Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-08 / 31. szám

arczu felnémeti ember lépegetett arrafelé egyedül, csendesen pipázgatva, s gondolataiba mélyen elmerülve.

Midőn közelebb ért a fel-alá járkáló bátyus emberhez, ez egyszerre csak megállítja öt a következő szavakkal:

— Nem kerülne egy pipa dohánya, bátyám?

— Dehogy nem öcsém — felelt rá az öreg s menten előkereste a zsíros hólyag-zacskót a kabátja zsebéből.

A bátyus ember ezalatt szintén előkereste a kurtaszáru pipát s miután megtöltötte azt, imigyen nyitá meg a pillanatra megszakadt társalgást, kifogástalan orríintorgatások között:

— Ej, de büdös dohányt szi kend ; tán bizony trafik ?

— Hát biz’ ez trafik, öcsém.

— Hát mért nem szi kend »szüzet» ?

— Mert nem kapok.

— Nem-e ? — szólt a bátyus ember, egy jelentőségteljes oldalbalökés kíséretében, miközben egy sokatmondó oldalpillantást vetett a hátán levő batyura.

— Mutassa! ?

— Hát tán csak nem pakolom ki itt mindjárt kendnek ; jöjjön oda a bódék mögé.

És elmentek. Mikor a kitűzött helyre értek és kellő biztonságban érezték magukat, a csomag tulajdonosa leoldva hátáról a batyut s a földre helyezve, folytonos dicsérő szavak kíséretében, bontogatni kezdé portékáját:

— Piros, akár a rózsa, szép, akár az asz- szonyszemély, csak hogy meg nem szólal . . .

És csakugyan, a legszebb, a legpirosabb sztiz- dohány levelek mosolyogtak elő a kibontott batyuból. Az öreg felnémeti embernek a szeme-szája elállott ennyi s ily szép dohány láttára s már épen alkudozni kezdtek, midőn egy harsány, ér- czes hang eldördült felettük :

— A törvény nevében ! . . . .

A két atyafi, mintha csak egy kósza villám csapott volna közéjük a fellegtelen égből, összerezzent ; majd meg, mikor meglátták azt a hátuk mögött álló kékzubbonyos, széles vörös szegélylyel ellátott kék sapkás urat, a ki ezt a szörnyű szavakat mondotta, ill’ a berek, nádak erek, úgy elkotródtak a bódék mögül, hogy az egyik Felnémetig, a másik pedig talán Verpelétig meg sem állott s ott is csak is azért vették maguknak erre a bátorságot, hogy a ke— Avval nem törődöm.

— Ö sohasem fog tudni igazán, méltón egy nőt becsülni, sem kitartóan szeretni. Sokkal önzőbb, felületesebb.

— Nem tudtok megczáfolni.

— És mégis hozzá mégy! De hát miért ?

A lánynak fölragyogtak a szemei, arcza kigyulladt.

— Mert szeretem! Gabika.

Trick.

— Amerikai humoreszk. —

Irta: Redfield Richárd.

Előadták a színmüvet, ami elég szép siker, tekintve azt, hogy nem minden színdarabot adnak elő. A ház tömve volt s a darab tetszett, ami elég szép siker, mert a színház nincs mindig tömve és nem minden darab tetszik. A közönség tombolt, koszorúkat és virágokat dobtak a színpadra, ami szintén elég szép siker, mert a közönség nem mindig tombol és nem mindig dob virágokat a színpadra. Bátorkodom megjegyezni, hogy a koszorúk és virágok nekem voltak szánva, miben tán úgy sem kételkedett senki; ha azonban lenne valaki, aki ebben kételkedni merne, azt komolyan fölszólítom, hogy oszlassa el a kételyét.

Másnap városunk legszebb hölgyeiből összeállított deputáczió tisztelgett nálam.

— Dear Sir — kezdé a szónoknö — ön nagy ember.

Meghajtottam magam.

3 mencze száján bebújva oda kiálthassák megrémült életük párjának :

— Jaj, a fináncz! . . .

