Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-04-27 / 28. szám

2 A leleplezett lengyel zsidó. — Egy fiatalember, akinek pénz kell. — — Saját tudósítónktól. — Eger, április 26. Egy ifjú, még pályája kezdetén álló fi­atalember — a kit csakis jövője iránti tekin­tetből nem nevezünk meg nyilvánosan — meg­gondolatlanul, egész jövőjét koczkára téve az emberi elvetemültség legszennyesebb munkája, a szemérmetlen zsarolás által akart magá­nak pénzt szerezni, hogy azzal egy-Két jó na­pot csináljon migának. De szándéka nem sikerült. Minden fur- fangja daczára, fölfedezték inkognitóját, és most már a vizsgálati fogságban várja meg­gondolatlan tettének büntetését, mely által ta­lán örökre száműzve lesz a tisztességes emberek társaságából. Tudósítónk az esetről a következőket je­lenti : Egy általánosan ismert s igen előkelő egri házhoz kedden regg.d egy elferdített be­tűkkel irt levelet irt egy ismeretlen valaki, a ki fenyegető hangon 30 frtot követelt ma­gának bizonyos általa ismert titkok elhallga­tása fejében, mely titkok az esetben, ha a kí­vánt összeg az nap este az aréna előtt nem találtatnék, másnap már a világ szájára adat­nak, hogy kompromittálják s meghurczolják az előkelő család jó hírnevét. A brutális levél óriási izgalmakat szült az előkelő családban s azonnal átadták a rend­őrségnek intézkedés végett, ■' És a rendőrség elég ügyesen és tapinta­tosan el is jáit a dologban. Este 8 óra tájban ugyanis a levéllel meg­fenyegetett ház egyik nöcselédje elment az aré­nához és kezében feltűnő módon egy lepecsé­telt levélboritékot tartott. Még nem volt kilencz óra, midőn egy figyegő pájeszokkal ellátott, czilinderes, hosszú kaftánba öltözött lengyelzsidó közeledett a cselédhez s a következő szavakkal: — Nekem szól ez a levél? kiragadni igyekezett a levélboritékot a cseléd­leány kezéből. Azonban erre már nem volt elég ideje, mert az arénában elbújtatott rend­őrök egy szempillantás alatt előugrottak rej­I tekhelyiikből s loakarták tartóztatni a vakmerő zsarolót, de ez még idejekorán észrevette a i helyzet komolyságát s megugrott. ? Ekkor valóságos hajsza keletkezett a -1 rendőrök s a menekülő lengyelzsidó között a ki a Hunyady-téren keresztül a Szalóki-utnak futott, majd innen a Szél-utczán át az Arany , János utczába. Itt végre sikerült elcsip*niök a j rendőröknek a jeles férfiút és bekisérniök a j kapitánysághoz. Csak itt sült ki tulajdonképen, hogy a kaftán is, meg a pájesz is hamis, s az elfogott és lengyelzsidónak hitt zsaroló egy Egerben nagyon is ismert fiatal ember, egy igen tisz­tességes család magáról könnyelműen megfe­ledkezett tagja. Tisztelettel értesítjük a t. közön­séget, miszerint az Egri Újság minden egyes előfizetője 1 frttal olcsóbban fizet­het elő nálunk a fővárosi napi- és szépirodalmi lapokra és minden, a fővárosi lapok által nyújtandó kedvez­ményekben részesül, épen úgy, mintha egyenesen az illető fővárosi lap kiadó- hivatalánál rendelné meg, s mindezek mellett még a megrendelési költségtől és fáradságtól is megkíméli magát. A kík lapunknak nem előfizetői s nálunk fizetnek elő valamelyik fővárosi lapra: szintén meg takarítják a rende­lési költséget és fáradságot, de azért minden kedvezményben részesülnek, mit a fővárosi lapok nyújtanak. Az Egri Újság kiadóhivatala. HÍREK. Eger, április 26. Személyi hir. Kővágó Sándor egri kir. törvény.