Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-05-08 / 31. szám

4

nőm vezeklőnek, maga a család sir csak, egyedül a család emeli fel könyező arczát az ég felé, mert még mindig azt hiszi, hogy az Isten csapása ez a rémitő sok apró tragédia. A hatóság tagjai pedig tanakodnak, megdöbbennek, tárgyalnak, irka-firkáinak, de nem csinálnak semmit a gyermekmentésre, a rettenetesen elmaradott, nemzedékeket legyilkoló, megnyomorító közegészségügyi állapotaink gyökeres megjavítására. A társadolom egymaga nem bir ezzel az óriási kérdéssel és ha tesz is valamit, olyan lassan, olyan sziik körben teszi, hogy látszata alig van, alig lehet Innen van, hogy napról-napra csinálják, gyalulják, faragják az apró koporsókat, a melyekben a soksok apró tragédia sok-sok ártatlan kicsi hősét visszaadják a földnek. Egerben is — hányszor van erről szó — több mint ötven százalékát képezik a halálozásoknak#ezek az apró tragédiák Milyen rémitó szám! A háborútól irtóznak az emberek : hát nem borzalmasabb a legvéresebb háborúnál a járványoknaés a ragályoknak ez a szörnyűséges irtó háborúja népünk ellen, év- ről-évre clszedvén díszének, virágainak a felét? Egerben az idén, februárius óta az apró tragédiák a szokottnál is nagyobb számban fordulnak elő. Csak az elmúlt április hóit ajp bau 209 volt a k a n y a r ó j á 1 v á ti y b a n szenvedő gyermek-betegek száma; még a megye főispánjának családját sem kímélte meg e veszedelmes ragály és mit tett a hatóság a járvány kot látozására ? — Falragaszokat nyomatott, melyok ma már ott vannak eltemetve a falakon, a vásártéri komédiás plakátjai alatt ; a k ínyaró pedig dühöng féktelenül és ijesztő módon szapoii ja az apró tragédiák számát.

— BÚCSÚ. A főszékesegyház tegnap ülte meg védszentjének olajba főző t szt Jánosnak emlékünnepét. Az ünnepi szent misén Kozma Károly pontifikáit fényes papi segédlet mellett.

— Nyilvános köszönet A következő sorok közzétételére kérettünk fel: Az Egri Dalkör által rendezendő tombola nyeremény- tárgyainak gyarapítására — illetőleg tét szésünkre bizva, a fiumei út költségeinek fedezésére, — Özv. Nánássy E.rnőné Sándor Ilona úrnő őnagysága tiz forin tot, Végh Kálmán lyceumi tanár úr két forintot kegyeskedvén kezeimhez juttatni, a Dalkör nevében e helyen is hálás köszöne temet nyilvánítom. Kelemen Lajos dal- köri titkár.

— A hadfi keserve. A tegnapi vásár-vasárnap alkalmából egy közös hadseregbeli baka any- nyira feltalált önteni a garatra, hogy tántorogva botorkált haza a nagy kaszárnya felé, természetesen »borközi állapotának« iszonyú ordításokkal adván kifejezést. A mint a Csiky Sándor-utczában ballókázik, egyszerre csak két bakatársa galléron csipi az orditozót és akarata ebenere is gyorsabb lépésekkel ösztökélték a hazamenetelre. A jámbor hadfi minden »jókedve« daczára tudta, hogy mi szokott az ilyen »hazakisérésnek« jutalma lenni s épen ezért tiltakozni kezdett az illetéktelen »beavatkozás« ellen. Már-már dulakodásra került a a dolog, midőn két közöshadseregbeli tiszt vetődött arra, kik közül az egyik tudakozódni kezdett a lárma okáról. Erre a részeg katona, tőle telhető módon haptákba vágta magát, és a következőket mondotta:

— Hadnagy ur,jelentem alássan, de kutyául kibánnak velem !

A két hadnagy jót nevetett ugyan a részeg hadfi értelmetlen jelentésén, de azért ínégsem kerülhette el az — »egyest«.

