Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-05-22 / 35. szám
3 A „Budai Dalárda“, mint minden tekintetben legjobban megfelelő dalegyesiilet. kapja az orsz. daláregyesület aranyérmét. Indokolás : Művészi egyenletesség a kii öitbüzö hangfajok tömörülésében s a dinamikus árnyalatok beosztásában, helyes egyenletesség a hangvételben és megmaradás a toualitásban: len d ií 1 e t e s s é g i z előadás értelmezésében s művészi verve a frazírozásokban. I. csoport, első dij, Gróf Batthyányi Lajos kormányzó által felajánlott dij, a defreeze n i dalkörnek. Indokolás: művészi öntudatosság a felfogás és értelmezésben. II. csoport, első dij, Fiume városának dija. az „Egri Dalkörnek“. Indokolás: Művészi magas színvonal az értelmezésben ; kiváló lendületesség erősségben, és lágyságban egyaránt; poetikus ■ ománcz, melylyel be tudja vonni a különböző, még a legnehezebb harmóniai és daliami frázisokat is; kitűnő temperamentum, tűz és művészi öntudatosság. íme, tessék ebből a következtetéseket levonni. * Egy másik oldala is van a dolognak. Nemcsak az „Egri Dalkör“ érzi a jury méltánytalanságát; érzi ezt több dalegylet, de főképen a „Szabadkai Dalegylet“, mely az Ítélet kihirdetése után rögtön hazautazott, azon elhatározással, hogy azonnal kilép a^országos dalárszövetségből. Amit ezen, határozottan a legjobb dalegyesületek közűi való egylettel elkövetett a jury, a legvastagabb igazságtalanság. Dalkörünk is félelmesen előtérbe lépett versenytársát látta ez egyletben s mégis a jury teljesen elejtve, csak díszoklevéllel tűntette ki. Hogy e méltatlan mellőzéssel szemben ros/.alá- sát s elégedetlenségét, a derék s nagyon rokonszenves szabadkaiak iránti vonzalmát és művészetük elismerését kifejezze, — dalkörünk még hazatérőben gyűjtést rendezett egy díszes ezüst-babérkoszorura, melyet összes tagjainak sajátkezű aláírásával ellátott levél kíséretében fog elküldeni a „Szabadkai Dalegyletnek.“ * A fiumei versenydij — mint már jeleztük is — Zander ezukrászatában van a kirakatban kihelyezve, azon két koszorúval együtt melyet a Dalkörnek fiumei tisztelői Fiúméban, a versenydarab e'.éneklésc után s az utbóli hazatértükkor tört,ént fogadtatás alkalmával kölgyközönségiinknek legaranyosabb, ennivaló piczi két tagja, Búzáth Sárika és Pannika az ••gri bői y.-’v nevében a Likőr diadalmas zászlójára helyeztek. * A fiumei versenyül egy fájó tapasztalatra tanította meg a mi törekvő, buzgó dalkörünket: hogy t, i. munka, szorgalom, a produV- cziók ideálisán művészi nívóra emelésével lel lehet kitzdeuie magát az első helyre, de a legelsőhöz való elju'ás csak sógorság, komaság utján lehetséges! . . HÍREK. Eger, 1894. május 21. — Lapunk felelős szerkesztője, Schvarc (Setét) Sándor dr. Egerből rövid időre eltávozván, tívollétében a szerkesztést Kolacsícovszky János, lapunk segédszerkesztője vette át, mig a felelősséget a megjelent közleményekért Kanitz Jenő, lapunk belmunkatársa vállalta magára. — A liberalismus győzelme Mint budapesti tudósítónk táviratilag jelenii, a polgári házasságról szóló törvényjavaslat a képviselőház mai ülésében újból óriási szótöbbség gél elfogadtatott. Éljen a libera lizm u,s! — Személyi hir. Zalái- József al ispán tegnap, vasárnap Gyöngyösre utazott, hogy ott a mai képviselőtestületi közgyűlésen a város polgármesterét, Balogh Gyulát, a tniskolczi kir. törvényszék állal ellene Kolozsváry József elleni rágalmazás miatt megindított fenyilő eljárás következtében állásától felfiiggeszsze és helyettesét megválasztássá. — Házasság. E hó 14 én vezette oltárhoz Tatna-Eörsön Havasy Alajos erki kántor C h 1 u m e e z k y Gizellát, a t.