-zéki joggyakornokat a tnagy. kir. igazságügyminiszter a gyöngyösi kir járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Kérelem. „A Kossuth Lajos em­lékének megörökítésére alakult országos bizottság“ elnöksége tiszte­lettel felkéri az összes vidéki gyüjtőiv útvesztőből. Aztán Ariadnét megszöktette. Egy szigeten kikötöttek és megpihentek. Ariadne még hajnal előtt felérez, nem találja Theseust; rémülve keresi a tengerparton. Egyszerre a hold világánál meglátja a távozó hajót. Utána kiált: Theseuä! Theseus! — Csak a vissz­hang felelt rá. Aztán ráköti fehér kendőjét egy vesszőre és azt lobogtatja. Hasztalan! Nem maradt számára más, csak a keserves sirás és a panasz: — Hogy esküdöztél, hitszegő! hogy ha élünk, az enyém leszesz . . . Jaj, csak soha­sem adtam volna neked azt a fonalat, melyet a két kezemmel fontam ... . Ti meg, szelek, változzatok sirva szálló panaszszá s mondjátok meg a világnak, a világon minden lánynak : hogy a hűség csak szó, szellő! Az elhagyott kesergőt Bachus veszi ol­talmába és, hogy őrök hive maradjon, meny­asszonyi koszorúját az égre helyezte. * A koszorúval szomszédosnak látszik a Nagy-Modve (Gfönezölszekere.) Ezt a nagy csillagképletet tán mindenki ismeri, a Kis- M ed vével együtt, melynek képe szakasztott mása — kicsinyben amannak. Az égen való tá­jékozódásra a Kis-Medve a fontosabb; mivel ennek egy csillaga, a Sarkcsillag (mely mindig a Nagy-Medve hátulsó két csillagával esik egy irányba) — sohasem mozdul ki helyé­ből. Ez mutatja állandóan az északot. A Nagy- Medve a Kicsi körül napjában kétszer meg­fordul, de szintén nem megyen le soha. Azért mondja már Homérosz: egyedül a Nagy-Medve nem fürdik az Öczeánba. Anya és fia volt valamikor ez a két csil­lagkép, — igy szól meséjük ; a féltékenység boszujának estek áldozatul. Nem volt szebb asszony nagy darab föl­dön Kallistőnál: csuda szép volt a fia is, Ar- kas. Junó irigységből medvének változtatta a szép asszonyt; de emberi eszét meghagyta, hogy annál kegyetlenebb legyen a szenvedése. Szenvedett is a szép Kallistó eleget, vadállat létére az erdőkön még a levélzörreuéstől is megijedt. Történt, hogy a 15 éves Arkas va­dászni ment és az anyjára talált. Megáll ez és nézi Arkast, mintha ismerné, de szólni nem tud.. A fiú megijed ettől a merev nézéstől és elszalad. A medve utána megy, hogy csak meg­ismertethetné magát vele! Arkas nem érti meg nyöszörgését, tekintetét, — rászögezi mérge­zett nyilát. De Jupiter meggátolja: egy szél­rohammal mindkettőjüket felkapja és szomszé­dos csillagokká változtatja. * Folynak ezek a mesék, mint a patakok és a tények, az igazságok aranyszemeit hor­dozzák magukkal. Rakjuk össze valósággá, ténylegesitsük a naptár-könyvet. Érdekes fordulat van most az égen : „a Nap e hó 20-ikán a Bika-jegybe lépett.