— A dalkör hangversenye Az »Egri Dalkör“ e hó 9-én, szerdán a nyári színkörben

tartandó, szinielőadással egybekötött hangversenyének programmját a kővetkező számok fogják képezni: előadatik „A miniszter előszobájában“ ez. vígjáték, melyben a szerepeket Weitner Mariska, Dusárdy István (miniszter). Beleznay László (Knabe) és Mi'nt- zér József (komornyik) töltik be A dalkör három énekszámmal lép fel, melyek mindegyike zseniális karmestere, Lányi szerzeménye; e számok : Nemzeti dal, K o ssu th-gy ász- dal, melynek szövege lapunk más helyén olvasható és a íenomunális hatású Egy gondolat bánt e » g e fii e t. — A páratlan mtt- élvezetet ígérő estét nem győzzük eléggé ajánlani miipái toló közönség figyelmébe, annál is inkább, mert minél tömegesebb megjelenésével anyagilag is hozzájárul á dalkör Fiúméban kivívandó dicsőségéhez.

— Bálám üszője Fel vagyon jegyezve a bibliában egy szamárnak az a képessége, hogy szólni tudott, mikor a szóra rászorult ; — mi most egy faluról importált üszőnek jegyezzük fel azon képességét, hogy megértette a gazdája szavát akkor, mikor — nem kellett volna.

Vasárnap reggel egy öreg makiári ember egy üszö-borjut vezetett az egri vásárba. A jó öreg erősen a kezelőjére csavarta az iiszö kötelét, nehogy az kiszabaduljon a kezei közül u úgy ballagott csendesen az Almagyar-utcza közepén. Egyszer csak utólérte öt egy másik, nálánál sokkal fiatalabb makiári ember s oda szól neki :

— Hová vezeti kend azt a borjut ?

— A vásárba, eladni. — Felelt rá az öreg a szokottnál emelkedettebb hangon.

— Ne kiáltsa ki ezt kend olyan hangosan

— Má’ mért ne ?

— Hát mer’ mehhallja az üsző, oszt’ futhat kend utána.

Erre az eddig békéstermészetü üsző, mintha csak megértette volna, hogy miről van szó, egy nagyot rántott a kötélen s a földreesö öreget örült futással maga után huzni kezdte az utczai csatákban. Csak nagy nehezen sikerült az öreggel beszélgető ifjabb makiári embernek lefülelni a megriadt üszőt.

— Ugye megmondtam Írednek, hogy ne kiáltsa ki szándékát olyan hangosan! — Szólt részvét el a feltápászkodó öreghez.

— Meg, meg — felelt az öreg siralmas hangon, — de hát tudta a kánya, hogy olyan eszes ez az iiszö.

— Műkedvelő előadás. Az egri állandó műkedvelő-társaság ez idei előadását ellő 19-én tartja meg a színkörben. S/.inre kerül két vígjáték és pedig: Virág fa- k a d á s és Ajánlott levél.

— A cseléd boszuja. Április fi án megjelent számunkban e czim alatt elmondottuk, hogy Gencsy Elemér tiszafüredi határban levő birtokán, a „filagóriás tanyán“ márczins 2fi án este fél 9 órakor tűz ütött ki, mely mintegy 9 méter hosz szuságu, náddal fedett, épületet hamvasztott el, melynek fele istálló, másik féle pedig cselédek lakása volt. A tűz okául akkor mindjárt, minden kétséget kizárólag gyújtogatás konstatáltatok, melynek gyanúja egy Varga Ferencz nevii verseczi születésit egyénre irányult, a ki mint inas volt alkalmazva a tanyán, de a tűz kitörése előtti napon elbocsájttatott Az inas, mikor elbocsájtották a szolgálatból, többek előtt, a cselédek közül igy nyilatkozott: „Meglássák, hogy elmenetelemet meg fogják siratni, mert porrá égetem a tanyát.“ És a tűz csakugyan másnap ki is ütött. Varga Ferenczczel a tűz után való napon Fehér Ferencz uradalmi kocsis még beszélt is a tanyához közel levő ohat-kócsi vasúti állomáson, de a boszuálló cselédnek azután nyoma ve-zett egészen május 3-áig, mikor is a közben kibocsájtott körözés alapján az alvinczi csendőrőrsnek sikerült elfogni a bujdosó gyujtogatóí, ki most a tiszafüredi kir. járásbíróságnál van vizsgálati fogságban.

