egy kis ideig divatos majmolás, de a társadalmi élet további folyamának komoly alapja nem lehet. Nem diskurálhatunk mi haute voh'e-ről, nem diskurálhatunk mi rang! ól, előkelőségről, mert vagyontalan s c y'-s korona czi- mek nélkül született közönségben elkülönítéseket csak szellemi intelligencia csinálhatna. De éppen a szellemi intelligenciával jár, hogy magához hasonlóvá kíván tenni mindeneket s azért ennek az intelligen- cziának a hegemóniájától tartanunk nem lehet. Sajtó utján ki van már mentve e tárgy bőségesen. Itt volna már az ideje a pozitív intézkedéseknek. Kétségtelen, hogy ez iránt, a mozgalomnak a férfiközönség részéről kell megindittatnia, de az is kétségtelen, hogy a mozgalom a hölgyközönség nélkül üres malaszt maradand. A szellemi intelligenczia hölgyközönségéhez fordulunk tehát. Tegyék meg a kellő lépéseket arra, hogy a férfiközönség sokszor már sikertelennek bizonyult, a társadalmi válaszfalakat lerombolni kivánó mozgalmát siker koronázza. Az Egri Újság tárczája. Alkotmányunk újjászületése. — Jun. 8. — Irta: Greksa Kázmér dr. A mai nap, mely majd mindenben a hétköznapok megszokott mezét viseli magán, alkotmányunk újjászületésének évfordulója. És mint ilyen, nem lehet közönhös azon nemzetre, a mely alkotmányát annyi véres küzdelem árán szerezte s annyi győtrelmes szenvedés utján tartotta föl azt. Nem is közönséges nap ez; nemzeti ünnnepe ez a magyarnak. A magyar ember szeret ünnepelni. Sirn- a sirókkal, de különösen örvendeni az örvendezökkel vérébe oltott, vele született tulajdonsága. Ha a tisztelet, a baráti szeretet, az érdem elismerése volt szóban, akkor ünnepeit, ha kellett, a lakodalomtól a keresztelőig ; akkor — mint Apor és krónikáink beszélik — hetedhét országra szóló ünnepet rendezett; de ha a hazaszeretet szólította őket sorompóba, ha a nemzet örömünnepére kellett koszorúkat kötni: akkor ünnepei fényének és pompájának kerek e világon nem volt, nem lehetett mása Már pedig az a zsarátnok, a mely ma a sziveket lángra lobbantotta, az az inditőok, mely any- nvi millió ember szeméből örömkőnyet facsart ki: szintén a hazaszeretet. A hazaszeretet, mely nem szunnyadhat, melynek lángra kell lobbannia, melynek ki kell törnie ma, midőn évfordulóját üljük hazánk, szeretett hazánk újjászületésének, vagy ami ugyanaz alkotmányunk visszaállításának, azaz a mi ezzel rokon, felséges királyunk megkoronoz- tatásának. Igaz, hogy nehéz felfogni e szónak ilyetén nagy fontosságát alkotmány »újjászületése«, hiszen már sokszor újjá született alkotmányunk, de sajnos, csak azért, hogy újra meghaljon. De most 27 éve újjá született, hogy soha többé el ne enyésr.szen. — — Igaz, nehéz belátni e szónak horderejét »koronázás» ; de tisztán fogjuk látni jelentőségét, ha visszag jndolunk azon viszonyoki a és állapotokra, melyek ez időpont élőt éa után voltának. A koronázás előtt is voltak honszerelemtöl lángoló emberek, voltak törekvések, melyeknek egyedüli czélja a haza boldogságának megalapítása volt. Ott voltak a páratlan lelkes honszerelem szüleményei, az eszmékben gazdag 48-iki törvények, melyek hazánk teljes átalakítását, Magyarország újjá teremtését foglalták magukban. Voltak eszményekért lángoló, szivök minden dobbanását, életök minden perczenetét a hazáért föláldozó honfiak is, Széchenyi és kővetői. De mit használt mindez ? A törvény Írott malaszt marfdt, mert nem volt koronás fő, mely azokat véghez vinni segítette volna; a nemes férfiak lelkesülése, eszméi, reformtörekvései pedig bármily, lángoló honszerelem kifolyásai voltak is. csak álmok, ideális nemes lelkeknek magasztos álmai maradtak ’ hasonlók a hold szende fényéhez, mely ragyogó sugárait messze szórja ugyan a homályos éjben, de melegíteni, ezáltal növe ni, tenyészteni nem képes. És miért volt sikertelen e szélit férfiak buzgólkodása ? mert hiányzott mellőlük a fölkent király jobbja, mely törekvéseiket gyámolitani, a csüggedöket segíteni meg nem szűnt volna. S bár e hazában minden, minden ember csak a haza jólétén dolgozott; a földművelő örömmel szántotta földét, hogy a haza számára aranyakat termeljen; az atya boldogan terjesztette ki áldó kezét gyermeke fölé, hogy magánál különb honfit neveljen; az iró égő lelkesedéssel ragadta meg a tollat, hogy nagyobb világosságra éleszsze a hazai tudomány szövétnekét; a honfiak meghatottan gyülekeztek az oltár körül, hogy áldást esdjenek e nagy reményekkel biztató fejleményekre. De mi haszna ! ? Nem volt koronás fö, nem volt az alkotmánynak őre, nem volt a nemzeti törekvéseknek gyámolitója. És igy történt az, hogy az önkény- uralom miatt a földműves nem élvezhette munkájának gyümölcsét, mert földét honfi vér borította el, termését az ellenséges paripák lábai taposták; az atya ott hagyta neveletlen gyermekét és zászlót ragadott áldó kezeibe; az iró elvetette tollát, hogy azt gyilkos karddal cserélhesse fel ; a honfiak pedig az ágyuk köré gyülekeztek, hogy igy vívják vissza a sértett nemzet sértett alkotmányát. De úgy fordult, hogy a küzdő kezéből kicsavarta a fegyvert az önkény; és ök, kik mint hösök éltek, mint a nemzet martyrjai haltak meg; kik a népnek Istentől, embertő szentesített lakóhelyét akarták megvédeni, műit hajléktalanok, földönfutók bujdostak; kik a szabadságért, a szent szabadságért fogtak fegyvert, börtönről börtönre