“ Köny- nyü erre a jegyre rátalálni. A hol a Nap le­nyugszik, mindig ott van az az állatköri jegy, melybe a Nap hónapr-ól-hónapra lép; azért hi­íartókat, hogy a mennyiben a gyüjött ősz- szegeket a pesti hazai első’ takarékpénztár egyesülethez még be nem szolgáltatták volna, az iveiken jegyzett és még jegy­zendő összes adományokat a nyilvános nyugtázás megkönnyítése érdekében vala­mely ottani helybeli, esetleg vidékbeli lap ban díjtalanul közzététetni törekedjenek, ennek megtörténte után pedig a gyűjtött összegeket a vonatkozó gyűjtő ivek és lap­példányok kapcsán a pesti hazai első taka­rékpénztár egyesülethez beküldeni szíves­kedjenek. — Keresztjáró napok Hétfőn, kedden és szerdán, e hó 30-án s a jövő hő 1-én és 2-án fogja megtartatni a katholikus egyház az áldozó csütörtök ünnep előtt szokásos ünnepi körmenete­ket, melyek alkalmával egyéb áldásokon kívül, fő­leg jótermésért könyörögnek a hívek az ég Urá­hoz. A körmenetek mind a három napon reggeli 7 órakor fognak kiindulni a főszékesogyházból, hol ezt megelőzőleg szent mise tartatik A körmenete­ken — ép úgy mint a buzaszenteléskor — Eger- város összes tanintézeteinek katholikus növendékei testületileg fognak részt venni. — A méregpohár. Egy fiatal, ritka szép menyecske akart megválni az élettől, mely már teher volt reá nézve Szép volt, fiatal volt, de mit használt mindez, fia ő szeretett és viszont nem szerettetett ? Egy régi nóta ez, mely mindig uj marad, mig a világon szív lesz s a szívben szeretet. Hogy is mondja csak Jókai? „Egy ifjú nő szeret egy férfiút, de a fiatal férfi másba szerelmes, és az a más talán ismét re­ménytelenül eped és igy megy tovább az éle­ten keresztül és senkisem tud boldog lenni, és igy fut egyik csillag a másik után és soha sem éri el egymást.“ Ö is ilyen csillag volt, mely nem tudta elérni a másikat. Ott szolgált a Dobó-téren Sípos Soma törvényszéki birónál s mig a reggeli takarítások alkalmával a törülő ruhát az ablakoknál rázogatta, buzavirágkék szemei a szomszédos borbélyüzlet egyik ifjú alkalmazottján nyugodtak, kinek szivében azon­ban nem találtak visszhangra azok a sugár- nyelven, szikra hangon elmondott szerelmi val­lomások, melyek az epedő szemekből oly gyújtó, tüzes pillantások alakjában röpültek át hozzá Ki tudja merre kalandoztak akkor az ifjú ják az illető jegyet „a Nap házának“ is, mert t. i oda tér lenyugodni. Tehát a Nap lenyugvó pontján látható a mostan soros Bika is; fé­nyes, nagy csillaga jól kivehető. Jártassuk most végig tekintetünket az ég boltozatján nyugatról kelet felé! Az állatkör­nek a fele látszik, majdnem fölöttünk elvo­nulva; és ugyan: a Bika után az Ikrek páros csillaga; ez után egy homályos csillag- csomó a Rák: az Oroszlán, szintén páros; az Arató-Szűz, már a tetőponton túl, ke­letre, páros csillag; végül, egészen a keleti láthatáron, a Mérleg csillagai bontakoznak. Az állatkor folytatását, a többi 6 jegyet, bárki leolvashatja az égről; mert jönnek keletről ha­vonként egymásután. Általában véve, a most (apr. 20. esti 8—9 óra) látható, nevezetesebb csillagok állá­sai ezek: a Gfön czö 1 sze k er e, ép fölöttünk van; ennek rudja végétől DK-re: a Pász­tor; ettől D-re: a Szűz; az Oroszlán és a Rák, a mondott időben, delel; az Ikrektől DNy.-ra: a Kis-Kutya lobog. Hanem deák nevén ismeri a nép ezt a csillagot legjobban. Azt tartja u. is a megrög­zött néphit, hogy ettől a csillagtól van a „ká­nikula“, vagyis a Napnak az a forrósága, mely julius-augusztusbau lepörzsöli a mezőt. Előre érezzük a tikkasztó hőséget; sok ez április havára. Adjon az Ég nevelő har­matot, hogy a szép vetés mellett megszólalhas­son a kakukk.

Next

/
Thumbnails
Contents