Az a kék zubbonyos, széles vörös- szegélylyel ellátott kék sapkás ur pedig, mikor látta, hogy egyedül maradt a gyönyörű dohánylevelekkel, fogta magát s hivatalos komolysággal a vállára vetette az egé3z batyut és megindult vele kecses galopp-lépésekben a Papnövelde utcza felé . . .

A kik találkoztak vele, azt mondják, hogy a »Megy a gözös, megy a gőzös . . . .« nótát fütyö- részte lépteihez az egész utczán keresztül — lévén ö nem fináncz, — mint a hogy ezt a megriadt atyafiak hitték az első pillanatban, — hanem egy élelmes magy. kir. b a k t e r a M. Á. V. szolgálatában.

HÍREK.

Eger, május 7.

— Személyi hir. P á c z Ferencz ujonan kinevezett magy. kir. honvéd-törzsorvos s a lugosi honvédállomás orvosfőnöke jelenleg városunkban tartózkodik családjával.

— Szvorényi emléke. A boldog emlékű Szvo fényi József emlékét kegyele tel fogja megörökíteni a magyar tudományos akadémia. Pénteken, e hó 4-én tartott nagygyűlésen ugyanis elhatározta, hogy elhunyt tagjának, Szvorényi Józsefnek arcz- képét megfogja festetni s azt az akadémia képestermében elhelyezi.

— Újítás a postahivatalban. Az egri magy. kir. posta és táviró hivataltól a következő értesítést vettük: „ A nagyméltóságú m. kir. kereskedelmi Minister Úr elrendelte, hogy a távírdával egyesitett kincstári pósta- hivataloknál az ajánlott- levelek a postai záridő alatt a távírdánál felvétessenek. E rendeletből kifolyólag Egerben az aján. lőtt levelek déli 12 órától délután

2-ig és ß órától 9-ig bezárólag ezentúl a távirda osztály helyiségében mindennap fel lesznek véve. Erről Eger város közönsége tudomás végett azon megjegyzéssel értesít telik, hogy az este 6 órától 9-ig feladott ajánlott levelek mint postai zárlat után feladottak csak

— By Jove. Ön nagy ember — ismétlé. Újból meghajtottam magam.

— Ön dicsőséges államunk dísze — folytató.

Meghajtottam magam.

— Ön a nők kedvencze s mi eljöttünk, hogy kedvenczünknek hódolatunkat nyilvánítsuk.

Meghajtottam magam.

— Tudjuk, hogy ön házas ember.

Mindnyájan nagyot sóhajtottak. Én is.

— Daczára annak, sőt annál is inkább kérjük, tiszteljen meg bennünket, mindenikünket kiilön-külön, emlékére e szép napnak, — (itt lesütötte a szemét) — egy csókkal.

A szó hallatára mindnyájan lesütötték a . szemeiket, csókolni valók voltak mind.

— De ha feleségem megtudja? — kérdém ijedten.

— Bízzék a nők titoktartásában, Sir, — volt a válasz.

Már a történelemből tudom, hogy a nők a legjobb titoktartók, igy tehát nem maradt egyéb hátra, mint bízni a nők titoktartásában. Hogy is tudhatná meg a feleségem ?

Feleségemet természetesen rendkívül szeretem, by Jove, imádom, daczára annak, hogy a feleségem, sőt annál inkább. Szeretném ismerni azonban azt a férfiút, aki ellen tudna állni huszonöt gyönyörű leány tüzes tekintetének és csáb- jainak, ha még annyira szereti is a feleségét.

— Goddam — mondám, remegve a vágytól — még ha a pokolba jutok is, rászánom magam.