-eöi si uradalom (öerdészének bájos, fiatal leányát. — Katonai hirek. Mint értesülünk, Gyöngyös, Verpeléi és Kaál-Kápolna környékén e hó 31 , junius 1. és 2-án a in. kir. 1. számú honvéd kerület összes lovas törzstisztjei s tisztjelöltjei harczászati gyakorló lovaglás! tartanak, mely alkalomból Pókay altábornagy, bpesti 1. honvédkevületi parancsnok megkereste megyénk alispánját, hogy o hó 28-ára Tisza-Füreden, 30- ára p dig Egerben egy tábornok, II törzsliszt, 19 altiszt és közlionvéd, úgy 17 ló, — lovábbá ugyancsak fenti napokra Szurdok- Piispöki vidékén 2 tábornok, 13 törzstiszt, 22 altiszt s közlionvéd és 21 lő elszállásolása, valamint kellő időben mintegy 4—8 előfogatnak rendelkezésre bocsátása iránt intézkedjék. — A m. kir. Ludovúa honvéd tisztképzö akadémia III. és IV. éves növendékei évente szokásos ; tereptel vét éli gyakorlataikat ez idén megyénk ! területén, Ecséd és Apcz környékén fogják tartani és ugyan jövő junius hó 26-tól július 31- ig bezárólag. — Hymen. L i k n e r Mór helybeli izr. hitfelekezeti tanító leányának, Irén kisasszonynak, f. hó 24 én délután 5 órakor esküszik örök hűséget Perlberg József helybeli könyvelő — Bérmaut a vidéken. A hitben való megerősödés szentsége az idén az egri főegyházmegye nyíregyházi, k i s vár d ai és nagy- k ál lói alesperesi kerületeiben (mind a három S/.abolcsmegye területén van) fog kiosztatnj Szele Gábor v. püspök, főegyházmegyei érseki heiyuök által A bé-málás e hó 27-én veszi kezdetét Nyíregyházán, hol másnap, május 28 án a királytelki, a kótaji és az ibrányi hívok is meg fognak bénnáltalni. Május 29-én Napkoron 'esz a bérmálás az orosiakkal együtt; május 30-án Kemecsén a demecseriek kel együtt; május 31 én Kis-Várdán a kékcseiekkel együtt: junius 1-én Ajakon; junius 2 án Máudokon; junius 3-án Fényes-Lükén; junius 4 én Kopócs- Apátin a gemzseiekkel együtt; junius 5-én Kárászon a thasiakkal és nyirbaktaiakkal együtt; junius 6-án Leveleken; junius 7-én Pócs-Petrin ; junius 8-án Nyit-Bátorban ; junius 9-én Nyir-Lugoson a nyiradonyiakkal együtt; junius 10-én Szent-György-Ábrányban; junius 11-én Nagy-KAllóban jjjjunius 12-én Geszteréden és végül junius 13-án Új-Fehértón a haidu- doroghiakkal együtt. — Gyászhir. Csoór József városi írnok fiatal neje, Jakab Mária boldog házasságának első évében hosszas szenvedés után e hó 16 án meghalt. Temetése e hó 18 án ment végbe nagy részvét mellett. Feriz hátra tekintett s fekete, mozgó pontokat vett észre. — Kedvesem, Zuleikám, siessünk, mert üldöznek. Most kezdődött az igazi hajrá. A süppedő és már forró homok rendkívül fárasztá a lovakat. A fekete pontok egyre nőttek. Feriz lovai már lankandtak. Ezalatt Allah, az igazhivök istene, azt