Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-04-20 / 26. szám
2 mégis alig jut eszünkbe, hogy Egerben a dohánygyáron s a villamtelepen kívül még más, országos jelentőségű gyár vagy munkástelep létesítése iránt mozgalmat indítsunk, Itt az anyag. Csak kenyeret kellene adnunk neki. Ez lenne Egerváros jövő zenéjének hatodik akkordja. Van még ezeken kívül néhány érdeke kesebb fúga és preludiura. De ezekről majd máskor; előbb amazokat valósítsuk meg, hogy szebb jövőnk zenéjének varázsakkordjai mielőbb megzendülhessenek édes, boldogitó harmóniában. Jánusz. Eger, április 19. — A községi jegyzők nyugdíjügye. A hevesmegyei községi jegyzők nyugdíjintézetének választmánya kedden, f. hó 17-én délután a megye székhazának kistermében ülést tartott, melynek tárgya az 1893. évi zárszámadások megvizsgálása volt. A szám adások szerint a múlt évben nvugdijat kapott 35 községi jegyző, illetve törvényes jogutódja, összesen 882C frt 80 kr. nyugdíj összeg erejéig. — Állandó választmányi ülés. Hevesmegye állandó választmánya f. hó 20-án és esetleg folytatólag 21-én délután 4 órakor a megye székházának kisteimében ülést tart a tavaszi megyegyülés tárgyainak előkészítése végett. — Megyebizottsági ülés. A megye bizottsága f. hó 23-án hétfőn d. e. 10 órakor rendes bizottsági ülést tart a megye székházában. Az érsekkert hiányai. — Üdülő pavilonokat a fák alá! — Eger, április 19. Most, hogy már rűgyezésnek indúltak a fák, kizöldült a rét, tarkulni kezd a mező, csábit a verőfény s az a testet-lelket elfogó nyugtalanság, mely a szobai levegőt tovább nem tűri, ki a szabadba űz, önkéntelenül tolakodik élőnkbe az a kérdés, bogy hova, merre menjünk a szabadba ? Az utczára nem mohetünk szabadlevegöt logok után, itt is úgy történt. A hős „váratlanul“ megjelent. Mindazonáltal valami hatásos jelenet nem következett be — egyelőre; mert Adorján nem duzzogott. Csak bocsánatot kért kimaradásáért. Itt volt az „öreg“ látogatóban s avval kellett mulatóról mulatóra járni s kalauzolni. A gyűrű pedig újra csak szőnyegre került; a kis Marianne kezdte feszegetni a dolgot. Adorján megkérte, hogy zongorázzon, ő azonban a zongorázást a zálog váltságdíjául tette fel. Hm, a kis Marianne izgatott lett egy kissé. Most vagy soha! Beugratja a kamaszt; •krízisre viszi a dolgot. Igazán aranyos, csókolni való gyerek volt a kicsike örökösen mosolygó fekete szemeivel, feszülten figyelő kedves arczával. Szemeivel folytoii a gyűrűt kisérte figyelemmel, csak néha vetett.! Adorjánra, mitől a gyerek kezdett valami külünös, nagyon édes melegséget érezni. Még azt Is gondolta, hogy milyen jó lett volna pár évvel előbb születni, akkor most nem kellene a zálog kiváltásáért kérni, könyörögni, majd meg epéskedni, dflhöngeni. — Marianne ! szólt aztán közelebb hajolva a kis ezukorbabához. — Nos? kérdé- a kis Marianne, szivecs- kéje dobogását alig tudva fékezni. — Váltsa ki. — Nem. — De maga megígérte. élvezni, mert a mit ott beszivhatunk, az szabadnak szabad ugyan, de levegőnek nem levegő, hanem — por. Avároson kívül menni, legalább a több utakon, ugyancsak a tüdő veszélyeztetésével járó kisérlet. Egyéb, a városból kivezető utakon megtehető séta, a partok meredeksége miatt, a helyett, hogy feliiditene, csak kifáraszt s különben is, mikorra a napi munka után íriss levegőre vágyó hivatalnok vagy munkás ez utakon kiér a szabadba, —- ráesteledik s éjjelre ér haza Volna pedig nekünk egy páratlanul kellemes séta- és