Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-04-27 / 28. szám
3 borbélysegéd gondolatai, mikor a 'szép menyecske olykor olykor szivszaggató panaszos hangon el-el éneklé a dalt: „Minek is a szerelem a világon“ .............Bizony minek. Végre is át látta a szép menyecske szive szerelmének reménytelenségét és egy sötét gondolat szállotta meg agyál Vett két skatulya kénes gyufát, meg egy kis kékkövet s azt feloldva tegnapelőtt reggel megitta, — talán ez majd enyliitő gyógyirt fog hozni a sajgó, vérző szívre. Azonban ez is sikertelennek bizonyult. A szerencsétlen szerelmest még idejekorán érte az orvosi segély és igy akarata ellenére is megmentették a kinos haláltól. — Az »Egri Dalkör« tombolajátéka. Az »Egri Dalkör« vasárnap, e hő 29-én tartandó kerti mulatságára, serényen folynak az előkészületek. Több bizottság működik a mulatság sikerének minél fényesebbé tételén. Kétségtelen, hogy a közönség a mulatság eddig ismert részletei közül legnagyobb érdeklődéssel néz a tombolajáték elé, mely — előre jelezhetjük — valószinüleg fölü] fogja múlni a várakozást. A tomholabizottság nagyon szives, olyan segédkezet nyert Eger szépeiben, a mely nélkül halvány árnyékát sem produkálhatta volna annak a fényes eredménynek, a mely működésükből Ígérkezik. Eger városnak valamennyi szépe fel lett kérve nyeremónytár- gyak adományozására és — egy küldöttség sem kapott kosarat. Mindenütt az ügyhöz méltó, lekötelező szívességgel hallgatták meg a »kéregető« dalárküldötteket s Ígértek valami »apróságot.« S ezek az apróságok mind igazi értékes darabok. Már eddig is nagy mennyiségben gyűltek össze a kedves csecsebeesék. valamennyinek szives beszolgáltatása szombatig bezárólag van kérelmezve, miután a bizottság az igazán ritka gyűjteményt vasárnap reggel ki akarja állítani valamelyik czukrászda kirakátában. Előre is felhívjuk közönségünk figyelmét erre a kiállításra. A nyereménytárgyak sorozatát különben jővö számunkban közölni fogjuk. — A mulatságról a falragaszok bővebben szólnak. — Diákmtiveltség. Lapunk múlt szómában közölt ily czimű hírünkre vonatkozólag, az crdeklettek által felké- rettiink annak kijelentésére, hogy a kérdéses közleményben érintett tanulók egyike sem való azok közül, kik az idén már érettségi vizsgálatot tesznek. — E kérelemnek annál szívesebben engedünk, mert a tények ilyen állása folytán újra helyet adhatunk amaz incidenst megelőzőleg táplált meggyőződésünknek, hogy t. i. a kiknek meg kell érni, azok meg is érnek a maguk idejében. — Egy szerelem születése. Ring a bölcső, ringadoz s a mi elég különösen hangzik, a bölcsőt nekünk kell ringatni — udvariasságból. Megtesszük. Egy ifjú hölgy, a ki magát gesztenyeszin hajú, sárga szemű s csinos termetű leánynak állítja, szombaton délután sétát tett a Széchenyi • ntczán. A gyilkos, tüdőtölő szélviharban meg látott egy szintén ifjú, szőke urat sétálni s a mint elhaladtak egymás mellett, az ntczán kérész'ül rohanó porfelhő daczára a kisasszony szive virágzásnak indult s tegnapelőtt a következő sorokat Küldötte be hozzánk: „Kérem a tisztelt szerkesztő nrakat, legyenek szives kihirdetni az egri Ujságoa, én szombaton a fő- utczán sétáltam és ott egy Szőke fijatai ural tálál - kosztam és ugyanazon a bejen szeretnék találkozni a Sir Antal előtt, kérem én egy gesztenye hajú, sárga szemű csinos termetű leány vagyok. Eger, stb.