Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-15 / 33. szám

3

A harmadik csoportban a szakrajzok, voltak feltüntetve szebbnél-szebb, helylyel-közel a figyelmet teljesen lekötő s roppantul kifejlett kézügyességet eláruló mintázásokkal. A szakrajz-cso- port kiválóbb produktumait: Schlagetter János vas-rács és fúrógép rajza, továbbá Komáromy Sándor vas-rácskapu és Onody Géza hintó vázrajza, képezték. Jelesebb rajzokat láttunk még e csoportban : Arlett József, Hamza Gyula, Kalapács Gáspár Füstös József, Pap József, Sztojka Kálmán, Bab- lonkay Gyula, Klein Bertalan, Bodó János, Dienes József, Pok Illés, Müller Béla, Tóth Imre, Király Gyula, Nemesik János. Gyulai János, Kusnyer János Suszták Sándor, Veres József, Ágoston Ervin, Benvenutti Béla, Misicz Dezső és Bugos Lászlótól.

Végül a rajzkiállitás negyedik csoportját az iparos segédek szakraj ztanfolyamá- b a n rajzolt mintázatok képezték. E gyönyörű rajzokat legnagyobbrészt: Mihalik István, Kiss Márton, Sütő Lajos, Melczer János. Spitczer Lajos és Szakácsy Gyula iparossegédek, mint a szaktanfolyam legszorgalmasabb hallgatói készítették.

A rajzkiállitás ezen négy csoportja, a kiállítási terem nyugati és déli falán volt a fokozatos fejlettséget feltüntetőleg elhelyezve s igy könnyűszerrel volt áttekinthető, a mely körülmény nem csekély részben járult hozzá a kiállítás külső sikerének emeléséhez is.

II. A munka kiállítás.

A rajz-kiállitással szemben, a terem keleti oldalát egészben Barna Manó butorgyáros és díszítő műhelyének tanulói töltötték be gyönyörű munkáikkal. Legszebb volt közöttük Gyulai János játék- és sakkasztala, Nemesik Dezső ebédlő-divánja, továbbá Klein Sándor divánja, Perlczveig Ede bársonnyal bevont karosszéke és Giszinger Béla divánja.

Az északi fal mentén, a bejárattól balra, Csepánszky Gyula tanulójának, Kotracsek Albernek egy igen szép és jó ízlésre valló otománja volt kiállítva, szembeötlő, ízléses menyezetszerü dekoráczió alatt. Tőle balra egy csinos, préselt bőrrel bevont szék állott az ablak előtt, melyet Fehér Ignácz butorgyáros tanulója állított ki.

A bejárat jobb oldalán a ruházati-ipar termékeiben gyönyörködhetett a látogató. Mindjárt legelöl Lebovics Ármin ízlésesen elkészített mellénye s Fridmann Ferencz kabátja voltak elhelyezve egy ruhatartón. Az asztal fölött elhúzódó fogason a magyar-szabó munkák voltak elhelyezve, melyek közül Molnár József, Pap József és Babróczky István ruhadarabjai keltettek nagyobb érdeklődést. Magán az asztalon 5 darab legutolsó divat szerint készült nadrág feküdt, melyek készítői: Cseh Ferencz, Urbán Sándor, Steinicz Jenő, Vincze József és Bóta János voltak. Volt azután még itt egy szép kiállítású papireverenda, melyet Arlett József s egy lilaszinü kanonoki kvadrátus, melyet Csajka András készített. A kalapos ipart egyes-egyedül Koncz Lajos kalapos tanulójának Sas Pálnak két darab kalapja .képviselte.

A terem Kaszinó utczai oldalát az ács, keHa lelked tud hevülni magasztos eszmékért, s kebled emelkedni ily érzelmektől, akkor visszhangra kél bensődben a dalnak minden szava, minden hangja. Ám ha a honszerelem lángja nem lobog szived mélyében, s a haza fogalmát a jólétnek ama bősége alkotja nálad, melyet bárhol is élvezel; ha az eszményekért való lelkesülés előtt ridegen zárkozol el, s a madárdalos erdőt, vadvirágos rétet annyira becsülöd csupán, amennyi pénzen eladható: ha a szerelem édeni gyönyörei és fájó gyötrelmei idegenek előtted : akkor nem érted meg, mi harsog,

mi zeng, mi sir és suttog a dalban

....................

. . , Te megérted azt Fiume, mert lelkesülsz

dalainkon és gyönyörködöl bennök! Légy üdvözölve azért, tengerkoszoruzott napsugaras hazája testvéreinknek ! Köszöntünk téged igaz szeretettel; és köszönti Mátránk miáden bokra, köve, — a hevesi róna minden buzakalásza, hullámos Adriátoknak valamennyi csöppjét, melynek magyar föld a bölcsője.

Eger, 1894. ápril 23.

Kelemen Lajos,

az Egri Dalkör titkára.

A tehetség Isién adománya, a sikert a földön az ember — csinálja.

Eger, 1894. april 22. .

