Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-22 / 35. szám

Az idén, a kegyelet e szent ünnepét ma, május hó 21-én tartotta meg az egri ka­szinó, a hevesmegyei 48-as honvéiegylet, az egri dalkör, a hevesi dalárda s az egri jogakadémia polgársága együtt, egyesült eiővel, közös elhatározással. Elmentek a kápolnai sikra, letették ott a névtelen hősök vérével megszentelt hantjaira az emlékezet, az elismerés s a kegyelet adóját ama forró ima kíséretében, hogy a magyarok Istene tartsa meg bennünk a hősök emléke iránt érzett ezen osztatlan tiszteletünk s lelkesedé­sünk szent tisztaságát továbbra is, mert ez egyik záloga hazafiságunk erejének, össze- tartozóságunk s együttérzésünk megszilár­dulásának most és mindörökké. Jánusz. Eger, május 21. Megyegyülés. Hevesvármegye me­gyebizottsága f. hó 25-én (pénteken) d. e. 10 órakor Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete alatt közgyűlést tart a megye szék házában. Jegyzögyiilés. A hevesmegyei községi és körjegyzők egylete Párádon május hó 30-án d. u. 3 órakor igazgató-választmányi ülést tart, melynek tárgyai: 1. A nyug­díj szab. rend. átvizsgálására törvényható- ságilag kinevezett küldöttségbe 2 tagnak választása, úgy a szab. rend. némely sza­kaszainak módosítása a ra. kir. belügymi­nisztérium 179/XIII. 1894. sz. leirata foly­tán. 2. Egyéb előterjesztések és indítványok. Helyes alapok. — Részvénytársaságok alakítása. — Eger, május 21. „És mégis mozog a föld“; vissza érkez­tünk azon ponthoz, a midőn a pénz olcsó, sőt mi több, még olcsóbb, mint volt valaha. Az Angol bank kamatlába ismét esett és igy a hangadó világpénzintézet kiadott jelszavának hatása alatt valamennyi pénz­intézet kamatlába lejebb száll. hü háremör, mellén keresztbe tett karokkal meg­hajolt ura előtt. — Mit hoztál jó szolgám, Ali ? — Allah nagy s megengedi, hogy a szolgák jó szolgálatokat tegyenek uraiknak. Uram 1 szere­lem-berkednek legszebb aranyos madara ki akar repülni. — Zuleika ? Ali meghajtotta magát s megrémült urának elváltozott arczától. — Jól van, Ali szolgám. Ha igaz az, a mit mondottál, száz aranyat kapsz, ha nem, megfojtat- lak. Most zárjátok el, mig az igazság kiderül. Az örök megragadták Alit s börtönbe ve­tették. Az ur Zuleikához indult, ki egy gyönyörű nyeregtakarót hímzett, piros fejű, zöld hátú, ara­nyos szárnyú madarakkal behintve. Az ur Zuleika mellé ült le a szőnyegre. — Kedvesem, Zuleikám, ki számára készí­ted ezt a nyeregtakarót ? — A te számodra uram, paranesolóm! — Nem szeretnél te is ilyen madár lenni ? Vígan élni szabadon, árnyas ligetben ? — Jobb nekem a te szolgálódnak lenni. — Tudom, hogy előttem azt mondod, de A papírok értéke szökik fölfelé, a pénz, még ily olcsó sohasem volt, sőt mi több, olcsnl naponta a^ennény, úgy, hogy a legszebb tiszta búzát Budapesten fi.80—7 fiijával ve­szik mázsánként. Nemzetgazdászatunk alap­elve szerint. oly időben, mikora részvénytár­saságok papírjai emelkednek, a pénz pedig olcsó kamatláb mellett szerezhető, a termény, mint iparilag feldolgozandó czikk nagyobb árat kellene hogy elérjen. — Ha keressük kissé az okot, vájjon miért van az, hogy hazánk legtöbb iparterméke oly nyomott árban var, úgy azonnal rábukkanunk a bi bére, mely nem más, mint az, hogy a produktum jóval felülmúlja a szükségletet és exportunk meg van nehezítve. — Az agrárpolitika hatása és üdvös kifolyása még csak most kezdi vetni rügyeit, másszóval, mező- gazdaságunkból folyó ipartelepek megterem­tése a mi tulajdonképeni helyes fejlődésünk. Az alkotási mánia, a szükséglet egyik folyománya, mert ez nem keletkezhetik puszta ajánlatból, hanem erre vagy magasabb indok, vagy a társadalmi kényszerűség vezet ; egyrészről alkottatnak iparvállalatok, helyi viszonyokhoz mért munkás viszonyok job­bítása végett, másrészről mezőgazdaságilag termelt termények ipariczikkekiil való fel­dolgozása és harmadsorban az ipar fej­lesztése érdekében; de hogy ipar-részveny- társaság meggazdagodási vágyból, világot elbolonditó és mesés nyereségeket hirdető cédaságra keletkezzék, ez nem e század felvilágosultsága, ez stréberség, a mely ellen minden eszközt fel kell használni s bátran odakiáltani, hogy: ne tovább. Egy már létező iparvállalat, ha rész­vénytársasággá alakni, úgy tudnunk kell, hogy mi czélból teszi ezt, váljon terjeszke­dési szándék-e az iparvállalat, nagyobbodása-e a ezé), vagy egyátalán elfogadhatók-e az indokok, a melyek a részvénytársaság