üdülőhelyünk ; nem is kell ki se mennünk a városból, itt van bent: az ér sekkért, Ebben a kertben minden megvan a mit egy sétakerttől megkívánhatunk: egy hosszú, széles egyenes út a feltűnni szerető gavallérok számára ; mellékutak, melyeken szerényen meglehet húzódni, mellőzött szerelmesek számára ; körutak, versenygyaloglók kedvéért, rejtett csalitok, alkalmas búvóhelyül szerelmi légyottokra számitva stb stb , még madárdal is van. Oh van, van; ha korareggel lép az ember be a kertbe, igazán a paradicsomkertben érzi magát: a hova néz, mindenütt zöld bársonylepel, homályos szentélyt takaró zöld lombsátor, melynek minden fülkéjéből más hang zeng más, édes, bús, vidám éneket. Miuden van, csak egy nincs —kényelem. Érsekünk kétségkívül lekötelezőén előzékeny közönségünk iránt, midőn a gyönyörű parkot az élő szezon alatt rendelkezésre bocsátja, s követelni többet nem lehet — még tán ezt sem lehetne - tőle; de kérni talán — igen. Vannak üde levegőre utalt beteges vendégei a keidnek ; nemcsak ezek, hanem a kertnek bármilyen állapotú látogatói bizonyára meg volnának hatva s áldanák érsekünket előzékenysége s áldozatkészségéért, ha a kertnek jelenleg'1 kevés számú, korhadt, testi épséget veszélyeztető padjai helyébe 40—50 vasszerkezetű uj s kényelmesebb támlásszéket állíttatna Vagy ha erre tnem hajlandó, engedné meg a városnak, hogy ilyeneket egyrészt a közönség kényelmére, mihez annak még üdülő s szórakozó helyein is elvégre is joga van, — másrészt szépészeti szempontból állithassson. Városunk hajlandó lett volna s — hisszük — hajlandó volna most is e czélból tőle, megerő- tetés nélkül telhető áldozatot hozni. És még egyet engedne meg érsekünk. Menjünk bármely vidéki városba, melyet ilyen szép helylyel áldott meg a természet, vagy az elődök gondossága, mindütt találunk legalább egy szerény csarnokocskát, vagy pár kicsi pavillont, melyben a sétáló közönség frissítő italokat, ételeket kaphat s ha egy szabad délutánját kedélyesen el akarja szórakozni, nem kénytelen azt alaesonyfalu korcsmák, száA kis Mariannák nehezére esett egyik vállacskáját felvonni s piros kis ajakán egyet biggyeszteni. — És a zálogok kiváltása kötelező; én pedig megesküdtem, hogy ingyért nem adom ki. — De ki kell adnia, csattant fel a kis lány csókolni való, haragos arczczal. — Nem! — De mondom magának, kis makranczos, hogy ha kéréseim, könyörgéseim nem használtak, — én karhatalmat veszek igénybe s ennek segélyével. . . A kis Marianne megtörtén hanyatlik hátra. Elpirul a haja tövéig, a szemében ragyogó nedvesség jelenik meg, melyről nem tudni, az öröm, vagy a fájdalom könyei-e, miket talán a folytonos zaklatás, a l»arbár fenyegetés csalt elő; — aztán két kis kezével eltakarva bársonyos arczát, lemondással, önmegadó hangon rebegi: — Uram, — a karhatalomnak, de csakis ennek — engedek. S Adorján kitörő, boldog kaczagással, nagyon édes érzetekkel, mindazonáltal jól megolvasva szedi be a váltságdíjat; s a mellett megrögzött uzsorás kapzsisággal És a végén — nem adja oda a gyűrűt. A kis Marianne szepegve, ijedten néz rá, mintha mondaná: No, hát már most adja ide. Adorján pedig végtelen gyöngéden rátekintve az égő gyermekarczra, mosolyogva szól : — Hát a végrehajtási költség? . . . Kósza. nalonra méltóan kertuek nevezett szűk udvarok szorult levegőjében tölteni. Ilyen egy-két pavilion nagyon elkelne, helyén volna az érsekkertben s nagyban emelné annak díszét is. És vállalkozó is akadna, mert