Lányi Ernő, az Egri Dalkör karnagya

rékgyártó, szobafestő, asztalos, kőfaragó, fodrász, üveges, kötélverö, czipész, csizmadia és nyomdász ipar czikkei töltötték be. Legelső tárgy ez oldalon a Mihalicza György által készített miniatűr kastély- tető szerkezet volt. Utána sorakoztak Vas István és Erdélyi Lajos kocsi kerekei, Nagy Sándor ajtója, Kocsis Dezső Ízléses szoba-tető föstése, Lukács Béla szürke márványból készült könyvalaku papir- nyomőja s vörös márvány sírköve, Pók Illés miniatűr kocsi összeállítása, Leistein János hajképe; majd a helybeli nyomdász ipar Ízlésesen előállított termékei következtek, melyek^közül Hamza Gyula disz-szinlapja és Fischer Manó művészies emléklapja érdemelnek külön felemlitést. Ezután az élelmezési ipar egyetlen képviselője, a Pálinkás Béla által készített égetett mandula-torta következett, a helybeli pékek, hentesek, sörgyár stb. a tavali magatartásukhoz híven, az idén sem állítattak ki semmit tanulóikkal. Volt itt három üzlet ezim, kettő fára s egy pléhre föstve, ezek közül a Her- czeg Ferencz s a Bárdos Árpád által festettek találtak kiválóbb tetszésre. A kötélverö ipar termelőkéi közül a Nagy Sándor által készített hámistráng és kötőfék tűnt ki a többi közül tetszetős fonása által. Az ezután következő csizmadia iparág termékei, az idén meglepő módon megkevesbettek, a tava i kiállítás termékeiéhez képest. Kiválóbb munkákat Csutorás Lajos, Kövér Béla, Juhai András és Erős Márton készítettek. A czipő-ipar meglepő elegancziával volt képviselve, bár ez is, számra nézve sokkal kevesebb volt a tavalinál; a kieme- lendöbb darabokat Hiíse István, Gál Sándor, Perge Antal, Veres Mihály, Csipcsányi Bertalan és Hajnal Flórián készítették.

A terem közepén a vas- és fémipar termékei, továbbá a nagyobb terjedelmű asztalos ős egyébb iparágak czikkei voltak elhelyezve. Ezek közül kiemelendök: Müller Béla vas-ekéje; Lancz Izidor, Sztojka Kálmán és Klein András bádogos munkái; Bugos László ojtókészüléke; Csehacsek József vas-rácsa; Treihaft Miksa ajtópántja; Ivano- vits János ajtózára; Dienes József és Jakkel Sándor kapu-zárai ; Fekete Lajos és Bodó János takarék-tűzhelyei ; Nemes Béla lábtörlőrácsa ; Bánszky Mihály csákánya; Kovács István patkóval, sarkan ■ tyuval s az összes kovács szerszámok kicsinyített alakjaival ellátott tyúktojása és egy nyári lópatkója; Schuller Ferencz téli és egy hibás lólábra való patkója; Kovács Sándor angol patkója; Király Gyula nagyszabású, teljes nagyságú takaréktiizhe- lye; Veres Kálmán és Krispek Pál festett asztalai; Ágoston Ervin fényezett asztala; Bóta Berlalan disznóbőrrel bevont kocsi ülése és Kácsor Antal kocsi saraglyája.

Szóval, kiállított tárgy és látni való volt elég s éppen ezért minden utógondolat nélkül szivünkből üdvözöljük úgy a kiállítás rendezőit, mint a kiállítókat.

»Isten áldja a tisztes ipart!«

III. A biráló bizottság Ítélete.

Ma, hétfőn, a kiállítás második napján d. u. 2 órakor tartotta meg a városi tanács által kiküldött biráló bizottság a kiállított tárgyak felett a hivatalos bírálatot. A biráló bizottság tagjai voltak : Gallasy József asztalos, Madarász Sándor ezi- pősz, Kronberger Ferencz kovács, Gönczy Károly lakatos, Hibay György magyar szabó, Venszlovszky Lajos szabó, és Egedy Antal nyomdász. A 123 tanonez által kiállított 145 drb. munka a következö- kezökép biráltatott meg:

A ruházati ipar 54 kiállítójának összesen 60 drb. kiállítási tárgyából 9 dicsérő, 51 pedig elismerő oklevéllel lett kitüntetve.

A fém-ipar 31 kiállítójának 37 drb. kiállított tárgyából 21 dicsérő- és 16 elismerő oklevéllel lett kitüntetve.

A fa-ipar 15 kiállítójának 15 drb. kiállítási tárgyából 9 dicsérő- és 6 elismerő oklevéllel lett kitüntetve.

A bőr-ipar 1 kiállítójának munkája dicsérő oklevéllel lett kitüntetve.

A vegyes-ipar 22 kiállítójának 32 drb. kiállítási tárgyából 17 dicsérő oklevéllel 15 pedig elismerő oklevéllel lett kitüntetve.