A lányok hangos kaczajra fakadtak. Ezeknek a lányoknak minden nevetséges.

másnap reggel a 8 óra 53 perczkor induló postamenettel lesznek továbbítva. A nem ajánlva feladott, a postaépületben levő levélszekrénybe vetett levelezés azonban m g az napon az esti 10 órai posta m nettel indittatik el.“

— Tél májusban. A virágok s a szerelem hónapja az idén nem jó viseli magát. Úgy látszik, beállt ő is szoczialistánnk és sztrájkol a miatti bosszúságában, hogy elődje a bolondos április elharácsolta előle a — rügyfakasztó meleget. Bizony szégyen ki- vallani, de az idei májust téli kábé (lan kellett megkezdenünk s a folytonosan változó idő miatt esernyő nélkül ki sem mozdulhatunk. Téli kabát és esernyő, meg egy adag hideg, fagyos szél, ez az idei nnjus vezérszaka, azonban erősen liiszszük, Ingy ez nem lesz mindig igy s csak a dátumban tévedett az időjárás, mert a mit apiilis elején elfelejtett, azt május elején igyek-zik helyre ütni.

— Katonai felülvizsgálat volt ma d. jV. 9.

órakor a megyeház nagytermében, mely ; lka- lommal előállittatott 40, besoroztatott 8, visz- szahelyeztetett 32 hadköteles. Azonfölül 3 hadkötelesnek csalidfentartási jogon, felmentés iránt beadott kérvényét vizsgálta meg a rsoro- zóbizottság.

— Fiókba rejtett egyházibec-zéd.

Az áldozócsütörtökön tartott kápolnas.-.ente- lés alkalmával — mint lapunkban jeleztük is — Fehér Gyula tőszékesegyházi hitszónok egy, — a nála már megszokottnál is szebb és fenköltebb, — egyházi szónoklatot tartott, mely nem csak az ott levők szivét és lelkét ragadta meg, hanem a jelen nem voltak között is szélesebb körben figyelmet és érdeklődést keltett, úgy, hogy az érdeklődő közönséggel szemben hálás munkát végezne a legújabb kápoh.i áldozatkész patrónusa, Ludányi Antal kanonok, ha a gyönyörű predikácziót kivétetné szerzőjével az Íróasztal fiókjából, hová elrejtette s a nap emlékéül kinyomatva, szétosztatná a kivek között.

— Apró tragédiák. Azokról az a.i ó tragédiákról van szó, a melyeknek a szerzői közösen a hatóság, a társadalom és legtöbbször maga a család, melyek odaállhatnak a töméntelen kicsi koporsó köré és vezekelhetnek. De

— Ereszsze előbb le a függönyöket, Sir - - kért a szószólójuk —- mert utóvégre mégis csak lányok vagyunk.

Teljesitém kivái ságát. Hosszú forró csók vo t a jutalom. Aztán a második leány jött, a harmadik, a negyedik. A bor nekem sohasem árt meg, de ezektől a csókoktól — Istenemre mondom - • kábulni kezdem. — Tizenegy, tizenkettő . . . Lt megszakad a gondolkozóképességem, nem tudtam tovább számolni. Úsztam a boldogság tengerében (tessék ezt a gyönyörű mondatot megjegyezni), úsztam, mondom. Minden csók után nyílt az ajtó s eltűnt egy-egy leány.

Egyszerre felrántják a függönyt, a szobi, üres, a feleség áll előttem.

Én a feleségemet rendkívül szeretem, by Jove, imádom. De azt a jelenetet sohasem fogom feledni.

Odavetettem magam elébe és csókoltam ru hája szegélyét Vártam a halálitélelomet.

Nőm azonban kaczagni kezdeti.

— Felsültünk, dear Sir — iioridá, — dear Richard, fölsültünk.

Nem tudom, váljon máskor szellemes-e az arezkifejezésem, de hogy ekkor a lehető legbambábban tekintettem a világba, az tény.

— Hatalmasan felsültünk mistor, — ismétlé nőm.

— Hogyan ? — kérdém.

— Trick volt az egész. A lányokat én kértem ide. A mikor a függöny le volt bocsátva, láb- ujhegyen idesurrantam s miközben a missek egyenkint kiosontak, én osztogatlam a törvényes csókokat, te — gazember.