Az Egri Dohánygyár krónikája

A nagy hajón

ismerek a MÉM-ben, befolyásos ismerőseim vannak kormány- hivatalokban, magam mellé tudom állítani a dohányipart. Meg tudnám védeni magam. - De számolni is nagyon tudott. Néhány héttel a lausanne-i vizit után, kézhez véve a híres „Kék Könyvet ”, amelyben a Philip Morris az asztalra tette a vállalat állapotáról szóló elemzését, a fejlesztési és beruházási elképzeléseket, meggyőződhetett arról, hogy soha nem látott fejlesztési lehetőségek állnak a könyvnek a kék szín Panthon- skála szerinti 288-as árnyalatra színezett borítólapjai között. Dr. Domán László számolt tehát, és végleges döntést hozott. Helyesen értelmezte a hatalmat: a felelősség oldaláról. Úgy gyakorolta, hogy lemondott róla. Először lélekben, miközben formális eszközeit megtartotta, hogy leltár szerint tudja azokat átadni az új vezetésnek.

The show must go on. Az élet megy tovább. Miután a Kék Könyvet a Vállalati Tanács rendelkezésére bocsátotta, 1991 márciusában a Philip Morris tárgyalóküldöttsége szaktanács- adók kíséretében viszonozta az egriek év eleji látogatását. Ez nem udvariassági tájékozódás volt, nem ismerkedő beszélgetés, hanem érdemi tárgyalás, ahol mindkét fél tudta mit akar. Szóba kerültek a vagyonjegyek, a létszámleépítés feltételei, a béremelés. Könnyű témák voltak, lelkileg legalábbis, mert a jövő ismeretlen, súlyos, nagy tömbjén e zászlócskák legalább kijelölték a landolás helyét. Az egri dolgozók érdekeit a Vállalati Tanács két szálon vezette fel.

Világossá tette, hogy a tárgyalások sikeres kimeneteléhez a dolgozóknak nemcsak ún. alkalmazotti, de tulajdonosi érdekeire is tekintettel kell lenni, amelyek vagyonjegyeikben testesülnek meg. A megbeszélés résztvevői lefektették egy tisztességes megállapodás alapjait.

85

E*cr. 1990.