A fiumei országos dalünnep.

— Az „Egri Dalkör“ Fiúméban. —

Az Egri Újság kiküldött tudósítójának expressz jelentése.

Fiume, május 13.

Itt vagyunk a magyar tenger partján, a bájos Fiúméban 1 A gyönyörű kikötő város valóságos olympusi fényes pompát fejlett ki a mai nap folyamán. Alig van itt palota, melyen nemzeti színű

s Fiume város színeit viselő vörÖs-sárga-kék zászlók ne lengenének. Az Adamich-mólon 16—20 póznán óriási lobogók lengenek, azonfelül szeriszáma nincs az apróbb zászlócskáknak, melyek a nap folyamán óráról-órára szemlátomást szaporodnak. Minden ház, minden család ünnepel itt e napon. Az óváros legelrejtettebb utczáiban is tar- kábbnál-larkáb szőnyegek és lobogók díszítik a házakat, az utczákon, tereken pedig valósággal nyüzsög, tolong az ünnepi díszbe öltözött embertömeg.

Az »Egri Dalkör« tegnap, szombaton reggel 1/29-kor érkezett meg gyorsvonaton két órai késéssel a »Komáromi Dalegyesülettel« együtt s igy a megérkezésben első volt a dalünnepre megjelent dalegyletek közül. Azonnal a Via Clotilde utczai városi polgári leány-iskola szép tágas helyiségeiben lettünk elszállásolva, a velünk jött hölgyek pedig a Villa Vranyczany-ba.

Déli 12 óra után valóságos népvándorlás keletkezett Fiume utczáin. Úgyszólván az egész lakosság a vasúti állomáshoz tódult, hogy jelen lehessen a magyar dalosok fogadtatásánál. A pályaudvarban C i o 11 a fiumei polgármester vezetése alatt a városi tanács tagjai teljes számban, a fiumei magyar daloskör élén Berghoffer dr. elnökkel, a ma már itt időző dalegyletek s a fiumei városi zenekar várakoztak az érkező vendégekre. Egy óra 15 perczkor érkezett meg az első vonat, melyet a városi zenekar a Rákóczy-indulóval s a perronon várakozó közönség szűnni nem akaró éljen és ev- viva kiáltásokkal fogadott. A vonaton jött dalegyesületek, köztük Lung György, az országos daláregyesület elnökével, örvendező kalapleemeléssel viszonozták a szives fogadtatást A vonatról leszálló Lung Györgyöt Ciotta polgármester meleg kézszoritással üdvözölte a nejét egy pompás virágcsokorral lepte meg.

Ezután pedig úgyszólván özönlöttek a különféle dalegyesületek Fiúméba az óránkint érkező vonatokon, kalapjaikon megkülönböztetésül a legkülönbözőbb szinü fehér, piros, kék toliakkal, s meg-megujuló ováeziókkal a legrokonszenvesebben fogadta őket a magyar kikötő-város lelkes közönsége.

Délután 5 órakor végre kezdetét vette a disz bevonulás. Az egybesereglett dalegyesületek tagjai, élükön a fényes egyenruhába öltözött s kitünően fegyelmezett városi zenekarral, melynek lelkesítő induló mellett zárt, tömöttsorokban vonultak a Deák-utczán és a korzón végig, az ujongó néptőmeg közepeit, mely zajos éljen és evviva kiáltásokkal kisérte az ut fáradalmaitól megviselt, de vidám kedvvel haladó dalosokat. Az impozáns bevonulás valóságos diadalmenethez hasonlított. Az ablakokból, s a gyönyörűen feldíszített erkélyekről kihajló, gyönyörű hölgycsoportok valóságos virágzáporral árasztották el a dalosok jelvényes kalapjait, melyet a dalosok riadó éljenekkél köszöntek meg. Végre megérkeztünk az Adamich-térre, hol este 7 órakor kezdetét vette a hivatalos fogadtatás. Ciotla pol- pármester meleghangú üdvözlő beszédet tartott a tenger partján elterülő óriási teret zsúfolásig megtöltött dalárokhoz, kiknek összes száma másfélezer s a velők jött vendégek s hölgyekkel együtt 2228. Zugó éljenrivalgás követte a polgármester üdvözlő szavait, melyre Lung elnök válaszólt. Utána a városi zenekar a Himnuszt, majd a Rá- kóczyt játszotta el melyet az ottlevő olaszok a magyarokkal egyetemben levett kalappal hallgattak végig. Valóban megható jelenet volt ez a távol tengerparton, olasz, német, horvátok között, hol 2—3 ezer magyar él s ha ehhez a szivet-lelket édeskéjes kábulatba ejtő jelenethez hozzá vesszük a mellettünk hullámzó renger lágy-édes moraját, a a villamos lámpák káprázatos fényét, a légben úszó zászlók impozáns pompáját, s azt a remek, szimbolisztikus dekoráeziót, mely az Adamich-tér északi oldalán egy palotán volt elhelyezve: egy