“ Természetes, hogy mi a legnagyobb udvariassággal tért adunk a kisasszony sorainak s bár nem a mi hivatásunk, szívesen beállunk az újszülött, szerelem — bölcsőri ngatójának. — Eső és jég. Szerdán délután 5 és 6 óra között, hirtelenül beborult az áprilisi szép derült ég s nagy villámlások és menydörgések között megeredt a zápor, mely csakhamar oly sürü és vastag vizoszlopokban ömlött alá a felhőkből, hogy az utczákat valósággal elöntötte a kanálisok lefolyásaiba özönlő szennyes vizár. A zubogó zápor esőcsöppjeivel perczekig rno- gyorónagyságu jéggolyócskák is hullottak alá a magasból, a mi természetesen a gazdaközöu ségnek nem csekély ijedelmet okozolt, de kárt az éri nem igen tett. — Pászkák ünnepe. A pászkák, a kovász- taian kenyér ünnepének két utolsó napját, fogják holnap és holnap után, pénteken és szombaton meglartani az izraeliták, emlékére a zsidó ősök ama viszontagságos vándorlásának, melyet Mózes által vezéreltetve 40 évig tettek a pusztában, midőn Egyptomból menekülve az Ígéret földjét keresték. E nyolez napon át tartó ünnep alatt tilos a zsidóknak a rendes formában és kellő alkatrészekből elkészített kenyér élvezése. E helyett kovásztalan kenyeret, hasonlót ahhoz a kovásztalan kenyérhez, melyet őseik a pusztában élveztek, használnak az étkezések alkalmával, hogy ezáltal i i kimutassák az ősök iránt táplált kegyeletüket és elveikhez való vallásos ragaszkodásukat. — Élő plakát. Nngy „galla‘'-elöadásokat, soha nem látóit világcsodát, fölülmmhatlan prodnkcziókat hirdettek - a napokban bizonyos Veviás testvérek. Hogy sikeresebb legyen a hűhó, meg a reklám, egy igen praktikus, ámbár divatból rég kiment expediensbez fordultak. Egy jámbor, türelmes embernek a nyakába akasztottak egy elül-kátul lelógó kemény papirtáblát, melyen 4—5 példányban ol- v sható volt a világcsodák egész sorozata. Abban az egyben mégis újat produkáltak, hogy az élő plakátra kifüggesztették a világ legnagyobb városaiban „nagy sikert“ aratott művészeket, nyaktörö mutatványaikról {elvett tén,képekben. A jámbor plakátnak nem volt egyéb dolga, mint a város utczáit besétálni s ha kiváncsi ember akadt, megállui s tűrni'mig az elolvassa, s jól megbámulja a plakátokat és fényképeket. S ő meg is felelt kötelességének emberül; ha a hátán függő hirdetést elolvasta a néző, előzékenyen megfordult, hogy a fotográfiákban is gyönyörködhessék, em tudni aztán, e körülmény-e, hogy t. i. a publikumnak alkalma nyilt ilyeu alakban kielégítem kíváncsiságát — vagy a közönség müpártoló érzékének hiánya okozta azt a sajnálatos incidenst, hogy Veviás testvérek egri szereplésének pénzügyi budgetjében nagyobb lett a deflezit, mint — maga a budget s nekik, bucsuzatlanul kellett elpárologuiok szép Eger városából, — Eger rémei. Borzasztó hátborsóztató dolgokról érlesit bennünket lapunk egy maklári-uton lakó barátja. Igaz, hogy ez az értesítés nem élesre fent konyhakésekkel fel-alá szaladgáló örült szakácsnőkről szól, a kiknek szivetfacsaró szerelmi csalódás nyomott a markukba csirkevértöl párolgó s embervérre szomjas vasakat, sem pedig holmi házfődeleken járó holdkóros kísértetekről, kik hajmeresztő éjféli tánczaikkal rémitgetik a jó maklári- utiakal, hanem mindössze csak egy nehány önmagáról s a jóizlésröl teljesen megfeledkezett földműves és iparoslegényröl, a kik éjjelenkint duhaj jókedvükben valóságos rettegésben tartják már régidő óta a maklári-uton lakókat, a kik különben is a legtöbb lábbelit pusztítják el rémitö kövezetük miatt Egész télen egyebet sem tettek ezek a fentisztelt legények mint éjjelről-éjjelre teli tüdőkkel kurjantgatták végig az egész hosszú, népes utczát az éjfél óráiban s most, midőn az első tavaszi napsugár megjelent és uj életre kelté az árokparti fűszálakat, valóságos troubadour-szövetkezetekké alakullak, hogy éktelen kornyikálásaikkal háborgassák a napi fáradalmak után nyugalomra kiVánkozók álmát. Először csak egyikök, a legbátrabb csapott fel ilyen troubadournak. Szerzett magának egy zsivajgó harmonikát s azzal azután az összes makláriuti és nem maklári-uti legények irigységére végigsétált az egész utón és kérlelhetleniil elnyekgeté rajta két-három kínkeserves nótából álló mindenesti repertoirját. Az igy eléri sikerek azonban arra buzdították a zene iránt hajlammal és elöszerettel viseltető kollegáit, hogy ök is osztozzanak a dicsőség eme olcsó pénzen megszerezhető babérjain