ke­letkezését szükségessé teszik. Ha a nagyobbodás a czélja egy már létező telepnek, úgy az átadandó telepnél nem az átadási összeg fixirozása legyen a főczél, hanem a tényleges, a mai érték. Ennek megbecsüléséhez szakembe­rekből összeálliíott bizottság szükséges, mely az értéket kimondja, és ennek votuma magadban nem óhajtasz-e szabadon élni ? A be­zárt madár nem olyan vig, nem olyan szép, mint a szabadon élő. Nem vágyói szabadság után ? Zuleika rémülve nézett urára. Sejt talán va­lamit? Az ur nem vette észre Zuleikának rémü­letét. Azzal volt elfoglalva, hogy a hollófürtökkel terítse be magát. S e fürtök bűvös erővel birtak. Elfeledtették az úrral, hogy ö vallatni jött. Nem gondolt sem a múlttal, sem a jövővel, csak a jelennek, az édes szerelemnek élt. Átkarolta Zuleika karcsú derekát s epedve nyujtá ajkait ajkai felé, melyek több kéjt leheltek, mint kertjének összes rózsái illatot. Már-már elérte a szép ajkakat, de egy nyaka köré fonódott hajfürt megakadályozta. A dzsinek fonták azt oda. Ha, ha! nem a te ajkad számára nyitják ez ajkak szirmaikat. De ö nem törődött a figyelmeztetéssel. El- háritá az akadályt s ajkát Zuleikáéhoz szoritá. És Zuleika szó nélkül engedelmeskedett az ő ura s parancsolójának .... * * * A nap lement s rögtön utána sötétség állott be. A félhold fenragyogott és sugarai lenn cseveg­tek a tó vizével. Zuleika már készen állott. Sötét hajába igaz után lehet csak a nagyközönséghez fordulni a részvények aláírása végett. Ha igy, helyes alapokon csinálunk ipar-részénytársaságokat és a részvény­vevő publikum már a harmadik hónap­ban nem jajdul fel pénzének elvesztése, illetve vett papírjainak esésén, úgy igen sok és helyes vállalatot csinálhatunk, de hogy ha egy ily vállalatnál (a melynél a mérleg kimutatása még nem jöhet szóba a kezdet­legesség elvénél fogva) fixirozott összeget akarnak kapni a tulajdonosok s nem tulaj­donképeni értéket: agy az nem szolid, ha­nem nyerészkedésből odaállított művelet lészen. Kanitz Jenő. Az „Egri Dalkör1 itthon. — Saját tudósi tóiil-tól. — Eger, május 21. Még a legélénkebb emlékezetben van, még mindig általános beszéd tárgyát képezi dalkörünk dicsőséges fiumei útja; és még soká tog ez emlékezet élni, a dicsőség pedig végte­len időkig fog ragyogni. Mert a diadal, mit a dalkör kivívott, — kétségtelenül legfényesebb a dal harczában küzdött valamennyei egylete­kéi között. Már ismeretesek a nehéz viszonyok, az az elszigeteltség, melyekkel dalkörünknek a fiumei verseny napjaiban küzdenie kellett 3 köz- tudomásu azon érdekhálózat, mely egyrészről Budát és Debree/.ent Fiuméhez, másrészről a jury-t Budához fűzte, s mely érdekhálózat nem engedte meg, hogy a közvéleménynek s objek­tivitásnak megfelelő ítélet hozassák. Igazán komikus az a helyzet, melynek nyomása alatt a jury állott; egyrészről a tőváros kenyerét eszi, a fővárost tehát ignorálni nem volt elég — bátorság; másrészről Fiume város dédel­gető szeretete Debreczen iránt nem engedte azt az udvariatlanságot elkövetnie, hogy Deb- reezont a megfelelő helyre helyezze» Hogy mennyire ellentétbe helyezk dett önmagával a jury, misem mutatja inkább, mint a három dalegyletre vonatkozólag hozott Íté­leté nek indokolásai, mely indokolásokat a kon» zekvencziák levonhatása czéljából ide igtatjuk : A jurynak a dijak kiosztása megállapítá­sáról felvett jegyzőkönyve vonatkozó részeiben a következőleg hangzik : gyöngyök voltak befonva, karcsú derekához arany­nyal hímzett, fehér selyem kaftán simult, mely alul láltatá a piros szattyánba szorított lábacs­kákat. A viz tükrén nemsokára egy csónak körvo­nalait lehete kivenni s a csalogány epedő dala hangzott. Zuleika az ablakra lépett s kedvesének karja a csónakba emelte öt. A hold elé sürü felhő vonult s a tó felszí­nén tánezoló dzsinek rémülve futottak szét. Feriz csónaka eltűnt egy kanyarodénál, mi­dőn az éj csendjében az urnák tompa hangja hangzott fel: — Utánuk ! Az üldözök elhagyva a kanyarodét, az egész tó felszinét beláthatták, de a csónak már eltűnt. Partra szálltak s folytatták a kutatást. Friss lónyomokat találtak. — Előre, utánuk! . . . Zuleika és Feriz már jó távol jártak pompá­san futó arab lovaikon. Folyton a pálmaligetben lovagoltak, nehogy a holdfény elárulja őket. A nap felkeltével ritkulni kezdtek a liget iái, végre egészen elmaradtak s előttük terült e' a Sahara, a végtelen, egyhangú, sivár homok - tenger.

Next

/
Thumbnails
Contents