gondolta, hogy jobb lesz az üldözöttekre nézve, ha nem kerülnek az üldözök kezébe, hanem magához veszi őket a menyországba. Ezért Ieküldé az irtózatos számumot. A nap lassankint ólomszinüvé változott s az egész láthatár elsötétedett. Az égető hőség helyét száraz, tikkasztó forróság foglalta el. Feriz aggódva nézett az elváltozott láthatárra. Néhány perez múlva már felettük nyargalt az irtózatos vihar. A földön elterült lovak mellé feküdtek, kezeiket egymásba téve. Feriz beterité magát és Zuleikát egy burnuszszal, de ezen is keresztül hatolt az égető homok és dögleletes levegő. Feriz átölelte Zuleikát s ajkát annak száraz ajkaihoz szoritá — Kedvesem, Zuleikám, meghalunk. Allah nagy, ö akarja, hogy csak az égben éldeljük a szerelem kéjét, — suttogá Feriz végső erejévél s aztán eszméletlenül hevertek egymás mellett. A vihar pedig éjsötéten tombolt, sivitott felettük. ❖ * * A félhold fenragyog s ábrándos fényt hint a sivatagra. A viharnak nyoma sincs. Csak két hálómmal tette gazdagabbá a pusztát. Egyik alatt Feriz és kedvese, a másik alatt az üldözök pihentek ... A máskor játszi szellő most sírva röppen el a halom fölött, mintha tudná, hogy ott két szerető szív pihen, kik csak a hetedik égben élvezik azon boldogságot, melyet Allah minden igazhivönek egyaránt juttatott. Csan-Effendi. Álom. Sokáig, nagyon sokáig kerestelek. Összejártam a vadvirágos mezőt és annak bűbájos pompájában a te szépségedet kerestem : elmentem sötét rengetegbe és az ős erdő mystikus varázsa megbüvölt, de lelkemet még mind üresen hagyta. Láttam a vihar komor haragját és láttam, hogy e romboló harag mint olvad föl tarka szivárványnya, de mindez csak ingerelte azt a szomjaf, amely epedve, vergődve és kétségbeesve keresi az üdülést. Sokáig merengtem a nyári est félhomályában és hallgattam azt az ezernyi hangot,’ mely lassankint a nyári éjek altató zsongásává olvad össze és amely csodálatos, édes ábrándokba ringatja lelkemet. Minhiába. Üres volt a szivem és egy névtelen vágy vitt, röpített tovább és én kerestem azt az ideált, amit álmaimban láttam, amit képzelmem sejtetett, de amit a természet örök szépségében, fönséees bájaiban és mesés gazdagságában sem találhattam föl. Sokszor hittem, hogy megtaláltam már, de mindannyiszor csalódtam. Aztán mentem, kerestem tovább. Ellenállhatatlan vágy, legyözbetlen ösztön vezetett. Bolyongásaimban hányszor roskadtam ösz- sze és hányszor sarkalt uj küzdelemre a szent tűz, amely űzött, égetett, hogy keressem lelkem ideálját 1 Egyszer sok, nagyon sok ember közé jutottam Menekülni akartam, mert azt hittem, hogy azt a rejtelmes valamit, amiért vérem lángol és lelkem rajong, — hiába keresném az emberek között Menekülni akartam, de egy bűbájos kép egyszerre lekötött. Szemem mohó gyönyörrel tapadt a képre és lelkem elszédült szépségétől. Arczán tündéri fény sugárzott, szemeiből lobogó tűz sugárzott felém; hófehérnyaka kápráztatott s piros, félig nyitva tartott ajkai között ingerlő csáb kaczérkodott Benne láttam a virágos mező költészetét ; benne láttam az ös rengeteg mystikus fön- ségét. Itt volt a vihar haragja, a szivárvány ragyogása s csendes nyári éjek ábrándos szimfóniája.