— Katonai előléptetések. Múlt számunkban megemlékeztünk azon honvédtisztekröl, kik a május elsői csillagokból kaplak egyet-kettőt. Most a közöshadseregbeli előléptetett tisztek közül körünkben tartózkodók neveit közöljük a következőkben: előléptetettek Wimmer Ede kapitánnyá, P o t o s n i k Károly, Pót osnik Jenő, nedeci Nedeczky László és Klemül Sándor főhadnagyokká; Somoskeöy Dezső tartalékos hadapród tiszthelyettes pedig tartalékos hadnagy- gyá neveztetett ki.

— A török-fői hős. Van Egerben egy korcsma — a vásártér és rózsa-uteza sarkán ; -r- ebben a korcsmában vasárnap délután rendkívül sok vásári vendég volt összegyűlve s nagyokat ittak a vásár -- egészségére. Történt, hogy úgy este felé egy már nem épen a legjózanabb állapotban lévő baka lépett be a korcsmába s az ott mulató »czibilek«-et lenézöleg fixirozni kezdte. De a »czibilek« sem hagyták magukat. Volt közöttük több »katonaviselt« ember s ezek a hetvenkeeö bakát csakhamar lefülelték és a csákóját is, meg a bajonettjét is elvették. A baka egyideig kézzel lábbal tiltakozott az ilyetén lefegyverezés ellen, de mikor látta, hogy bizony az ö fenvegetődzéseire itt nem reagál senki, szépen könyörgésre fogta a dolgot s a lehető legalázatosabb hangon kérte a csákója, meg a »taglója« visszaadását. De ez sem használt. Ekkor a véletlen egy másik bakát vezérelt a korcsmába a ki midőn »látomást« vett az ügyek »környülál- lásáról«, odaállott bakalársa mellé és ö is segített neki előbb követelöleg, majd kérőleg az okkupáit csákó meg a »tagló« visszakeritésének nagy munkájában. Azonban az együttes rimánkodás is sikertelennek bizonyult. Ekkor egy mentő eszméje támadt a k'sőbb érkezett bakatársnak s összeszedve, magát szó nélkül elloholt a kaszárnyába az — őrjáratért. És a katonai őrjárat nem is késett soká. Mikor a szuronyos »patroll« belépett a korcsmába, legelső, a ki megijedt, nem a csákó s »tagló« nélkül rimánkodó bakán mulatozó „czibii«-ség volt, hanem maga a csákó s »tagló“ nélkül rimánkodó baka.

— Ki vagy! — rivallt rá az őrjáratot vezető káplár.

A jámbor baka szeretett volna föld alá bújni ijedtében s talán mert ijedségében a nevét is elfelejtette, a káplárnak hamis nevet jelentett be. Ezt azonban a csákótartók csakhamar észrevették (a katonacsákóba ugyanis minden egyes katonának a neve bele van írva) s igy a jámborságig meghunyászkodott baka kénytelen volt bevallani, hogy ö bizony nem más, mint:

— Infanteriszt Johan Bakó.

Az őrjárat ekkor közrefogva el akarta kisórni a csákó- és »tagló«-sittalanitott katonát, ez azonban, mintha csak uj bátorság szállotta volna meg a veszedelem láttára, konokul ellenszegült az önkéntelen kíséretnek s merészen szembeszállt az őrjárattal. De ezek csakhamar lefülelték a vitézkedő török-fői hőst és bekísérték az őrtanyára, hol a reá szabott büntetés kiállása után ismét birtokába fog jutni elvett csákója, meg »taglójának«.

Az, élő halott- Egy szerencsétlen egri hentes lelki világa aludt ki szombaton délelőtt oly hirtelen és váratlanul, hogy általános részvétet és szánalmat keltett maga iránt Bodnár Györgynek hívják a szerencsétlent, a ki szombaton reggel még ép észszel állott munkába Mózer Antalnál, hol két disznót ölt, de mikor már a második sertést is megölte, tiszta, világos agy- rendszere hirtelen elsötétült s rajta az őrület szomorú tünetei kezdtek mutatkozni. A szerencsétlen ok nélkül ugrálni, tánczolni kezdett, majd oti hagyva munkáját, az Almagyar utczán végig futva, a Káptalan-utczán le, betért az Újvilág utczába, hol Berta Jó-