és elhatározták, hogy egy troubadour egyesületté szervezkednek, melynek feje a harmonikás lesz s feladata kizárólag az, hogy késő éjfélekig ordítsanak a legveszettebül az utczán a harmonika mellett s igy az álmot örökre száműzzék az utczabeliek szemeiről. És elhatározásukat telt követte. A trobadour egyesület megalakult s azóta az általuk rendezett szerenádok iszonyú pontosságai egész estéket töltenek be a konyhahölgyek nagy örömére, de annál nagyok felháborodására a kényesebb dobhártyák tulajdonosainak, De ez még nem elég. A harmonikás trobadour-kompánia egyik-másik tagja már annyira begyakorolta a rettenetes ■ műsort, hogy harmonika nélkül is képes azt elénekelni, az ilyenek azután fognak maguknak egynéhány laikus kocza- énekost s azokkal külön kompániákká alakulva emelik éktelen kurjantgatásukkal a harmonika-kon- czert bájait. És ez igy megy napról-napra, illetve éjröl-éjre úgy, hogy a szörnyű énekesek már-már idegessé teszik a nemesebb érzékű lakosokat és rohamosan nő a fülbetegek száma, Azután közbe- * közbe egy kis szilaj kedvük is kerekedik a nótá- zóknak; elkezdenek a sötét éjszakában ugrálni, tánczolni, lábaikkal taktusra dobogni az utczán- vagy egyik-másik ablakon bezörgetni s úgy énekelni, el a mindennapi nótát. Bizony-bizony nem ártana már, ha egyszer-másszor a rendőrségtől oda vetődne valaki a makiári útra s meggyőződést szerezne ezekről a botrányos állapotokról, mert ez igy tűrhetetlen. — Jégeső. Nagy villámlás és mennydör- dés között majdnem egy óráig tartó sürü jégesés volt Pásztón — mint ottani levelezőnk irja — Szt György napján. A jégesés d. e. 10 órakor kezdődött, de még este is lehetett egész garmadákat látni egyes hűvösebb helyeken A jég gyümölcsben és szőlőben nagy károkat okozott, gabona uemüekben, azt hisz- szük a kár jelentéktelen. — Kicserélt esernyő. Vasárnap / délután, a polgári lövöldében egy fekete selyem esernyő -cseréltetett ki tévedésből; a tulajdonosa kéri annak szives kézhez szolgáltatását akár a lövelde helyiségében, akár pedig a rendőri hivatalban — Érdekes: Lapunk mai számában közöljük Heekscher József Hamburgi szerencse hirdetményét. A hirdető ezég legszigorúbb diskrécziója és a fizetésekben pontossága állal az egész világon oly hírnévre tett szert, hogy mai hirdetésére méltán felhívjuk olvasóink figyelmét. Közoktatásügy Eger, április 26. Értesítés Az »Izraelita siketnémák országos i n t é z e t é«-ben a jövő tanévre, mely szeptember hó 1-én veszi kezdetét, felvétetni kívánók erre vonatkozó kérvényeiket az intézet igazgatóságához (Budapest, VII. Bethlen-tér 2, szám) czimezve május hó 15-éig nyújthatják be. Olvasóasztal. Eger, április 26. „A Magyar Mese- és Mondavilág“-ból, Benedek Elpk nagy mesevállaiatáből, megjelent a 6-ik füzet. Nem csoda, ha a szaklapok, nevezetesen a tanügyi és pedagógiai lapok is osztatlan elismeréssel nyilatkoznak Benedek e nagy nemzeti müvéről, mely a magyar nép eredeti meseköltésót van hivatva bemutatni az ezer éves ünnep , alkalmából. Benedek irodalmi formába Öntött népies nyelve, mesemondó hangja ellenállhatatlanul ragadja magával az olvasót s-' abban a formában, amint ö megírja a nép meséit, öregek és , ifjak egyforma élvezettel olvashatják. Hogy gyermekes ház, hogy iskola nem nélkülözheti ezt a nagy nemzeti kincset, az előttünk is kétségtelen,, ha nem győznének is meg erről a szaklapok, melyek teljes elismeréssel adóznak Benedek kiváló mesemondó tehetségének. A számos nyilatkozat közül csak a Középiskolai Tanáregyesület Közlönyének kritikájára utalunk, mely többek közt ezt mondja: »Benedek alapos ismerője a gyermek lelkének, a miről eddig megjelent ifjúsági iratai s a napilapokban közölt egyes tárcza-czikkei tanúskodtak ; hosszú idő óta foglalkozik népmesék és népköltemények gyűjtésével, és pedig a magyar népnek egyik legköltöibb lelkű faja, a székely nép körében; e mellett ízlés-