kifizetné magát. Hisz hétköznapokon is százával, ünnepeken meg ezrével keresi fel a sétáló közönség. Ha ilyen pavillonja volna az érsekkertnek, — a nyári tánczmulatságok elite- közönsége sohasem volna kénytelen ezekről ama duzzogással, idő előtt haza menni, hogy — nem is tánczolhatta ki. magát; no igen, mert a hadfiak s az ő Marcsáik voltak többségben a tánczhelyen, ezek pedig még a tánczban sem gyöngédek. Vannak még az érsekkertnek természetadta árnyékain kívül egyéb árnyai is, melyekről azonban készségesen elismerjük, hogy okai nem a előzékeny főpapban keresendők, s melyekre esetleg még alkalomadtán visszatérünk. Nem tudjuk, e czikkünk lehet-e szerencsés a legilletékesebb helyre eljuthatni; ha igen, ne vétessék az kákán csomót keresésnek, hanem igen is közönségünk szerény, de talán nem jogosulatlan óhajának. Hiszen e kertnek úgy sincs más czélja, mint hogy üdülő helyül szolgáljon, e czéljának pedig igazán csak a fentebb javasolt berendezés szerint felelne meg! B. Gy. HÍREK. Eger, április 19, Az egri polgári lövésztársulat múlt 1893. évi záró közgyűlését f. április hó 22-én délután 4 órakor tartja meg saját helyiségeiben. A közgyűlés tárgyai: egyleti jegyző jelentése a lefolyt egyleti évről; a számvizsgálók jelentése az egyesület pénztárának évi állásáról, kapcsolatban az e fölötti netáni észrevételek megtételével, úgy felmentvény megadása az egylet pénztárnokának; s minthogy az alapszabályok értelmében a hároméves cyklus lejárván, a tisztikar és választmány tisztségükről lemondanak, — az uj tisztikar s választmány megválasztása körül eljáró szavazátszedő bizottság megválasztása; indítványok, észrevételek. — Az uj tisztikar s a választmány megválasztása czéljából a szavazati lapok a tagok közt már szétosztattak; e lapok kitöltve apr. 23, 24 s 25-én adandók be. Az uj egyleti évet megnyitó közgyűlés, a lövölde helyiségeinek ez évre hivatalos megnyitása társas lakomával s czéllövészettel — később fog mogtörténni. — Hymen. E hó 17-én Mezey József hatvani állami népiskolai tanító jegyet váltott Weiszpeck Ádám, a „Népbank“ pénztárnokának kedves leányával Anna kisasszonnyal. — A bujdosó. Vasárnap délután — mint lapunkat értesítik — a füzesabonyi csendőrség egy Ferenczi Miklós nevű patakfalvai (Udvarhely megye) illetőségű ipar-igazolvány és útlevél nélkül csavargó lakatos segédet tartóztatott le a kerecsendi oszáguton, a ki daczára annak, hogy már 24 éves, katonai ujonezállitáson még nem yolt, hanem négy év óta bujdosik a védkötelezettség elől. A bujdosó lakatossegédet illetőségi helyére fogják tolonczolni. — Az egri dalkör hangversenye. Több oldalról kifejezett óhajnak engedve, az egri dalkör most szombatra hirdetett hangversenyét nyolcz nappal elhalasztotta. Tehát a jövő szombaton, vagyis e hónap 18-án, fog az megtartatni A rá következő vasárnap pedig nagy nép mulatság lesz az érsekkertben. — Minderről újabb falragaszok fognak bővebb felvilágosítást nyújtani, — Az elvándorolt tizesbankó. Ny ir e ő Antalt Hevesen az a malőr érte, hogy f. hó 11-ón a lakásán letett kabátja zsebéből egy tiz forintos bankó elveszett. Az esetről természetesen azonnal jelentést tett s az ennek alapján megindított nyomozás eddigelé kiderített annyit, hogy az elkallódott 10 frtost valószínűleg Nyireő bejáró nője, Nagy Perke Rózsi emelte el, a ki a bankó eltűnése napján Ziegler József ottan1 kereskedő boltjában egy tízforintost váltott, Nagy Perke Rózsi azonban tagadja a dolgot s
